Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-16 / 7. szám

2 Békés 1913 február 16 a határnak egy csekély töredéke is: vagy egyáltalán nincs kivándorlás, vagy csak szór­ványosan fordul elő. Ezen községek között is feltűnik Gádoros község, melynek egész terü­lete 338 kát. hold, népessége 4003 lélek s Csongrád vármegye felől csupa nagybirtok határolja; ebből a községből egyáltalán nincs kivándorlás. Úgy látszik ebből, hogy a mi kivándorlásunknak legalább egyik gazdasági oka a parcellázásban rejlik, amennyiben a keletkezett kisebb gazdaságok a mezőgazda- sági munkás népnek nem biztosítanak meg­élhetést. Állategészségügyünk állapota az utolsó 3 hónap alatt kielégítő volt. Közfogyasztásra levágatott a vármegye területén a múlt évben: Szarvasmarha 7672, borjú 5028, bivaly 5, juh 22600, bárány 4035, kecske 61, gödölye 3, sertés 19689. Összesen : 59093 darab. A marharakodó állomásokon a múlt év­ben a vármegye területéről külföldre és a hazai nagyobb piacokra elszállittatott össze­sen 112976 darab állat. Összeiratott a múlt évben a vármegye területén: Szarvasmarha 76629, ló 51921, szamár 175, öszvér 7, sertés 223577, juh 74638, kecske 64 darab. Összesen 431811 darab. Ismerteti az alispáni jelentés ezután a vármegye összes hivatalainak múlt évi ügy­forgalmát. Beérkezett a megyei központi és járási hivatalaihoz összesen 104025 ügydarab, mely 152 ügydarab kivételével mind elintéztetett. A jelentés végén az 1910. évi nép- számlálásnak a vármegyét érdeklő eredményei vannak közölve. A kérdéses adatokat már lapunk vezető helyén nem régen ismertettük. E helyen — pótlólag — még csak azt akar­juk kiemelni, hogy 4 község van a vármegyé­ben, amelyekben fogyott a lakosság száma. Ezek Gyoma (H3%), Pusztaföldvár (255%). Békésszentandrás (1 *58%) és Öcsöd (0-16%). 12 községben 15% a szaporodás, mig Kondo­roson 42 és Nagyszénáson 34%-al emelkedett a lakosság száma. A közigazgatási bizottság ülése Február 10. A vármegyei közigazgatási bizottság e hó 10-én tartotta rendes havi ülését Kéry Gyula főispán el­nöklete alatt. Az ülésen négy választott és egy tisztviselő tag. hiányzott. Az ülés a megszokott csendes mederben folyt le. Egy-két jelentéktelen felszólalás szakította meg csupán az egyhangú referádákat, amelyek — egy kivételével — mind az előadói javaslatok értelmében emeltettek határozattá. — Az ülésen egyébként első Ízben jelent meg az újonnan kinevezett kir. ügyész: dr. Diószeghy Gábor, akit a vármegye főispánja a bizottság nevében kollegiális érzéssel üdvözölt és a bizottság támogatásáról biztosított A kir. ügyész akkor, midőn a referálás sora rákerült, megköszönte a főispán üdvözlő szavait és a maga részéről is Ígérte, hogy a bizottság munkálkodásában lelkiisme­retes ügybuzgalommal kíván részt venni. Az ülésen jelen voltak : Kéry Gyula főispán elnöklete alatt Ambrus Sándor alispán, dr, Daimei Sándor főjegyző, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, dr. Zoldy Géza főügyész, ar. Z'óldy János főorvos, Mitt­ler Sándor kir. tanfelügyelő. Zádor Mór kir. pénz ügy igazgató, Horváth Béla műszaki tanácsos, álfám- építészeti hivatali főnök és dr. Diószeghy Gabor kir. ügyész. A választott bizottsági tagok közül részt vettek az ülésen : dr. Ladies László, dr. Tárók Gábor Morvay Mihály, Varságh Béla, Veres József és Dombi Lajos. Elnöklő főispán az ülést délelőtt 9 órakor meg­nyitván, elsősorban az alispáni jelentés terjesztetett elő. Az alispán jelentése a következő : A személybiztonság 14 esetben lett megtá­madva, még pedig 4 könnyű és 10 súlyos testi sér­téssel. öngyilkosság 5 esetben fordult elő, öngyilkos- sági kísérlet nem történt. Baleset 13 ízben fordult elő, 1 könnyebb ter­mészetű, 7 súlyosabb, 6 pedig halállal végződött. Yeszett kutya marás 2 esetben, megfagyás 1 esetben történt. A vagyonbiztonság 29 esetben zavartatott meg 27-szer kisebb-nagyobb lopással, 2-szer pedig zsa rolassal. Tűz 15 ízben volt, a kár nagy része biztosítás utján megtérült. Külső gazdasági munkák közül, fanyesés, jég­vágás és hordással és az elmaradt cukorrépa szállí­tásával foglalkoznak. Az őszi buzavetések igen lassan fejlődnek, az előirányzott buzavetéseknék mintegy 20—25 száza­léka maradt vetetlenül. Napszámbérek közepesek, évi cselédbér :gen magas, éves cselédek iránt nagy volt a kereslet. Ipari és kereskedelmi téren nevezetesebb for­dulat az elmúlt hóban nem volt észlelhető. A gyulavári-i községben üresedésben levő se­gédjegyzői állásra Szabó Gáza helyettes segédjegyző választatott meg. Előterjesztetett ezután az ülésen a közigazga­tási bizottság múlt évi ügyforgalmáról szóló kimu­tatás, amelyet a bizottság — minthogy hátralék nincs — tudomásul vett. A közigazgatási bizottság a múlt év második feléről tette meg jelentését a miniszterelnökhöz, mondván, hogy semmi jelenteni valója nincs, mert olyan jelenségek nem merültek fel, amelyek a tör­vényhozás, vagy az egyes miniszterek intézkedését igényelnék ; egyébként az egyes konkrét esetek kap­csán a szükséges előterjesztések illetékes helyekre elküldettek. Egy felmerült eset kapcsán feliratot intézett a bizottság a pénzügyminiszterhez, intézkedjék, hogy a községi elöljárók az adóösszeirás elnökeivé a pénz­ügyigazgató által ne neveztessenek ki, mivel ezzel egyéb dolgaik elvégzésében nagyban akadályozva vannak. Dr. Z'óldy János jelentése szerint a közegész­ségügyi viszonyok általában kielégitőek voltak. Az egyes szervek megbetegedését és lefolyását iljetőleg, leginkább a légzőszervek hurutos bánialmai fordultak elő. A leggyakoribb halál oka a tüdővész volt. A hevenyragadós bajok közül előfordul : 1 diphteria 39 megbetegedés és 14 ti.D'ozás 2. vörheny 35 7 » 3. kanyaró 43-- » 4. ha si hagymáz 9 2> 4 » 5 szamárköbögés 1 » 1 » 6. bárányhímlő 4--- > összesen : 131 megbetegedés és 26 halálozás (19 százalék). Amint a fentebb kitüntetett adatok igazolják, a heveny ragadós bajok közül a kanyaró volt ural­kodó. Lefolyása egészen szelíd volt, haláleset nem fordult elő. Tömegesen csupán Békésen és Mezőberényben lépett fel. Tetemesen csökkent a difteriások és vör- henyesek száma. A heveny ragadós bajok terjedésének meggát- lására a lehető hatósági intézkedéseket mindenütt megtették. Az előirt és havonként végzendő egészségügyi vizsgálatokat pontosan teljesítették, említésre méltó nem fordult elő. Orvosrendőri vizsgálatot eszközöltek élőn 302, hullán 5 esetben. Orvos törvényszékit pedig 14 könnyű és 5 súlyos testisértés eseteiben. Gyógysavóval beoltottak 41 egyént, akik kö­zül meggyógyult 31, meghalt 10. Heks Miksa törvényhatósági főállatorvos havi jelentésében előadta, hogy az állategészségügy múlt — Kinn ? — Kinn azok leiköm ~ Hogy a titkár ui kétkedve fogadja a szót, Zsuzsa néni bizonykodik : — Úgy a! Kigyüttek Pedig az ördög se hitta ükét, Nem ott . . . Aztán lássa csak a tekintetös-nagyságos ur, hát nem mögin rám húztak öt forintot ?! — Na . . . — Igen a 1 — Miért ? — Ha tudnám, hogy mié’ ? Hiszen ha tun­nám ! Akko’ nem terhelném vele a tekintetös-nagy­ságos urat, de hát nem mondták mög az isten- telenök, csak rám húzták az öt forintot egész ártatlanul. Itt az irás is. E hun e . . . Zsuzsa néni a rékli alól kiveszi a piros­kockás zsebkendőjét, abból kihajtogat egy szépen, gondosan betakargatott Írást, miközben dohog, dörmög a lelketlen népek ellen, kik nem ismernek sem istent, sem embert . . . — Kő van a kelebükbe . . .! Hogy a hivatalos irás kifejtetődik a burkából, Zsuzsa néni átnyújtja : — Ebbe van kimutatva az öt forint! Mialatt a titkár ur az Írást bogarássza, a szülike meg-megingatja a fejét Méltatlankodik: — Az a ... Ót forint . . . Hogy fizessem, de nyolc nap alatt, mert igy, mög úgy . . . Foglalás, licitáció . . . Hanem, hogy hunnan, mibül fizessem, azt nem írták bele . . . Hát szabad ez ? Lőhet ez ? Engedi ezt a törvény, hogy egy szögény özvegyet, engöm la, tulajdon magamat, aki saját gyönge erőmből tartom fönn magamat, aki punktumosan fizetőm a méregdrága adót az uraknak, igy mögsarcoljanak ? Hát lőhet az, csak úgy, hogy öt forint? Tud errű’a szörnyü- ségrű’ a király ? A titkár ur olvasás közben megingatja a fejét, — Nem. Zsuzsi néni kap a szón : — No, ugy-e, hogy nem ! Tuttam én, hogy az ilyen istentelenségöket nem aggyák a fölségös urunknak a tudatára ! Itt egy kis szünet következett, mert a titkár ur olyan mozdulattal emelte föl a tenyerét, mintha mondani akarna valamit Mondott is. — Hát szülém. — fontoskodott a titkár ur, — itt az áll az Írásban, hogy maga meg akarta károsítani a kincstárt. — Az alávalók ! — De benne van 1 — Ha benne hát hazugság ! —- . . . Az áll itt, hogy nem huszonnégy óráig tartott a főzés, hanem harmincig . . . Zsuzsa néni előre nyújtotta a nyakát. — Az van a papirosba, hogy harmincig ? — Az Itt ni 1 S a titkár ur rámutatott a kérdéses helyre Zsuzsa néni oda se nézett az írásra, csak a kezével legyintett. — Hja, leiköm tekintetös-nagyságos uram, én tülem ott még az is állhat, hogy embört öltem. Beírhattak oda mindön röttenetösségökef azok az istentelenök, mer én az írást nem ismerőm. Nem tudok hozzá . . . Ej, ej . . . Hogy harminc óra ? A szömérmetlenök. Ugyan minek is -adnak annak írást, aki nem tud a bötükhöz ! ? — Azt a törvény mondja. — Hát akko, az is rosszu mongya. — De azt mégis kivette, hogy öt forint Zsuzsa néni elmoso yodik. A ráncok csak úgy kergetődznek az arcán föl s alá. — Hát annyit tudok a keserves tapaszta- latokbu, de szóval is mögmondták azok a dezen- torok, hogy ez a kis hiba öt forint lösz! — Úgy .hát mégis igaz, hogy több ideig tartott a főzés. — Dehogy igaz, dehogy. Hisz, miko azok az ispionok betoppantak, hogy az isten akárhova tőgye ükét, má’ legyütt az egész cefre. Egy szikra votka se volt a tűzön . . . Tanúm rá az Igrici szomszéd, ü rakta a tüzet. Átgyütt beszél­getni, merthogy az eső esött, oszt nem möhetött napszámra ... De mög az is való, azt mög köll adni, hogy ükelme a friss főzést rémisztő sze­reti. Úgy a. Asszongya, hogy asszongya: „Az karcoli igazán Csak úgy igenyesödik tüle az embör nyaka . . !“ Mög hogy semmitül se lőhet olyan szömrevaló hernyólábasat sörcenteni, mint a rézelejitü. Valóságos gyönyörűség . . . így a szomszéd. De az is való, hogy senki úgy nem tuggya möghagyni a pálinka erejit, mint ü. A keze alatt valóságos patikabéli orvosság lösz a pálinkábu. Ilyen embör ez az Igrici ! Hát ü is ott vót ! A titkár ur jóakaratulag intett. — No, ha tanúja is van szülémnek . . . — Van, van . . . — ... Hát akkor, most az egyszer kivétele­sen még tisztán megússza ezt az esetet Tévedés­nek tudjuk be. így aztán csak az órakülönbözetet fizeti meg, — Úgy, úgy tekintetös-nagyságos ur! Ne is hagyja a szögény özvegyek igazát! A titkár ur barátságosan mosolygott, miköz­ben a szülikét megfigyelmeztette : — Hanem máskor vigyázzon ! — Vigyázok, vigyázok. Hiszen én mindig vigyázok, de azok a pokolravalók . . . S csontos öklével hátra fenyegetett. Majd hir­telen az áldott jó titkár ur felé hajolt, miközben a szemeivel hamiskásan, de sokatmondóan hunyo­rogni kezdett: — Máskó’ ? Máskó’ okosabb löszök 1 Nyilvánvaló, hogy Zsuzsa néni valami turpis­ságra gondolt. Észrevette ezt a titkár ur is, mert egyszeribe ráncokba szaladt a homloka, de már nem felelhetett a célzatos kijelentésre, mert az egyik oldalajtó hirtelen felpattant s azon egész otthono­san belépett egy vasvillaszemü ur, ki nagy gorom­bán neki támadt a tekintetös-nagyságos urnák, hogy igy, hogy úgy ... s a két kezével erősen kapkodott a levegő után.

Next

/
Thumbnails
Contents