Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-21 / 38. szám
1913 szeptember 21. Békés 3 otthonában nem tudott gyökeret verni, érvényesülni. Békósvármegye közönsége tudva ezt, bi zonyára a belső szükségtől kényszerítve érezte, hogy ennek a nagy embernek, amit életében tőle megtagadott, az elismerést, most megragadva az alkalmat, meg kell adnia, azaz le kell rónia méltóképen az iránta évtizedek óta folyton erös- bödő tiszteletet és kegyeletét. Ennek vármegyénk közönsége megfelelt, eleget tett ügy külsőben, mint belsőben kifejezésre, érvényre juttatta az elismerését, mert az ünnepségekből nemcsak a tanügy munkásai vették ki méltó részüket, hanem a nagyközönség is. Ott volt Gyula városa minden számottevő polgára, előkelősége ; de sokan jöttek a vármegye többi községeiből is. Főként Békéscsaba, Orosháza, Békés és Szarvas volt képviselve. A vendégek zöme a két órás vonattal érkezett, kiket a gyulai tanítóság kebeléből alakult rendezőség fogadott és kalauzolt be a városba, a Komlóba, a Polgári Körbe s az egyesek által önként fölajánlott szives vendéglátó magán- házakba. Már a bevonulás is impozáns volt. A több százra menő vendég-közönség kellemesen meglepődve az utcák ünnepies színezetétől egyrószük, akiknek jutott, fiakkeren, másrészük tömött sorokban vonultak a városba. Díszközgyűlés. Öt órakor zsúfolásig megtelt a vármegye- háza díszterme. A földszint és a karzatok. Soha nem volt és talán nem is lesz ily díszes és hangulatteljes közgyűlése a vármegyei lanitó egyesületnek, mint ez volt. A testületek, egyesületek, hivatalok az elnökeik, vezetőferfiaik élén jelentek meg a közgyűlésen. A vármegye, pénzügyigaz- gatóság, kir. törvényszék, ügyészség, a m. kir. honvédség, város, adóhivatal, gimnázium, polg. iskola, egyházak vezetőségei, kórház, kir. köz- jegyzősóg, számvevőség, iskolaszékek stb. képviselve voltak. Pontban öt órakor hatalmas éljenzés támadt, a kir tanfelügyelő lépett a terembe, kit köztudomásúlag a vallás- és kozokt. miniszter a képviseletevei bízott meg. Az éljenzés elhalása után a gyulai tanítók „Erkel Ferenc Dalkör“-e belekezdett a Himnuszba. A közönség fölállt s a kiváló precizitással vezetett dal szárnyain lélekben fölemelkedett az Ur zsámolyához. Ez a templomi ihletett hangulat után az egész ünnepség alatt megmaradt, sőt növekedett. A megnyitó beszéd, melyet Mikler Sándor kir. tanfelügyelő tartott, magas szárnyalása, költői lendületű volt. A százaki a menő közönség néma csendben s egyre fokozódo figyelemmel hallgatta a megnyitóban kifejezésre jutó tömör axiómákat, melynek bevógeztóvel a közönség lelkesen óljeuzett és tapsolt A megnyitó beszéd szószerint a következő : Igen tisztelt ünnepi közgyűlés ! Száz óv előtt születni, 58 múlva elporladni, azután újra élni, milliók lelkében 1ÜU évig is megmaradni, magasztos gondolat, mert az örök- életet szinte a valóságban tárja elénk. E gondolattal öltötte ma fel mindnyájunk lelke legszebb ünneplő ruháit, a lelkesedést a múlton, az örömteijes megnyugvást a jelen fölött és a biztató reménységet a jövő iránt; s lelkűnknek ünneplő ruházata nem gyászruha, hiszen eleven életet ünnepiünk, valamint hogy a városban lengő nemzeti lobogók is az eleven élet ünneplését hirdetik. Ünnepel a bókésvármegyei általános tanítótestület azért, mert e napon hatványozottan érzi s magáénak vallja a köztünk élő nagy szellemnek azon megdönthetien igazságot hangoztató szavait, hogy „Európának ezen a helyen más nemzetnek — mint müveit nemzetnek helye nincsen.“ Ünnepel a vármegye tanítósága azon lelki kényszerűségből is, melynek hatása alatt őszintén vallja, hegy csak az a fiemzet méltó a boldog életre, amely nemzet törjónelmi napjait meg tudja becsülni s századok múlva is elzarándokol a nagyok sírjához s életre akarja támasztani. Fogadást teszünk e napon, hpgy gyermekeinket is arra fogjuk nevelni és buzdítani, hogy nagyjaink sírjait felkeressék századok múlva is s igyekezzenek azok emlékét mindenkor megőrizni. Nemzeti nagyságunk legbiztosabb alapjául Báró Eötvös József a nópmüveltsóget jelölte meg mint olyan kincset, mely az összes hazaüui erények ápolására egyedül képes. E megdicsőült férfiú ma 100 éve született. Rövid ideig, csak 58 esztendeig élte földi életét, de mégis sokat ólt, mert Istenünk azért adta őt nemzetünknek, hogy leikével beoltsa a mi lelkeinket, szivével beoltsa a mi sziveinket, próféta- leikével a jövőbe nézzen s a nemzet boldogu lásának alapköve lerakásával megteremtse számunkra a hőn óhajtott jövőt, ezt a fejlődő e- lent, melynek további fejlődése az alapeszme biztató, serkentő erejénél fogva nem térhet le a haladás útjáról többé soha Töltse be hát lelkünket e napon is Báró Eötvös Józsefnek a nagy gondolkodónak, az Írónak, a költőnek és mindenek felett az első nagy vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisz temek egész gondolatvilága, hogy lelkesedésünk, ünneplésünk után is maradandó legyen s a hazafiui erények gyakorlásában megizmosodjunk. Legyen e mai ünneplésünk tárgysorozata tanulságos forrása azon gazdag életnek, mell el jó sorsa ajándékozta meg a magyart Legyen ezen mi ünnepi közgyűlésünk emléke világító vezér- eszménk azon nagy munkában, mellyel a magyar nemzeti népoktatás és népművelés szolgálatába szegődtünk azon erős elhatározással, hogy az őseink vitézségével megszerzett ezeréves magyar hazát meg is akarjuk tartani az idők végéig Midőn bejelentem, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur őnagymóltósága — kit a bókésvármegyei általános tanítóegyesület ezen ünnepi közgyűlésre meghívott — akadályoztatása miatt meg nem jelenhetvén, táviratilag engem bízott meg, hogy képvisele tóben itt megjelenjek, üdvözlöm a békés- vármegyei általános tanítóegyesületet és Békésvármegye egész tanítóságát, üdvözlöm a megjelent mélyen tisztelt vendégeket, — a gyűlést megnyitom A megnyitó beszéd után fölállt Uhrin Károly egyesületi elnök s pár mondatban kifejezést adott annak az örömnek, hogy a kultuszminiszter együtt kíván ünnepelni az egyesülettel s ezért képviseletével megbízta a vármegye kir. tanfelügyelőjét, kit e minőségében is szeretettel üdvözölt, mint a tanítok megértő s velük együtt munkálkodó vezérét. Dr. Horváth Dezső kir. s. tanfelügyelő tartotta az ünnepi beszédet. Eötvös József bárót méltatta mint kulturmunkást, tanügypolitikust, oly kiváló gonddal és tudással megkonstruált előadásban, hogy az abban foglaltak akadémikus értékű jelleget kölcsönzőitek az igazán kiváló értékű munkának A felolvasás közel egy óráig tartott, de annak az összeállítása és elmondása teljesen lekötötte s magával ragadta a nagyközönséget együttesen és küiön-külön. Az élvezetes óráért az előadót percekig ünnepelte a közönség. Sajnos, lapunk szűk kerete nem engedi meg, hogy Eötvös ezen méltatását leközöljük, de itt is fölhívjuk az olvasót arra, hogy az egész terjedelmében a „Nemzeti Kultúra“ legutóbbi számában megjelent. A díszközgyűlés,utolsó pontja volt Nickmann Rezső szavalata, ki Ábrányi Emil egyik alkalmi ódáját szavalta el nagy átórzóssel. A szavalat mély hatást keltett, melyet a tartalom, valamint a rátermett és ügyes előadás váltott ki a közönségből. A szavalat után Uhrin Károly egyesületi elnök a tőle megszokott következő komoly és tartalmas záró-beszédet tartotta: Mélyen tisztelt díszközgyűlés ! Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! „Nemes tiszte az utódoknak, hogy hálás kegyelettel emlékezzenek meg azon kivaló elődökről, akik az emberiség s nemzetük javának előmozdítására szentelték életüket s akiknek emlékét amindőn az utódok nem engedik feledés e menni, nemcsak azt teszik, amit erkö esi érzésük parancsol, hanem azt is, amit a köz érdeke kíván; mert semmi sem hat buzditóbban azokra, akik nemzetüknek kivannak szolgaim, mint annak látása, hogy az érdemestől nem marad el az elismerés koszorúja “ „Mi — bókésvármegyei tanítók — is ilyen nemes feladatot kívántunk teljesíteni, amidőn báró Eötvös József születésének századik évfordulóján a mai napot az ő emlékének szenteljük Mi is erkölcsi érzésünk parancsának engedek meskedtünk, amikor megemlékezni kívántunk hálás kegyelettel — a magyar népoktatás megalkotójáról; megemlékezni arról a kiváló férfiúról, aki egész életét a nemzeti müve ödes ügyé nek szentelte; arról a lángelméről, aki korát évtizedekkel megelőzve, kortársai közül s az altalános világfeifogásból magasan kiemelkedve hirdette, hogy a nemzet csakis fejlett kultúrával s az általános műveltség elterjedésével vaihatik naggyá s aki épen azért a művelődés minden munkását, a kuliura iegszerenyebb terjesztőjét is megbecsülte s ezt nemcsak szavával, hanem életének minden nemes cselekedetével is bizonyította. Mi ezért különösen is bálával és tisztelettel adózunk báró Eötvös József szellemének s amidőn mai kegyelet-ünnepünket az ő emlékének szemeljük, azt az ö nagyságához s kiváló szelleméhez méltóvá tenni igyekeztünk. Ha ezt elértük, azt legfoképen azoknak kö- szönheijük. akik szives megjelenésükkel és illetve közremükod‘sükkel bizlositották ünnepünk s keret s egyszersmind bizonyságot tettek a nemzeti művelődés iránt való meleg érdeklődésükről S azért kedves kötelességet teljesítek akkor, amidőn ki ejezest kívánok adui annak a jóleső érzésnek, amelyet az itt oly szép számban megjelent kedves vendégeink látása keltett fel az ünnepet rendező tanítóság lelkében és amidőn a bókésvármegyei általános tanítóegyesület s a bókésvármegyei tanítóság nevében kifejezem Icghálásiibb köszönetemet minden kedves vendegünknek ezen ünnepünkön való megjelenésükért És leghálásabb köszönetemet fejezem ki őnagyságának, Mi kiér Sándor kir. tanfelügyelő urnák, dr Horvatb Dezső kir. s -tanfelügyelő urnák, Nickinann Rezső kartársunknak s a gyulai tanítók „Dalkar“-ának mai közgyűlésünkön való szives közreműködésükért. S amidőn még hálás köszönetét mondok Ambrus Sándor alispán ur őnagyságának a vármegyeház nagytermének szives átengedéséért s köszönetét mondok az ünneplésre összesereglett kedves kartarsaimnak azon lelkűkben élő nemes idealizmusért, amely ezt az ünnepet is létrehozta ■ mai díszközgyűlésünket Eötvösnek azon — reá leginkább vonatkoztathat.) — gondolatával és szavaival zárom be, hogy aki egész életében nemzete jólétéért küzdött s akire ezért az utokor halával emlékezik vissza: annak élete nem volt hiábavaló ! A lélekemelő szép ünnepélyt a dalkar gyönyörű „Szózat“ éneke fejezte be. Hangverseny és bál. Az impozáns és a nagynevű iró, költő és államférfi emlékéhez méltó emlekünn póly gyönyörű folytatását láttuk es élveztük este a Royal- mozgóban megtartott hangversenyen. Mi gyulaiak büszkék lőhetünk arra, bogy városunk ki- csinysege dacara közönségünk bárminő fényes ünnepély programmjat önmaga kepes szolgáltatni. Van dalardauk, vannak kitűnő zenészeink, irodalmilag képzett embereink, Íróink, humoristáink. És végül hozzátehetjük, — van hálás közönségünk. Háromnegyed 9 órára az egész terem benépesedett, örömmel, sőt türelmetlenül várva a : hangverseny kezdetei, amely némi késedelem s után kezdetet is vette az i számmal A függöny szetleboenóse után az Erkel Ferenc Dalárda félkor alakja tűnt fel előttünk Székely Lajos dirigenssel, aki pompás képességgel és rátermettséggel tanítja és vezeti a kitűnő . hanganyaggal rendelkező dalárdát. Tnern Károly „Üuuepi dal“-at adtak elő nagyszerűen egybevágó interpretálással, finoman árnyalt és fegyelmezett átmenetekkel, kozbevágasokkal, kedves színezessél. Ezután Csura Miklós főgimnáziumi tanár olvasta fel erces hangon, nagyközönség számára is élvezhető tagolással „Eötvös, a költő ctmü — lapunk mull heti szamában különben közölt — értekezését Mélyreható tudás, színes nyelvezet, érdekes és tanulságos tartalom voltak a jellemvonásai az értékes felolvasásnak, melyet a közönség nagy érdeklődéssel üallgatott. Dr. Aovalszky Robert és dr. Horváth Dezső léptek most a púd umra. A közönség régen ismeri és szeren őket, mint kiváló muzsikusokat. Dr. Horváth Dezsőt azouk vul mini zeneszerzőt is. Nogykézre játszottak zongorán. EloOb klasszikust: BelUoveutöl, Proinetueus nyitányát, utóbb magyar dalokat Cuovauiul. Rendkívül bravúros tecunikával es megvesztegető modorban adlak elő a gyönyörű zenemüveket A kő-, zousegnek természetesen a magyar dalok .tetszetlek juboan s azokat háromszor is megismó- . teltette. Ezt követóleg Nickmann Rezső szavalta Eötvösnek „A zászlótartó“ című kőkeményét üeusosogteljes őrzéssel. Dr. Major Simon szintén régi kedvence a közönségnek. Magyar dalokat hegedűit és- éne- -.a kelt egyszersmind, ciganyzene-kiserettel. Elő-., adasaimk legiobb kitűnőségé az a pompás lnm- guiatkeltos volt, melyben közönségét olyan kitűnően tudta együnórzesre indítani előbb a ma- ; gyár nóta szomorú, azután ugyanannak víg tem- peraiurajavai. Végezetül Bagdy Dániel adta elő Eötvösnek „Vár és kunyno“ ctrnu melodrámáját dr. Ko- ■
