Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-04 / 18. szám
Békés 1918 május 4. . 2 is ilyen törvényhatósági székhelyre helyeztessék át. Ismételjük, lehetnek és vannak is honilokegyenes ellentétben álló nézetek a munkás- biztosító pénztárak reformjának mikéutjére nézve, de a közigazgatási székhellyel való azonosság oly feltétel, amely talán az egyedüli dolog, amelyben a munkásbiztositó intézmény minden reformere azonos nézeten van, amiből logikailag az következik, hogy ha megfordítva állana a dolog, nevezetesen ha a kerület ez idő szerinti székhelye nem Gyula, hanem Békéscsaba lenne, akkor az intézmény érdeke azt követelné, hogy ez a székhely lokális szempontokon felül álló magasabb közérdekből Békéscsabáról Gyuláiba helyeztessék át. E mellett az érv mellett a szó szoros értelmében eltörpül és megsemmisül a békéscsabai iparosoknak immár Békéscsaba község képviselőtestületének állásfoglalása által is támogatott kísérlete a munkásbiztositó pénztár székhely megbolygatására nézve, melynek egyedüli tetszetős ürügye Békéscsaba állítólagos kedvező fekvése Gyulával szemben. Békéscsabát Gyulától 15 kilométer, vasúti közlekedést illetőleg 25 perc, a gyorsvonat megindulásával 15 percnyi időköz választja el. Békéscsaba ép annyira nincs Békésmegye közepén, mint ahogy Gyula nincsen. Ma, amidőn a vármegye minden községéből naponta kilencszer lehet Gyulára bejönni és Gyuláról gyauanuyiszor hazautazni, amidőn a vármegye székhelye s munkásbiztositó pénztári irodája a vármegye miudeu községével, a vármegye minden gyárával, kereskedésével, sőt nevesebb iparosával közvetlen telefonösszeköttetésben áll, az a 15—25 percnyi időkülömb- sóg, amit az iparosnak rá kell áldozni, hogy Békéscsaba helyett Gyulán intézze el azt a dolgát, amelyet— minekutána a munkásbiztositónak Békéscsabán, Orosházán, Békésen, Szarvason és minden számot tevő helyen különben is van megbízható vezetősége, mely felvilágosítást ád és ha kell intézkedik is — különben is tehát a lehető legritkábban kell csak személyesen elintézni a muukásbiztositó-pénztár székhelyi vezetőségével, komoly ember előtt nemcsak ok, hanem ürügy sem lehet arra, hogy a muukásbiztositó-pénztár székhelye megbolygattassék és hogy ezen székhely az intézmény és elsősorban éppen az érdekeltség határozott kárára a közigazgatási, pénzügyi és törvényszéki székhelyről elvitessék. Tudjuk, megvagyunk győződve, hogy illetékes helyen, ahol a munkásbiztositó-pénztár, mint életbe vágó, fontos intézmény misszióját, teljesítő képességét, nem szűkkeblű vicinális szemüvegen, hanem magasabb közérdekből és teljes elfogulatlansággal Ítélik meg, ez a szempont, mint eddig, úgy jövőben is teljes figyelemben fog részesülni. Reméljük azonban, hogy maga az érdekeltség vagy legalább is annak többsége, mely a békéscsabaiak kezdeményezéséből e kérdésben tanácskozni fog, ugyanerre a helyes és egyedül possibilis álláspontra fog szintén helyezkedni. A Békésmegyei Pártfogó Egyesület közgyűlése április 27. Az ez évi rendes közgyűlését vasárnap délután 4 órakor tartotta meg a Pártfogó Egyesület a kir. törvényszék II. sz főtárgyalási termében. Gróf Wenckhei7n László egyesületi elnök a közgyűlés megnyitása után dr. Aigner Dezső és Czinczár Adolf egyesületi tagokat kérte fel a közgvülós jegyzőkönyvének hitelesítésére. Ezután dr. Varga Gyula egyesületi jegyző a távollevő dr. Martos József pónztárnok helyett felolvasta a pónztárnok jelentését, mely szerint az Egyesület ez idő szerinti készpénz vagyona 62206 K 46 f, melyből 26501) korona az öntöző berendezés létesítésére szolgál. A múlt óv kiadásai 11827 korona 66 fillért teltek ki. Majd Novák Árpád ellenőr jelentette, hogy a pénztárt megvzsgálta, azt kellő rendben ok- mányolva és a pénztárkönyvet rendesen vezetetnek találta. A közgyűlés úgy a pónztárnok, mint az ellenőr jelentését hozzászólás nélkül tudomásul vette. Elnök most dr. Konrád Ernő ügyvezető titkárt kérte fel jelentése megtételére, ki előterjesztette, hogy a múlt óv folyamán két átirat érkezett az Egyesülethez. Az egyikben a fiatalkorúak kassai felügyelőhatósága kéri az alkoholizmus elleni küzdelmének hathatós támogatását. Tekintettel arra, hogy az abban javasoltak rendkívül és célravezető intézkedések volnának az alkoholizmus káros elterjedtségének csökkentésére ügyvezető titkár indítványozta- mondja ki a közgyűlés, hogy megkeresi a fiatalkorúak kassai felügyelőhatóságát, készítsen fentebb, ismertetett javaslatai értelmében feliratot a magyar kormányhoz, azt körözze az összes felügyelő hatóságokkal és pártfogó egyesületekkel hozzájárulás végett, hogy ekként egy országos mozgalom keretében kerestessék fel a kormány az alkohol elleni küzdelem eredményességét biztositó javasolt intézkedések intézményes keresztülvitelére A másik átiratot a leánykereskedós elleni Magyar Egyesület intézte az Egyesülethez törekvéseinek támogatását kérve. índityányozta ügyvezető titkár, hogy a közgyűlés biztosítsa a Magyar Egyesületet a legteljesebb támogatásáról. Előterjesztetett továbbá a titkári jelentés folyamán, hogy a Pártfogó Egyesület mindazon feladatait teljesítette, melyek teljesítése végett megalakult és fennáll. Nevezetesen az elhagyott, züllött, vagy zülleni induló fiatalkorúikat minden felmerülő esetben jó eredménnyel pártfogásába vette. Örvendetes, hogy a gyermekvédelem szelleme már szélesebb körben is elterjedt, úgy, hogy fiatalkorúak, szülők és gyámok, valamint munkaadók önként jelentkezve kérik az Egyesület közreműködését, amidőn fiatalkornak megmentésének szüksége merül fel A fogházban letartóztatottak kenyórkereső nélkül maradt hozzátartozóit is minden esetben kiragadta a nyomorból az Egyesület néha készpénzbeli segéllyel, legfökópeu azonban természetbeni szolgáltatással. A segély nélkül' szabadulok is eliáttattak minden esetben útiköltséggel és élelemmel, hogy hazajuthassanak, azonkívül szükség esetén foglalkozást és munkaalkalmat is szerzett számukra az Egyesület. Ä fogháziátogatás tekintetében a nőválasztmány elnöknője: Gróf Almásy Dónesnó az elmúlt évben is előszeretettel látogatta a fogház fiatalkorú lakóit s őket erkölcsi oktatásban részesítette, munkára szoktatta, Írni, olvasni tanította s Sylvester napján részükre karácsonyfa ünnepet rendezett. A szeretetház ügye akként áll, hogy miután a főépület 12U0')0 korona vállalati összegét a pénzügyi viszonyok nehézségei dacára sikerűit biztosítania gróf Wenckheim László egyesületi elnöknek, aki ezenkívül keresztülvitte, hogy a bolgár-kertészethez szükséges öntöző berendezés előállítási költségeit 265U0 koronát a íöldmive- lésügyi kormány az Egyesület rendelkezésére bocsátotta a múlt óv őszén az Egyesület elnöke az építkezésre vonatkozó szerződést ifj. Schriffert József gyulai építőmesterrel megkötötte Ennek folytán az ősszel az építés megkezdődött s ma már a falazás az emeletig haladt, a jövő hónap folyamán pedig tető alá kerül az épület, amely alkalommal a szokásos bokréta ünnep fog megtartatni. Tekintettel az építkezés nagyobb arányaira és a bokréta ünnep szokásos voltára, ügyvezető titkár indítványozta, hogy a közgyűlés erre a célra 200 koronát bocsásson az egyesületi elnök rendelkezésére. A titkári jelentés után dr. Márky János kir. közjegyző tartalmasán szép beszédében kiemelte gróf Wenckheim László egyesületi elnök fárad- hatlan szorgalmát, hozzáértését és ambícióját, mellyel az emberi nyomorúság megszüntetése és enyhítése céljából annyi energiával küzd s mely- lyel egy ugyanazt a célt szolgáló nagy intézetet — Hun nem esne útba ? — Hát csak úgy — mondok — kéz alá, de azért mégsem,az ajtó elé . . . Hm ! Az emberek tanakodtak, miközben végig- végig csizmázták az udvart. Talpalgatták. Hosszába is, széliébe is. Jó két órát elütöttek igy a szakszerű kiszemeléssel, amiből aztán megállapítottam, hogy itt napszám-munkával állunk szemben. Úgy is volt. Ebéd után, mikor már az ásózást megkezdték, kimentem s feltettem előttük a kérdést: — Mennyiért vállalták föl ? Megálltak a munkában, összenéztek. Majd a mester ur megingatta a fejét : — Nem mi vállaltuk. — Nem ? — Nem. — Hát ki ? — Cserösnyés ur ! — Cserösnyés ? — Az . . . — Aztán mennyiért ? — Ötven koronáér’ . . . Már mint a munkát! — Eszerint hát maguk . . . — ... Atvöttük napszámra . . . Nyújtott egyet a nyakán, aztán hozzátette : — Hat korona. Hat-hat korona . . . Neki is, mög neköm is . . . Ez utóbbi mondásban, már úgy a hangárnyalatokban benne volt az is, hogy ez ugyan nem igazságos, mert én, aki mestörembör vagyok, kitanult iparos, voltaképen nem lőhetnék egy rubrikába egy ilyen tukó paraszttal ... de ha már igy van, hát én nem börzenködök ellene . . . Négy nap alatt bevégezték. Fölépítették. Ösz- szeütötték. Ekkor kiszólitottak — No, nizze mög az ur ... Jó lösz-e? Megnéztem. Az egészből akkor ugyan már nem láttam egyebet egy vasrácsnál. No, mindegy. — Hát ez készen van, — mondok. S aztán úgy a fejemben végig szaladt, hogy ennyi idő alatt Amerikában házat építenek, igaz, hogy nem ketten, de hát mégis . . . Aztán hat korona. Négyszer hat korona az 24 korona, a másiknak is 24 korona, az épen 48 korona . . . Mikor idáig jutottam, a napszámos ember, mintha csak a fejembe látott volna, azt mondta: — Azér’ még mindig marad a vállalkozó urnák is két korona . . . S a fejét megbillentve hozzátette : — Semmiér’ ! Egy jó halom föld kimaradt a munka után. Gondoltam, az épen jó lenne az eresz alá. Kimosta az eső, hát ezzel a földdel szépen föl lehetne töltögetni. Mondom a napszámos embernek : — Ezt a kis földet ugyan mennyiért lapátolná az eresz alá, úgy a tégla mentén ? Az ember végig nézett a ház hosszán. Hu- nyorgatott a szemeivel. Majd a kis halmot vizsgál- gatta, miközben meg-megvakargatta a tarkóját s megszippogatta az orrát. — Ehhöz a munkához talicskázás szüksé- göltetik . . . — Ahogy gondolja . Újból végig nézett a ház hosszán s aztán végérvényesen megbiccentette a fejét. — Három korona. Megütődtem. — Három ? — Annyi. — Hisz az egész egy órai munka . . . — Egy órai ? Megcsóválta a fejét. — Fölvösz ez egy félnapot is ! — No, és ha félnap ? — Még akkó’ is veszitök, mer, ez szörnyen kis munka ! % Egyik lábát előre vetve a szemöldökét fölrántotta, — Tuggya-e az ur, hogy most mi a napszám ? — Tudom. — Nem tuggya . . . Ha tunná, akkó’ nem szólna a három koronához semmit. — Hát mi ? t— Hat korona, mög koszt ! — Ha igy van, hogy hat korona, mög koszt, — mondtam kissé indulatosan — hát akkor majd odalapátolom én ezt a kis földet passzióból! Az emberem hóna alá vette a lapátot. Egyet sörcentett a fogai közül, aztán felém vetette : — Hát csak pakciózzon az ur, csak pakciózzon . . . S azzal nagy kevélyen kitalpalt a portámról.
