Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-14 / 50. szám
XLV. évfolyam Gyula, 1913 december 14. 50. szám. Előfizetési árak: Egész évre ____10 K — f Fé l évre____ __ 5 K — f Év negyedre____2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő, Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. * Vármegyei közgyűlés előtt. i. Békésvármegyének e hó 23-án tartandó rendes közgyűlésének első tárgyát, a vármegye közállapotáról szóló alispáni jelentést hő kivonatban, a következőkben ismertetjük. A közegészségügy általában kedvezőtlen volt és az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva annyiban rosszabb is, amennyiben a heveny ragadós bajokban történt valamennyi megbetegedés száma 275-el (volt több. A jelentést magában foglaló idő alatt megbetegedett heveny és ragadós bajokban 713 egyén, meghalt 78, vagyis 10-9 %. A heveny ragadós bajok közül a kanyaró volt az uralkodó, amely egymagában a többi heveny fertőző bajban történt megbetegedésnek több mint y3-át tette. Tömegesen ez a betegség csupán Gyulán, Békéscsabán, Szeghalmon lépett fel. Lefolyása szelídnek jelezhető, amennyiben, a halálozási százalék csak 3 °/0 volt. A kanyaróhoz hasonló tekintélyes számban jelentkezett a hasibagymáz is. A vármegye több községében ütötte fel fejét, tömegesen azonban csak Gyula, Gyulavári, Doboz, Békéscsaba, Szeghalom, Tótkomlós községekben jelentkezett. A múlt év hasonló időszakához viszonyítva majdnem mégegy szer annyi volt a megbetegedések száma. Tetemesen fogyott a dipbtheriások és vör- benyesek száma. Az ázsiai kolera, amely már a szomszédos vármegyékben is mutatkozott, vármegyénket ezúttal is elkerülte. Nem kis része van abban az előrelátó gondosságnak, nem lankadó buzgó- ságnak, amellyel hatósági orvosaink a veszedelmet tőlünk távoltartani igyekeztek. A vármegyei közkórbáz forgalma még folyton emelkedőben van. A folyó évnek eddig eltelt 11 hónapja alatt 6773 uj beteget vettek fel az intézetben, s a múlt évről visszamaradt 831 beteggel együtt 7604 szenvedőt ápoltak 301425 ápolási napon. A felvételek száma 525-el, az ápoltak száma 510-el, az ápolási napok száma pedig 9386-al volt több mint a múlt év ugyanezen időszakában. A nagy forgalom lebonyolítása és orvosi ellátása igen nagy munkát ró az intézet orvosaira, tisztviselőire és minden alkalmazottjára, amiről tanulságot tesz az elmúlt 1912. évről szóló, a kórházi igazgatóság által a közelmúltban közreadott jelentés. Az intézet üzemében nehézségek nem merültek fel, csak a szennyvizderitő berendezés működése esik még mindig kifogás alá, a megszűrt víz nem olyan tiszta, hogy aggály nélkül lenne a Bárdos-érbe bevezethető, az öntözésre bőségesen elegendőnek állított kórházi földek pedig ezen viz befogadására nem bizonyultak elégségeseknek. A végleges rendezés mikéntjének megállapítása céljából szakértő bizottság kiküldése kéretett a belügyminiszter úrtól, a végleges rendezést majd ezen bizottság szakvéleménye alapján fogják végrehajtani. A közbiztonság állapota a múlt év hasonló időszakához viszonyítva azonban a múlt évinél kedvezőtlenebbnek mondható. A személybiztonság ellen 72 esetben in- téztetett támadás, a melyek között 2 gyilkosság, 1 gyilkosság kísérlete, 2 erőszakos nemi közösülés, 5 magzatelhajtás, 11 súlyos testisértés volt. A vagyonbiztonság ellen elkövetett 79 bűncselekmény 2 csalás és 6 betöréses lopáson kivül több kisebb tárgyak, főleg élelmiszerek ellopásából állott. Tűz 84 esetben volt. Ebből szeptember és október hóra 60 esik, amikor főleg gazdasági terményekben okozott a tűz kárt. Öngyilkosság 17 fordult elő. Baleset 18 esetben történt, ezek közül 5 halállal végződött. Közgazdasági tekintetben az októberi köz-. gyűlés óta lényegesebb változás nem történt A közgazdasági nyomott helyzetet még aggályosabbá teszi azon közismert tény, hogy az őszi vetések még most sem keltek ki, a mezei egér meg rendkívül elszaporodott. A kivándorlás a vármegye területéről állandó. Az útlevél mellett a kivándorlók száma azon kormányrendelkezés folytán, mely szerint a védköteles korban állók ki nem vándorolhatnak, csökken ugyan, azonban a tényleges kivándorlás nem volt kevesebb a tavalyinál, a menynyiben épen amiatt, hogy 42 éves korig férfiszemélyek útlevelet nem nyertek, sokan kísérelték meg a kiszökóst és ez többeknek sikerült is. Nines arra semmi támpont, hogy akár az útlevél melletti kivándorlást, akár a kiszöT Á R C A. Most már tudom ... Most már tudom, mi lesz belőlem! Egy zsörtölődő vénkisasszony. Lesz egynéhány szép, lusta macskám. Belőlem nem lesz soha asszony! Szerelmes asszony. Ami esetleg szép ma rajtam, Elhervad lassan az idővel. Oh én tudom, hogy nem fogok már Megöregedni asszonyfóvel, Asszonyé fővel! Míg üde, mig ifjú az arcom, Amig ragyogó a szemem: Lesz egynéhány szerelmes ember, Aki szeret, de aki nem kell! , De aki nem kell —• én nekem! Jöhet szegény ! Jöhet Keletnek Legszebb királya — elmehet! A szivem nem fog megmozdulni, A szivem nem Jog lángra gyűlni. Mert már — szeret . . . szeret . . . De az az egy — az fonni nem fog! Annak az útja messze tér . . . Bús fátum, hogy az nem szerethet, Hogy épp az az egy nem ’követhet, Ki mindeniknél többet ér! Múcz Etus. Mehetek én... Mehetek én, futhatok én előle, Akár keletre, napnyugatra, délre : Emléke árnya, hangja elkísér , . . Az'■ életem olyan, semmit se ér! ügy élek, mint egy haldokló beteg, Kinek sokáig élni nem lehet! Mehetek én, futhatok én előle, Akár ne halljak többet hirt felőle, Akár ne lássam, mindegy már nekem! Én Istenem ! hiszen már szeretem ! Most már hiába futok el a vésztől, Attól a forró meleg, puha kéztől . . . Mehetek én, futhatok én előle, Akár keletre, napnyugatra, délre: Meg nem gyógyít már engem semmi táj! A szivem itt is, ott is egyre fáj . . Fáj azért, hogy akit én szeretek, Azé soha, soha nem lehetek . . i _______ Eácz Etu,n Fé lszázad theatráliája. Az ínséges 1863-ik év színházi napilapjában keresgettünk egyetmást a minap s e kutatás elmélkedésekre vezetett. Önkénytelenül is összehasonlításokat tettünk a múlt és a jelen között s elgondolkoztunk rajta, vájjon természetes fejlődésnek veheti ük-e a mai rengeteg színházi létszámot, a színészi foglalkozásnak hódoló egyének óriási számát, a központ agyonnyomó túlsúlyát, a kozmopolita irány elharapózását, a művészetnek a mesterség által történt túlszárnyalását s a többi ijesztő jelenséget, mely a magyar színpadot kivetkőztette eredeti jellegéből s egészen mássá tette mint még csak a bujdosó tragikus Molnár György korában volt, a „nemzet utolsó napszámosa“ idejében, ki Hiapianls: ma-i száma. 12 oldal.
