Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-26 / 43. szám

4 Békés 1913 október 26 hiányokat október 25-ig nem pótolja, az esetben az ő költségére fog az elkészíttetni az igazgató által. A kórházi bizottság tudomásul vette a gondnoknak azt a bejelentését, hogy a f. évi költségvetés egyes tételeinél 40900 korona megtakarítás, ezzel szemben 53850 korona tulkiadás mutatkozik. Az ekként elő álló többlet a kórház több bevételeiből fedezhető lesz. Az elmegyógyintézet második emeleti fürdő­helyiség szobáinak mennyezete veszélyes repedéseket mutat, mert a gerendák elkórhadtak, minélfogva a mennyezeteknek vastartókkal való kicserélését hatá­rozta el a bizottság 600 korona költséggel. Legfon­tosabb tárgya volt a bizottságnak a villanyvilágitási szerződés meghosszabbítására kiküldött bizottság je­lentése, a folyamatba tett tárgyalásokról. A villany­társulat a szerződés meghosszabbításába csak úgy megy belé, ha a kórház legalább 10 évre köti meg vele a szerződést; ez esetben a világítási áramot 4.2 fillérért, az ipari áramot pedig 2.2 fillérért haj­landó szolgáltatni. A kórházi bizottság azt a hatá­rozatot hozta, hogy a szerződést legfeljebb 3—6 évre hajlandó megkötni és pedig úgy, hogy a világítási áram 4, az ipari áram pedig 2 fillérben számíttas­sák. A kórház ipari üzemeiben villanyos energiát fog használni, azonban a gépek minden átalakítása nélkül. A bizottság ezek értelmében újabb tárgya­lásra hivatott fel. Áthelyezés. A belügyminiszter Kutny Gyula gyulai állami gyermekmenhelyi gondnokot, azonos minőségben a szombathelyi gyermekmenhelyhez he­lyezte át. Az alsó-fehór-körösi ármentesitő, belvizszabá- lyozó és vizhasznositó társulat választmánya október hó 22-én ülést tartott, amelyen gróf Széchényi Antal társulati elnök elnöklete alatt dr. Hoffmann Károly, dr. Jantsovits Emil, dr. Ladies László és dr. Szegedi Kálmán választmányi tagok, Bodoki Kálmán kir. főmérnök és Künzl Ernő igazgató­főmérnök vettek részt. A választmány — miután két fontosabb tárgyát már előzőleg, mint egyik múlt számunkban referáltuk, elintézte — csak folyó ügyeket tárgyalt. 23-án volt a társulat köz­gyűlése, melyen gróf Széchényi Antal társulati el­nökön kívül Maki Ardeleáu Demeter, Aszalay Gyula. Biró Pál, dr. Bucskó Koriolán, Goldis János, dr. Jantsovits Emil, Kovács Gergely, Morvay Mihály, Ondrus Cyrill, Papp Gabor, Sebestyén Mihály, Szathmáry Gabor, Szegedi Kálmán, dr. Uhrin László, Varga Janos, dr. Zahorán Mátyás társulati tagok vettek részt. A közgyűlés fontosabb tárgyai voltak a tisztviselők családi pótléka és lakbére, valamint Künzl Ernő, a társulat jelenlegi igazgató-főmérnöke által a múltban eszközölt építkezések után az alap­szabályok 95. § a alapjan igényelt építési pót díj ügye. A közgyűlés a választmány javaslata értel­mében tisztviselői és altisztjei részére is családi pótlékot állapított meg, még pedig a tisztviselők részére 1913. január 1-től minden gyermek után 160, az altisztek részére minden gyermek után 100 koronát, a részletekre vonatkozólag a választmány már előbb közölt határozatával egyezően. A köz­gyűlés az igazgató-főmérnöknek 1400 a szakasz- mérnöknek 1000, a társulati pénztárosnak 800 s a társulati nyilvántartónak 700 korona lakbért állapí­tott meg s elfogadta a választmány azon javaslatai, hogy Künzl Ernő igazgató-főmérnök részére összes igényei végleges kiegyenlítésére 5000 korona sza­vaztassák meg, eltörölvén az illetményszabályzatnak ezt a jogot fentartó 15. §-át. A közgyűlés báró Ghillányi Imre földmivelésügyi minisztert hivatalba lépése alkalmával üdvözölni határozta. Több folyó ügy a választmány javaslata értelmében intéztetett el. Figyelemreméltó volt ezek között Ludvig Ferenc és társainak kérelme a szőlőfóldjeik előtt elvezető csatornán létesitendő hidak költségeinek részbeni viselése iránt, melyet a társulat közgyűlése azon érveléssel, hogy a csatorna egy régi árok helyén épült s a társulat ezen hidakat annak idején csupán szívességből építtette s azok fentartását és újjáépí­tését nem vállalta s hogy azok a tulajdonosok kö­zönyössége miatt mentek tönkre, elutasította. Novák Árpád társulati alelnök betegségét a társulat köz­gyűlése sajnálattal vette tudomásul s az alelnök felépüléséig az alelnöki teendők ellátásával dr. Jan­tsovits Emil társulati jogtanácsost bízta meg. Pap Tivadar hamvai itthon. Szép és magasz­tos ünnepe volt vasárnap, folyó hó 19-én a gyulai gÖr kel egyháznak. Haza hozták Pap Tivadar ham­vait. Pap Tivadar! Ki volt? Mi volt? Kevesen tudják. Egyszerű, ágról szakadt szülők gyermeke, született Gyulán 1822-ben. Tanulni akart. Aradon a piacról vette magához egy jólelkü pap s az neveltette. Az egyházmegye költségén elvégezte a tanitóképezdét, majd a ’ theologiát. De lelke e pályán nem talált kielégítést. Kereskedő lett s vasszorgalommal, kitar­tással, még nagyobb becsületességgel vagyont szer­zett. Birtokai voltak Gyula, Kékes, Zsabar és Lugos határában. 1887 ben halt meg Lúgoson. Végrende­lete mutatja emberi nagyságát, mindenkinek adott és hagyott valamit. Az egyház aradi püspökségénél letett egy nagy alapítványt szegény ifjak segélyezé­sére azon kikötéssel, hogy a gyulai gór, kel. tanulók előnyben részesüljenek. Az alapítvány mai állása 165,000 korona, melynek jövedelméből évente 20—22,000 korona kerül kiosztásra szegény s jó tanulók között segély és stipendium címén. 1887. óta pihentek hamvai Lúgoson. Most az egyház há Iája és kegyelete a gyulai uj gör. kel. temetőben emelt egy pompás síremléket az elhunyt nagy me­cénásnak, mely örökké hirdetni fogja Pap Tivadar nemes bőkezűségét. 26 év után ismét itthon ! . . . A temető udvarán volt szép ravatalra helyezve uj érckoporsója, melyre kegyeletük jeléül unokahuga. özv. Miskueza Györgyné, a gyulai gör. kel. egyház hívei és a gyulai gör. kel egyház énekkara helyez­tek szép koszorúkat. Az aradi püspökség nevében az egyházmegye kiküldötte : dr. Botis Tivadar aradi theologiai professzor volt jelen, ki a gyulai lelké­szek, Biberea Péter és Popovics Sándor segédlete mellett végezte a szokásos halotti szertartást, mely­nek befejeztével egy gyönyörű és megható beszédet mondott az igen nagyszámú híveknek, mely mély impressziót gyakorolt a kegyeletteljes hallgatóságra. Ezek után az énekkar búcsúztatója mellett a drága hamvakat a sírboltba helyezték. Házasság. Retletibacher Nándor folyó hó 25-én vezette oltárhoz özv. Szöllősi Béláné leányát, Olgát Zomborban. Városszerte mélységes rész­vétet kelt Gróh Mihály ács­mester élte delén bekövetkezett gyászos elhunyta. A boldogult ugyan már évek óta gyöngélkedett, szívbaj gyötörte, mindazáltal halála váratlanul jött és mélyen megdöbbentette úgy szeretteit, mint jó­barátai nagy táborát. Gróh Mihály, mint ácsmester a legideálisabb iparosok közé tartozott, sőt azok kö­zött is erősen kivált Metterségét a legnagyobb ala­possággal tanulta meg és vidéken csaknem páratla­nul álló nívóra emelte. Megbízhatósága, pontos­sága s szolidsága példás volt. Gyulán és a közel és messze vidéken a legkomplikáltabb ácsműveket ő tervezte és készítette. Az ő nevéhez, ügyességéhez és kiváló Ízléséhez fűződik többek között az Erkel Ferenc színkör, melynek tervezője, vállalkozója, s a szó szoros értelmében vett mestere lön. Ez az aréna, úgy olcsóságánál, mint célszerűségénél fogva párat­lanul állt és áll ma is az országban létesített ösz- szes színkörök krónikájában. Ahol másfél évtized óta arénát terveztek és létesítettek, a minisztérium ta­nácsára mindenütt a Gróh létesítette gyulai arénát ajánlották mintául. Tényleg alig volt olyan év, amelyben az ország legtávolabbi vidékéről ne jöttek volna küldöttségek a gyulai aréna megtekintése s tanulmányozására. Grófinak mesteri voltat fényesen bizonyítja azonban, hogy miután másutt a létesítés nem az ő kezeibe volt letéve, a gyulai aréna töké letességét sehol sem tudták meg csak meg sem közelíteni, pedig ezek a színkörök kétszer, sőt há­romszor annyiba kerültek, mint a gyulai. Az egész színészet és p dig úgy a játszó személyzet, mint a műszakiak egyaránt elismerik, hogy a gyulai szín­kör, különösen a szinp id, öltözők, s a zsinórpadlás, Célszerűségét illetőleg első hely-n all és ha a szín­igazgatók és a színészek Gyulán játszani szeretnek, ebben nem kis osztályrésze van az aréna jósagának. Gróh Mihály halála póioihatlan, fájdalmas csapás szeretteire, immár bus özvegyére, akivel egy negyed századon keresztül a legboldogabb házasságban élt, gyermekeire, akik a legszeretőbb apát veszítik el és a város közönségére, amely Gróh Mihályban a leg­megbízhatóbb iparosok egyikét fogja nélkülözni Temetése csütörtök délután volt, óriási részvét mel­lett. Végtisztességén a gyulai iparos ifjúsági egylet, amelynek Gróh csaknem keletkezésétől fogva buzgó tagja, évtizedek óta egyik számvizsgálója volt, gyász- falyollal bevont lobogó alatt, testületileg jelent meg De ott volt Gyula város iparosságának minden szá­mottevő tagja, s az intelligencia igen szép számbau. A gyászszertartást dr. Lmdenberger János apát- plebanos teljesítette, segédlettel, lakácsy Lajos kán­tor pedig poetikus szép búcsúztatójával könnyekig meghatotta a nagyszámú gyászoló közönséget, amely mélyen megilletődve kisérte ki a mindnyájunk vesz­teségére korán elköltözött, derék embert őrök nyu­galma helyére. Mély kegyeletünk virraszt soha meg nem szűnő álma felett. A halálesetről kiadott gyász­jelentés a következő; Az isteni gondviselés végtelen akarata előtt alázattal meghajolva, megtört szívvel tudatjuk, hogy a szeretett drága jó férj, apa, fiú, vő, sógor, illetve jó rokon és barát Gróh Mihály ácsmester, városi képviselő életének 49-ik, boldog házasságának 25-ik évében folyó hó 21-én este 6 órakor elhunyt. A megboldogult földi maradványai folyó hó 23-an délután fél 4 órakor fognak a római katholikus egyház szertartása szerint a helybeli Szentháromság-temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent-miseáldozat pedig folyó hó 24-én reggel fél 9 órakor fog a római katholikus anya­templomban az egek Urának bemutattatni. — Gyula, 1913. évi október bó 22-én Az örök világosság fé- nyeskedjék neki! özv. Gróh Mibályné szül. Jámbor Róza felesége, özvegy Gróh Mihalyné szül. Ludvig Erzsébet édesanyja, özv. Jámbor Józsefoé szül. Hegyi Katalin anyósa. Gróh István, József, Mihály, Ferenc és Mariska gyermekei. Gróh György, Groh Mária. özv. Jámbor Józsefné, Gróh Erzsébet férj. Kristó Józsefné testvérei. Gróh Györgyné Búzás Mária, Gróh Mátyásné Gábor Mária, Kristó József, Jámbor Ferenc és neje, Jámbor István és neje, Jámbor Mariska és férje, Kreitler József sógor, il­letve sógornők. Dobos István repülései. Nemcsak a megyebeli, de az összes magyar aviatikusok között a legszebb sikereket mostanában Dobos István aratja. Diadalra diadalt. A nyár folyamán Dobos állította föl a ma­gyar távolsági rekordot, amikor Mezőtúrról Buda­pestié repült. Ennek az útnak a hossza 145 kilo­méter. Utána alig pár napra, a Szentistrán-napi versenyeken több első dijat nyert. Dobos azonban nem pihen, az ősz sem állítja meg diadalutjaban. Egymásután rendezi bravurosnál-bravurosabb repü­léseit. E héten három helyen tartott fölszállásokat megyénkben Székely Mihály Bübii n-vü monoplán­ján. Mezőberényben, Békésen és Gyulán. Mind a három repülés fényesen sikerült. Mezőberényből Dobos Békésre repült, ahol nagy lelkesedéssel fo­gadták. Kedden este Békésről hazaszállt Gyulára s itt tartott repüléseket csütörtökön délután. Három ízben szállt föl. Ugylatszik a gép kitűnő, mert mind a három alkalommal azonnal fölemelkedett. Elsőben is köröket és nyolcasokat irt le mintegy 100 méter magasságban. Másodízben fölemelkedett 200 méter­nyire és különböző fordulatokat mutatott be. Har­madik fölszállása előtt elbúcsúzott a közönségtől azzal, hogy elrepül Aradra, hol vasárnap délután mutatja be repüléseit. Egy hatalmas kört leírva föl- emelkedett 300 méter magasságba s délnyugati irányt véve már-már eltűnt a közönség szeme elől, mikor megfordulva viss'ajött s a Galbács-téren egy merész siklórepüléssel, teljesen elállitott motorral lesiklott, Az aradi ut aznap elmaradt El azért, mert Dobos félt, hogy fönn a nagy hidegben befagy a mo­tor benzin-csöve. Másnap reggel azonban a repülés Gyu- lá:ól Aradra zavartalanul sikerült. A közönség, mely 2 részre oszlott, fizetőkre és ingyen publikumra, Dobost minden repülése után lelkesen ünnepelte. A repülések- n '1 jelen volt Székely Mihály is, az első magyar pilóti, ki a Szentistvánnapi szerencsétlenség óta nem ült még fal a gépjére s valószínűleg nem is fog. hanem e helyett repülőgépek konstruálását vette tervbe. A r pülés alkalmával, úgy szünetek közt a Tóni ban- dija mu attatta a közönséget, kik állva, sétálgatva s órakoztak és élveztek, mivelhogy nem volt mire f ülni, letelepedni. Halálozás. Magdich Nándor megyei árvaszéki iiodatiszt pénteken éjiéi meghalt. Elhunytét meg- e őzőleg már évek óta súlyos betegségben sínylő­dött, most három hónapi szabadságot kért, de azt alig kezdette meg, a halál megmentette további szenvedéseitől, Elhunyta hírére a vármegyeház er­kélyén gyászlobogót tűztek ki s a tisztikar gvászko- szorut helyez ravatalara. Temetése ma délután lesz. Időjárásunk szép ugyan, de mezőgazdasági szempontból egjáltalaban nem mondható kedvező­nek. Sürgős szükség volna ugyanis esőre, mert a 'artps szárazság miatt nem lehet szántani; sőt ott, ahol a szántást el is végezték, a sorgéppel való vetés csaknem lehetetlen. De már a bevetett terü­leteken is nagy szükség volna esőre, mert a szá- razság miatt nagyon elszaporodtak a mezei egerek és a vetésekben tetemes károkat okoznak. Házasságok. Gróh József cipész-iparos tegnap esküdött örök hűséget Kovács András gépész Auréllá leányának. — Ugyanekkor vezette oltárt, oz Márkus Peter cipész-iparos N Szabados István csizmadia­mester polgártársunk Erzsébet leányát. Gyulai orvosválasztás. Gyulán, dr. Kovács Ká­roly elhalálozásával megüresedett kerületi orvosi állasra a vármegy e alispánja a polgármester előter­jesztése alapján a pályázatot most már másodízben meghirdette és a választás határnapját is kitűzte. A kérvény két november 22-ig lehet benyújtani, a vá­lasztás pedig november 27-én tartatik meg. Öngyilkosság a közkórházban Csütörtökről péntekre virradó éjjel szomorú esemény játszódott le a vármegyei kózkórház elmebeteg-osztályán. — Földes L tjosné Fieischmann I ona egy gyoroki ta­karékpénztári tisztviselő 24 éves felesége, aki szep­tember 19-ike óta állott az intézet ápolása alatt, ágyából kiszökve, a felreeső helyen felakasztotta magát és meghalt. A gyönyörű szép fiatal asszony buskomor volt és annyira csendesen viselkedett, hogy egész idő alatt nem lehetett szóra bírni, nem akart beszélni. A beteg nő másodmagával volt el­helyezve egyik emeleti kórteremben és csütörtökön este mindkettőjüket rendesen ágyba fektették. Bent aludt velük nappali ápolónőjük is, akinek éjjel szin­tén alvasi ideje van, de hogy szükség esetén mégis kéznél legyen, a betegek szobájában van az ágya elhelyezve. Az ügyeletes éjjelt áplónő aegyedóran­Gróh Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents