Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-27 / 43. szám
4 Békés 1912. október 27. jén világosságot gyújt a sirbantján. Mi pedig élők, csak emberi nemesebb mivoltunkból teszünk tanúságot, midőn jelét adjuk, hogy az önzetlen emlékezésre, a kegyeletes szeretetre még képesek vagyunk. Mert ma-holnap a nemesebb érzések is elköltöznek, a szeretet meghal, de nem lesz, ki sírját feldíszítse, rajta mécsest gyújtson. Halottak napja. November 2 án lesz a megemlékezés nagy napja. Ez utón is figyelmeztetjük a katholikus vallásu polgártársainkat, hogy a gyász isteni tisztelet a római katholikus anyatemplomban reggel 8 órakor lesz. Ha az idő kedvező lesz, hét órakor a Szentháromság-temetőben, tiz órakor pedig a Szentkereszt-temetőben is lesz gyász szentmise. A vármegyei tisztikar tegnap délután tartott értekezleten foglalkozott a »Békésmegyei Ellenzék* folyó évi október hó 13-iki számában megjelent azon cikkel, mely a vármegyei tisztikart a törvény- hatóság legutóbbi közgyűlésén tárgyalt politikai kérdésekben elfoglalt álláspontja miatt támadja. Az értekezlet világosan felismervén, hogy a támadás célja nem az, hogy a tisztikart sértse, hanem hogy politikai meggyőződését a békésmegyei ellenzék politikai felfogásának irányában terrorizálja, amellett foglalt állást, hogy a sértő cikk felett napirendre tér, mert jogait önmaga megtudja védeni, befolyásolási kísérletekkel pedig — komolyabban foglalkozni — érdemesnek nem tartja. Csak egy virágszálat! Mikor a napfényes mezőkön elhervad a virág és elfakul a gyep, akkor kivirul a holtak csendes birodalma. November elsején virág borul a sirhalmokra és lobogó lángok fénye deríti az őszi borúlátót. Mintha a tavaszi és nyári örömökért mennénk vezekelni, oly különös az életnek ez a bevonulása a temetőkertbe. Mitől borús annyi tekintet ? Mitől sápad és sorvad el annyi emberarc ? Egy rettenetes betegség dúl soraink között, amit nemzeti betegségnek is lehetne nevezni és ez a tüdővész. Akiket szörnyű hatalmába kerít, azok tehetetlenül vergődnek. Kevesen vagyunk és e kevesek közül fél millió megfertőzött tüdővészes embertársunk jár-kel közöttünk és évről-évre e rengeteg számból 80,000 embert kérlelhetetlenül ragad el a tüdővészes halál. Pedig nagy részüket meg lehetne menteni az életnek. Csak segíteni kell rajtuk, élet- nyomoruságukat elviselhetőbbé kell tenni, beteg, lázas testüket puha ágyba kell fektetni, zörgő, roncsolt tüdejüket tiszta uj levegővel kell felüditeni. Halottak napján a virágos sirhalmok előtt gondoljunk a szerencsétlen élő haldoklókra Oly könnyű módja van a segítésnek. Mindenki csak egy szál virággal kössön kevesebbet a drága halottaknak szánt koszorúba és ennek a virágszálnak árát hul- lajtsa az irgalmasság tarsolyába. A József kir. herceg szanatórium egyesület harcot indított a tüdővész rémes pusztítása ellen és népszanatóriumában, tüdőbeteg-gondozó intézeteiben sok ezer és ezer ember nyert gyógyítást, segítséget a maga rettentő baja ellen. Csak egy virágszálat! A sírokon a többi virágszál mesélni fog a sírban nyugvó halottaknak arról az elmaradt, megváltott virágszálról, amely fent az Elet felszínén, a szegény, szenvedő embertársak utolsó napjait, utolsó éle éveit szépíti meg. Jószivü emberek ! Hullajtsátok egyetlen szál virágnak értékét a gyüjtőtarsolyokba! tzent vám az, amelynek révén a halai útjáról visszatérnek a tüdővész szomorú áldozatai. Ezek a szálvirágok lesznek a Teremtés kerjének legszebb virágai. Mentsük meg a tüdőbetegeket! A gyulai szeretetház építése kezdetét vette. Ifj. Schriffert József építési vállalkozó kitűzte az alapozás vonalait. A kitűzés helyességének ellenőrzése végett a múlt hét elején Gyulára érkezett Szollosy Aurél műépítész, aki mindent rendben talált. Ezután megkezdődött az alapárkok kiásása, mely a mai napra már be is fejeztetett s holnap a szeretetház betonalapját kezdik lerakni. Ez évben csupán ezt a munkát végzik el és azután az alapot hagyják ülepedni a tavaszig s az építkezés a falak felhúzásával a tavasszal fog folytattatni. Balesetek. Lindenberger Simon polgártársunkat a pénteki hetipiacon sajnálatos baleset érte. Egy kocsi, melynek közeledtét fogyatékos hallása miatt nem vette észre, leütötte lábáról úgy, hogy súlyos, bár szerencsére nem veszélyes sérüléseket szenvedett — Végzetesebb kimenetelű volt Orosházán Zalai Istvánná hasonló esete, ő is nagyothalló lévén, Szűcs Bahnt szegvári zöldségárus kocsija, noha a kocsin ülő gazda rákiáltott a lovak előtt áthaladni akaró asszonyra, leütötte lábáról s a nagy terhet vivő kocsi első kereke keresztül is ment rajta, aminek következtében Zalainénak két oldalbordája eltörött, de azon felül is súlyos sérülést szenvedett. Házasság. Thury Mihály volt gyulai, most nagykárolyi pénzügyi tanácsos, számvevőségi főnök, folyó ho 23-án Budapesten házasságra lépett özv. Kékus Istvánná Nagy karolta úrasszonnyal. Díszes esküvő volt folyó hó 21-én délelőtt a református templomban Szilassy Iván honvédfőhadnagy vezette oltárhoz Bodoky Gabriellát, jóemlékü Bodoky Mihály gyógyszerész leányát. Az esketési szertartást Bagdy Dániel segédlelkész tartalmas szép beszédben végezte, a templomot csaknem teljesen betöltő díszes közönség jelenlétében. Egy kis fiú balesete. Honvéd. János 4 éves kis fiú a gyulai vasúti állomás köröl játszadozott hétfőn délután. Éppen a sorompó oszlopán babrált, a mikor az örházból leeresztették a sorompót. A kis fiú nem vette észre a magasból ereszkedő gerendát, amely egész súlyával rácsukódott a gyermek kezeire, s mindkét kezét összeroncsolta A kórházban gyógykezelik. Marólúgot ivott. Pap Juliánná 22 éves cselédleány Szabó Emil árvaszéki ülnöknél szolgált. Vasárnap este 9 órakor szolgálatadójának házánál marólúggal megmérgezte magát. Dr. Kun Pál kórházi főorvos részesítette első segélyben, azután az értesített rendőrség, a varos kocsiján beszállította a megyei közkórházba. Állapota annyira súlyos, hogy tettének okára nézve nem is lehetett kihallgatni. A háromsoros nekrológ. Néhány fővárosi lap, hangsúlyozzuk, hogy csak néhány s nem valamennyi, a hét elején háromsoros hírben közli, hogy özv Káldy Gyuláné Dékány Teréz asszony 70 éves korában Kecskeméten meghalt. Az olvasóközönség túlnyomó része bizonyára a legkisebb emóció nélkül siklott és siklik át az alig háromsoros sablonszerű híren, de bizonyára voltak néhányan, akiknek szivében fájdalmas akkordot adott a visszaemlékezés, amikor a rövid kis hirt olvasták. A fővárosi lapok elfeledték ugyanis felemlíteni s mentségük talán az, hogy a mai újságíró nemzedéknek halvány fogalma sincsen róla, — hogy a bucsuzatlan halott a magyar színpadnak egykor legünnepeltebb, akkori pályatársai között a legkiválóbb művésznője volt. Talán Gyulán is elvétve akad már néhány ember, aki visszaemlékezik Dékány Terkára, ki igaz hogy régen, 40 esztendőt meghaladó idővel ezelőtt, 1870 és 71-ben a gyulai közönségnek becézett kedvence volt. Jóemlékü Follinus János aradi színigazgató abban a két esztendőben Gyulán töltötte el az egész nyári szezont, még pedig a Korona udvarán levő fedetlen arénában és pedig úgy, hogy a társulat virágvasárnapjától szeptember végéig működött Gyulán, olyan kiváló erőkkel, akiknek emléke a régi gárda kegyeletes emlékéből máig sem mosódott el. Dékány Teréz volt ennek a kiváló színtársulatnak koloraturája, olyan fenomenális szoprán hanggal, aminőt sem azelőtt, sem azóta nem hallottunk Gyulán. Akkori időben honosult meg Magyarországon is az operette, mely mondhatni, kizárólag csak Offenbach darabjaiból állott. Dékány Teréz Szép Helénája, Gerolsteini nagyhercegnője stb. azóta is utolérhetetlen alakítások maradtak. A színtársulatnak később országos hírnevű Káldy Gyulája, utóbb az Opera karnagya, volt a karmestere. Itt Gyulán léptek házasságra is és a boldog frigy, amelyben éltek, a legkedvesebb reminiscenciákkai fűzte őket egész életükön át városunkhoz, amelyről mindig a legnagyobb szeretettel emlékeztek meg. Dékány Teréz a főváros István-téri színházában is működött később, mint koloratura, a legteljesebb művészi sikerrel, de már a 70-es évek közepén visszavonult a színpadtól, mint szerető hitves, majd mint bus özvegy élve le végnapjait Szeretetteljes kegyeletünk őrizi szép emlékét. A részegség következménye. Rusz Mojsza gyulai 60 éves földmives az alkoholista ligának lelkes hive. Nem iszik ugyan alkoholt, csak pálinkát, de azt minél többet és minél gyakrabban. Ezért a szenvedélyéért a múlt vasárnap alaposan meglakolt s aligha lesz kedve még egyszer olyan mélyen nézni a pohár fenekére. Busz Mojsza polgártársunk vasárnap délelőtt egy kocsi’ herét vásárolt, amit kocsijára felpakolt, azután kifelé indult eperjesi tanyájára. Csakhogy a városból kifelé menet, meglehetős számban akadt pálinka depó, ahol meg kell állni egy pár kis üveg »nyakolajra«. A tapasztalt lovak már maguktól megíllanak ezeken a helyeken, hát esak le kellett következni a kocsiról. Vagy öt ilyen stáció után már szürkülni kezdett az alkonyat, ami kor gazduram rászánta magát, hogy haza hajtat a tanyára. Az előzmények után könnyű elgondolni, hogy tökrészegen került haza s hogy az anyjuk nem a legbarátságosabb prédikációval fogadta. Mojsza bátyánk berúgott állapotában azt képzelte, hogy ő az ur a háznál és feleselgetni kezdett az asszonnyal Am a nyelve, mint gyanítható, sehogy sem volt képes az asszonyé mellett érvényesülni, azért kénytelen volt taktikát változtatni. Neki esett a törékeny bútoroknak, edényeknek és azokat zúzni, törni kezdte. Ezt már nem nézhette tovább az eddig flegmatikusán viselkedő fia, a 27 éves Rusz János. Eelkapott egy lécdarabot és azzal emelkedett hangulatban levő apjának kedélyét kezdte hütógetni Csak a fejét vette pártfogásába — mint a közmondás mondja — hogy meg ne sántuljon. És meg kell hagyni, alapos munkát is végzett az őszülő apai fejen, amelyről hamarosan csurgott a vér s az egyik szemét is kiütötte a részeg embernek. Súlyos sérüléseivel másnap reggel a gyulai közkórházba hozták be és vették ápolás alá. Fiának megbüntetését nem kívánja, ifiért önmagát tartja a szerencsétlenség okozójának, ellenben erősen fogadkozik, hogy a pálinkáról örökre lemond. Ezüstmenyegző. Bácsik Nándor gerlai főkertész f. hó 19-én ünnepelte ezüstmenyegzőjét nejével, Hanecker Teréziával. Gróf Wenckheim Géza és családja, kinél már 41 éve, hogy szolgálatban van — személyesen fejezték ki szerencsekivánataikat az ezüstmenyegzős párnak. Tisztelői díszes ezüst csokorral, 25 szál ezüst buzakalásszal és különféle értékes ajándékokkal lepték meg. Az .évfordulót az uradalom tisztikara és számos jóbarát körében lakomával ünnepelték meg. A csabai rendőrség brutalitásáról kaptunk értt sütést olyan formában, hogy feljelentés tétetett a békéscsabai főszoigabiróhoz arról, miszerint a szomszédváros rendőrsége ifj. Jeszenszki Béla gyulai szabó-iparost a csabai őszi nagyvásar alkalmából, e hó 10-én a rendőrségre előállította és ott tettieg bántalmazta. A fegyelmi vizsgálat adatai szerint egy biciklista a vásáros közönség között le s fel kerékpározott s e miatt a rendőrök igazolásra szólították fel. A kerékpáros, mesterére: ifj. Jeszenszki Bélára hivatkozott, tehát a rendőrök hozzáfordulták s mint idegen iparostól, tőle mindenekelőtt iparigazolványának felmutatását kérték. Jeszenszki Béla azonban nem tudta felmutatni az iparigazolványát, miért is igazolás végett a rendőrségre előállítottak, ahol tettieg akként bántalmaztak, hogy sérüléseket szenvedett. A békéscsabai főszolgabíró az ügyet áttette a gyulai kir. ügyészséghez. A bírói eljárás eredményének ismerete nélkül nem szólhatunk hozzá az esethez, annyit azonban már most is ki kell jelentenünk, hogy amennyiben va'ónak bizonyul, hogy ifj. Jeszenszki Béla tettleges inzultusnak volt kitéve, az szigorú megtorlást kivan, mert ha a rendőrség sok esetben nem is báuhat keztyüs kézzel az eiéje kerülő durva elemekkel, súlyos vétséget képez, ha tettleges bántalmazással hivatali hatalmával visszaél. Ifj. Jeszenszki Béla Gyulán közismert békés természetű, igen szerény és tisztes iparos ember létére bizonyára már csak a rendőrségi szobában való helyzete miatt sem kényszerithette védekezésre a rendőröket és igy az ő bántalmazása — ha megtörtént — annál szigorúbban megtorlandó, mert az ilyen módon való visszaélés lehetősége, annak nehezen ellenőrizhető és nehezen bizonyítható volta miatt tág teret biztosit a Jeszenszki Bélaéház hasonló esetek ismétlődésére. Lopás. özv. Palócs Imréné földvári lakos tanyáján nagy lopás történt. A tanya eresze alól eltűnt 8 zsáb. búza, az istálóból 2 ló s az udvarról egy kocsi. A gyanú egy, a tanyán alkalmazott vásárhelyi munkásra irányult. A károsult e gyanúját közölte is a csendörseggel, akik nyomról-nyomra Csaba-Er/sébethelyig haladtak, ahol a kocsit, a lovakat, niHg a 8 üres zsákot meg is talaltak, a búzának azonban hült helye volt. A tolvaj bizonyosan észrevette, hogy a csendőrség a nyomába ért, tehát gyorsan eladta a búzát s a kocsit-lovat hátrahagyva megugrott. Fizetósfelemelós Endrődön A község képviselőtestülete a kézbesítőnek, hat kocsisnak és a takarítónak évi fizetését egyenként 140 koronával emelte és ezt a határozatát jóváhagyás végett beterjesztette a vármegyéhez. Halálozás. Einzig Lipótné, Messinger Linka f. hó 20-án 45 éves korában meghalt. A megboldogult derék nő korai halála mély gyászba borítja férjén kívül két gyermekét, édesanyját, testvéreit és kiterjedt rokonságát. Temetése kedden délelőtt volt nagy részvéttel. Béke hamvaira. Csaba község képviselőtestülete f. hó 22-ón közgyűlést tartott, amelyen a jövő évi költségvetést vették tárgyalás alá, melyet általánosságban elfogadtak. A részletes tárgyalás során legélénkebb vitát keltett a községi kezelő és segédszemélyzet lakbér iránti kérelme s a tanácsnak erre vonatkozó javaslata. A javaslat az volt, hogy a képviselőtestület szavazzon meg 300 és 200 koronás lakbéreket. A tárgyalás elején felszólalt Kiss László főszolgabíró, ki ajánlotta, hogy ezen kisebb tisztviselők részére oly lakbért irányozzanak elő, mint amilyent a városok fejlesztéséről szőlő törvény előír, vagyis 600, 540 és 480 korona lakbéreket, me yeket úgyis fel kell venni legközelebb a költségvetésbe, mivel Csaba rövid időn belől a városok közé fog tartozni, ha azonban ettől vonakodna a képviselőtestület, úgy ezen lakbérek 50 százalékát szavazzák meg. Elénk vita indult meg a főszolgabíró és a tanács javaslata • körül s végül is szavazásra kerülvén a sor, egyikegyik javaslat mellett 19—19-en voksoltak, mikor is az elnöklő biró a tanács javaslata mellett döntött. E
