Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-14 / 37. szám
1913 szeptember 13. B c k c s 3 minden erejével, lelke egész hevével arra törekedett, hogy a monarchia két országa között fenálló érdekharcot hazája és nemzete javára kibékítse.“ Szomorú korszak volt az, melyben Eötvös ifjúsága esik . . . Ezen korszak eszméi Eötvöst teljesen áthatották s bár egyéni tulajdonságai, előtanulmányai erősen a politika felé vonták, 0 mégis az irodalmi téren kezdi meg azt a nagy és céltudatos munkát, melylyel kizárólag hazájának és nemzetének kívánt használni. Műveivel nagy szellemi kincset hagyott nemzetére. Minden munkájából kiérezni a népjogok iránti érzéket és az Istenadta nép iránti nagy szeretetet. Az 1848-iki nagy események egy időre megakasztották irodalmi foglalkozását. Az első felelős magyar minisztériumban, mint vallás és közoktatásügyi miniszter foglalt helyet; nagy eszmék, nagy tettek megvalósítására vállalkozott. „Kérdezem a háztól — igy szólt 1848. augusztus 3-án az ország törvényhozóitól — kérdezem a háztól, akar e mindent elkövetni, hogy ez a pár szó: szabadság és egyenlőség valósággá váljék? Nevelés nélkül az egyenlőség semmi, nem egyébb, mint puszta szó, a nevelés az, a mely által az alsó néposztálybeliek az állam által nekik adott jogok élvezetére népesittetnek.“ — Századokra szóló intés ! „Rég veri már a magyart a Teremtő!“ — Nincs szerencsénk . . . Eötvös üdvös intézkedései meghozták volna hazaszerte legjótékonyabb átalakulások áldásait, de az ügyek váratlan fordulata, a kitört vihar -— kicsavarták kezéből a tárcát . . . Kényteien volt külföldre menekülni . . . Most megint előveszi a lantot — buzdít, lelkesít, irányit. Letargikus álomba merült az ország. Csak a költők tartották benne a lelket. Majd felránták letargikus álmából .... Talpra állt az ország! Hosszú idő elteltével elvonultak a sötét fellegek hazánk ege fölött . . . Jött az 1867-iki kiegyezés — kibékülés a király és a nemzet közt . . . Eötvös megint kultusz- miniszter -— nem törődve a változott időkkel — ott folytatja a munkát, ahol elhagyta . . . Nem fejezhette be nagy müveit. Gyenge szervezete nem bírta ki a nagy munkát, beteg lett és 1871 február 2-án meghalt. Utódai nem •folytatták. Nálunk nem szokás az előd helyes eszméit megvalósítani, félbe maradt munkáját befejezni. — Mindenki újat akar produkálni. Pedig . . . Azért aztán csupa toldás-foldás az egész népoktatásügyi törvényünk. ben óhajtott, minden beteljesült, eszméi, melyekért benső életet élt, győztek s midőn 1871-ben meghalt. Magyarország az átalakulás nagyszerű válságán átesve, uj erővel kelt életre Balladás költeményei közül főként kettő vált híressé : A megfagyott gyermek s a Vár és a kunyhó. Az elsőn, bár kissé érzelgős s nem eléggé valószínű, nemes érzés vonul végig s Kozma Andor visszaemlékezve gyermekkorának emez első költeményére, szive őszinteségével igy szól róla : „S noha magamban csakhamar kitünően tudtam minden szavát, nem volnék képes az egészet végigmondani. Legkésőbb a harmadik versszaknál mindig sírva fakadtam“ ; a Vár és a kunyhó a forradalom előtt s az akkori politikai eszmék hatása alatt jelent meg s azt az eszmét fejezi ki, hogy a természet törvényei, a szív jogai nem ismernek rangkülönbséget, hanem egyenlően jutalmaznak vagy büntetnek. Nagy hatásának okát nem is annyira diámaiságában, mint népszerű alapgondolatában kell keresnünk. Eötvös tehát már ebben a müvében is a célzatosságnak rendeli alá a költőt, de valószínűtlenné teszi azzal, hogy a várur fiát a jobbágy lányával egy sírba temetteti. A Zászlótartó c. balladájában ismét a népet dicsőíti, mely hivatva van Magyarország önállását megvédeni s biztosítani. A lant erejét, a dal dicsőségét, a költő magasztos hivatását emeli ki A dalnok és a király c. költeményében. Eötvös hírnevét nem is mint lírikus alapítja meg, sokkalta jobban leköti figyelmünket a regényíró. Az 1837—40. évek közt megjelent Karthausi rövidesen ünnepelt költőnkké tette a fiatal irót. Megjelenése olyan hatással volt az olvasóközönségre, akárcsak Vörösmarty Zalán futása. Egyéni vívódásait s az idegenben, főként a délfranciaországi grand—chartreusi hires kolostorban szerzett tapasztalatait tárja föl e müvében. A társadalom vallási s erkölcsi küzdelmeit rajzolja a Karthausi- ban s hatással volt e művére Lamartine is, aki a költőnek kötelességévé teszi, hogy az emberiség nagy harcaiban szintén részt vegyen. Végigvonul egész regényén az emberiség nagy, erős szeretete s Eötvös legnagyobb szellemi hagyatéka az 1868. 38. t.-c., amely a népoktatásról szól. Ma-holnap egy félszázad elmúlik ennek megalkotásától és még ma sincs teljesen végrehajtva. Bezzeg ha egy uj adótörvényt hoznak, egy hét leforgása alatt a legelhagyot- tabb erdélyi oláh faluban is szereznek róla tudomást. Dehát ki törődik manapság a népkulturával ? Talán már azok sem, akik ennek hivatalból művelői! „Eötvöst mindenütt ott találjuk, ahol eszmékért kellett küzdeni. Tevékenysége nem ismert lankadást, ereje nem mutatott fogyatkozást.“ Most, amikor megemlékezünk róla születése 100 éves évfordulóján — merítsünk tanulságot a múltból, az ő magasztos és dicső pályájából és jusson eszünkbe, hogy csak „az eszmékért való lelkesedés ad bátorságot a szónak, erőt a léleknek. Csak a hit — hogy előbb-utóbb, de biztosan győzni fog, ami szép és nemes.“ Ezt a lelkesedést, * azt a hitet, hogy az eszmék győzni fognak, őrizzük meg és terjesszük. Nickmann Rezső. Eötios-üimepély gyulán. Lapunk mai száma, a Tanitó-Egyesületnek Eötvös-ünnepélye folytán vasárnap helyett szombaton jelenik meg. Ez ünnepély az egész vármegyére kiterjed. Kiveszi abból részét a megye minden községe s igy elsősorban Gyula városa, melyet ez alkalomból a hazafias érzésű lakosság fellobogózott s ahol nagyszabású díszközgyűlés, koncert és táncvigalom keretében ünnepel az egész város intelligens közönsége. Ez ünnepélyen, mint azt előre jelzik, vidékről is nagyon sokan vesznek részt. A díszközgyűlés műsorán egyébként változás történt. Nevezetesen Jankovich. Béla vallás és köz- oktatásügyi miniszter Mikler Sándor kir. tanfelügyelőt bízta meg, hogy a Békésvármegyei Általános Tanitó-Egyesület báró Eötvös József születésének 100 éves fordulója alkalmából megtartandó díszközgyűlésen az Ő, tudniillik a miniszter képviseletében jelenjék meg. Ennek folytán az elnöki megnyitó-beszédet a kir. tanfelügyelő helyett Uhrin Károly egyesületi elnök fogja elmondani. Nickmann Rezső pedig Rákos István Eötvös József báró cimü ódáját szavalja. A Programm többi pontjai megmaradnak. ennek az eszmének megtestesítésére egy francia grófnak szenvedélyes küzdelmét, reményét és csalódását rajzolja. Gusztáv jellemében sok van Eötvöséből: az ellágyulásig menő nőies érzékenység, a fuldoklóknak szalmaszál után kapkodó vallásos hangulat, részvét a szenvedők és elnyomottak iránt, az emberek becsületességében való föltétien hit, a mérhetetlen altruismus. Sem Gusztáv, sem Eötvös nem reális emberek, levegőben járnak, szivárvány után futnak. A nőalakok sem rosszaságuk, inkább gyöngeségük miatt buknak s pusztulnak el Betty is, Juliais szánalmunkat nyerik meg. Főként Bettynek, ennek a bájos kis grizettnek szerelmi csalódása megható „Az emberi társadalom tükre e könyv“ — mondja Gyulai — „mint a napé a harmatcsepp.“ Maga Péterfy Jenő is, aki pedig a Karthausit az érzelgő hangulat betegének tartja, elismeri róla, hogy alapeszméjét tekintve „az egyén viszonya a világhoz tisztább megoldást nyert, mint a világ- irodalom szentimentális vagy világfájdalmat szenvelgő akármilyen más művében.“ Gusztáv a zárda magányában megtisztult szívvel haldokolva hirdeti: „Életemnek emléke őrizze meg az önzéstől telketeket, bus napjaitok el fognak múlni, a világ fájdalmát kedveseitek ölelései, kedveseiteknek sértéseit a világ fogja kipótolni, csak az önzőnek nincs vigasztalása a földön “ Pap Endre következő sorai minden róla megjelent kritikánál jobban jellemzik: Bánatnak könyve, kár, hogy nem regény; De nincsen benne egy sző költemény. Ez századunknak életirása A társadalom jajkiáltása. Nagy miveltségiink kétségbeesése, Itt van korunknak egész szenvedése, Melynek számára nincsen boldogság, Mert fáj nekünk a fennálló világ. A Karthausi nagy sikere után Eötvös regényeiben akkori helyzetünk siralmas állapotát festi, igy a Falu jegyzőjében valóságos vitairatot intéz a társadalomhoz s föltárja benne a köznép szenvedéA rendező-bizottság az ünnepélyre meghívta Eötvös József fiát Eötvös Loránd bárót is a következő sorokkal: Kegyelmes Uram! Egy adomány van a világon, melyet haszonleső érdeknek, rut emberi önzésnek felróni nem lehet — ez a kegyelet adója.’ Ezt a szívnek legnemesebb indulata fakasztja s a szeretet és hálaérzet mindenható ereje hozza létre. A nagy és dicső tettek, világra szóló müvek — miket egyes korszakok büszkén felmutatni képesek, eloszolhatnak, — tán feledésbe is merülhetnek, de a megalkotóik fényes neve, dicső emléke kell, hogy örökké fenn maradjon a hálás utókor fogékony szivében, hogy onnan lángoló szövétnekként világítsák meg a múltat, nemes munkálkodásra, üdvös tevékenységre buzdítván a jövő nemzedékeket. „ . . . Amely honáért élt, a hü kebel, földjét termékenyítve hamvad el és szelleme a str körül marad, tettekre intvén az utódokat." Ezeket írván Az, akinek százéves születése évfordulóján a Békésvármegyei Tanitó-Egyesület folyó évi szeptember ho tj-án Gyulán emlékünnepélyt rendez. Nagyméltóságod megdicsőült atyját fogjuk ünnepelni. Aki a magyar hazának annyi dicsőséget szerzett, Ki megtanított bennünket, hogy kell a hazát szóval és tettel, szívvel és lélekkel méltóképen szolgálni, Ki nagybecsű halhatatlan müveiben olyan kincset hagyott nemzetére, mely őt a világ színe előtt mindenkor emelni, ékesíteni fogja. Midőn ezt az ünnepélyt Nagyméltóságodnak — mély tisztelettel — bejelenteni szerencsés vagyok, alázatosan kérem kegyelmességedet, legyen kegyes ezen ünnepélyünkön résztvenni. Boldog lenne Békésvármegye tanítósága, ha ott, ahol a magyar nép első tanítóját, — kinek oly sokat köszönhet az állam, az ország, a nép, a kultúra, tudomány, művészet és irodalom — ünnepelni fogjuk, — Nagyméltóságodat, mint a tanítókat szerető, apja nyomdokain haladó volt kultuszminisztert és nagy Eötvös fiát körünkben üdvözölni szerencsések ter hetnénk. Ezeket előre bocsátván, alázatos kérésemet ismételve, vagyok Nagyméltóságodnak Gyula, 1913. aug. 18-án alázatos szolgája Nickmann Rezsőj járásköri elnök, mint az Eötvös- ünnepély rendező-bizottságának elnöke. seinek egész lajstromát. Szerinte a költészet szükség, az emberi nemnek „jajkiáltása, mely jobb után vágyódik; egy hang, mely akkordját még csak keresi s disszonánsé válik, ha nem találja; a poezisnek van hazája, van százada s csak ott érteni egészen.“ Költészete ennek a vallomásnak megpecsételése, de legfőként a Falu jegyzője, mely valósággal összeköti az irodalmat az élettel. A magyar társadalom akkori kinövéseit ostorozza benne kérlelhetetlen gúnnyal. Ismerte is a visszaéléseket, kinövéseket, mert hiszen sok hasznot merített megyei tisztségéből s éppen ezért helyesen mondhatjuk e regényről, hogy kíméletlen vitairat, kegyetlen támadás a vármegye ellen. Deák Ferenc szerint a Falu jegyzője olyan, mint az állat- gyógyászati könyveken látható, minden betegséget feltüntető lovak képe; megvannak ezek a bajok az egyesekben, de nincs meg egyetlen lóban. Megvoltak a visszaélések, zsarnokoskodások, megvesztegetések, üldözések stb. más és máz megyékben, de Taksony megyét még XiX század korrupt megyéi közt sem találhatnók. A regényben a joga- fosztott, szenvedő demokrácia jajkiáltását halljuk, az átalakulás merész álmával közeledő vihar tombolása zug ki minden sorából Két ellentétes társadalmi osztályt fest ellentétes világnézettel, mely mintegy sejteti a ki nem kerülhető összeütközést. „Rajzolva vannak benne a szolgabirói Justitia“; egyáltalán a hivatalnokok önkénykedése, jobbágyok nyomora, a kegyetlen „executió“, a csodás megyei pártélet, korteskedés, tisztujitás, zsidóüldözés, fő- ispáni fogadás, statarialis bíróság, azután a megyei reformerek és szónokok, pénzügyi kapacitások és hülye angoloskodók, majd a megyei nepotismus, hivatalnokok megvesztegethetősége, a börtönrendszer, a polgári és büntető törvénykezés minden csodái.Szóval nincs társadalmi hitványság, politikai bambaság, közigazgatási visszaélés, melyet Eötvös regényéből kifeledne“ — mondja Péterfy Jenő. Kritikai álláspontról nézve megengedem, vannak fogyatkozásai, cselekvénye nem elég egységes, jellemzése elvonásokba téved, elbeszélése nem elég
