Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-21 / 38. szám
2 Békés 1913 szeptember 21. Szállj le közénk és maradj velünk Eötvös szelleme; hintsd a béke, a szeretet érzését, hogy visszavonás, gyűlölködés ne tagolja szét ezt az úgy is ezer sebtől vérző országot. »Boruljunk végre Egymást megismerve — Egymás kebelére « Nickmann Rezső. A mezőgazdaság A közvélemény szertárában régen benne van az az állítás, hogy a mezőgazdaság legnagyobb mértékben lévén kitéve az időjárás szeszélyeinek, biztonságra mögötte marad a kereskedelemnek és az iparnak, amelyek ilyen bénító hatásoktól mentve vannak. Ez az állítás nagyon használatos arra, hogy a serdülő ifjúság elriasztassék a mezőgazdasági pályától. Dőreség volna tagadni, hogy a mezőgazdaság tényleg a legnagyobb mértékben és legközvetlenebbül van kitéve a természet sújtó kezének, egészen bizonyos, hogy ez a tény nemcsak a mezőgazdaság jövedelmezőségét csökkenti, hanem alkalmas arra is, hogy a »csekély, de biztos« jelszavaknak hódolva, az egykori földesurak ivadékait a btirókba terelje. A kassai gyűlés után többszörösen felhangzottak ezek az állítások és éppen ezért vizsgálat tárgyává kell tennünk, hogy mi az igazság ebben a felfogásban és vájjon igaz-e az, amit annyian hirdetnek, hogy az ipar és kereskedelem meg van óva azoktól a csapásoktól, amelyeket a gazda még akkor sem tud kikerülni, ha akar? A budapesti kereskedelmi és iparkamara jelentése segit az igazságot felderíteni. Ennek a jelentésnek a szerkesztői abban a véleményben vannak, hogy ez idő szerint Magyarországon, dacára a pénz szűkének, a külső politikai bonyodalmaknak és mindannak, ami a gazdasági életet lenyomhatja és visszaszoríthatja, a gazdasági viszonyok még sem olyan rosszak, mint sokan hinnék. Tulajdonítja pedig ezt a mutatkozó életerőt és elleuállóképességet az ország első kereskedelmi kamarája azoknak a gazdasági jó eveknek és kielégítő terméseknek, amelyeket legutóbb átéltünk. Ami azt jelenti, hogy meggyőződése szerint az ipar és kereskedelem a mezőgazdaságra támaszkodik, osztozik annak bujában és bajában és a termés minősége nem csupán a mezőgazdákat, hanem az ország összes produktiv munkásait érdekli. Tökéletesen igaza van. De ebből az igazságból le kell vonni a végső következtetéseket. A sors csapásaitól nem tudjuk mentesíteni a földművelést, legfeljebb abba a helyzetbe juttathatjuk a gazdát, hogy jó években gyűjtött tartalékokkal átevickéljen a rósz esztendők nyomorúságán. De az ipar es kereskedelem épp oly kevéssé képes elzárkózni a káros hatásoktól, azokat épp úgy megérzi, általuk épp úgy szeu- ved, ha nem is közvetlenül, mint a mezőgazdaság. Sőt egy lépéssel tovább mehetünk. Ugyancsak az idézett jelentés szerint az iparnak és kereskedelemnek virágzását a sors csapásain túl még az embereknek gyengéi, bűnös hajlandóságai is nagy mértékben érintik. Ezért panaszkodik a kamara a könnyelmű spekuláción, az optimizmus éveiben kellő alap nélkül épített légvárak összeomlásán. Adataiból és okoskodásaiból könnyen megállapíthatjuk, hogy az utóbbi évek bukásai főleg iparosokat és kereskedő vállalatokat értek, a mezőgazdaság pedig egészben véve épen maradt tőlük. Kivéve, ha a gazda is könnyelműen spekulált. Jó ezeket figyelembe venni. Jó a gazdaközönségnek a lelkére kötni, hogy a merkantil vállalkozásokat fenyegetik olyan veszedelmek is, melyeket a gazda legfeljebb közvetve érezhet. Ott vau a nemzetközi pénzpiac helyzete, amelyet egyes nagy bankárok és spekulátorok is befolyásolnak. — A franciák kivonják tőkéiket Ausztria-Magyarországból, a bank kamatlába felszáll s ennek következtében egy egész csomó ember marad kenyér és kereset nélkül. Budapesten, támogatva a fővárosi politika által, éveken át óriási az építkezés. Azután következik a visszaesés, megakad minden és a főváros kénytelen a beállott muukátlanság enyhítésére jelentékeny összegeket megszavazni. Azok az óriási hasznok, melyeket a kölcsönök nyújtásából élő hitelintézetek ilyen körülmények között elérnek, éppen nem képesek arra, hogy ä helyzetet számbavehetőleg javítsák. Mindez az élet nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy a magyar mezőgazdaság minden hézaga mellett is, mint a viszonyok mutatják, megmarad nemzeti életünk erőt és biztonságot adó tényezőjének. Megmarad, habár súlyos és nagy csapárok érik is. Ezen biztos alap és éltető erő nélkül megállani sem tudnánk azon hullámok között, melyeket az európai pénzpiac, a túlzott spekuláció bűnei és a kisebbség növekvő önzése reánk szabadit. Ha csak a sors csapásaival kell megküzdenie, a mezőgazdaság tönkre menni nem fog. Ez a veszedelem akkor fenyeget bennünket, ha ezekhez a csapásokhoz netaláni rósz mezőgazdasági politika bűnei járulnának. Ha e nemzet gondolkodó részében is olyan előítéletek és téves nézetek kapnak erőre, amelyek meggátolhatják a nemzet legtöbbet erő fiainak a mező- gazdasággal való alapos és rokonszenves foglalkozást. Ha biztosítva van politikailag és társadalmilag a fejlődés lehetősége, ha meg tudjuk védeni nemzeti létünk alapját az alámosás és szétporlódástól, akkor nincs mit félnünk a jövőtől. Eötvös-ünnepély Gyulán. — Szeptember 13. — Csendben, szinte észrevétlenül történt előkészületek után f. hó 13-án zajlott le Gyulán az Eötvös József báró születésének 100 éves évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepély a vármegyeháza, a Mozi, a Komló dísztermében. Az ünnepélyt a Békésvármegyei Általános Tanitó- Egyesület rendezte. • Szombat reggel lobogódiszt öltött a város. Hivatalok, egyesületek, testületek s egyes magánházakról is enyhe szellő lobogtatta a trikolorokat Az utcákon diszruhás rendőrök forgolódtak. Este kivilágítás volt. Sem külsőben, sem belsőben egész Magyar- országon nem ünnepelték úgy, oly igaz leiekből ós szivből Eötvös születésének 100 éves évfordulóját, mint Gyulán. Ennek talán az is lehet az oka, illetve a magyarázata, hogy Eötvös József báró, ki felesége után békósmegyei, egyben szenttornyai birtokos is volt, nálunk, itt az munkás perceiben, kipihenni az országos fáradalmakat, erőt gyűjteni az újabb küzdelemhez. — s elvonulva áldozni a múzsáknak Vasút akkor még nem volt e tájékon.3) A fővárosból kocsin utazott, magával hozva az útra való eleséget, meg kedvelt könyveit: a Revue des Denx Mondes, a Tudománytár és uj Magyar Muzeum füzeteit, Cantu történelmét, Jósika néhány regényét, Bacó Silva silvarum sive história naturális nagy munkáját, a biblia egri fordítását, kis jegyzőkönyvét, melybe gondolatait jegyezgette. (E jegyzőkönyv az alapja Gondolatok cimü munkájának.) Mindig inkognitóban utazott, mint miniszter is — csak gazdatisztjének irta meg előre érkezése idejét. Egyszerűen és szerényen élt birtokán, amelynek ügyei után, mint jó gazda gondosan utána nézett. Gazdatisztje családjával érkezett4), szívesen játszott a gyermekekkel, apró ajándékokat vitt nekik, játékokat és édességet, tavasszal húsvéti tojásokat. Páros cseresznyét aggatott füleikre, találós meséket mondott nekik s esténként jól mulatott együgyü kérdéseiken s gyermekes tréfáikon. A tiszt házát körülültette rózsával; sokszor mondogatta, hogy rózsát sohasem lehet eleget tenyészteni. Valóban, bájos és meghitt lehetett Eötvösnek az alföldi magánya, — amilyennek Győry Vilmos akkori orosházi ev. lelkész, aki nála többször megfordult — a Reformban (1871. március 19—78. szám) leírja Eötvös e magányából többször átjárt az egy órára fekvő Orosházára — ahol a „hitvány“, de „jó“ bárót (amint a nép őt alacsony és gyenge testalkata ■ miatt neveztej mindenki ismerte, s ahol az idősebbek közül sokan ma is emlékeznek rá. 8) Ma az Eötvös-major vasúti megálló — Orosháza— kiskunfélegyházi vasútvonalon. *) Voinovich: Báró Eötvös József. 285. 1. E csendes magányában is szorgalmasan dolgozott. Innen Írja emlékbeszédét Szalay Lászlóról, leghübb barátjáról, akivel 37 éven át jó és balszerencséjét megosztá: — innen keltezi (1868. október 12.) Bánó Józsefhez — (a későbbi békéscsabai követhez) írott levelét, amelyben egy bécsi lapnak (Der Wiener Lloyd), amely az önkényuralom, vége felé a magyarság érdekeinek volt szócsöve — propagandát szervez. Innen írja hosszú és nagyjelentőségű levelét gróf Andrássy Gyulához a nagy átalakuld sok küszöbén, (1865. augusztus 10) még egyszer helytelenítve a bécsi kormány beolvasztó, alkotmány- ellenes törekvéseit, s kifejtve az Ausztriával való közjogi viszonyunk rendezésére, a felelős miniszteri kormányrendszerre, s a vármegyei reformra vonatkozó elveit. Több kisebb .művön kívül állítólag itt irta — egy nagy diófa árnyas lombjai alatt — a Falu jegyzőjét is.5) Cseledéivel a legnagyobb szelídséggel és jósággal bánt. Nagy kedvvel foglalkozott szellemi művelésűkkel, főleg az absolutizmus reménytelen napjaiban. Valóságos iskolát tartott a felnőttek számára, akiket, ha már túl voltak az ABC ismeretén, hasznos könyvekkel és újságokkal ajándékozott meg. Gyakran megfordult sógorának és elválhatat- lan barátjának — Trefort Ágostonnak Szarvashoz közeli csabacsüdi birtokán, amelyet az nejével (ki szintén Rosty leány volt) örökölt. Itt az absolutizmus reménytelen napjaiban a két nagy kultur- politikus a nép művelésében keresett vigasztalást a múltra, s bátorítást a jövőre. A birtokon volt óvoda, iskola a gyermekek, s külön iskola és templom felnőttek számára. Nagy buzgalommal tanították itt együtt cselédeiket, alkalmazottaikat- Az 5) E fát mai tulajdonosa kivágatta. óvodát maga Trefortné vezette a nagy kastélyban, a gyermekek iskoláját egy Szlávik nevű tanító, a felnőttek iskoláját maga Eötvös és Trefort. Különösen a kezdőkkel' szerettek foglalkozni. A haladókat utasításokkal látták el, s azután kiekzaminál- ták azokból az olvasmányokból, amiket részükre kiosztottak. S a nép örömmel tanult, s tanulásának meg is látszott az eredménye. „A kanász, aki azelőtt rovásokkal számolt, rendes számokkal irt, a juhász gazda (számadó) rendes könyvet vezetett a szaporulás és elhullásról.6) Megszerették az olvasást, dolog után a kisbéres. öregbéres, gazda, a mesteremberek, az egész cselédség valamennyien mohon olvasták a Réthy hires nyomdájából kikerült hazafias könyveket, amikkel őket Eötvös és Trefort ellátták. Amikor a tankötelezettség még papíron sem volt meg, e két kiváló férfiú, akire a sors nemzeti kultúrának intézését bízta, már akkor sem tűrte meg környezetében az analfabetizmust, a lelki sötétséget A nép szabaddá nem válhatik, mig lelki sötétség fogja körül“ — hirdette Eötvös — de nemcsak hirdette, maga oszlatta a sötétséget, mint ideális nemzetnevelő, példát adva a nemzet napszámosainak. S hol Eötvöst korábban meg nem értették, Békésvármegyében is hálás kegyelettel adóznak most emlékének, születése lOOtik évfordulóján, csaknem minden községben emlékünnepet ülnek s e vármegye tanítósága Eötvös kedves Tusculánamában az Eötvös majorban 'emléket állít eszmei győzedelmének hirdetőjéül s egyuttrl a múltak mulasztásainak engesztelő jeléül. «) L. Dankő Soma, Báró Eötvös József és Trefort Ágost, mint tanitók Nemzeti Kultúra I. évfolyam 12-ik szám.
