Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-09 / 10. szám
1913 március 9. Békés kalmazása annak az elvnek, hogy közjogok a közteherviseléssel legyenek kapcsolatosak. Igazságtalan alkalmazásnak mondtam azért, mert a fogyasztási adók lerovása ép olyan közteherviselés, mint az egyenes adók viselése; továbbá a véradó legalább is bir annyi értékkel, mint az adónak készpénzben való megfizetése. Az egyenes adók fizetése tehát semmikép sem egyértelmű a közteherviseléssel és sémik ép sem meríti ki a közteherviselés fogalmát és tartalmát. De ettől eltekintve, magát azt az alapelvet sem tartom helyesnek, hogy a politikai jogok a közteherviseléshez köttessenek. Nevezetesen nem tartom alkalmazhatónak a választójogra nézve, mert a választójog sem nem velünk született jog, sem nem a közteherviselésnek az ellenszolgáltatása, hanem a választójogosultság olyan nyilvánjogi cselekmény, a melyet a választónak az állam érdekében kell gyakorolnia. A választói jogosultsággal tehát azokat kell felruházni, akik képesek annak gyakorlására anélkül, hogy az államra vagy a közjóra veszedelmet zúdítanának. A képesség, a bizonyos fokú műveltség lehet csak helyes alapja a választói jogosultságnak, de nem a vagyon, illetőleg az adófizetés. Részemről tehát elvi szempontból nem szívesen látom a vagyoni cenzust a választói jog feltételei és kellékei között. De minthogy van egy társadalmi szempont, amelyet magam sem hagyhatok figyelmen kívül, t. i. hogy a kis- és törpebirtokos ■ a vagyoni cenzusnak teljes elejtése esetén nehezen lenne bevonható a választójog keretébe ; minthogy másrészről el kell ismernem, hogy ma még a mezőgazdaság a főfoglalkozás, amely vezet hazánkban, kivételesen, átmenetileg magam sem teszek ellenvetést az ellen, hogy a vagyoni cenzus mint alternativ kellék benmaradjon a feltételek között. Azonban az átmeneti időre megkívánom, hogy a vagyoni cenzus a kormány által előterjesztett kisebb méretben legyen előírva, nem pedig abban, melyet a bizottság javasol. Ugyanazokból az elvekből folyólag, amelyeket az imént hangoztattam, részemről nem vagyok barátja az analfabéták választójogának, nem vagyok barátja egyszerűen azon oknál fogva, mert korunknak szellemével és az értelmi cenzus alapjára helyezett választójognak természetével nem találom összegyeztethetőnek azt, hogy ma már az analfabétáknak, kivéve azokat, akiknek szerzett joguk van, uj alapon adjunk választói jogosultságot. Ha mindazonáltal azok a célszerűségi okok, amelyeket a javaslat felhoz, ebben a tekintetben döntőek- nek ismertetnének el, akkor igenis helyeslem azt, hogy a törvényjavaslat magas adócenzushoz és magas korhatárhoz köti az analfabéták szavazati jogát. • Még egy észrevételt szándékozom tenni, t. ház, és ne méltóztassanak rossz néven venni, hogy a javaslatnak sok előnyét ki nem emelem, mert hiszen amiről nem szólok, ahhoz mindenhez egész lélekkel járulok hozzá. Utolsó észrevételem a nők választójogára vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Ismét dicséretére legyen mondva a javaslat indokolásának, alaposan és komolyan foglalkozik a javaslat ezzel a korszerű kérdéssel. Ezzel legalább is annyi el van érve, hogy ez a kérdés kiemelkedik a fölényes mosollyal elintézhető kérdések köréből és a komolyan megvitatandó korkérdések közé soroztatik. Én sajnálom, hogy a törvényjavaslat, amelynek indokolása elvileg elismeri a nőknek igényét a szavazati joghoz, a gyakorlati megvalósítás terén a legcsekélyebb lépést sem teszi meg. A javaslat indokolása ugyanis a célszerűség szempontjából birálja el a helyzetet, hogy amikor a legszűkebb korlátok közé szorított választójogról megyünk át a széleskörű jogkiterjesztésre, nem volna helyes a nők választójogának megadásával is szaporítani a jövő bizonytalan esélyeit. Pedig az igazság az, hogy a nők választójoga ellen ma már helytálló érdemi ellenvetést igazán nehéz tenni. A női inferioritás oly előszeretettel hangoztatott elmélete már régen meg van cáfolva, a férfi értelmi fölényének tana igazán már az elavult hagyományok birodalmába tartozik. Be van az is igazolva, hogy a férfi és a nő agy- és idegrendszere között semmi lényeges különbség nincs. Továbbá látjuk, hogy a nő ma már szinte ugyanabban a mértékben veszi ki a maga részét az élet küzdelmeiből mint a férfi, mert hiszen nálunk a nőknek már negyvenöt százaléka van kereső életpályán. Csak a katonáskodás kötelezettsége nem terjed ki a nőkre. De hiszen a kntonáskodás kötelességének teljesítése semmikép sem terhesebb és súlyosabb, mint azok a kötelmek, amelyek az anyasághoz fűződnek. A legnehezebb közfeladat a gyermeknevelés pedig szinte teljességében a nők vállaira nehezedik. Azok tehát, akik ezt a nagy tásadalmi és nagy nemzeti feladatot kellő eredménnyel tudják teljesíteni, mindenesetre képesek az alapvető politikai jogok helyes gyakorlására is. Az a felfogás meg már egészen tarthatatlan, mintha a választói jogosultság gyakorlása a nőt hitvesi és anyai hivatásában gátolná. Először is ez a jogosultság csak nagy időközökben igen ritkán, gyakoroltatik, tehát ha a férfit nem akadályozza hivatása teljesítésében, miért akadályozná meg a nőt a maga hivatásának végzésében ? Továbbá a szellemileg és erkölcsileg megerősödött nő sokkal biztosabb és megbízhatóbb támasza a maga családi körének, mint az alárendelt függő helyzetben levő nő. És nem lehet szemet hunynunk azon igazság elől sem, amely gyakorlati tapasztalat, hogy a női választóközönség a közéletbe jelentékeny erkölcsi felfogást visz bele. Azon államok törvényhozásai, amelyekben a nők szavazati joggal bírnak, az anya- és a gyermekvédelem terén, a tüdővész, az alkohol és a prostitúció ellen való küzdelemben sokkal nagyobb eredményeket tudnak felmutatni, mint azok az államok, amelyekben a nőknek nincs befolyása a közélet alakulására. Megvallom őszintén, a nők választójoga kérdésében való állásfoglalás tekintetében reám az a szubjektív tapasztalat hatott döntő módon, melyet a tüdővész elleni küzdelem terén tettem, mert igaz lelkiismerettel mondom, hogy ennek a nagy nemzeti kérdésnek megértése és az annak érdekében való közremunkálás terén a női társadalomban találtam meg az igazi, hivatásos.. önzetlen munkatársakat. De nem folytatom. (Halljuk! Halljuk!) Csak megállapítom azt az igazságtalanságot, melyet a társadalom elkövet a női nem ellen akkor, amidőn előítéletektől vezetve, kizárja a nőket a politikai jogok gyakorlásából. Belátom azonban, hogy a jelen reform, mely a kontemplált széleskörű jogkiterjesztést a fokozatosság princípiuma alapján kívánja megvalósítani, még nem léphet arra a térre, hogy férfira és nőre, mint akik egyformán részesei az élet küzdelmének, egyforma mértékkel mérjen a választói jogosultság kérdésében is. De igenis, ennek a reformnak keretében is megférne egy szerény kezdeményezés. Minthogy pedig ez a reform az értelmi cenzus alapján áll, első lépés gyanánt elegendő volna a jelen alkalommal a legmagasabb értelmi cenzust beigazolni tudó nőket, az u. n. diplomás nőket, tehát azokat, akik tanítói, tanári, orvosi, gyógyszerészi oklevéllel bírnak, valamint azokat is, akik felső, vagy középiskola végzését tudják igazolni, bevonni az aktiv és passzív választójogosultság körébe. A nőknek ez a beigazolhatóan magas szellemi cenzussal rendelkező csoportja lenne az úttörő. S amikorra a társadalom meggyőződnék ezen úttörő női elemek bevonásából a közre háramló előnyökről, készséggel terjesztené ki a közjogokban részesítést a nők további kategóriáira is. Alkalmazkodva a törvényjavaslat fokozatossági princípiumához, egyelőre megelégedném a női választójog ezen szerény mértékével. . ' Röviden ezekben voltam bátor körvonalazni azt a néhány ellenvetést, amelyet a javaslattal szemben az én liberális felfogásom emelni tud. Korántsem mondom azt, hogy egész teljességében el ne ismerném azt az óriási lépést, amelyet a jogkiterjesztés terén e javaslat tesz. De minthogy én azon a nézeten vagyok, hogy a jó sohasem lehet ellensége a jobbnak, észrevételeim dacára is egész készséggel és odaadással fogadom el a jelenlegi javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Elénk helyeslés és taps.) Tanügy. A főgimnáziumban ma délután fél hat órakor közművelődési előadás lesz a természetrajzi előadó teremben. (I. emelet.) Az előadást Mérey Gyula főgimnáziumi tanár tartja. Tárgy : Érdekes számtant problémák (Nagy szamok, fejszámolók fogásai, stb.) Megjegyzendő, hogy az előadás nem lesz elvont, tudományos előadás. Belépti-dij személyenként 40 fillér. , Március 15-ike a főgimnáziumban. Az 1848. márciusi nagy események megünneplését a főgimnáziumban ezidén már az intézet önképző köre rendezi. Az ünnepélyt március hó 14-én, pénteken délután 5 órakor tartják meg a főgimnázium tornacsarnokában a következő tárgysorozattal: A gyulai római katholikus főgimnázium »Vörösmarty Mihály Önképzőkör«-ének diszgyülése 1848 március 15. megünneplése. Műsor : 1. Magyar gályarabok éneke, (Kuruc-dal, Káldy). énekli az ifjúsági vegyeskar. 2. Rakóczy-induló Farkas Imrétől, szavalja Botka Iván VI o. t. 3. Gunydal II. József császár idejéből, (Káldy). Énekli az ifjúsági énekkar. 4 Felolvasás. Tartja Növi Ferdmánd VIII o. t. 5. Nincs beesü- leti. (Kurucdal, Káldy). Előadja az énekkar. 6. A mese. Mandorf Emil VII. o. tanulótól, szavalja a szerző. 7. Bécsi magyar tánc. (Kurucdal, Herzfeld). Stájer tánc. (Kurucdal, Beliczay.) Előadja az ifjúsági énekkar. Az ünnepélyes diszgyülésen a főgimnázium vezetősége és ifjúsága szívesen látja a szülőket és érdeklődőket. Megjegyezzük, hogy az ünnepélyt azért kellett egy nappal előbb helyezni, mert a fennálló szabályok szerint március L5-ike csak igazgatói szünnappal volna megölhető, ez pedig közvetlenül a hosszabb iskolai szünet előtt nem adható. A gyulai tanítói járáskor. Felkérettünk a következő nyilatkozat közlésére : Értesítem a gyulai tanitó járáskor igen tisztelt tagjait, hogy az érdemes elnök Péczely JőzseJ ur lemondott az elnökségről. Mindent megpróbáltam, hogy az elnök urat lemondása visszavonására birjam, de ez — sajnos nem sikerült. Minthogy rendkívüli gyűlésre sem fuvar, sem napidij nem jár és igy attól tartva, hogy a gyűlésen csak nagyon kevesen jelenhetnének meg, ez okból az elnöki szék betöltése csak a rendes gyűlésen lesz megejthető. Az egyesület ügyeit a gyűlés napjáig csekélységem látja el. Gyula, 1913. március 3-án. Kartársi üdvözlettel Nickmann Rezső állami tanitó, járásköri alelnök, A békéscsabai nyilvános jellegű polgári felsőbb leányiskolát fenntartó Böszörményi Róza a községtől évi 4000 korona segélyt kap. Az idén azonban •a község 2000 korona pótsegélyi szavazott meg, mert ezen iskola fenntartó kimutatta, hogy ennél több hiánnyal zárta le az iskolai évet. A község a pótsegélyt arra tekintettel, hogy a polgári leány iskolára feltétlenül szükség van, egyhangúlag szavazta meg. Leányotthon Csabán. Életrevaló eszmét pendített meg Fábry Károly a csabai képviselőtestület legutóbbi közgyűlésén, nevezetesen, hogy a község járuljon hozzá egy Csabán létesítendő leányinternátus felállításához, ahol a Csabán tanuló vidéki leányok kellő felügyelet mellett lakás és teljes ellátásra lennének elhelyezhetők, még pedig olymódon, hogy a felekezeti jelleg kitüntetése mellett, az internátus közjellegü lenne, amennyiben abba mindenféle val- lásuak felvétetnének. Az eszmét elég rokonszenvesen fogadta a képviselőtestület s ha azt ki is tudják vinni, Csaba egy nagy lépéssel halad előre úgy kulturális, mint gazdasági tekintetben. Iskolalátogatás. Dóczi Imre a tiszántúli egyházkerület gimnáziumi felügyelője, folyó hó 4-én Békésre érkezett, hol a református főgimnáziumot meglátogatta, a nevelés-tanitás menetét folyó hó 7-éig beható vizsgálat alá véve a tapasztaltak felett megelégedését nyilvánította a tanári testület előtt.
