Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-09 / 10. szám
XLV. évfolyam Gyula, 1913 március 9 IO. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Előfizetési árak: Egész évre ____10 K — f Fé l évre_______5 K — f Év negyedre____2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Egyes szám ára 20 fillér. Lukács György beszéde a képviselőházban. — Március 4-én. — T, képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Részemről nem kívánok foglalkozni a mai nap örvendetes szenzációjával, amelyet az igen tisztelt miniszterelnök ur már kellő érdeme szerint méltatott. (Helyeslés.) Ebből az eseményből a magam részéről is, mint ennek a pártnak egy szerény tagja, csupán azt a tényt állapítom meg, hogy az igen tisztelt ellenzék, úgy látszik, most már végkép felhagy a ház tanácskozásainak erőszakos megzavarására irányzott eddigi működésével és ezt a fegyvert végképen kiselejtezi fegyvertárából. (Elénk helyeslés.) Azt hiszem, ennek a pártnak minden tagja a legőszintébb örömmel fogadhatja ezt a kezdeményezést (Elénk helyeslés.) és azt hiszem, mindannyian remélhetjük, hogy ebből a kezdeményezésből kiindulólag nem hosszú idő múlva képesek leszünk e parlament tanácskozási rendjének békességét helyreállítani. (Elénk helyeslés) T. képviselőház! Ezek után legyen szabad röviden hozzászólnom a szóban forgó törvényjavaslathoz (Halljuk ! Halljuk !) és legyen szabad mindenekelőtt kijelentenem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elfogadom, inert helyeslem annak alapelveit, különösen helyeslem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat a jogkiterjesztést a fokozatosság elvének alapjára helyezi, helyeslem, hogy a törvényjavaslat oly szerencsés struktúrával bir, hogy a későbbi, további jogkiterjesztések minden nehézség nélkül, egyszerű módosítással beilleszthetők szerkezetébe, anélkül, hogy a választójogi rendszer szerves átépítése válnék FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID szükségessé. Legfőbbként pedig azt helyeslem, hogy a törvényjavaslat a vagyoni cenzusnak a választójogunk eddigi alapját képező rendszeréről áttér az értelmi cenzus rendszerére és az értelmi cenzust teszi a választójog fundamentumává. Ha ezek szerint el is fogadom a törvény- javaslatot és kijelentem is, minden utógondolat nélkül, hogy ha az előttünk fekvő javaslat ebben a formájában, ebben a szerkezetében és szövegében válik is törvénnyé, amely formában, szerkezetben előttünk fekszik, akkor is e törvényjavaslatban nagy vívmányt, jelentékeny előlépési látok, mégis legyen szabad a törvény- javaslattal szemben fenforgó észrevételeimnek kifejezést adnom és legyen szabad rámutatnom azokra a hiányokra, amelyeknek a pótlása esetén, nézetem szerint, oly tökéletes reformot alkothatunk, amely hosszú időre ki fogja elégíteni az igényeket 'és amely hosszú évekre nyugvóra fogja vinni azt a nagy reformkérdést, amely már régóta látja el újabb és újabb izgalmi anyaggal közéletünket. Nagy tanulmány, mély gondolkozás és hazai viszonyaink legalaposabb ismerete szól e törvényjavaslat minden szavából, minden - betűjéből, de lehetetlen elhallgatni azt a benyomást, hogy bizonyos kishitűség, a magyar faj élő erejében való kételkedésnek árnyéka vonul végig e javaslat rendelkező részén és különben igazán mesteri indokolásán. Lelkem mélyéig átérzem azokat a mélységes hazaíiui aggodalmakat, amelyek a javaslatot előterjesztő miniszterelnök urat az ebben a törvényjavaslatban megnyilvánuló, nézetem szerint talán túlságos óvatosságra indították. Nagyon jól tudom azt, hogy ilyen korszakos javaslatoknál fokozottan kell ügyelni arra, hogy a jogkiterjesztés terén, kardinális, többé jóvá nem tehető hiány elő ne forduljon és én államKéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. férfiúi bölcsesség sugallatának, igazoltnak tartom a körültekintő óvatosságot, azonban mégsem szemlélhetem aggodalom nélkül, hogy tul- ságig vitt óvatosságból a korszellemnek már egészen meg nem felelő intézkedések vitesse- sek bele egy reformtörvényjavaslatba. E törvény azon bölcs alapelvét, hogy a jogkiterjesztés a fokozatosságon épüljön fel, a magam részéről aláírom, de nézetem szerint a fokozatosságban annyira tépelődőknek, annyira félén' keknek nem szabad lennünk, hogy majdnem ellentétbe jussunk a reformjavaslat azon alapintenciójával, hogy széles néprétegeket vonjunk be a választói jogosultság körébe. Nem szabad felednünk, hogy nagy mulasztást követtünk el azzal, hogy oly hosszú ideig halasz- tottuk a már régóta anachronisztikussá lett mai törvényünk reformját, mert mai szűk választójogunk szinte már karikatúrájává vált egy nagy lépésekben előhaladó, fejlődó, társadalmi és nemzeti életnek. És nem szabad azt elfelejtenünk, hogy választói jogunk maradiságára szinte már ujjal mutatnak rá Európában, hogy igen nagy ür választja el a mi választói jogunkat a többi európai országok választói jogától, hogy a magyar választói jog után következő legszűkebb választójog a par excellence konzervatív angol választói jog. Az angol nemzet a maga népességének 16‘/2%-át ruházza fel választójoggal, inig a magyar választójog a népességnek mindössze 6°/0-át vonja be a választói jogosultság körébe. Sokkal nagyobb tehát az a távolság, mely a magyar választói jogot elválasztja az angol választói jogtól, mint az a távolság, mely az angol választójog és a legradikálisabb általános választói jog között van. A választói jog kiterjesztésében főleg két aggodalom int bennünket óvatosságra. Az egyik, a nézetem szerint sokkal fontosabb és T Á H C A* Eötvös József báró irodalmi működése. A főgimnázium Uránia előadásán tartott felolvasás vázlata iß egyik részlete. Az átalakulásnak indult Magyarország főbb vezér- férfiai mellett nagy érdeme van a reformeszmék megtestesülésének terén Eötvös József bárónak, kinek születése százados évfordulóját ez évben ünnepeljük. Nagy eszme van bensejében s igyekszik az életben valóra váltani. Inkább önleikét tépi szét, semhogy hazáját egy gondolatától is megfossza. Egész élete, egyénisége ellentétek láncolatlan sorozatából áll. Előkelő szülők gyermeke s a demokráciáért küzd. Aulikus érzelmű apjával szemben a nemzeti kifejlődés apostola. Németes műveltséget kap anyjától, nevelője Pru- zsinszky, a Martinovics összeesküvés tagja, a haza iránti rajongó szeretetet csepegteti a fiatal báróba s megutáltatja vele családjának hagyományait. Amikor neve ismertté lesz, már igazi európai műveltségű férfi. A költőt is nemcsak a hazai állapotok siralmas helyzete kapja meg, érdekli őt az általános emberi is s eszméiért nemcsak panaszol, sir és aggódik, hanem sokszor ostorcsapásokkal is sújt. Műveiben inkább a gondolatok törnek elő, forma érzéke nincsen. Kevésbbé mulattat, de minden műve fölemel s nemessé tesz. Egész Írói működése a bánat és szenvedés költőjét mutatja, de minden legkisebb részletben a nyomorultak, elnyomottak, szerencsétlenek szószólója, gyámolitója s vigasztalója. Költői kísérletei még ifjúkorából valók, jobbadán kevés becsüek, mert á nyelv gazdasága nem volt eléggé birtokában s technikai készsége is gyenge volt. Legkitűnőbb mindenesetre a „Búcsú“ c. ódája, mely mai napig legjobb ódáink közé tartózik. Van ugyan egy-két bágyadt sora, kevésbbé világos gondolata, de a maga egészében Eötvös többi költeményét felülmúlja. Dalai közűi a „Végrendelet“ az érzés őszinteségével s a meghatottság bensőségével tűnik ki s érdekességét emeli az is, hogy amit e költeményében óhajtott, minden beteljesült, eszméi győztek s midőn 1871-ben meghalt, Magyarország az átalakulás nagyszerű válságán átesve uj erővel kelt életre. Balladái közül főként kettő vált híressé: „A megfagyott gyermek“ s a „Vár és kunyhó“ c. Az elsőn nemes érzés vonul végig, bár kissé érzelgős és nem eléggé valószínű, a második a forradalom előtt s az akkori politikai eszmék hatása alatt jelent meg s azt az eszmét fejezi ki, hogy a természet törvényei, a szív jogai nem ismernek rangkülönbséget, hanem egyenlően jutalmaznak vagy büntetnek. Nagy hatásának okát nem is annyira drámaiságában, mint inkább népszerű alapgondolatában kell keresnünk. Eötvös tehát már ebben a művében is a célzatosságnak rendeli alá a költőt, de valószínűtlenné teszi az által, hogy a várur fiát a jobbágyleánnyal egy sírba temetteti. A „Zászlótartó“ c. balladájában ismét a népet dicsőiti, mely hivatva van Magyarország önállását megvédeni s biztosítani. Eötvös hírnevét nem is mint lírikus alapítja meg, sokkalta jobban leköti figyelmünket a regényíró. Az 1837—40 évek közt megjelent „Karthausi“ rövidesen ünnepelt költőnkké tette a fiatal Írót. Megjelenése oly hatással volt az olvasóközönségre, akárcsak Vörösmarty Zalán futása. Egyéni vívódásait s az idegenben szerzett gazdag tapasztalait tárja föl e művében. Azok a lelki vívódások találnak hangot e regényben, melyen mindannyian átmegyünk, ha tán csendben» észrevétlenül is. Az érzelem, az ifjú szív háborgása s csalódása sir ki minden sorából. * * * „Az emberi társadalom tükre e könyv- — mondja Gyulai — „mint a napé a harmatcsepp“. Maga Péterfy Jenő is, aki pedig a Karthausit az érzelgő hangulat betegének tartja, elismeri róla, hogy alapeszméjét tekintve „az egyén viszonya a világhoz tisztább megoldást nyert, mint a világirodalom szentimentális vagy világfájdalmat szenvelgő akármilyen más művében.“ Gusztáv a zárda magányában megtisztult szivvel haldokolva hirdeti: „Életemnek emléke őrizze meg az önzéstől lelketeket, bus napjaitok el fognak múlni, a világ fájdalmát kedveseitek ölelései, kedveseiteknek sértéseit a világ fogják kipótolni, csak az önzőnek nincs vigasztalása a földön,« Pap Endre következő sorai minden róla megjelent kritikánál jobban jelemzik : Bánatnak könyve, kár, hogy nem regény; De nincsen benne egy szó költemény. Ez századunknak életirása, ; A társadalom jajkiáltása. Nagy miveltségünk kétségbeesése, Itt van korunknak egész szenvedése, Melynek számára nincsen boldogság, Mert fáj nekünk a fennálló világ. A Karthausi nagy sikere után Eötvös regényeiben akkori helyzetünk siralmas állapotát festi, így a Falu jegyzőjében valóságos vitairatot intéz a társadalomhoz s föltárja benne a köznép szenvedéseinek egész lajstromát. Szerinte a költészet szükség, az emberi nemnek „jajkiáltása, mely jobb után vágyódik; egy hang, mely akkordját még csak keresi s disszonánssá válik, ha nem találja; a poezis- nek van hazája, van százada s csak ott érteni egészen.“ Egész költészete ennek a vallomásnak megpecsételése, de legfőként a Falu jegyzője, mely az irodalmat valósággal összeköti az élettel A magyar társadalom akkori kinövéseit ostorozza benne kérlelhetlen gúnnyal. A jogafosztott, szenvedő demokrácia jajkiáltását halljuk, az átalakulás merész álmával közeledő vihar zug ki minden sorából. Két ellentétes társadalmi osztályt fest ellentétes világnézettel, mely mintegy sejteti a ki nem kerülhető összeütközést. „Rajzolva van benne a szolga- birói igazságszolgáltatás, a hivatalnokok önkényLapianls: mai száma, S oldal.
