Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-26 / 43. szám

1913 október 26. Békés 3 Látnivaló dolog tehát, hogy a munkás- biztositó székhely kérdése egyszer és minden­koron befejezett tény és azon se sopánkodás, se keserűség nem tud többé változtatni. Az Állami Munkásbiztositó Hivatal hatá­rozatáról Lukács György, városunk országgyű­lési képviselője nyomban szives volt lapunk szerkesztőjét értesíteni és igy a kedvező dön­tés hire már vasárnap délelőtt futótűzként terjedt el a városban, őszinte örömet keltve úgy az önálló iparosok, mint a munkásság és az egész város közönsége körében is. Az Állami Munkásbiztositó Hivatal hatá­rozata a következő: M. kir. Állami Munkásbiztositási Hivatal 12879—1913. szám. Kerületi Munkásbiztositó pénztárnak! Gyula. Folyó évi junius hó 10-én 5329. szám alatt kelt fölterjesztésére a nélkülözhető iratok leküldese mellett értesíti a hivatal a kerületi pénztárt, hogy a folyó évi május hó 12-én tartott közgyűlésében hozott azt a határozatot, mellyel a közgyűlés ki­mondotta, hogy a kerületi pénztár székhelyét Gyu­láról Békéscsabára helyezi át, Gyula r. t. város polgármestere, valamint Weisz Mór és társai köz­gyűlési kiküldöttek részéről beadott pauasz folytán, de felügyeleti hatásköréből kifolyólag is a hivatal megvizsgálván, azt mint törvényellenest, ezennel megsemmisíti, mert a törvény 119 § a értelmében a kerületi pénztárnak székhelyét a hivatal állapítja meg s igy a pénztár közgyűlése a hivatal által meg­állapított székhely áthelyezésének kimondására nem volt jogosítva. Bár ezek szerint a szóban levő közgyűlési ha­tározat, mint ilyen semmisnek tekintendő, a hivatal ennek dacara kiterjeszkedett az ügy érdemi elbírá­lására is, miután a közgyűlés többségének a szóban levő közgyűlési határozatban megnyilvánult akara­tát a szók hely áthelyezésére irányuló tárgyalása alapján pedig a hivatal a székhely áthelyezésére irányuló kérelmet ezennel elutasítja. A hivatalnak az ügy érdemét illetőleg az ügy ben meghallgatott országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító-pénztár, valamint a közigazgatási hatóságok nyilatkozatai alapján a hivatal megálla­pította, hogy a kerületi pénztar székhelyének Gyu­láról Békéscsabára való áthelyezését sem a koz, sem a biztosítási érdek nem teszi kívánatossá, Gyula r. t. város ugyanis nemcsak a vármegyének szék­helye, hanem itt központosul a vármegye köz- igazgatás, törvénykezés és pénzügyigazgatóság is, amelyekkel való közvetlen érintkezés szempontjából úgy a pénztár, mint a tagok érdeke megkívánja, hogy a kerületi pénztar székhelye továbbra is Gyula maradjon. Az említett döntő fontossságu szempontok mellett nincs jelentősége annak a kőrülmeuynek, hogy Békéscsaba vasúti közlekedése szempontjából Gyulánál kedvezőbb helyzetben van, miutáa Gyula varos a varmegye bármely részéből a vonatok gya­kori érkezése folytán rövid idő alatt szintén meg­közelíthető. M ndezeket figyelembevéve, a hivatal úgy ta­lálta, hgy a közérdek és a biztosítási érdekek szem­pontjából föltétlenül kívánatosabb, ha a kerületi pénztár székelye továbbra is Gyulán marad. A hivatal e határozatról Weisz Mór és társai panaszosok megfelelő módón értesiteudők. Budapest, 1913 október ho 17-én. Dr. Menisik. másodelnök. Taxiügy. Hivatalos látogatás. Dr. Vais Bertalan, a nagyváradi tankerűlet kir. főigazgatója f. hó 20., 21., 22. és 23-án végezte hivatalos látogatását a gyulai főgimnáziumba. A főigazgató minden egyes osztálynak tanóráin több Ízben megjelent, meghall­gatta a tanárok előadásait, megvizsgálta az intézeti ügykezelést, a könyv- és szertárakat. Tapasztalatait — amelyek minden tekintetben kielégítők voltak — a f hó 23-áu délután megtartott értekezleten kö­zölte a főgimnázium tanari testületével. Tanítói személyváltozások. A csorvás-kismajori uradalmi r. kath. el. iskolához Laczkó Margit le­mondása folytán megüresedett állásra Kovácsik Margit oki. tanítónő neveztetett ki. — A gyulavarii ref. el. iskolánál Csete György nyugalmazott tanító helye Makiári Lajos volt hajdusámsoni ref. tanító­val töltetett be. — Kardos József a bekéssámsom községi elemi iskolánál viselt tanítói állásáról le­mondott. Könyvismertetés. Az elemi iskolai slöjd taní­tásnak sikeres keresztülvitele érdekében Barlus Ödön eperjesi tanitóképző-íntézeti rajztanár a slöjdmunká- kat a tantervnek megfelelően rendszerbe foglalva, minden egyes munkához mintalapokat készített, a melyekről a legkönnyebben leolvasható a munkák elkészítésére vonatkozó eljárás. A munkák egymás­utánjára nézve pedig segédkönyvet szerkesztett a nevezett tanár, mely a keresztülvitelt illetőleg órá- rol-órára vezeti a tanítást. A beszerzendő slöjd- anyagra nézve az iskolák, illetve a szülők anyagi viszonyaihoz képest többféle csoportosítást is készí­tett Bartas. A szükséges beszerzésekre és árakra nézve egyébként kimerítő tájékozás szerezhető Molnár Jenő eperjesi könyvkereskedőnél, mint kiadónál. Hírek. Csak egy virágszálat. Ajtónkon megint zör getni fognak halottaknapja táján egy gyönge virág- szállal. Megszoktuk már, hogy évről-évre a szegény szenvedő tüdőbeteg embertársak megmentése érde­kében az egész országban gyűjtés indul meg, amely szerencsés ihlettel a halottakra való kegyeletes em­lékezés megható mementojával igyekszik megindí­tani a lelkeket és adakozásra késztetni a társadal­mat. »Csak egy virágszálat !« hangzik a felhívás és a nemes missziót teljesítő egyesület, a tüdővész ellen küzdő József Kir. Herceg Szanatórium-Egye­sület nagyon szerényen nem is kíván mást, mint­hogy a temetőbe szánt koszorúk egy virágszáláuak értékét fordítsuk az élő haldoklók megmentési alap­jára. Kérges szivünek kell lennünk, ha elfordulunk ettől a kéréstől. Bár sok ínség sújtja társadalmun­kat, de azért nem zárkózhatunk el az irgalmasság cselekedetétől. Sőt éppen ilyen vészterhes, nehéz időkben szorulnak rá a gyöngék a fokozottabb istá- polásra. Mindenki, aki csak teheti, járuljon tehát hozzá a maga fillérével a szegény tüdőbetegek megmentéséhez, egy-egy fillér a gyüjtőtarsolyban megsokasodva fontos védelmi eszközök, tüdőbeteg­gondozó intézetek, szanatóriumok alapja lehet. Ép­pen a József Kir. Herceg Szanatórium-Egyesület e téren közismert, produktiv tevékenységet fejt ki. Tüdőbeteggondozó intézeteit már ott látjuk az or­szág minden vidékén. Gyógyitóháza is már kettő lesz és sok ezren áldják az egyesület tevékenységét. A varmegyei tiszti nyugdijszabáiyrendeletet a törvényhatósági bizottság — tudvalevőleg — az uj allami nyugdíjtörvény rendelkezéseihez képest mó­dosította és ezt a módosított szabályrendeletet, amely igen nagy előnyöket biztosit a tisztviselőknek és hozzátartozóiknak, a törvényhatósági bizottság — jólehet, súlyos áldozatokat követel tőle — egy­hangúlag elfogadta. A szabályrendelet jóváhagyás végett íelterjesztetett a belügyminiszterhez, aki a szabályrendeletet a napokban küldte vissza egy ter­jedelmes leirat kíséretében, felsorolván azokat az észrevételeket, amelyek a szabályrendelettel szemben — nézete szerint — fenállanak. Ezeknek az észre­vételeknek igen nagy része lényegtelen jelentőségű, egyes részeiben pedig inkább stiláris módosításokat „kivan. A többi észrevételek közül a fontosabbik a következők : A vármegyei alkalmazott, aki egy éven át betegség okábol nem teljesít szolgalatot, hivatal­ból nyugdíjazandó. Meg kell állapítani épugy, mint az özvegyeknél a tisztviselőkre nézve is a nyugdíj minimumot. A nyugdíjba helyezés után elkövetett fegyelmi vétség miatt nincs fegyelmi eljárásnak helye. A községi szolgálatba lépett megyei alkalma­zott nyugdija — mivel a varmegye és a községek között nincs meg a viszonosság -- nem szüntethető be. Az a tisztviselő, aki egyidóöen két helyen szol­gai (kórház) két közpénztárból nem igényelhet nyug­dijat, hanem csak vagy az egyik, vagy a másik al­kalmazótól. A miniszteri rendelet végén azonban egy olyan kívánság vau kifejezve, amelyhez, ha a miniszter oly értelmezéssel ragaszkodik, mint az leírva van, akkor az egész szabályrendeleti módosí­tásból nem lehet semmi, mert a miniszter kívánsá­gának teljesítése egyszerűen lehetetlenség. Neveze­tesen azt kívánja miniszter, hogy mivel a nyugdíj­alap még a felemelt tisztviselői hozzájárulások mel­lett sem fedezi a szükségletet, a törvényhatósági bizott­ságnak oly összegű pótadót kell előbb megszavazni, hogy annak jövedelméből a szükséglet kiteljék, más­különben nem hagyja jóvá a szabályrendeletet. Mi­vel pedig ezesetben több százezer korona összeg megszavazásáról lenne szó, világos, hogy a törvény­hatóság nem fog, de nem is tehet eleget a rninisz tér kívánságának. Yalószinü azonban, hogy a miniszter meg lesz győzhető arról, hogy milyen lehetetlensé get kíván és eláll attól annál inkább, mert Békés­vármegyében a helyzet a legkedvezőbb, minthogy csu­pán egy százalék pótadó van kivetve, ha tehát előre nem látott nyugdíjazások folytán szükség lesz a hiány fedezése céljából pótidóra, semmi nehézség nem lesz a tekintetben, hogy a vármegye azt eset­ről esetre meg is szavazza. Ha a miniszter ragasz­kodik elhatározásához, akkor az egész országban nem lesz vármegye, amelynek a nyugdijszabályren- delete jóváhagyást nyerhetne. Előléptetés. A belügyminiszter dr. Novák Ka­mii miniszteri segédfogalmazó, főispáni titkárt, mi­niszteri fogalmazóvá nevezte ki. A reformáció évfordulója. A gyulai református egyház a reformáció 396. évfordulóján, f. hó 31-én, penteken reggel 8 órakor alkalmi istentiszteletet tart, délután 3 órakor pedig emlékünnepélyt rendez a templomban a következő műsorral: 1. Közének : 37. dicséret 1. vers. 2. Megnyitó beszéd: tartja Dombi Lajos lelkész, t. b. esperes, kir tanácsos. 3 Szaval: Beue Ferenc gimn. tanuló. 4. »Erős varunk nekünk az Isten.« Énekli : a tanuló ifiuság. 5. Em- lekbeszédet mond : Balogh Mátyás seged.elkész. 6. Szaval: Balogh Irénke polg. isk. tanuló. 7. »Oh jó Atyánk«, énekli: a tanuló ifjúság. 8. Felolvasást tart: Bagdy Daniel hitoktató 9. Szaval: Szabó Mar­git polg. isk. tanuló. 10. Szaval: Fábián Gabor gimn. tauuió. 11. Közének: 179. dicséret 10. vers Az ér­deklődőket az emlékünnepélyre ez utón tisztelettel meghívjak, belépő-dij nincs, azonban adományokat »a reformációi emlékünnepély-alap« javára köszönet­tel fogadnak. A vármegyei távbeszelőhálózat 1913. évi ki­bővítési munkálatéit a kereskedelmi miniszter enge­délyezvén, az újonnan létesítendő bucsatelepi áramkör hálózatának építése céljából a közigazgatasi bejárás e hó 20 án meg is tartatott, úgy hogy a munkála­tok már a jövő héten kezdetüket is veszik. Épülés alatt áll az Orosháza—tótkomlósi távbeszélő hálózat létesítése is. Az előbbi munkálatra Füzesgyarmat község 4700 korona hozzájárulást fizetett be. Gyulai katonai lakbér, Gyuia város azt kérte, hogy a város a katonai lakbér szempontjából maga­sabb osztályba helyeztessék. A honvédelmi minisz­ter válaszolva a kérelemre, kijelentette, hogy azt nem teljesítheti, mert a vonatkozó törvény az eddigi bérszabás érvényességi tartama első 5 évének le­járta után biztosítja csak a községnek azt az igényt, hogy a magásabb lakbérosztályba való sorsolást kér­hessék, Alapszabályjóváhagyás. A földmivelésügyi mi­niszter az orosházi kisbirtokos szövetség alapszabá­lyait jóváhagyta. A csendörség jelentése szerint a múlt hóban előfordult a varmegye területén 264 bűneset, ame­lyek 14 kivételével mind kiderítettek. Eifogatás szüksége 8 esetben állott elő. A fontosabb bűncse­lekmények a következők: lopás 56, testi sértés 19, emberelete elleni támadás 2, gyújtogatás 37, rágal­mazás 4, más vagyonának rongálása 5, párviadal 1, rablás, sikkasztás, zsarolás, okirathamisitás, csalás 25 esetben volt. Orvosi kinevezések. Kéry Gyula főispán a vármegyei közkorhazhoz kinevezte dr. Ckrapek Jenőt a sebészeti osztályra alorvossá, dr Győri Pált és dr. Bott Gábort ugyanoda segédorvosokká; mig dr. Varga Mihály és dr. Sóvágó Endre ai-, illető­leg segedorvosokat lemondásuk folytán állásuktól felmentette. ELkésvármegye kórházi bizottsága f. hó 20-án Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen elsősorban dr. Berkes Sándor igazgató terjesztette elő rendszerinti jelentését. Annak értel­mében a kórházban a f. év 9 hónapjában 5566 beteg vétetett fel és így a múlt évről visszamaradt bete­geket is beleszámítva 6397 egyen ápoltatott 248539 ápolási napon. A betegfelvételek szama 369-el, míg az ápolási napok szama 8384-el volt több mint a múlt év hasonló időszakában. Jelentést tett az igaz­gató arról, hogy sem a kazán, sem a fűtő berende­zések íelülvizsgalata tárgyában a miniszteri döntés még most sem érkezett le. A bizottság felkérte az alispánt, nézzen utána a dolognak és a hibás minisz­teri kiküldött ellen az eljárást szorgalmazza. A kór­házi telep bérlete lejárván az átvételi bizottságba a beteg Novák Árpád helyett Sál Józsefet választotta meg a bizottság. Tárgyalás alá került ezután a kór­házi cikkek beszerzése tárgyában megtartott árlejtés eredménye feletti döntés. A marha és borjúhúsra a V agyovits János, a hentesárukra ifj. Balog József ajánlata fogadtatott el Najmann György ajanlataval szemben. A kenyérnemüek szállítását Soltész Béla, a fűszerfélék s lisztnemüek szállítását 3 ajánlattevő közül Jámbor István, az italnemüeket pedig Weisz Ede kaptak. A most felsorolt beszerzési cikkekre nézve összesen tiz ajánlat volt beadva. A fűszer, liszt és italnemüekre a szerződés 1915. december 31-ig, a többiekre pedig csak egy évi érvénnyel köttetett meg a szerződés. A húsáruknál a múlt évihez mintegy 5000 korona megtakarítás mu­tatkozik, a többi bevásárlási cikkeknél csak lé­nyegtelen különbség van. A gazdasági telep haszon­bérlete lejárván, a telepet az átvételre kiküldött bi­zottság nem vette át, mert bérlő a haszonbérlet tárgyát képezett épületeket nagyon rossz karban akarta átadni. A kórházi bizottság kimondotta, hogyha a volt benő az átvételi bizottság által megállapított

Next

/
Thumbnails
Contents