Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-29 / 26. szám
3 Békés 1913 junius 29 helyi érdekeket vagy nem akarták, vagy nem tudták megvalósítani, most a függetlenségi pártiak tekintélyes része is a községek közérdekében nemzeti munkapárti befolyásos férfiúnak óhajtja a mandátumot juttatni. A gúnyoló- dóknak és helytelenitőknek nincsen igazuk. A magyar Alföldöu és ha valahol, akkor elsősorban a gyomai választókerületben, az évtizedek óta elhanyagolt jogos helyi érdekek kielégítése, és az erre való törekvés nem Ítélhető el. Köz- gazdasági s kulturális téren annyira el vagyunk maradva, hogy az eddigi tűrhetetlen állapotokon változtatni nem egyszerit partikuláris, hanem elsőrangú országos érdek, mondjuk meg nyíltan, hogy a magyar fajnak létérdeke. Ha nem is késtünk el tőle, de itt van a tizenkettedik óra, hogy ebben az irányban kell működnie és természetszerűleg elsősorban kell törekednie s azon működnie magának a közvetlen érdekeltségnek. A képviselő helyes megválasztása bizonyára egyik legfőbb eszköze annak, hogy a kívánatos cél elérhető legyen. Ne hunyjunk szemet a valóság, az élet felett ! Nem pusztán esetlegesség, nem ellenséges érzület, és nem is érzékhiány az oka annak, hogy a felvidéki, határszéli, többnyire nem magyar ajkú, alig 4 5000 főnyi lakosságú községek és városok mögött úgy köz- gazdasági, mint főleg kulturális szempontból a szó szoros értelmében eltörpülnek a tízezer lakoson felüli Gjotna, Endrőd, Mezőbe- rény stb alföldi magyar községek. A magyar kormányok ugyanis a kiegyezési politika megmentésének országos érdeke folytán évtizedek hosszú során át szinte rá voltak kényszerítve, a nemzetiségi községek és városoknak az alföldiek rovására minden irányban történt dédel- getésére. így hanyagolódtak el s igy maradtak vissza a mi tízezer lakoson felüli alföldi magyar községeink. Ezen a helyzeten akarnak és kell most változtattok, ez is egyik ok, hogy kiábrándultak az eddigi meddő sérelmi politikából, ez és kizárólag ez az egyedüli magyarázat, hogy most, eszményeik csonkit t at lan fenntartása, sőt részben azok diadalra juttatása érdekében, Gyoma és kerülete választópolgárainak nagy többsége a nemzeti munkapárt zászlóját óhajtja és fogja bizonyára a július 8-iki választáson diadalra juttatni. embernek meg kell nézni, tekinteni s aztán vásárolni A vásárlás már majd önként, magától jön. Egész bizonyos, hogy sokan lesznek, kik azzal mennek oda, hogy no, megnézem, vagy veszek egy darab valamit a hiriért — s aztán mikor kijönnek, akár hordárt fogadjanak Ennek a páratlan vásárlási kedvnek főrugója lesz a szépség és az olcsóság Ebből kifolyólag nagyon helyénvaló leríne, ha a kiállított tárgyak minden neméből a Békésvármegyei Muzeum is megszerezve egy-egy darabot, hogy az alkalmazott magyaros forma és magyaros ékítmény n indenfélesége ott mintául megmaradjon No mert a múzeumnak az is feladatát képezi, hogy megőrizze a kéziipar tárgyait, különöse i azokat, melyeknek anyagát magyar föld termetté, melyeket magyar kéz készített, melyeket magyar ember használt, melyeken a magyar nemzeti sajátosság alakban, színben, ékitésben, célirányosságban, erősségben, tartósságban kifejezésre jutott. A tanfolyam kiállítását ma délelőtt 10 órakor dr. Lovich Ödön polgármester nyitja meg A kiállítás szépségeit nagyban emelik a grófi uradalom által díszítésre átadott virágok, melyek stilszerü elrendezése Dobáy Imre uradalmi főkertész nemes Ízlését dicsérik A tanfolyamon, mely agyagiparunkat óriási lépéssel vitte előre, részt vettek, Gyuláról: Kelemen Miklós mester, segédje és tanonca, Valent Pal mester, segédje és leánya, Sell József mester és felesége ; Békésről: Körmendi András mester és felesége, Somogyi János mester, Ferenczi János segéd ; Orosházáról : Csikós Gábor mester és két leánya. A csabai dispensaire-ünnep. Nagyjelentőségű napja volt Békéscsabának az elmúlt vasárnap. Ugyanis ekkor adták át nagy ünnepségek veretében a tüdőbeteg-gondozó intézetet r*-n deltetésének, amelyet a József kir. herceg Szanatórium Egylet létesített. A megnyitó ünnepségen nemcsak Csaba társa dalma volt képviselve minden rétegében, de részt vett azon az egész vármegye s egy nagyobb küldöttséggel Gyula városa is. A vármegye képviseletében megjelent Ambrus Sándor alispán és dr Zöldy János várni, főorvos; Gyula városát dr. Lovich. Ödön polgármester, dr. Bucskó Koriolán főjegyző, Tanczik Lajos rendőrfőkapitány és Emmerth Géza főmérnök képviselték; megjelent az ünnepségeken Kristúffy József Csaba orszgy. képviselője a Népegylet küldöttségének élén, Geszti József dr. a József Szanatórium igazgatója stb. Délelőtt 11 órakor hatalmas közönség szorongott a csabai vasúti állomáson. A gyorsvonatot várták. Rajta dr. Lukács György v b 1.1. Gyula városa orszgy. képviselőjét s a Szanatórium Egylet elnökét, ki meg is érkezett Pakots József, József-S anatórium Egylet titkára s dr. Wienhardt János egyetemi tanár kíséretében. A vasútnál Kiss László főszolg.ibiró üdvözölte dr. Lukács Györgyöt, ki rövid, szép beszédben köszönte meg a szívélyes fogadtatást. A városháza tanácstermében volt a díszközgyűlés, melyet ez alkalommal zsúfolásig megtöltött az ünneplő közönség. Beliczey Géza tartalmas elnöki megnyitó beszédében mindenekelőtt rámutatott arra a nagy küzdelemre, amelyet a társadalom folytat a tüdővész ellen. Ennek a nagy küzdelemnek a diadalmas vezére dr. Lukács György, aki a szervezett küzd Imet még békésmegyei főispán korában megindította a tüdővész ellen. Köszönetét mondott azért, hogy a csabai dispensaire megnyitó ünnepségére lejött és annak a fényét megjelenésével emelte. Bejelentette ezután, hogy id. Kéry Gyula főispán levélben mentette ki elmaradását. Az elnöki megnyitó után dr. Lukács György emelkedett szólásra s lebilincselő, rendkívül érdekes és tartalmas beszédet mondott. Mindenekelőtt kijelentette, hogy mint mindig, most is végtelen nagy örömmel jött Békésmegyébe, mert itr, az Alföld szivében töltötte el legszebb férfikorát s ezek mellett családi kötelékek is ide fűzik. Ezelőtt 10 12 esztendővel ő volt az, aki a vármegye közgyűlésén indítványozta, bogy a vármegye 10000 koronával létesítsen egy ágyalapitványt a tüdőbetegek számára. Tulajdonképen ezzel kezdődött a tüdővész elleni szervezett küzdelem mert megalakította a Szanatórium Egyesületet. Ezután a tiidővész rombolását fejtegette. Az egész emberiség csapasa az, de különösen nagy csapás Magyarországra, ahol évente 70—80 ezer áldozatot szed. Emellett sok a beteg is. Hozzávetőleg félmillió ember szenvtd Magyarországon tüdővészben. Az összes halálesetek egy nyolcad- része a tüdővészre esik. A tiidővész elleni védekezés egyik módja a dispensaire-rendszer, mely a németországi szanatórium’ systema mellett franciak által meghonosított másik védekezési módszer. Hogy egy ily dispensaire Békéscsabán létesíthető volt — úgymond érdekes fejtegetései befejeztével — az nag.vrészben két emberbarát: néhai Seiler Elek s a jobbján ülő Seiler Elekné érdeme, kinek a Józs f-Szau,ttóriuin Egye sülét hálájákép Auguszta főhercegasszony fővédnök emlékérmét adja át. Seiler Elekné néhány szóval megköszönve a kitüntetést, dr. Remenár EÍek a dispensaire vezető orvosa mondotta el a dispensaire szervezésére vonatkozó eddigi ténykedéseket. Ezután a budapesti s gyulai vendégek a dísz- közgyűlésen résztvettek egy részével kocsikon a körösparti Mázor-féle házban levő dispensaireba haj7 ‘.attak, hol Jávor Gyuiáné üdvözölte bájos szónoki rátermettséggel Lukacs Györgyöt és bemutatta neki s a vendégeknek Remenár dr. s Vas dr. dispensairei orvosokkal az intézményt, mely egy váróteremből, egy rendelőhelyiségből és egy laboratóriumból áll s immár teljesen fel van szerelve a célnak megfelelően. Aztán Remenár drnak Jávorné átadta a dispen- sairet, ki válaszában ígérte, hogy a közönség támogatásával ő és orvostársa minden erejükből igyekezni fognak azon, hogy ez intézmény feladatának magaslatán álljon. Miután a megjelentek nevüket a vendégkönyvbe Írták, elhajtattak kocsikon a »Fiumé«-ba, hol 70 terítékű bankett volt számos felkö-zöntővel és sok szép hölgy részvételével fűszerezve. Az első felköszöntöt Korosy László mondotta Lukács Györgyre, aki viszont a vármegye s Békéscsaba komoly célokér lelkesedő vezetőire s polgáraira ürítette poharát. Kiss László főbíró Lukacs Györgyre s Pakots Józsefre, Pakots Csaba lelkes hölgyeire emelte poharát. Beliczey Géza a gyulai vendégeket. Ambrus Sándor alispán Lukács Györgyöt éltette. Varságh Béla megköszönte a csabai s megyei polgárság nevében Lukács Györgynek elismerő szavait. Vidovszky Kálmán a tüdővész réme ellen közvetlenül s elsősorban harcoló orvosokat élteti, amire Sternschuss dr. törzsorvos válaszolt. Végül Z'öldy János dr. vármegyei főorvos fejezte be a tósztok sorozatát a tőle megszokott zamatos humorral átszőtt beszéddel. Fél négy órakor asztalbontás volt s ót órakor a budapesti vendégek a gyorsvonattal s a gyulaiak kocsikon hazautaztak. Tanügy. Te Deum laudainus. ... Te Deum laudamus • . . Énekli ma ájtatosan, szívből, lélekből a templomokban ösz- szegyült tanuló ifjúság; hálát adván a Mindenhatónak jáságáért, kegyelméért . . . Ezzel a templomi ünnepéllyel aztán be is fejeződik az 1912—1913 iki tanév. Ebben a pillanatban az iskola áll az érdeklődés központjában. Sajnos, hogy csak ilyenkor és csak igen rövid ideig tart ez az érdeklődés. De erre is rá lehet mondani, hogy: „Adtál Uram esőt, de nincs köszönet benne.“ Mert bizony ilyenkor . . „ostorcsapások, éles bírálatok is érik az iskolát és annak munkásait“ és leginkább csak félreértésből Valamikor még a templommal együtt emlegették az iskolát és méltán, „mert az iskola nem a tanítóké, nem a tanároké, hanem a gyermekeké, a szülőké, a polgároké, a társadalomé, az államé, a nemzeté és az — Istenéi“ Itt gyűl össze egy csomópontba minden nemesebb érdek szála; mert hi szén mmden nemesebb érdekeknek kiinduló pontja maga az iskola! Az iskola emeli az állam műveltségét, szellemi nívóját; iskola nélkül anyagi fejlődés és erkölcsi jólét el nem képzelhető. „EÍőre törekvő korunknak az iskolák a fegyvertárai * Az iskolák adják a polgárok kezébe a fegyvert, mellyel védelmezhetik hazájukat; a tanítás mestersége által fejlesztett elmék uralkodnak az eke fölött; az iskola adja a javított eszközöket az iparos kezébe, ez mozdítja elő a kereskedelmei, ez terjeszti a tudományt, a műveltséget általában, ez alapítja még a nemzet erkölcsi és anyagi jólétét a tudás által. Ró- gente az egyik kezében buzogányt, a másikban ekeszarvat tartott a magyar, csak igy lehetett az ősi földet megvódelmezui. Ma már nemesebb, hatalmasabb fegyverre van szükségünk, mely kenyeret ad, védelmez, megtart, sőt hódit, ez a fegyver a nemzet — műveltsége És bol van emiek az arzenálja? Az iskolában. Akár óvoda, népiskola, akár gimnázium vagy egyetem legyen is annak neve De a legnagyobb, leghatalmasabb, a legszélesebb — tehát a legmélyebb alapra épült fegyvertárunk a népiskola, mert innen támad azon erős hatalom, melynek neve : nemzeti kultúra. * * * Vége tehát ismét egy hosszú, fáradságos, küzdelmes esztendőnek . . . Városunkban először a külterületi iskolákban tartattak meg az évzáró vizsgák, majd c hó folyamán a belterület összes felekezeti és állami iskoláiban, főgimná- z umbau, polgári iskolában és a női kereskedelmi tanfolyamban Mosi következik a pihenés. Csak a szülők járnak ilyenkor gondterhes arccal . . . Azon töprenkednek, mit is neveljenek gyermekeikből. Minden szülő csak jót akar gyermekének és azt akarja, hogy boldoguljon majd az éleiben, mikor kirepül a szülői védőszárnyak alól és hogy boldog legyen De melyik az a pálya, ahol ma boldog és megelégedett lebet az ember? Bizony erre nehéz megfelelni. Mindenesetre olyan pálya felé kell a gyermeket terelni, amely pályán aztán csakugyan megélhet, amely kenyeret ad. Olyan pályától vissza kell taitani a gyermeket, amelyen már olyan sokan szorongnak, hiszen ott nem a tehetségére, csak a protekcióra alapítja meg boldogulásai. Itt természetesen még a gyermek hajlamát is kell figyelembe venni. Nálunk csak mindenki ur szeretae lenni. Az iparos és kereskedői pálya még mindig lenézett, lesajnált pályák közé tartozik. Persze, mikor az oktalan szülő igy fakad ki ilyenkor a tanév végén : „Megbuktál gazember ? No inasnak adlak!“ Pedig mekkora vastag tévedés ez Hiszen e pályákhoz is ész, no meg egy kis rátermettség is szükségeltetik. Aztán a szorgalmas, rendes életű kereskedő vagy iparos nem nagyobb ur-e annál a nyomorgó tisztviselőnél, akit havonként négy-öt „csak kereskedő, vagy öt-hat „csak ' iparos Per®U mert nem tud fizetni. Balga tel fogás 1 Küllöldöu már rég túl vaunak az ilyesmin, mi meg csak sopánkodunk — meg politizálunk. Nickmann Rezső.
