Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-14 / 50. szám

2

Kékes

1913 december 14,

kést büntető törvényeink súlya alá eső csábítás illetve valamely kivándorlási szövetkezet visz- szaélése segítené elő, ezek okául el kell fogadni ezért azon feltevést, hogy az észlelt kivándorlás valódi oka a jórészben már visszatért kivándorlóinknak Amerikában elért anyagi sikere, annál inkább, mert a kivándorlók tekintélyes száma épen azokból kerül ki, a kik már voltak Amerikában s az onnan magukkal hozott tőkéiket felélve abban reménykednek, hogy — dacára a jelenleg ott is nyomasztó köz- gazdasági helyzetnek — ismét sikerül nekik némi tőkét gyűjteni.

A szóban levő időszakban kivándoroltak száma 69. A kivándoroltak között 23 férfi, 25 nő és 21 kiskorú családtag vöt.

A megye közlekedési ügyeiről a közigazgatási bizottság üléséről szóló cikkünkben talál az olvasó tájékozást.

A múlt közgyűlésen felszólalás tárgyává tétetvén a közutakról az utmenti eperfa ültetvényekhez vezető s a viz lefolyása céljából alkalmazott kimélyitések azon okból, mert ezen mélyítések kitérések alkalmával a kocsi közlekedést akadályozzák. Erészben azt jelenti az alispán, hogy az államépitészeti hivatal intéz- tézkedett, miszerint ezen mélyedések az utka- parók által csekély lejtésekkel készíttessenek, mi által ezen vizvezetőknek a forgalmat akadályozó hatása teljesen kiküszöbölhető vagy legalább is lényegesen csökkenthető. Ezen viz- vezetők teljesen nem mellőzhetők, mert azok nem a faültetvények öntözése Gáljából, hanem utfeuntartási célból szükségesek, nehogy az útpálya felázzon és idő előtt járhatatlanná váljék.

Végül megemlékezik az alispáni jelentés a megyebizottsági, a községi választásokról, valamint a Békéscsabán — Kristóffy József lemondása folytán — megtartandó képviselőválasztásról is, — minden megjegyzés nélkül, mert a békéscsabai képviselőválasztás csak e hó 22-én tartatik meg, a megyei bizottsági s a községi képviselő választások pedig az alispáni jelentés elkészítésével estek egybe, minélfogva azok eredményéről még nem lehetett tiszta képet alkotni.

hóna alatt Shakespeaerrel a kezében a koldusbottal (mint maga többször megírta) rótta a£ országot.

Félszázad év előtt! Budapesten, mely két külön város volt akkor még, két szinház szolgálta a magyar hazafiság ügyét: a Nemzeti Pesten s a Molnár-féle' Népszínház Budán. Szolgálta pedig egyik többnyire franciából fordított vígjátékokkal, németből átdolgozott érzékeny darabokkal s a régi magyar dráma itt-ott uj foltokkal kitatarozott ócska gubájával; a másik pedig a végtelenségig nyúzott „Dunanan apó“ frivol kankán-táncával, mely akkor uj és kapós volt. Mit tehettek mást ? Az országban katonai rémuralom volt, mely a későbbi aranygyapjast, gróf Zichy Nándort, a loyalis Jókait, a száraz „szépészt“, Greguss Ágostont s a ledér világfit, Pompéry Jánost egyaránt bebörtönöztette sajtóvétség miatt s a Népszínház rendezőjét, mert előzetes engedély nélkül el merte énekeltetni a lengyel nép- himnuszt az egyik darabban, megbüntették s még jó, hogy Szibériába nem küldték. Nagyon óvatosan volt szabad hazafiaskodni s a színészek is, ha szabadon akartak lélekzeni, kimentek a vidékre, hol még zsákba dugták a fináncokat és háboritlanul szívták a szüzdohányt. Itt lehetett egy-egy hazafias frázist büntetlenül megereszteni, a színész ott még apostol volt s nem színjátszó hivatalnok, kinek nyelvét és taglejtéseit egy Udvari Tanácsos igazgató ellen őrizte. A vidék akkor még egyenlő volt a fővárossal, sőt sok tekintetben fölötte is állott.

Megyebizottsági tagválasztások.

(December 9.)

A megyebizottsági tagválasztások az egész vármegyében f. hó 9-én folytak le a választó közönség igen nagy érdeklődése mellett.

A választás eredménye a törvényhatósági bizottság színvonalát jelentékenyen emeli ; az igaz, hogy a legutóbbi két általános választás alkalmával nagy hanyatlás állott be e tekintetben, úgy hogy előre látható volt a helyzet javulása

Általában megállapítható, hogy túlnyomó részben uj tagok jutottak be a törvényhatósági bizottságba, a régi tagoknak csak igen csekély része nyerte meg újból a választók bizalmát.

Egyes helyeken, igy_ Szarvas községnek mind a négy kerületében, Öcsödön, Mezőberóny- ben, Békéscsabán a IV-ik s Békésen az első kerületben majdnem kivétel nélkül kimaradtak a régi tagok. Sok a beválasztottak között az intelligens elem, a földmivesek között is, amint halljuk, a mérsékeltebbek s higgadtabbak vannak többségben.

A választás eredményét az alábbiakban közöljük. Megválasztattak :

Gyula város I. kerületében !

Tanczik Lajos,

Dr. Bucskó Koriolán,

Dobay Ferenc,

Sál József és

dr. Jantsovits Emil (uj),

akit a virilisi tagságot megtartott dr. Berkes Sándor helyébe választottak be.

A 11 kerületben:

dr. Lindenberger János,

Szikes György,

Csomós István (uj) és Kóhn Dávid (uj).

Kimaradt: Csőké István, aki 81 szavazatot kapott, Schmidt Gyula pedig virilisi jogon lett tagja a törvényhatósági bizottságnak.

A III. kerületben:

Wittmann Frigyes (uj), ifj. Steigerwald István,

Cs. Fábián János (uj) és '

Névery Albert (uj).

Kimaradtak: Monori Mihály, Murvai István és Metz Antal

7otkomlóson:

Botka István,

Kunos István,

Lehoczky Mihály (uj),

Hrdlicska Lajos és Paulovits János,

Szarvason az I. kerületben:

Jeszenszky Frigyes (uj),

Papp István (uj), dr. Fuksz Béla (uj),

Kellé Gusztáv,

A két fővárosban két német szinház is volt, egyik a Pestvárosi, nagy operával és előkelő bécsi vendégekkel, a másik a budai nyári, apró helyi bohózatokkal és operettel. Jobban ment nekik, mint a magyaroknak, ők az uralkodó német kultúrát terjesztették, melyet a hatalom szuronyai is támogattak. A mágnásvilág nagy része, a katonaság, a hűséges polgár-elem, a nép romlatlan gyermekei (Dunavizesek, halas-kofák, kapások, hordárok, handlék stb.) csak a német színházba jártak, hová viszont a magyar irók, hazafiak, vidékiek és diákok be nem tették a lábukat soha.

így volt ez az ínség 1863-ik esztendejében.

S most ugorjunk húsz évet! Az 1881 -ik év táján két magyar szinház volt csak Budapesten, német egy sem. Amazok egyikében a francia dráma járta, a házasságtöréses thémák végtelen varadéival. meg az azóta méltatlanul levitézlett Csiky Gergely (van-e ki e nevet még ismeri ?), emebben a francia operett s a pénzt hozó látványosság, vasárnaponként egy egy gatya-dráma, köznevén népszínmű, a műfaj tuléltségének bemutatására. Egy vasárnap aztán az a csoda történt meg, hogy egy napon öt magyar előadás szinlapja volt kiragasztva. Egy lelkes magyar iró, Kürthy Emil, nagy őrömmel sóhajtott fel egy hírlap hasábjain a Magyarok Istenéhez, hogy mikor lesz állandóan öt magyar előadás a fővárosban ! Ha ez meg lesz, nincs több kívánalma a sorstól a magyar kultúra számára. A vidék még tartotta magát egy kicsit, itt-ott még

Krsnyák János (uj) és Pribelszky Pál (uj).

Kimaradtak: Kollár Lajos, Dankó Samu, Sonkoly Márton. Roszik Mihály és Placskó István.

A II. kerületben:

Melis István (uj), gróf Bolza Alfonz (uj),

Kalmár Ignác (uj),

Medvegy Pál (uj) és Komlóczky Mihály (uj).

Kimaradtak: Borgulya Márton, dr. Reis- mann Adolf, dr. Szlovák Pál, dr. Danes Szilárd és Elefant János.

A III. két ületben :

Sterbecz Gábor (uj), dr. Szemző Gyula,

Kiszely Pál (uj),

Frtska Sámuel (uj) és Wolf Gyula (uj).

Kimaradtak : Schreiber Lipót, Cséke Gyula, dr. Nagy Béla és Fehér József.

A IV. kerületben:

Goldberber Ignác (uj),

Yeles György,

Demcsák Mihály (uj) és Piliszki János (uj)

Kimaradtak: Balczó István és dr. Glasner Adolf.

Békéscsabán az I. kerületben:

Kraszkó Mátyás,

Vandlik Mátyás,

Szekerka György,

ifj. Galik András (uj) és

ifj. Karszkó Mihály.

Kimaradtak: Mahlik György, ifj. Huszár Pál és Bohus M. György.

A II. kerületben:

Seiler Gyula,

Korossy László, dr. Weisz Frigyes,

Csillag Ignác,

Kerónyi Soma és Klein Gusztáv (uj).

Kimaradtak: Szenes 0. Sándor. Adám Gusztáv virilis lett.

A III. kerületben :

Zelenyánszky Mihály,

Meliskó János,

Hursán János (uj),

ifj. Zelenyánszky János, (uj) és

Csyernyik Pál (uj).

Kimaradtak: Laurinyecz János, Maczák György és Hrabovszki Mátyás.

A IV. kerületben:

Martincsek András (uj),

Orodán János (uj),

Hankó Tamás (uj),

Varga E. András (uj) és Ferenczy Árpád (uj)

Kimaradtak - Such Kálmán, Darabos János, Uhrin Pál, Hursán György és Szekerka György.

ittak a Csillag Terka cipőjéből bucsupezsgőt (mint Blaháné megírja most megjelenő emlékirataiban), néha egy-egy vidéki iró darabja fölkerült a fővárosba, másutt eredeti drámák is járták, de lassacskán beadta derekát a vidék s a zónarendszer által megkönnyitett és megolcsitott közlekedés folytán a vidéki postás-kisasszony is megnézhette a Vígszínház legújabb malacságait és fitymálta a vidéki szinház elmaradottságát, — mely még nem adta az „Osztrigás Mici“-t és a Teknősbéká“-t.

Ez év őszén egy szép vasárnap tizenhét magyar szinielőadás céduláit számláluk meg a táblákon. Harminc év alatt háromszor annyi, mint Kürthy Emil álma ! Nemzeti, Opera-, Vig-, Magyar, Király-, Népopera-, Fővárosi, Budapesti per két-két előadás és az Uránia Szinház egy előadása éppen 17 magyar színi produckió 1 Elbírja azt a főváros magyar közönsége ? Aligha. Csak a tisztességtelen versenyt hívja ki, hogy megélhetését biztosítsa. De ha ez volna minden s ha nem volna ott a sok Varieté, Orfeum, Mulató (legalább tizenkettő, mely színdarabokat ad 1) és a minden sárkor» tátongó mozi. Milyen szellemi pestis ez a vidéknek, mely a főváros után kénytelen irányodni, azt a gondolkodó emberek tudják a legjobban. A magyar színházi politika tehát nagyon is rászorul reformra, mert ez a romlás kezdete.