Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-16 / 7. szám
2 Békés 1913 február 16 a határnak egy csekély töredéke is: vagy egyáltalán nincs kivándorlás, vagy csak szórványosan fordul elő. Ezen községek között is feltűnik Gádoros község, melynek egész területe 338 kát. hold, népessége 4003 lélek s Csongrád vármegye felől csupa nagybirtok határolja; ebből a községből egyáltalán nincs kivándorlás. Úgy látszik ebből, hogy a mi kivándorlásunknak legalább egyik gazdasági oka a parcellázásban rejlik, amennyiben a keletkezett kisebb gazdaságok a mezőgazda- sági munkás népnek nem biztosítanak megélhetést. Állategészségügyünk állapota az utolsó 3 hónap alatt kielégítő volt. Közfogyasztásra levágatott a vármegye területén a múlt évben: Szarvasmarha 7672, borjú 5028, bivaly 5, juh 22600, bárány 4035, kecske 61, gödölye 3, sertés 19689. Összesen : 59093 darab. A marharakodó állomásokon a múlt évben a vármegye területéről külföldre és a hazai nagyobb piacokra elszállittatott összesen 112976 darab állat. Összeiratott a múlt évben a vármegye területén: Szarvasmarha 76629, ló 51921, szamár 175, öszvér 7, sertés 223577, juh 74638, kecske 64 darab. Összesen 431811 darab. Ismerteti az alispáni jelentés ezután a vármegye összes hivatalainak múlt évi ügyforgalmát. Beérkezett a megyei központi és járási hivatalaihoz összesen 104025 ügydarab, mely 152 ügydarab kivételével mind elintéztetett. A jelentés végén az 1910. évi nép- számlálásnak a vármegyét érdeklő eredményei vannak közölve. A kérdéses adatokat már lapunk vezető helyén nem régen ismertettük. E helyen — pótlólag — még csak azt akarjuk kiemelni, hogy 4 község van a vármegyében, amelyekben fogyott a lakosság száma. Ezek Gyoma (H3%), Pusztaföldvár (255%). Békésszentandrás (1 *58%) és Öcsöd (0-16%). 12 községben 15% a szaporodás, mig Kondoroson 42 és Nagyszénáson 34%-al emelkedett a lakosság száma. A közigazgatási bizottság ülése Február 10. A vármegyei közigazgatási bizottság e hó 10-én tartotta rendes havi ülését Kéry Gyula főispán elnöklete alatt. Az ülésen négy választott és egy tisztviselő tag. hiányzott. Az ülés a megszokott csendes mederben folyt le. Egy-két jelentéktelen felszólalás szakította meg csupán az egyhangú referádákat, amelyek — egy kivételével — mind az előadói javaslatok értelmében emeltettek határozattá. — Az ülésen egyébként első Ízben jelent meg az újonnan kinevezett kir. ügyész: dr. Diószeghy Gábor, akit a vármegye főispánja a bizottság nevében kollegiális érzéssel üdvözölt és a bizottság támogatásáról biztosított A kir. ügyész akkor, midőn a referálás sora rákerült, megköszönte a főispán üdvözlő szavait és a maga részéről is Ígérte, hogy a bizottság munkálkodásában lelkiismeretes ügybuzgalommal kíván részt venni. Az ülésen jelen voltak : Kéry Gyula főispán elnöklete alatt Ambrus Sándor alispán, dr, Daimei Sándor főjegyző, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, dr. Zoldy Géza főügyész, ar. Z'óldy János főorvos, Mittler Sándor kir. tanfelügyelő. Zádor Mór kir. pénz ügy igazgató, Horváth Béla műszaki tanácsos, álfám- építészeti hivatali főnök és dr. Diószeghy Gabor kir. ügyész. A választott bizottsági tagok közül részt vettek az ülésen : dr. Ladies László, dr. Tárók Gábor Morvay Mihály, Varságh Béla, Veres József és Dombi Lajos. Elnöklő főispán az ülést délelőtt 9 órakor megnyitván, elsősorban az alispáni jelentés terjesztetett elő. Az alispán jelentése a következő : A személybiztonság 14 esetben lett megtámadva, még pedig 4 könnyű és 10 súlyos testi sértéssel. öngyilkosság 5 esetben fordult elő, öngyilkos- sági kísérlet nem történt. Baleset 13 ízben fordult elő, 1 könnyebb természetű, 7 súlyosabb, 6 pedig halállal végződött. Yeszett kutya marás 2 esetben, megfagyás 1 esetben történt. A vagyonbiztonság 29 esetben zavartatott meg 27-szer kisebb-nagyobb lopással, 2-szer pedig zsa rolassal. Tűz 15 ízben volt, a kár nagy része biztosítás utján megtérült. Külső gazdasági munkák közül, fanyesés, jégvágás és hordással és az elmaradt cukorrépa szállításával foglalkoznak. Az őszi buzavetések igen lassan fejlődnek, az előirányzott buzavetéseknék mintegy 20—25 százaléka maradt vetetlenül. Napszámbérek közepesek, évi cselédbér :gen magas, éves cselédek iránt nagy volt a kereslet. Ipari és kereskedelmi téren nevezetesebb fordulat az elmúlt hóban nem volt észlelhető. A gyulavári-i községben üresedésben levő segédjegyzői állásra Szabó Gáza helyettes segédjegyző választatott meg. Előterjesztetett ezután az ülésen a közigazgatási bizottság múlt évi ügyforgalmáról szóló kimutatás, amelyet a bizottság — minthogy hátralék nincs — tudomásul vett. A közigazgatási bizottság a múlt év második feléről tette meg jelentését a miniszterelnökhöz, mondván, hogy semmi jelenteni valója nincs, mert olyan jelenségek nem merültek fel, amelyek a törvényhozás, vagy az egyes miniszterek intézkedését igényelnék ; egyébként az egyes konkrét esetek kapcsán a szükséges előterjesztések illetékes helyekre elküldettek. Egy felmerült eset kapcsán feliratot intézett a bizottság a pénzügyminiszterhez, intézkedjék, hogy a községi elöljárók az adóösszeirás elnökeivé a pénzügyigazgató által ne neveztessenek ki, mivel ezzel egyéb dolgaik elvégzésében nagyban akadályozva vannak. Dr. Z'óldy János jelentése szerint a közegészségügyi viszonyok általában kielégitőek voltak. Az egyes szervek megbetegedését és lefolyását iljetőleg, leginkább a légzőszervek hurutos bánialmai fordultak elő. A leggyakoribb halál oka a tüdővész volt. A hevenyragadós bajok közül előfordul : 1 diphteria 39 megbetegedés és 14 ti.D'ozás 2. vörheny 35 7 » 3. kanyaró 43-- » 4. ha si hagymáz 9 2> 4 » 5 szamárköbögés 1 » 1 » 6. bárányhímlő 4--- > összesen : 131 megbetegedés és 26 halálozás (19 százalék). Amint a fentebb kitüntetett adatok igazolják, a heveny ragadós bajok közül a kanyaró volt uralkodó. Lefolyása egészen szelíd volt, haláleset nem fordult elő. Tömegesen csupán Békésen és Mezőberényben lépett fel. Tetemesen csökkent a difteriások és vör- henyesek száma. A heveny ragadós bajok terjedésének meggát- lására a lehető hatósági intézkedéseket mindenütt megtették. Az előirt és havonként végzendő egészségügyi vizsgálatokat pontosan teljesítették, említésre méltó nem fordult elő. Orvosrendőri vizsgálatot eszközöltek élőn 302, hullán 5 esetben. Orvos törvényszékit pedig 14 könnyű és 5 súlyos testisértés eseteiben. Gyógysavóval beoltottak 41 egyént, akik közül meggyógyult 31, meghalt 10. Heks Miksa törvényhatósági főállatorvos havi jelentésében előadta, hogy az állategészségügy múlt — Kinn ? — Kinn azok leiköm ~ Hogy a titkár ui kétkedve fogadja a szót, Zsuzsa néni bizonykodik : — Úgy a! Kigyüttek Pedig az ördög se hitta ükét, Nem ott . . . Aztán lássa csak a tekintetös-nagyságos ur, hát nem mögin rám húztak öt forintot ?! — Na . . . — Igen a 1 — Miért ? — Ha tudnám, hogy mié’ ? Hiszen ha tunnám ! Akko’ nem terhelném vele a tekintetös-nagyságos urat, de hát nem mondták mög az isten- telenök, csak rám húzták az öt forintot egész ártatlanul. Itt az irás is. E hun e . . . Zsuzsa néni a rékli alól kiveszi a piroskockás zsebkendőjét, abból kihajtogat egy szépen, gondosan betakargatott Írást, miközben dohog, dörmög a lelketlen népek ellen, kik nem ismernek sem istent, sem embert . . . — Kő van a kelebükbe . . .! Hogy a hivatalos irás kifejtetődik a burkából, Zsuzsa néni átnyújtja : — Ebbe van kimutatva az öt forint! Mialatt a titkár ur az Írást bogarássza, a szülike meg-megingatja a fejét Méltatlankodik: — Az a ... Ót forint . . . Hogy fizessem, de nyolc nap alatt, mert igy, mög úgy . . . Foglalás, licitáció . . . Hanem, hogy hunnan, mibül fizessem, azt nem írták bele . . . Hát szabad ez ? Lőhet ez ? Engedi ezt a törvény, hogy egy szögény özvegyet, engöm la, tulajdon magamat, aki saját gyönge erőmből tartom fönn magamat, aki punktumosan fizetőm a méregdrága adót az uraknak, igy mögsarcoljanak ? Hát lőhet az, csak úgy, hogy öt forint? Tud errű’a szörnyü- ségrű’ a király ? A titkár ur olvasás közben megingatja a fejét, — Nem. Zsuzsi néni kap a szón : — No, ugy-e, hogy nem ! Tuttam én, hogy az ilyen istentelenségöket nem aggyák a fölségös urunknak a tudatára ! Itt egy kis szünet következett, mert a titkár ur olyan mozdulattal emelte föl a tenyerét, mintha mondani akarna valamit Mondott is. — Hát szülém. — fontoskodott a titkár ur, — itt az áll az Írásban, hogy maga meg akarta károsítani a kincstárt. — Az alávalók ! — De benne van 1 — Ha benne hát hazugság ! —- . . . Az áll itt, hogy nem huszonnégy óráig tartott a főzés, hanem harmincig . . . Zsuzsa néni előre nyújtotta a nyakát. — Az van a papirosba, hogy harmincig ? — Az Itt ni 1 S a titkár ur rámutatott a kérdéses helyre Zsuzsa néni oda se nézett az írásra, csak a kezével legyintett. — Hja, leiköm tekintetös-nagyságos uram, én tülem ott még az is állhat, hogy embört öltem. Beírhattak oda mindön röttenetösségökef azok az istentelenök, mer én az írást nem ismerőm. Nem tudok hozzá . . . Ej, ej . . . Hogy harminc óra ? A szömérmetlenök. Ugyan minek is -adnak annak írást, aki nem tud a bötükhöz ! ? — Azt a törvény mondja. — Hát akko, az is rosszu mongya. — De azt mégis kivette, hogy öt forint Zsuzsa néni elmoso yodik. A ráncok csak úgy kergetődznek az arcán föl s alá. — Hát annyit tudok a keserves tapaszta- latokbu, de szóval is mögmondták azok a dezen- torok, hogy ez a kis hiba öt forint lösz! — Úgy .hát mégis igaz, hogy több ideig tartott a főzés. — Dehogy igaz, dehogy. Hisz, miko azok az ispionok betoppantak, hogy az isten akárhova tőgye ükét, má’ legyütt az egész cefre. Egy szikra votka se volt a tűzön . . . Tanúm rá az Igrici szomszéd, ü rakta a tüzet. Átgyütt beszélgetni, merthogy az eső esött, oszt nem möhetött napszámra ... De mög az is való, azt mög köll adni, hogy ükelme a friss főzést rémisztő szereti. Úgy a. Asszongya, hogy asszongya: „Az karcoli igazán Csak úgy igenyesödik tüle az embör nyaka . . !“ Mög hogy semmitül se lőhet olyan szömrevaló hernyólábasat sörcenteni, mint a rézelejitü. Valóságos gyönyörűség . . . így a szomszéd. De az is való, hogy senki úgy nem tuggya möghagyni a pálinka erejit, mint ü. A keze alatt valóságos patikabéli orvosság lösz a pálinkábu. Ilyen embör ez az Igrici ! Hát ü is ott vót ! A titkár ur jóakaratulag intett. — No, ha tanúja is van szülémnek . . . — Van, van . . . — ... Hát akkor, most az egyszer kivételesen még tisztán megússza ezt az esetet Tévedésnek tudjuk be. így aztán csak az órakülönbözetet fizeti meg, — Úgy, úgy tekintetös-nagyságos ur! Ne is hagyja a szögény özvegyek igazát! A titkár ur barátságosan mosolygott, miközben a szülikét megfigyelmeztette : — Hanem máskor vigyázzon ! — Vigyázok, vigyázok. Hiszen én mindig vigyázok, de azok a pokolravalók . . . S csontos öklével hátra fenyegetett. Majd hirtelen az áldott jó titkár ur felé hajolt, miközben a szemeivel hamiskásan, de sokatmondóan hunyorogni kezdett: — Máskó’ ? Máskó’ okosabb löszök 1 Nyilvánvaló, hogy Zsuzsa néni valami turpisságra gondolt. Észrevette ezt a titkár ur is, mert egyszeribe ráncokba szaladt a homloka, de már nem felelhetett a célzatos kijelentésre, mert az egyik oldalajtó hirtelen felpattant s azon egész otthonosan belépett egy vasvillaszemü ur, ki nagy gorombán neki támadt a tekintetös-nagyságos urnák, hogy igy, hogy úgy ... s a két kezével erősen kapkodott a levegő után.
