Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-28 / 39. szám
XLT. évfolyam Gyula, 1913 szeptember 28 39. szám. Előfizetés Arak: Egész évre______10 K — t Fél évre _________ 5 K — f Évnegye dre____2 K 90 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gynlán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A balkáni békekötés ntán. Az ország különböző részein levő helyőrségek vidám nótától, a katonabandák muzsikájától hangosak. Apránként bazaszállingóztak azok a derék hadfiak, akik a déli határou vigyáztak arra, hogy a balkáni népek által felgyújtott harci szenvedélyek tüze át ne csapjon a mi határainkon is túl. És habár az utóbbi napok óta komoly csatározások folynak Szerbia s az albán néptörzsek között, ugylátszik végre- valahára mégis béke lesz, a polgári munka rendes kerékvágásba fog terelődni s az eddig tespedő gazdasági élet lassanként visszanyeri régi képét s mozgásnak indul. Yalóben elérkezett a legfőbb ideje annak, hogy a békés idők visszatérjenek és a ránk váró jelentős gazdasági feladatok megvalósításához hozzáfoghassunk. A balkáni népek háborújából azonban le kell vonnunk a tanulságokat. Tudjuk jól, hogy a háború mennyire szétzilálta a balkáni népek gazdasági viszonyait, úgy hogy csak erős, szívós munkával lehet csak némileg is rendezett viszonyokat teremteni. A háborút megsínylette a balkáni országoknak ipara, kereskedelme és mezőgazdasága egvaráut, minekünk tehát már a közvetlen szomszédság miatt is fokozottabb mértékben kell segítségére sietni a balkáni népeknek, hogy a normális viszonyok ott mielőbb helyreálljanak s az alkotó munka, amelynek célja a balkáni népek gazdasági helyzetét megszilárdítani, mielőbb meginduljon. Szükség van arra azért is, mert a háborút megelőző évek alatt meglehetős nagy mértékben elvesztettük a balkáni népek rokonszenvét. Kivitelünk keletre alig van valami. A messze fekvő nyugati országok sokkal szilárdabban állnak a balkáni piacokon az ő gazdasági termékeikkel, holott a természet rendje azt követelné, hogy az elmaradottabb iparral és mező- gazdasággal biró keleti országok tőlünk, a mi révünkön kapják meg azt, amire szükségük van, ha közgazdasági életüket fejleszteni akarják. A béke létrejöttével lássanak tehát az intéző körök hozzá egy nagyszabású kiviteli kiállítás rendezéséhez, amelyen összegyüjthet- nék mindazt, ami a keleti piacokon könnyű szerrel elhelyezhető. Nemcsak ipari, de a mező- gazdasági cikkekre is szükségük van a balkáni népeknek. Uj területek fognak mezőgazdasági művelés alá kerülni, amely területekre jó vetőmagot és kiváló minőségű tenyészállatot okvetlenül be kell vinni. Budapestnek a Balkánhoz való közelsége biztosíthatná azt, hogy ez a kiviteli kiállítás a keleti népeknek sűrűn használt országokat teremtene nyugat fele s megalapozná azt, amire nekünk éa a balkáni népeknek is okvetlenül szükségük van, a közvetlen üzleti összeköttetést, amely sajnos, ma csak kis mértékben van meg. Ha mi -nem csináljuk meg ezt a kiállítást, meg fogja csinálni Bécs, ahonnan aztán, amikor már a tejfölt leszedték, régi szokás szerint átplántálnák Budapestre s mi mint minden dologban, szégyenszemre itt is utolsó gyanánt kullognánk Becs után. A kiviteli kiállításnak azonban nem szabad volna kisszerűnek lenni. Legyen az minél nagyobb szabású, hogy feltüntesse a nyugati államokkal való versenyképességét. A részleteire e kiállításnak kiterjeszkedni nem a mi feladatunk, az azok dolga, azoké a gazdasági szervezeteké, amelyek az ipari, koreskedelmi és mezőgazdasági érdekek szolgálatában állnak. Lesz szerepe a kiállítás rendezése körül a kormánynak is, sőt mi azon a véleményen vagyunk, hogy a kezdeményező lépést e tekintetben épen a kormánytól várhatjuk, mert hiszen a háború befejeztével az ő feladatát képezi a Balkán- államokkal való gazdasági jó viszony helyreállítása s annak fokozottabb mérvű megszilárdítása. Ez a kiállítás növelhetné idegen forgalmunkat is, gyarapithatná már a látogatók nagy számánál fogva is a nemzeti bevételt s a szomszéd népek kölcsönös megismerésére s a velük való barátság megszilárdítására vezetne. Mi úgy is szeretjük a sokadalmakat, csináljunk végre tehát egy olyan sokadalmat, amiből hasznunk lesz nekünk is, hasznuk a keleti szomszédainknak is. Haszon nélkül való látványosságból és sokadalomból már úgyis elég részünk volt. Itt az ideje tehát, hogy reálisan kezdjünk gondolkozni s a kínálkozó alkalmat felhasználva elsők legyünk, akik a balkáni államok között létrejött béke tanulságait levonják. 9 T A K C A. Vavrinecz Mór, Vavrinecz Mór a zeneszerző, tanár, iró, esztétikus. augusztus hó 16-ikán Budapesten, ahol 27 évig volt karmestere a budavári koronázó templomnak, váratlanul elhunyt. A „Békés“ olvasói mindenesetre emlékezni fognak még Vavrinecz szerzeményeire, amelyek úgy a főgimnázium énekkari hangversenyein, mint a németvárosi templomban maradandó hatást keltettek. E sorok írója, aki az elhunytban oktató mesterét, leghívebb barátját gyászolja, kegyeletes kötelességet teljesít, amikor az elköltözött mesternek életét s működését röviden ismerteti e lap hasábjain. Vavrinecz Mór 1858 julius 18-án született Czegléden. Atyja előkelő tisztviselő volt, aki szabad óráit a klasszikus zene lelkes művelésével töltötte. Fia örökölte a zene szeretetét és már zsenge korában oly ügyességet tanúsított, hogy a szokásos quartett estélyeken violin secondot, majd violin prímet játszott. A klasszikusok müveibe való e behatolás termékenyitőleg hatott fogékony képzeletére és kisebb kompozíciók egész sorát eredményezte. Midőn Budapesten középiskolai tanulmányait végezte, a fiatal művész oly nagy haladást tett a hegedű- játékban, hogy már filharmonikus hangversenyeken is játszhatott. Ekkor hatolt-be mélyebben a Tann- häuserbe és Bűvös vadászba, amelyek mindvégig kedves operái maradtak. Tanulmányainak gyümölcse első operája volt 1877-ben: Svatobój és Nagy Morvaország fólosztása. Ez első nagyobb kísérlete immár fényes tehetségnek bizonyítéka: a rhytmus élénk tüze, a harmónia megkapó eredetisege méltó feltűnést keltett, de a forrongó képzelet félrevezette az ifjú művészt: a forma sok tekintetben szenvedett. Ám Vavrineczet ez csak mélyebb tanulmányokra sarkalta. Szorgalmasan látogatta a konszer- vatoriumot és Robert Volkmann tanítványa lett. Ámde a lassú, szófukar Volkmann nem elégítette ki az ambiciózus művész kívánságát. Ki is marad egy év múlva az intézetből és Richter, Lobe, Marx, Riemann, Brozig müveinek szorgalmas tanulmányozójává lön és csakhamar megszerezte mindazokat az ismereteket, amelyekre alkotó erejének szüksége volt és alig másfél év múlva oly zenésszé fejlődött, aki partitúráinak minden taktusával az avatott zeneköltőt és a kitűnő theoretikust árulta el. Csakhamar a Fővárosi Lapok zenekritikusává lett, amelybe P. Laurentius néven irt. Különösen Goldmarkról írott páratlan kritikáival, előkelő zenészek, közöttük Erkel Sándor elismerését érdemelte ki. 1881-ben „Psyche", 1882-ben „A halászleány“ cimü operáját irta, amelyek már sok tekintetben kiforrt tehetségre vallanak. Lírai szépségekben gazdag dalait Smetana, „Az eladott menyasszony“ halhatatlan szerzője nagy lelkesedéssel és csodálattal fogadta. Az akkor már agg mester a fiatal zeneköltővel bizalmas levelezésbe lépett, amelynek eredménye az lön, hogy Vavrinecz Hanslick és Küster müveibe mélyedt, Weber, Mozart, Wagner és Berlioz partitúráit avatott kézzel boncolgatta. Beethoven ötödik symphoniája, utolsó quartettje, Schumann quartettjei és symphoniái, Schubert nagy C-quintettje, C dur, d-moll quartettje mint a tökéletesség mintaképei szinte vérévé váltak a törekvő művésznek. 1883—86-ban symphonikus müveknek egész sorát irta: ekkor keletkezett Hero és Leander, Kassandra, A gyermekgyilkos nő, Diana vadászata, Arden Enoch, D-dur symphonia, Bacchus ünnepe, Medea halála, továbbá hires „ Vonós négyese“, A szerelem k'ónyve (egy énekhangra zon- gorakisérettel), Roquet költeményére Írott Kantateja és örökszép Stabat materje. Ez alkotásával magára vonta Bogisich Mihály budavári plébános és jeles zenész figyelmét, aki őt 1886-ban a koronázó Mátyás templom karnagyi állásával kinálta meg. Vavrinecz, akinek „Zenekari nyitányát“ és egyik Dithyrambját nagy sikerrel játszották már a filharmonikusok, elfogadta az állást, amely mindvégig igen szerénynek bizonyult és evvel kiragadta magát abból a világból, amelyben előbb-utóbb elérte volna azokat a nagy sikereket, amelyekre őstehetsége, nagy képzelete, tüneményes hangszerelési művészete, kiapadhatatlan melódiája, nagy műveltsége méltán feljogosította. Vavrinecz, akinek tudásánál csak szerénysége volt nagyobb, kezdett visz- szavonulni a nagy nyilvánosságtól és inkább az egyházi zenére adta magát. Rövid idő alatt öt misét, egy Requiemet és számos gradualet, offerto- riumot irt és az a kar, amelynek műsora évtizedeken alig állott többől, mint három miséből, oly színvonalra emelkedett, oly gazdag repertoárrá tett szert, hogy hozzá foghatót az országban alig találunk. Kedvező körülmények között keletkeztek miséi. Neje, szül. Farkas Ilona, Juhász Ferenc, Bodor Ferenc, Krétsi Antal oly énekesek voltak, aminőket ritkán lehet hallani templomi kórusokon. Termékenyitőleg hatott rá az is, hogy ugyanabban az időtájban Palestrina, Vittoria, Orlando stb. miséit tanulmányozta és adatta elő. akiknek mesteri szólamvezetését kevesen érték el úgy, mint Vavrinecz. Drámai tehetsége miséiben kitünően T_ia.pia.xiÍr mai száma. ÍO ©ld.a,l.
