Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-14 / 37. szám

4 Békéi 1913. szeptember 13. A meghívóra báró Eötvös Lóránd a következő választ küldötte: Nagyságos Nickmann Rezső urnák, az Eötvös-ünnepélyt rendező-bizottság elnökének Ungarn. Gyula. Schluderbach, 1913. szept. 5-én. Nagyságos Elnök Ur! „Ne higyj oly gondolatnak, melynek szived ellent mond.“ Békés vármegye tanítói fenkölt nemes- ségü gondolkozásáról tanúskodik az, hogy atyám szü­letésének századik évfordulóját ünnepli, szivének melegségéről, hogy ünnepére engem is meghívni ke­gyeskedett. Fogadják ezért mélyen érzett hálám kifejezését. Nagyságod megtisztelő levele csak ma jutott kezeim­hez. Már előbb úgy intézkedtem, hogy csak e hó 20-ika után térjek haza s ezért kérem, engedjék meg nekem, hogy szünidőm még hátralevő részét is erő­gyűjtésre használhassam. Érzem és kimondhatatlanul sajnálom, hogy igy elmulasztom az alkalmat kezet szoríthatni atyám em­lékének kegyeletes őrzőivel, nekem jótakaró bará­taimmal. Fogadja Nagyságod megkülönböztetett tisztele­tem kifejezését. , Eötvös Lóránd. A közigazgatási bizottság ülése. — Szeptember 9. — A közigazgatási bizottság havi ülését f. hó 9-én tartotta Kery Gyula főispán elnöklete alatt. Az ülés elég népes volt, mert a választott bizottsági tagok közül csak hárman hiányoztak a tisztviselő tagok pedig mindannyian részt vettek az ülésen. Az üléslefolyása egyike volt a legunalmasabbak­nak, érdemleges ügy alig került szőnyegre; felszóla­lás is csak egy adóügyi kérdésnél volt; a többi tárgyak — közöttük az egyes kormányzati ágak előadóinak jelentései — szó nélkül tudomásul vétet­tek, indítvány egyáltalán nem vettetett fel, észrevé­telek nem tétettek. Az ülésnek egyhangúságát csupán egy körülmény zavarta meg, nevezetesen midőn az államépitészeti élénk, nem elég folyamatos és magyarságát sem tarthatjuk példaszerűnek. Legfőbb hibája, hogy három ágra szakadó meséje van, amelyek csak lazán függnek össze egymással. De ezek közül is legérdekesebb, s legindokoltabb Viola története. Azt példázza benne, hogy a színig becsületes magyar parasztból a zsarnoki önkény folytán hogyan formálódik ki a gyilkos haramia. Különben is jellemző erejének minden fényét rárakja Eötvös az üldözött jobbágyra. A zsivány Viola sokkal vonzóbb, megnyerőbb személy, mint a vármegye Nyuzója, Macskaházija vagy mint a gőgös Rétyné maga. Eötvös személyei szenvedésre születtek, nem maguk hívják ki a sorsot önmaguk ellen, hanem a társadalom, a fennálló rend teszi őket szerencsétlenné. A Falu jegyzőjével eszmei tekintetben kapcso­latos Éljen az egyenlőség c. vigjátéka Néhány még tapasztalatlan lélekkel megirt, hús és vérnélküli drámája után fogott hozzá ehhez az eléggé ügyes bonyolitásu vígjátékhoz. A korabeli magyar társa­dalom fonákságait, fennen hangoztatott nagy esz­méinek nevetséges oldalait tünteti föl ebben a mű­ben. Ilyen divatos jelszó volt az egyenlőség is, melyet az alsóbbrendüek érvényesíteni akartak a fölöttük állókkal szemben, mig lefelé ignorálták eszméjüket. Vagyis fölfelé mindenki demokrata, le­felé azonban arisztokrata. A szabadelvűt színlelő Ábrányi grófon kezdi s leviszi az inasig eszméjé­nek megtestesitéset. A kurta nemes nem akarja leányát szegény ifjúhoz adni, de a gróf az egyen­lőség eszméjéből kiindulva, a fiatalokat boldog­ságra segíti; ő maga azonban nem hajlandó leá­nyát szegényebb nemes ifjúhoz adni s itt a fölfelé demokrata kurta nemes hozza össze a szeretőket. Még a cselédségre is átragad a nemes vetélkedés. Az iparoslegény kevés vőnek a kereskedő szülők előtt, az alispán huszárja többre tartja magát a gróf inasánál, mert a nemes vármegye büszke ka­tonája. Végül is az osztályharc fölolvad a szere­lemben s igy — mint Eötvös minden müvében — az érzelem vágja ketté a hatalmas gordiuszi csomót. hivatal főnöke előadta, hogy a szarvas-mezőtúri vonalon feltételes megállóként kijelölt 4-ik számú őrház »Akasztó fahalom« elnevezésre hozatik javas­latba, az egész bizottságon hangos derültség ömlött el. A bizottság azonban nem került abba a helyzetbe, hogy javaslatot tegyen, mert a tárgyalás során ki­tűnt, hogy a kérdéses /őrház már Mezőtúr város területén fekszik, tehát a kívánt javaslattételre nem Békésvármegye illetékes. Végül még megemlítjük, bogy az ülésen először vett részt Bakos József törvényhatósági főallatorvos — Heks Miksa utóda, — akit elnöklő főispán a bizottságnak bemutatott és működésének megkezdése alkalmából üdvözölt azon reményének adván ki­fejezést, hogy az uj főállatorvos kiváló elődjének nyomdokain fog haladni a vármegye állategészség­ügyi érdekeinek előmozdítása és megvédése tekinte­tében. Jelenvoltak az ülésen Kéry Gyula főispán elnöklete alatt: Ambrus Sándor alispán, dr. Daimel Sándor főjegyző, dr. Z'óldy János főorvos, Botka István kir. pénzügyigazgató helyettes, Mikler Sán­dor kir. tanfelügyelő, Horváth Béla kir. áliam- épitészeti hivatali főnök, Holló György gazdasági felügyelő, Bakos József törvényhatósági főállatorvos. A választott bizottsági tagok közül részt vettek az ülésen: dr. Ladies László, dr. Török Gábor, Beli- czey Géza, Morvay Mihály, gróf Wenckheim Dénes, Varságh Béla és Dombi Lajos. Elnöklő főispán az ülést d. e. 9 órakor meg­nyitván elsősorban az alispáni jelentés olvastatott fel, amely észrevétel nélkül tudomásul vétetett. A jelentés a következő : A személybiztonság 61 esetben volt veszélyez­tetve, történt: 11 könnyű, 3 súlyos és 2 halálos testi sértés, 1 mérgezés, 1 gyilkossági kísérlet, 1 erőszakos nemi közösülés, 2 magzatelhajtás, l rá­galmazás ; előfordult 14 könnyű, 9 súlyos — melyek közül 18-at az okozott, hogy augusztus 20-án a Békéscsabáról Vésztőre haladó motorvonatot d. u. 3 órakor a Bélmegyeri tanyáknál egy igen szokat­lan erősségű szélvihar a sínekről lebontott s a bent ülő utasok közül 18 megsebesült — és 6 halálos baleset, 8 öngyilkosság és 2 öngyilkossági kísérlet. A vagyonbiztonság 74 esetben zavartatott meg, 37 lopás, 3 betörés, 1 hamis pénz forgalomba ho­zatala és 33 tüzeset által. Ez utóbbiak legnagyobb része gabonakereszt volt, mit villámcsapás okozott. Bár a cselevény vérszegénységét nem tudták elfe­ledtetni az eszme s a jellemek jelességei, színpad­jainkon még igen sokszor adták elő. Eötvös másik nagy müvében, a Magyarország 1514.-ben történeti regényben népszerűsíteni akarja a történetet s egyúttal nagyszerű történeti képet, az egész magyar nemzet boldogtalan, meghasonlotr képét megfesteni. Emellett azonban irányzatos is a regény, mert a nemesség és pórság küzdelmé­nek ecsetelésével a jobbágyság felszabadítása érde­kében izgat, nehogy — el nem ismerve egyes nép­osztályok jogait — iszonyú szerencsétlenségek okai legyünk s újabb paraszlázadás borzalmait élje át nemzetünk. Utolsó regénye a Nővérek azt az eszmét pél­dázza, hogy az alsóbb társadalmi osztályban na­gyobb boldogság honol, mint a magasabbakban. A regény tárgya az 1831. évben kolera idejében ját­szik, mikor a felvidéki pórság urai ellen lázadt. Ebben a zűrzavarban vész el Ormósy gróf egyik leánya s egyszerű családhoz kerül és boldog lesz. Csakhogy a jellemek megalkotása nem eléggé si­került s a két testvérleány boldogsága, illetve bol­dogtalansága alaptermészetüknek, nem pedig a társadalmi osztály különbözőségének folyománya. Kisebb elbeszéléseinek tárgyát is javarészt a népéletből veszi. Ezekben is a szerencsétlenek, az elnyomottak pártján van. Lelke mélyéből, gondol­kodó mély elméjéből fakadnak azok a magvas Gondolatok, melyek a hit és vallás lényegével, az emberiség és világ kérdéseivel, az irodalom és tu­domány lényegével, az állam és politika főbb esz­méivel foglalkoznak. Bemutattam Eötvöst, mint költőt, de ez csak tört tükör az ő egész működéséhez képest. A po­litikus Eötvösnek még sokkal többet köszönhet nemzete. De mivel Eötvös költői eszméit volt cé­lom megvilágítani, elmellőzöm politikai, államférfiul működését, hiszen Eötvösben az ember a költővel és államférfiuval a legszorosabb egységben olvad össze. Megemlíthetném A XIX. század uralkodó esz­méinek befolyása az álladalomra c. munkájának mag­Hordás és cséplési munkálatokat az esőzések nagyban hátráltatják, különösen áll ez a nagyobb uradalmakra, hol a keresztek még ma is nagyrészt a szántóföldön vannak. A kisgazdaságok javarészt már elcsépeltek. A vármegyében a kalászosok termés átlagjai a következők: búza 7.50, rozs 7.27, árpa 8 59, zab 8.06 q kát. holdanként. A kapás növé­nyek általában nagy termést Ígérnek, de a hűvös és esős időjárás most már nekik is ártalmukra van. A burgonya sok helyütt a túl sok esőzéstől rotha­dásnak indult és igy szedését idő előtt kellett meg­kezdeni. Cukorrépából igen nagy termés várható, bár most. már meleget kívánna, hogy a cukortar­talma növekedjék, szedését megkezdték. Az őszi ve­téseket megelőző szántóföldi munkálatok megkez­dődtek, de nagyon hátráltatja őket az esős időjárás, minek következtében a szántóföldi munkálatok mi­nősége nem teljesen megfelelő. Ipar és kereskedelmi téren az elmúlt hóban említésre méltó mozzanat nem történt. A Békésvármegyei Gazdasági Egyesület aug. 20-án Szarvason állatdijazással egybekötött gazda­sági kiállítást rendezett, hol állami támogatással mintegy 2000 korona összegű dij, lett a kiállítók között kiosztva. Békéscsabán községi állatorvossá Szák György lett megválasztva. Az üresedésben levő orosházai irodasegédtiszti állásra Nemes János neveztetett ki. Szentetornyán Balogh Győző községi segéd­jegyzővé lett megválasztva. A Farkas Elek szeghalmi főjegyzővé történt megválasztása következtében megüresedett füzes­gyarmati közs. jegyzői állásra Kun Albert lett he­lyettesítve. A szeghalmi járás főszolgabirája Sebők Ferenc körözsladányi közs. jegyzőt 10 korona rendbírsággal sújtotta. Dr. Zóldy János főorvos jelentése szerint a köz­egészségügyi viszonyok általában kielégítők voltak ; az előző hónaphoz viszonyítva a heveny raga­dós bajokban történt megbetegedések száma 17-el volt több. Az egyes szervek megbetegedését és lefolyását illetőleg leginkább a légzőszervek hurutos bántalmai fordultak elő. A leggyakoribb halál oka a tüdő­vész volt. A heveny ragadós bajok közül előfordult: vas gondolatait, melyben tetőpontra hág történelmi és politikai nagy műveltsége, európai világlátottsága, éles eszének egész termékenyítő gazdagsága. Szól­hatnék a Reformban megnyilatkozó mély hitről, emberszeretetről s édes reményről a jobb jövő iránt. Vázolhatnám — ami tán bennünket legközelebbről érdekel — kultuszminiszteri nemes működését s működésének áldásait, ezek azonban nem tartoznak szorosan tárgyam keretébe. Eötvös végtelenül érzékeny lélek volt. Minden bántja. Csak akkor érzi jól magát, ha a bánat han­gulatán át merenghet az emberiség sorsán. „Lelke mélyén, mint a csigában, örökösen hallatszik va­lami bánatos sóhaj.“ Legfőbb jutalma egész gazdag működésének az, hogy elérte, ami után vágyódott s amiért egyik költeményében sóhajtott: Ha fenmarad nevem, Eszméim győzedelme Legyen emlékjelem. Eszméi győztek s bár élete gazdagabb volt vágyakban, mint eredményekben, mégis nemes tö­rekvései időtlen időkig tiszteletre méltóvá teszik nemzetünk s irodalmunk eme nagy alakját. Eötvös — és a nők. Irta: Hlányiné Prigl Olga. Rázd le magadról én lelkem a szürke hétköz­napok porát, tedd félre a megélhetés kinzó gond­jait s zarándokolj el a mi Eötvösünknek legszebb, legragyogóbb emlékoszlopához, abból a csupa ér­zésből, megértett és átérzett fájdalmak skálájából mozaikszerüleg megépitett eleven emlékoszlophoz, a mit mi asszonyok emeltünk Neki! Egyetlen nagy sirató kendővé omlik le, terül el az az eleven szobor, s min: a fekete felhő, el­húzódik messze, kies Dunapartra, s nehéz sóhaj­tással megrezzenti, megkopogtatja koporsód üveg­fedelét : óh nem úgy van, mint a hogy le meg-

Next

/
Thumbnails
Contents