Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-02 / 9. szám
XJLV. évtolyam (xyula, 1913 március 3 9. szám. Előfizetési árak: Egész évre ____10 K — I Fé l évre_______5 K — f Évnegye dre____2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A vármegye közgyűlése. — Február 24. — Békésvármegye törvényhatósági bizottsága e hó 24-re kitűzött rendes közgyűlését — Kóry Gyula főispán gyengélkedése következtében — Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt tartotta meg. Az ülésen mintegy 100 megyebizottsági tag vett részt, akik délig majdnem teljes számmal kitartottak. Különösen nagy számmal volt képviselve a parasztpárt, amelynek úgyszólván majdnem minden tagja jelen volt. A közgyűlés lefolyása higgadtan, minden szenvedélytől mentesen, igen szépen történt. Es habár magasan szárnyaló viták nem is voltak, mert hisz ezt az ügyek természete is kizárta, mégis igen régen volt közgyűlés, amelyen oly sok tárgynál lett volna felszólalás és igen sok esetben hosszúra nyúló vita, miut ezen a közgyűlésen. A délelőtt sorra került tárgyak közül alig egy-kettőnél fogadtatott el hozzászólás nélkül az állandó választmány javaslata, a többi ügyeknél azonban mindenütt jelentkezett felszólaló és legtöbbnél 2—6-an is részt vettek a vitákon a bizottsági tagok közül. Egyetlen tárgya volt a közgyűlésnek, amelybe politikát is lehetett volna keverni, nevezetesen Kassa város körirata a választói jog módosítása tárgyában, amelynél a választó- jogi különböző felfogások megütközhettek volna, amint ez legtöbb vármegyében megtörténik, tekintettel a kérdés aktuális voltára. Ez az ügy a póttárgysorozatba volt felvéve, mert késen érkezett, azonban annak soronkivül való tárgyalását senki sem kérte, úgy hogy ez a tárgy csak délután — alig 20 bizottsági tag előtt — került tárgyalás alá. Az állandó választmány javaslata, amely a kormány javaslatát elég kedvezőnek ítéli meg, azonban a korhatár leszállítását és a titkosság nagyobb mérvű kiterjesztését kéri, egyhangúlag fogadták el. A közgyűlés lefolyásáról alábbi tudósításunkban részletesen referálunk, azonban nem mulaszthatjuk el ezen a helyen külön kiemelni a törvényhatóságnak a legnagyobb elismerésre méltó döntését, a községi állatorvosok fizetés rendezési ügyében. A községi állatorvosok folyamodtak a vármegyéhez, hogy törvényadta joga alapján rendezze a fizetésüket, amely a változott életviszonyoknak épen nem felel meg. A vármegye elsőizben aképen rendelkezett, hogy mielőtt határozna, a községek képviselőtestületeinek véleményét kikéri a fizetésfelemelések ügyében. A képviselőtestületeknek azonban csupán egy- része tartotta teljesíthetőnek az állatorvosok kérelmét, másrésze csak lakbért javasolt megállapítani, egy része pedig egyáltalában -semmi tekintetben sem tartotta az állatorvos fizetés felemelését indokoltnak. Az állandó választmánynak az volt a javaslata, hogy a törvényhatóság aképen határozzon, amint azt a községek javaslatba hozták. Ezzel szemben azonban a törvényhatósági bizottság, Osapay Lajos indítványára egyhangúlag arra az álláspontra helyezkedett, hogy az állatorvosok kérelme jogos és kimondta, hogy az összes községi állatorvosoknak fizetését legalább 1600 koronára és lakbérét 400 koronára emeli fel, amint azt az állatorvosok maguk kérték. A délutáni folytatólagos közgyűlésen mindössze 20-an voltak jelen ; érdemleges tanácskozás csupán 3 békési ügynél volt s az azokra vonatkozó javaslatok mind meg lettek változtatva. A vitákban részt vettek Konsitzky János, dr. Török Gábor békési bizottsági tagok és a vm. t. főügyész: dr. Zöldy Géza. Jóllehet a délutáni közgyűlésre, a 150 pontból álló tárgy- sorozatnak mintegy 130 tárgya maradt, mégis a közgyűlés az összes ügyek elintézésével délután 5 órakor be lett fejezve. A hitelesítő közgyűlés másnap^ délelőtt 10 órakor folyt le. | A közgyűlésen jelen voltak: Ambrus Sándor, dr. Daimel Sándor, Moldoványi János, dr. Vangyel Endre, dr. Ambrus Jenő, dr. Veres József, dr. Wieland Sándor, Lukács Endre, Vincze Dániel, dr. Bikády Antal, dr. Hollender Lipót, Varságh Béla, dr. Kökény Mihály, Aszalay Gyula, Morvay Mihály, dr Makai Márton, Szalay Gyula Sebők Sándor? Konsiczky János, dr. Török Gábor, Scherer Benedek, dr. Lovich Ödön, Künzl Ernő, Izsák Jakab, Steigerwald József, dr. Bucskó Coriolán. Szikes György, Schneider János, dr. Telegdy Lajos, Sál József, Sebők Ferenc, dr. Berthóty Károly, dr. Berthóty István, N. Szabados József, Hrdlicska Lajos, Vakarcs: János, ősapai Lajos, Monori Mihály, Nagy József, Czeglédi Ferenc, Nagy A. János, G. Sári József, Bavai Gábor, Murvai István, Puskás László, Petne-: bázy Ferenc, Kertész H. András, Csizmadia András, Bokor András, Tóth Sándor, Iványi Antal, Csőké István, dr. Kóhn Mór, dr. Zöldy János, dr. Zoldy Géza Sárossy Gyula, Korossy László, Kiss László, Horváth Béla, Schmidt József, Czikora István, dr, Hajas József, Hack Márton, Antalóczy Nándor. Péteri József, Novák Árpád, Kocziszky Mihály, K. Schnffert József, Belenta Mihály, Machlik Mihály, Lipták L. Pál, Drjenyovs7ki János, Vandlik Mátyás, ifjú Kraszkó Mihály, Mahlik György, ifjú Huszár Pal, Bohus M. György, Bohus M. György, Zele- nyánszki Mihály, Meliska Pál. Csjernik Mátyás, Bohus M. Márton, Pollák Arnold, Such Kálmán, Darabos János, Uhrin Pál, Hursán György, Szekerka Pál, Mester Gábor, Hídvégi Imre, Metz Antal, Holló György. Weisz Mór, dr. Follmann János, dr. Stoja- novits Szilárd, Reisner Ede, Bitsek János, Tanczik Lajos, Varságh Béla, dr. Berényi Armin, dr. hzondy Lajos, dr Kiss László, dr. Szirbik Bálint, Torkos Kálmán, Harza Ferenc. Ambrus Sándor alispán az ülést délelőtt 9 órakor megnyitván, sajnálattal jelentette, hogy a vármegye főispánja gyengélkedése folytán az ülésen nem elnökölhetett. Első tárgyként az alispáni jelentés adatott elő. Az alispáni jelentéshez dr. Jelegdy Lajos szólalt fel, kifogásolván, hogy a békési főszolgabíró a kisbirtoTÁRCA. Régi akkordok. Alkonyodott Az ég alján mutatkozó fekete felhő folytonosan villodzó morgással közeledett Aztán éjszakai sötétség borult a falura. A cikázó villámok egy pillanatra bevilágították a tájat, miközben a mindig sűrűbben morajló hang élesen recsegve hallatszott s a csonka toronyban remegve csilingelő kis harang csengő hangja beleolvadt a záporeső csobogásába. A szél sikoltva osont a százados fák lombkoronái közt, tépte, szaggatta a nedves leveleket, az árnyat nyújtó lombokat és a fák recsegve hajladoztak az Ítélet időben. A tiszttartóék házaablakán keresztül ki-ki lopakodott a lámpa fénye. Vibráló sugara ott ugrándozott a foszladozva lehullt rózsaszirmok között A karó mellől elszabadult törzsek busán hajtották koronájukat a föld felé, mintha sárba veszett ékességeiket, puha, selymes szirom-leveleiket keresték, siratták volna. Odabent édesen rezgő nóta, hullámozva járta be szobát. A gramofon torka előbb harsogva zengett egy indulót, majd lágyan, andalítóan, álomba ringató hangon susogott egy uj nótát. Aztán édes szavakat zokogott s végre fölharsant a tüzes, vig zene, melynek hangjára felvillanyozódott a test, felragyogott a szem s a pajzán ének csiklandozó hangjaira csengő kacagás csattant el az asszonyok ajkáról. Aztán összebújva tereferéltek. A cselédmizériák, napi események, drágaság, mind szőnyegre kerültek Végre a girbe-gurba országot, ezt a mi kis községünket édes semmittevéséből fölrázó, szépen sikerült műkedvelő előadás szereplőire került a sor. Birálgatták őket. A házi gazda a gramofon körül foglalatoskodott. Valami lényegtelen hibát javított a szerkezeten, aztán lemezeket keresett, miközben hirtelen a hölgyek felé fordult. — Ki szereti a szomorú nótát ? — Ugyan, ugyan — szólt feddőleg a háziasszony — hova gondol . . . Vigat válasszon most! — Nono, csak ne duruzsolj . . . Eljátszuk azt, el . . . Ezért csak nem érhet semmi veszedelem ? — Nem, nem . . hanem persze, mert az a maga nótája, azt hiszi, hogy az már mindenkinek tetszeni fog . .-— De fölséges és szép, ha szoifioru is . . . — Szép, szép, de fájdalmas, bubánatos. A gramofon berregett, aztán egy régi, kedves nótához kezdett. Lágy, esengő hangon szólt a szívhez. Elmondanám, mi fáj nekem, Mi bántja a szivemet, Mért szomorú, mért keserű Ez az élet énekem. Mintha rég feledett sebeket akart volna felszaggatni • . megpengette a lelkek húrját s a kedélyeket megváltoztatta Nehéz, nyomasztó csend ölelte körül az asszonyokat. Zsőlyéikben hátradőlve merengtek a múlton, észre sem vették, hogy Hajnalka arca megvonaglott. Mintha szivettépő, lelketromboló emlékek szabadultak volna fel belsejében A maga mély szomorúságában is bűbájos nő felállt, tétovázva lépett az ablak függönyök mögé, hol észrevétlen morzsolá szét az áruló könnyeket. Most valami keringő féle dal utolsó akkordja ringott hullámozva a füllesztő levegőben. A hirtelen jött nyomasztó csendben egyszerre csak készülődni kezdtek az asszonyok. Elbúcsúztak a vendégszerető háziaktól s haza indultak Én is csatlakoztam. Némán, lecsüggesztett fővel lépkedtünk az esőtől felfrissült üde levegőn, Engem a szomorú nóta aggasztott, vagy inkább Hajnalka sora. Néha erőt vett rajta valami, keserűség, aztán szavát se lehetett venni. Hogy haza értünk, Hajnalkát nem eresztettük el, velünk maradt s faggatni kezdtük. — Mi baja ? • Csüggedten hanyatlott a székre. Sokáig merengve nézett a semmiségbe, aztán gondo.kodva, szaggatottan beszélni kezdett. — Egy kis eset csak az egész . . . vagy annyi se . . . csak egy kitépett lap az életből, egy levélkén néhány sor, mely mindnyájunkkal közös ... ha érdeklődnek, hát . . elmondom . . . — Jó. Meghallgatjuk, meg, — szólt közbe az én asszonyom — de erre nem a kíváncsiság ösztönöz ... ne értsen félre, tudja azt Hajnalka, hogy a rokon-lelkek érzése . . . no, de nem beszélek, csak annyit, hogy mi szeretjük. Aztán én is közbe szóltam. — Lássa, az a gond, az a hit okozta árny, mely leikéből fakad s arcát elhomályosítja, sehogy sem áll jól . . mi azt a fátyolt akarjuk, — ha lehet — végképen eltávolítani, Ránk nézett. Könnytől fátyolos kék szeme felfel csillant, aztán mámoros, meleg szavakkal mondá. — A nánási papi installáció zajos, kedves, de nekem örökké nevezetes mulatsággal fejeződött be. A bűbájos tavaszi éjen egy szellemes, behizelgő modorú, az elite jourok nélkülözhetetlen arszlánja foglalkozott velem. Láttam már, beszélgettünk is, de csak ezen az estén ismerkedtem meg igazán. Hapnxilc inai szama 3.0 oldal.
