Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-29 / 26. szám
6 Bélés 1913 junius 29. Gyula várost az erdészeti albizottság legutóbb tudvalevőleg arra kötelezte, hogy a rendszeres gazdasági üzemterv szerint kezelt erdejének uj üzemtervéhez szükséges térképet és mellékleteit készíttesse el és bocsássa az erdőhivatal rendelkezésére. A város azonban tekintettel arra, hogy idő közben az erdőnek kiirtására az elvi engedélyt megkapta, kérte magát az említett nagy költséggel járó kötelezettég alól felmenteni. A fóldmivelósügyi miniszter most a kérelemnek helyt adott és egyelőre felfüggesztette az erdészeti bizottság kérdéses rendelkezésnek végrehajtását. Heti piac. Gyula, junius 29. A budapesti gabonatőzsdén a kedvező időjárásra állandóan lanyha az irányzat, a búza ára a hét tolyamán 20—30 fillérrel visszaesett. Heti piacunkon gyenge kínálat mellett eladatott: Búza . . . .18’— 20-— Árpa .... 18 70 19-— Zab ... 19-20 19-40 Tengeri . 16-60 1-7 — Színészet. A múlt heti műsor 21-én, szombaton este A Limonádé ezredes megismétlődésével végződött. — Vasárnap — junius 22-én — Bakonyt Károlynak a Tatárjárás cimü kedves, szép, jóhirü és bájos zenéjü operettjét adták. Közönség gyéren volt a színházban és talán ennek tulajdonítható, hogy kedvetlenül folyt le az egész előadás. Oláh Gyula (Lőrentey főhadnagy) jobban tremolázott, mint valaha Solymossy (tartalékos hadnagy) még a karzatot sem tudta kellőleg mulattatni. Déry Rózsi (huszárönkéntes) igyekezett némi életet önteni a szerepébe. Azonkívül még Heltait említhetjük, a ki Lohnyai altábornagyot személyesítette igen jól és A Antal Erzsit, a ki a legkomolyabban játszott. A gólya. Hétfőn este akkora tartós, jóizü derültség, több ízben valóságos hahotázás fogta el a színházat megtöltő közönséget, hogy szinte majdnem gok volt egy estére Gyulán olyan jól mulató nagy közönséget, mint ez este, évek óta nem láttunk. Sokszor percekig nem hallottuk a játszók szavait a hosszas, általános nevetéstől Angol bohózatot adtak, a melyben egyre-másra következtek a groteszk, komikus helyzetek Nem finom francia szellemesség jellemzi a darabot, de mindazáltal távol áll minden durvaságtól és obscenitástól, a mellett végtelenül mulattató. Igaz, hogy ez utóbbi tulajdonságát a pompás előadásnak is köszönhette. Szohner Olga (Kitty) sok bájjal, természetes élethüséggel, kedvesen és temperamentumos, művészies humorral adta az apró, de tömeges füllentések hibájában szenvedő fiatal asszonyt, akit, az ura e miatt elhagy s aki férjét — barátnője tanácsára — úgy .-karja visszahódítani, hogy színleli, hogy a gólya kis fiúcskát hozott a házhoz. Csak a becsempészésre váró, idegen gyermek megszerzése jár annyi nehézséggel és bonyodalommal, hogy a visszatérő és gyermekre vágyó férj előbb ugyan egy fiúcskát talál otthon, de egyszerre csak azt veszi észre, hogy őt a felesége kettős, sőt hármas ikrekkel ajándékozta meg. Az idegen gyermekek szülői azonban visszakövetelik gyermekeiket, úgy h.ogy a szegény férj - nek a végén egy sem marad. Mindez a mulatságos jelenetek végeszakadatlan során át folyik le s Szohner Olga Kitty szerepéből tökéletes alakítást csinált. Az est sikerének főérdeme az övé. Virányi Sándor (a férj; Alfréd) szintén ügyesen mozgott és játszott. Eltalálta a hangot, a melyen beszélnie kellet és azt a határt, a meddig humorával a jóizü, üditő vigság felidézése végett mennie kellett. László Tivadarban (Jimmy) van valami azonnal reagáló gyorsaság, mely készségesen és kitűnő természetességgel követi mozdulatokban, testtartásban és magatartásban a pillanatnyi helyzet igényeit. E tulajdonságával minden szerepét igen jól megjátsza, a legkisebb túlzás nélkül, s e bohózatban is végig kiválóan tudta mulattatni publikumát, a mi annál inkább elismerésre méltó, mert hosszú szerepe volt Harmath Zseni (Aggie, a barátnő, Jimmy felesége) a kitűnő előadás keretében igen jól megállotta a helyét s abba a többi szereplők is helyesen illeszkedtek bele. Azt hisszük, a közönségnek az a része, mely még ezt a dareibot nem látta, esetleges másodszori előadásában tömegesen fogja megnézni. Ugyanabban az előadásban Pesten sem lát különbet. Sárga liliom. Mondhatjuk ünnepi előadás volt kedden este a színházban. Erkel Béla vendégszereplése volt az aktualitás, mely az ünnepélyességre alkalmat adott Erkel Béla Gyulán itthon van, nemcsak azért, mert itt született, hanem azért is, mert e város közön sége őt szereti, becsüli. Itt csupa barátai és tisz telői vannak, akik örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy iránta táplált érzelmeiknek kifejezést adjanak. Erkel Béla az egyéniségével vívta ki ezeket az érzelmeket, de azonkívül hálára is kötelezte városunk közönségét, midőn kiváló rátermettségével olyan emlékezetes kabarékat rendezett s ezzel — annyi sok fáradság révén — feledhetlen estéket szerzett — jótékony célok érdekében — mindazoknak, a kik kedden este a hála, a becsülés minden jelével elhalmozták. Első megjelenését viharos taps fogadta, s a zenekarból pompás csokrot nyújtottak fel a számára, hívei által összeadott ajándék kíséretében. Erkel Béla az előadott darabban Tburzó főhadnagyot játszotta, szépen alakítva, intelligens felfogással. Unghváry Kálmán a nagyherceget egészen korrektül, a szerző intencióinak teljesen megfelelően adta, Ihorma Zsiga meghatóan, érzésteljes kifejezéssel énekelt egy betét magyar nótát. Csiky László az ő régi és mégis mindig uj tragikai tehetségével elevenítette meg dr. Peredy Jenőt Harmath Zseni pedig a gyulai, színpadon minden elődjénél szebben és jobban játszotta meg Peredy Juditot plausibilis és intelligens alakításban. B. Baróthi ismert kiválóságával adta a főkapitányt. Oláh Gyula (Katolnay ezredes), Heltai Olga (művésznő), Mihó László (Asztalos ügyvéd) Heltai Jenő (Náci) szintén jók voltak. Az epizód-szerepek közül Solymossy (cipőgyáros), de különösen Szathmáry Árpád (ká vés) emelendők ki, mint igen sikerültek és azonkívül Gy'óngy'óssy Teréz mutatott be egy kicsiny, de rendkívül ügyesen előadott szobaleány szerepet. Bohémélet. Szerdán este világhírű szerzők operáját adta színtársulatunk. Murger Henrik francia iró egyik legkiválóbb (Scénes de la vie bohémé) Giacosa és Illica által alakított opera került szinre, melynek zenéje Puccini olasz zeneszerző műve. Ennyi nagy név után teljesen felesleges, hogy az előadott zeneművet méltassuk. Nem hallgathatjuk el azonban a közönségnek azt a közönyösségét, mellyel a színházat mondhatni csak háromnegyed részben töltötte meg, holott akkor, a mikor színkörünk Almássy Endre igazgató ambíciójából igazi kultur-feladatot teljesít és a mikor az igazgató jóvoltából a legkiválóbb aesthetikai alkotást van alkalmunk meghallgatni, zsúfolt háznak kellene jelen lennie; az bizonyos, hogy hasonló esetben minden kisebb vidéki német város közönsége verekednék a jegyekért. Az előadás az igényeket fényesen kielégítette. Ki kell emelnünk mindenekelőtt a főszereplőket: Ihorma Zsigát (Rudolf festő), a ki elejétől végig helyes in- tonálással, a legtökéletesebb precizitással énekelte érces és erőteljes hangján szerepét. Mérséklet és kifejezés dolgában is jót produkált; játéka pedig szintén kifogástalan volt. A másik főszereplő Nagy Aranka (Mimi) ott, a hol kellett, megfelelő hangterjedelemmel és hangerőséggel, ott pedig, a hol gyön- gédebb, bus érzelmek interprelálására volt hivatva, lágyan és mindig egyaránt tisztán csengő hangon juttatta hozzánk a mü áriáit. Ladiszlay József (Marcel festő) az előbbieknek kitűnő partnere volt, de Oláh Gyula (Schannand zenész) és Heltai Jenő (Coliin bölcsész) is kitünően megállották a- helyüket. Déry Rózsi (Musette), a darabnak a második felvonásban elhelyezett hires és elterjedt dallamának előadásával bebizonyította, hogy nemcsak operettekben első, de operában is jól beválik. A többi szereplők is jók voltak. A harmadik felvonás disz- letezése igen szépen sikerült dolog volt. A karmester pompásan dirigálta jól összetanult zenekarát. Különös érdeméül tudható be, hogy a teljes zenekart igénylő opera előadásánál több hangszer hiánya a tökéletes comprimálás révén alig volt érezhető Faun. Csütörtökön este ez a hiressé vált "angol vígjáték került szinre és pedig úgy ez este, mint pénteken este telt ház előtt. A darab nagy közönséget vonzott, mert minden szellemi munka kiválósága gyönyörűséget okoz, még a színpadon is, ahol pedig hosszú évek sora óta obscen fércművek rontják a közönség Ízlését, erkölcseit egyaránt. Hála Istennek, még nem vagyunk annyira, hogy a léha romlottság fitogtatása és nagy igazságok gyanánt való bemutatása maradandóbb nyomokat tudott volna hagyni a lelkekben, a melyek — mint a Faun példája mutatja — igazában ma is csak az aesthetikus dolgokban, legyen az erkölcs, ízlés vagy bármi más, találja fel az okulás, a szellemi felüdülés, erősödés formáját. A Faun eredeti formában, nagyszerű szellemességgel éles megvilágitásu helyzetekben és meglepő fordulatokban azt mutatja be, hogy a civilizáció, minden jó hatása mellett, menynyire elhomályosította az ember természetes indulatait, érzéseit, az embert mennyire rabjává tette a pénzvágy, minő ferde helyzetek álltak elő s ezek keresztül törésére mennyire meg fogyott az emberi energia. A darabnak — legalább egyszeri hallásra — némely részletei homályosak, itt-ott az intenciója bizonytalan, s némely helyen vaskos mondások tapasztalhatók Az egész mü különleges, néha dissonans érzéseket keltő, mindamellett alapgondolata és felépítése eredeti, még pedig affektáltság nélkül is tartalmasán eredeti, szellemes és rendkívül tanulságos igazságok tárháza. Nagyszerű élvezetet nyújtott színpadunkon is A Faun-t Almássy Endre igazgató játszotta. Hogy kitűnő tehetség, azt eddig is tudtuk és hirdettük Ám a többi társalgási darab szerepeiben Almássy qualitásai olyan természetes alakban nyilvánulhattak meg, hogy szinte nem is láttuk azokat a nehézségeket, melyek ama szerepek előadásával jártak. Most azonban Almássy- nak egy olyan lényt kellett plausibilisen előállítani, amely elütő az embertől szokásaiban, mozdulataiban, felfogásában, egész megjelenésében. Az emberi természet rendes kerékvágásából kimozdítva, mindazáltal annak a lénynek egységes természetrajzát, typusát kellett adni. Almássy utolérhetetlen művészettel oldotta meg nehéz feladatát. Sajátságos mozgás, groteszk gesztusai, maszkja, nevetése, arcjátéka, mind-mind homogén egységes, pompás játék volt s annyi száz meg száz mozdulat mind ugyanannak az egy lénynek jellemzi) mozgásai voltak Azonkívül pedig mondanivalóiban a darab tartalmas szellemességeit olyan frappánson tudta kidomborítani, hogy egy pillanat alatt memóriánkba rögzítette annak a színmű minden jelentősebb mozzanatát. A többi szereplők Szohner Olga (Alexandra), Virányi Sándor (Lord Stonbury), B. Baráti (Morris), Gyöngwssy Teréz (Vivian), Szűcs Irén (Vancey), Mihó (festő), Szatmáry (Cruddock) szintén jók voltak. Csáder Irén pedig (Miss Hopp-Clarke) még abból a hálátlan szerepből is, mely ebben a darabban a főszereplőn kivül majdnem mindenkinek kijut, igen jeles alakítást csinált. Heti műsor : Hétfőn általános közkívánatra a Rablolovag kerül szinre másodszor Bitó Lajos ezen nagyhatású színműve az első előadáson olyan sikert aratott, hogy egymást érik a szó és Írásbeli felszólítások az igazgatóságnál, melyek a darab ismétlését kérik. Engedve ezeknek, hisszük, hogy telt ház fog gyönyörködni G'ómön, Csáder, Szohner, Szűcs, Virányi, Csiky, Baróthy, Mihó stb. kiváló alakításaiban. Kedden ismét egy sláger újdonság kerül szinre A legszebb magyar vígjáték eleddig. Csupa derít, fény, vigság s csupa finomság a Hajó Sándor Lakájok cimü darabja. A harsogó kacajok mellett annyi estetikai gyönyörűséggel szolgál e darab, hogy méltán lehet a szezon legszebb estéi közé sorozni. Szohner Olga a hercegnő szerepében páratlan Gyönyörű toilettjei méltán fognak feltűnést kelteni a hölgy közönség előtt. Gy'óngy'óssy Teréz ugyan-e darabban aratott osztatlan nagy sikert a Vígszínházban s e siker után szerződtette őt a a Vigszinház. Virányi Sándor a főlakáj szerepében egyik legszebb sikerét aratja. László, Mihó, Ungvári, Szathmáry, Virágháty stb. játszanak még hálás szerepeket Srerdán Fali Leó gyönyörű operettje Az elvált asszony megy Ezzel a reprizzel is fényes sikere volt a színháznak s egész biztos, hogy a gyulai közönség is csak örömét találja a viszontlátásban. Déry Rózsinak Gonda a legjobb szerepe. Nagy Aranka mint Jana. aztán Heltai, Oláh, Solymossy, Szathmáry, ’Ionná, Kállay, Mihó s a Ferenczi remek rendezése biztosítják a sikert. Csütörtökön egy igazi irodalmi esemény színhelye lesz a szinház Lord Byron Manfrédja. kerül szinre Ábrányi Emil gyönyörű fordításában. Schumann remek szép zenéjével. A darab mely minden nagy szinház játékrendjének oszlopa, magyar nyelven a szegedi társulatnál került először színre. Az előadás főérdekessége a gyönyörű zene és az énekek. A társulat majd minden énekese és énekesnője részt vesz az előadásban. A kiállítás Faust és Tündéiszerelem szépségeit is felülmúlja és G'ó- m'óri, Harmath, Gy'óngy'óssy, Csáder, Miklóssy, Szűcs Irén, Baróthy (címszerep), László, Ungvári, Pogány, Szathmáry, Mihó, Virágháty a prózával fogják elragadni a közönséget A ki a szép zenét szereti, el ne mulassza Schumann muzsikáját meghallgatni, mert ez a világ legszebb zenéi közé tartozik. Penieken a nagy ágyú kerül szinre: a Cigányprímás. Az egyetlen Cigányprímás, a ki nem vitt, de hozott. Ez hozta meg a múlt szezon legnagyobb kassza sikerét A Haccacaré a legnagyobb furorét csinálta mindenütt s lázba hozza Gyulát is. De hát mit Írjunk erről a darabról Ezt látni kell, látni mindenkinek többször is. Déry Rózsi, Antal Erzsi, Kállay Margit, Miklóssy, Heltai (a prímás), Oláh (a fiókprimás), Solymossy, Mihó, Pogány, Virágháty, Szathmáry szállnak síkra a sikerért, a melyet nem lehet ám ki nem vívni. A jövő hét végén a Cigány primás ur lesz a sziveken, lelkeken, s mindenki esküdni fog rá, hogy ennél szebbet nem látott. De
