Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-23 / 47. szám
I XLV. évtolyam. Előfizetési árak: Egész évre ______10 K — f Fé l évre_________5 K — f Év negyedre____ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Gyula, 1913 november 33. POLITIKAI TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. 41?. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Egyes szám ára 20 fillér. Budapest barátai. Ki ne volna barátja a mi gyönyörű fővárosunknak? Eddig azt hittük, hogy mindenki, kinek mellében magyar szív dobog. Kevéssel ezelőtt azonban alakult a fővárosban egy társulat, mely magát Budapest barátainak nevezi s nem kisebb »barátja Budapestnek« kezdeményezte létrejöttét, mint a főváros polgármestere s. az alapszabályokat kidolgozandó bizottság elnöke a volt főpolgármester, tagjai között Budapestnek olyan barátja is van', aki negyedszázad óta Bécsben lakik s csak be-bekukkan néha Budapestre, mint Bolond Istók Debrecenbe. Gondolható, mily lelkesen fog résztvenni az üléseken, ha ide. mindig Bécsből kell lejönnie ingyen ! A kezdeményező ülésen azonban kevés szót hallottunk arról, hogy voltaképen mért kell Budapest barátait lámpával keresgetni, holott a fővárosból annyi »barátja« húz busás hasznot s annyi a kizsebelője. Ezerkétszáz városi képviselője van a fővárosnak, kiknek hivatalos kötelessége volna az, hogy önzetlen barátai legyenek a fővárosnak s mégis külön társulatot kell alakítani, hogy Budapestnek »barátai« is legyenek. Ez az egyesített főváros 40-ik születésnapjára a legszebb ajándék. Negyven óv alatt csak ellenségei és kiszipolyozói voltak e tény szerint, — most már -barátai is lesznek. Őszintén megvalljuk, hogy igen kívánatosnak tartjuk, hogy Budapestnek is legyenek barátai, de félünk attól, hogy ez utón olyan barátokra tesz szert, kikről azt szoktuk mondani : »Ments meg Uram a barátaimtól, az ellenségeimmel majd csak végzek saját erőmből.« Mert hiszen ilyen barátja szép fővárosunknak túlontúl sok van. Ha az uj társulat ezektől meg tudná szabadítani a fővárost, az magá- ban is nagy nyereség volna, de erre azért nincs kilátás, mert az uj barátok sora ama bizonyos régiekből kerül ki. Ezek pedig olyan jó barátai a fővárosnak, hogy Bárczy István rövid polgármestersége alatt 300 millió uj adóssághoz segítették a fővárost s évről-évre szedetik föl vele az újabb adósságokat, melyek vége okvetleuül a csőd kell hogy legyen. Tehát először »eddigi barátaitól« kellene a fővárost megszabadítani s inkább ellenségei kezébe adni, kik a könnyelmű fényelgést, a bárom milliós iskolák építését szüntetnék be s ahelyett a koldus módon fizetett tanítóknak biztosítanák a tisztességes megélhetést. Ne •építsenek a házak ötödik emeletére görög oszlopcsarnokokat félmillió költséggel s egy fürdőház építésének előirányzott költségeit ne lépjék túl hat millióval (ennyi csak a túlköltekezés !) hanem ezek helyett építsenek fakalyibákban elhelyezett elemi iskolák helyett célszerű de olcsó kőiskola házakat s adjanak az elemi tanítóknak évi 600 forint helyett kétszerannyit s a 600 forintból ne vonjanak le évenként 80-at mindenféle címeken, akkor több barátot szereznek ezúton Budapestnek, mint mesterséges társulatok megalkotásával, melyeknek tagjai ugyanazok lesznek, kik eddig is adósságcsináló »barátai« voltak a fővárosnak. Igen mulatságos volna ellenőrizni, vájjon az uj társulat tagjai közül bányán fognak az idén Budapesten nyaralni ? Alig hisszük, hogy öt tag akadna, ki a főváros iránti nagy »barátságát» azzal demonstrálná s ne hirdetné, mint szokás, hogy Budapesten a nyarat nem lehet kiállani s ki ne szégyellné bevallani, hogy nem Ostendében, Abbáziában, vagy legalább a Tátrában nyaralt. Az igazi párisi (»le vrai párisién«), mint ahogy Páris francia rajongói hívják magukat, az igazi bécsi («der echte Weaner«) soha ki nem mozdul imádott fővárosából, pedig nem alkot egyletet annak »■barátságára«. Azok az igazi barátai a városnak, akik azt gyöngeségeiben is szeretik s hibáit is elleplezik, jó tulajdonságait pedig önzetlenül emelik ki, hogy másokkal is meg- szerettesék. De Budapest barátai csak szidni szokták a fővárost, ba már nincs kézzelfogható hasznuk belőle. Azonban a vidéki városok példát vehetnének ez uj egylet megalakulásáról, hogy hasonló akciót indítsanak a maguk városa fellendítésére. A legtöbben nincsenek nagy koncok, mert kezelésük nem oly komplikált, mint a fővárosé, ahol annyi ügyosztály és hivatali személyzet vau, mint a legnépesebb minisztériumban. Egy alpolgármester fizetése a fővárosban 27600 korona, egy miniszteré 24000, egy államtitkáré 12000 korona. Ki merné azt állítani, hogy egy budapesti alpolgármester teendője jóval nagyobb fontosságú, vagy nagyobb szakismeretet igényel, mint bármely államtitkáré, kiénél kétszeresnél is nagyobb fizetése van s kiválóbb, mint a miniszteré, kit szintén meghalad fizetésében. E díjazáshoz képest a vidéki városok első tisztviselői igazán szánalT Á B C A. M. Pali barátomhoz. Ha jársz a héjai erdőben, Ami elmúlt, hogy feledd el-, Elkerüld jól azt a tájat, Ahol jártál kedveseddel. Mert hült szívvel hajtogasd bár, — Vissza nem térsz szerelmedhez; Csak egy szikra kell, az emlék, És újra lobogni kezdesz. Feled lenghet egy lehelet, Melyet véle szívtál hajdan, Illat az Ő virágír él S méreg lesz neked e balzsam ! Egy szellőcske megcirogat Sóhai ismerős falombról És sebeid felszakitja, Mert szived már csak rágondol. E virágot szedte akkor, Hogy dal közt hajába fonja, E forrás volt tükre, melytől El nem alszik szived szomja. .S ide ült e gyepre melléd... S arcod már felé Jorditnád, Hogy egy néma édes csókban Ajkára bizd szived titkát. De leszáll a nap a ják közé S egyedül vagy csak magaddal, Sötét felhők éjjelével, Sötét éjü bánatoddal . . , Murgách Sándor. Hull a levél... Hull a levél... Lassú hervadással pereg le a fáról, Síró sziszegéssel, bús, szomorú nesszel Szakad le az ágról Hulló, sárga levél. Fáj a lelkem . . . Lassan égő tűzként emészti a bánat. Borongó alkonyon, ködös őszi napon Temet egy-egy vágyat Fajó, beteg lelkem. Sipos Etelka. Az Alföld. Merész álmot űzni hol lehetne jobban — Én is ott tanultam régi gyermek-korban — Mint a magyar Alföld délibábos táján, Véghetetlen puszta néma rónaságán. És ha messze éltem az Alföldtől távol, Anyám mesélt nékem rejtett rajongásról. S az anyai szív ne k derűs melegsége Nem tanított engem soha hűtlenségre. Kicsi csitri lány volt játszó jó pajtásom, Első nagy szerelmem, első csalódásom. , Ővele álmodtam, — nélküle ébredtem, De a délibábot sohasem feledtem. Xjap'u.rs.ls: mai száma ÍO oláal.
