Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-14 / 2. szám
Békés 1912. január 14. kalmazottak illetményeit, az igénybe vehető erőforrásokat, a teherviselő képességet, a meglevő és hiányzó városi közintézményeket, a lakosság áldozatkészségét stb.), amelyek egymáshoz viszonyítás utján az egyes városoknak az állami támogatásra való rászorultságát, illetőleg azoknak anyagi erejét, mai fejlettségét és további fejlődöképességét tüntetik föl. A törvénytervezetnek ezt az alapelvét kívánta a belügyminiszter érvényre juttatni, midőn a harmadik millió koronából a kedvezőtlenebb viszonyok között levő városokat — a rendelkezésre álló összes adatok és a méltánylást érdemlő körülmények beható mérlegelésével — aránylag nagyobb segítségben részesítette. Uj mozzanat az is, hogy a belügyminiszter az állami segitőösszeg fölhasználása tekintetében a városokat nem korlátozza, de a törvénytervezet szerint a városok föladata lesz, hogy az alkalmazottaik részére a törvényhozás által megállapítandó illetményeket föltétlenül biztosítsák, sőt ahol a tisztviselők fizetését a megállapított minimumra még nem emelték föl, ott a segítség elsősorban erre a célra fordítandó A két millióból tehát minden város most is ugyanannyit kapott, mint az előző évben és mivel a Héderváry-kormány ezt a két millióból nyert részesedést már mintegy az illető városok szerzett jogának tekinti, a két millióra vonatkozóan a fölosztás eddigi aránya — értesülésünk szerint jövőre is fönmarad. Tehát egyes városoknak az az aggodalma, hogy jövőre a két millióból is az újabb kulcs szerint fognak részesülni, alaptalan. Ezt az uj kulcsot a kormány — úgy halljuk — csak a harmadik, valamint az 1912-ik költségvetésbe felvett negyedik millió felosztására alkalmazza A további négy millió koronát pedig, amely a teljes, mintegy nyolc millió elérésekor az egész államsegitségnek fele lesz, a kormány a vidéki városok rendőrségének korszerű fejlesztésére fogja fordítani, ami egyértelmű azzal, hogy az egész nyolcmillió pár évvel korábban fog a városok rendelkezésére állani, mint a hogy az előző kormány tervezte. .Mivel pedig a nagyobb városok rendőrségi szervezete aránytalanul nagyobb és költségesebb, mint a kis városoké, a nyolc millió korona második felének a fölosztásánál a mostani arány megfordul, mert a kormány, mint értesülünk, a nyolc millió második felének a fölosztásánál e pénz rendeltetésének — a vidéki rendőrség korszerű szervezésének — szem előtt tartásával a nagyobb városoknak természetszerűen többszörösen nagyobb összegeket fog juttatni, mint a kisebbeknek, ahol kis szervezettel és csekély létszámmal is megfelelő rendőri szolgálat rendszeresíthető. Amilyen igazságos az, hogy a tisztviselők fizetésének rendezése után közintézmények létesítésére szolgáló segítő- összegek fölosztásánál az egyes városok rászorultságának, fejlettségének és fejlődő képességének a mértéke legyen mértékadó, épp annyira megokolt az is, hogy viszont a rendőrség reformálásában azokat a városokat támogassa az állam nagyobb összegekkel, aine- ! lyek, és ezek közé Gyula városa is tartozik, j nagyobb rendőri szervezetet kénytelenek fön- | tartani, vagyis a nagyobb városokat. A közigazgatási bizottság ülése. (Január 8,) A vármegye közigazgatási bizottsága ez évben első rendes ülését januar 8-án tartotta. Az ülésen a választott bizottsági tagok közül | négyen hiányoztak és pedig dr. Török Gabor, Morvay Mihály, Veres József és Haviár Dániel. Elmaradásukat mindannyian igazolták. Az ülés megnyitása után elnöklő főispán üd- j vözölte a közigazgatási bizottságnak újonnan ineg- I választott régi tagjait és örömének adott kifejezést, | hogy az ö kipróbált szaktudásuk továbbra is rendelkezésére fog a bizottságnak állani. Az ülésnek legfontosabb tárgya volt a bizott- í ságnak újra való alakítása. Az albizottságok a régiek maradtak, csupán annyi változás történt, bogy Koa- diger Gyula pmzügyigazgató helyett Zádor Mór uj pénzügyígazgató lett tagja a fegyelmi választmánynak és pótadó elleni felszólamlási bizottságnak. Egyébként az ülés lefolyásáról semmi féljo- I gyezoi valónk nincs. Érdemleges vita egyáltalában nem volt és a tárgysorozatba felvett ügyek, csekély 1 módosítással, kivétel nélkül az előadói' javaslatok i értelmében fogadtattak el. Az ülésen jelen voltak Kéry Gyula főispán elnöklete alatt: Ambrus Sindo- alispiu, dr. Dtimel Sándor főjegyző, dr. Zöldy Géza főügyész, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, Zádor Mór kir. pénziigy- ' igazgató, Makler Sándor kir. tanfelügyelő, Perszina Alfréd államépitészeti hivatali főnök. Heks Miksa (törvényhatósági főállatorvos, Pfeiffir István közgaz- I dasági előadó. A választott bizottsági tagok közül j részt vettek az ülésen: dr. Ladici László, gróf I Wenckheim Dénes, Dombi Lajos, Hiraszti Sándor, | Varságh Béla és Beliczey Géza. Dr. Zöldy Janos — Szívesen megtenném De most még a favágóknak sincsen foglalkozásuk így beszélnek a naplopók, mind Ha most például munkát adnék magának, természetesen nem fogadná el. Akarna fát vágni itt nálam. — Igenis, szívesen. — Nagyszerű, pompás. Skvorzov nem minden káröröm hiján dörzsölte l a kezeit és behivta a szakácsnőt. — Olga ezt az urat vezesd az istállóba, ott fát kell aprítania. A kéregető vonogatta a vállait, mint a ki nem tudja, hogy mit csináljon, azután határozatlanul követte a szakácsnőt Nem éhség, sem pedig a munkakedv hajtotta, tisztán az önérzete, nehogy újból hazugságba essék. De különben is annyira elgyöngitette az alkohol, hogy egy csepp hajlandóságot nem érezhetett a munkára . . . Skvorzov a nappali szobába futott. Ott az ablakból belátott az istállóba. Látta a kéregetőt és a szakácsnét végigmenni, a szennyes havon át, végig az udvaron. Olga dühösen nézett kísérőjére és lenézően fordult el tőle és kiköpött. Azután felzárta az istállót és hevesen kivágta. — Bizonyára a kávézásban zavartuk meg a nőt! — gondolta Skvorzov. — Rossz teremtés. Látta, hogy egy fatuskóra ül le a koldus és vörös fejét a kezeibe temeti, mintha gondolkoznék valamin. A szakácsnő lába elé lódította a baltát és újra köpött egyet. A koldus félően magához vont egy fatuskót a lábai közzé szorította és egy gyenge ütést mért rejt a baltával A tuskó megingott és le- 1 bukott a földre A koldus megint felvette, belefujt a megder- ! medt kezeibe, azután a legnagyobb ovatósággal rásujtott a fára, mintha attól félne, hogy levághatja ! az ujjait. A fa újra eldült. Skvorzov dühe már elmúlt, most szégyelte az | eljárását. Hogyan kényszerithetett egy müveit, elkényeztetett, sőt talán beteg embert, ebben a hi- ! degben, ilyen durva munkára ?! No se baj . . . gondolta és visszament a dolgozószobájába. Az ő javára történt. Egy óra múlva Olga megjelent és jelentette, hogy a fa készen van. — Nesze ! . . Adjál neki ötven kopeket és ha akar, eljöhet ide minden elsején fölapritani ............ Munka mindig lesz Elsején a koldus eljött és megint keresett 50 kopeket, noha alig tudott megállni a lábán. E naptól kezdve többször is eljött, mindig volt a részére munka: havat lapátolt, istállót takarított, szőnyegeket, matracokat porolt. És mindenkor negyven-ötven kopeket kapott, egyszer még egy nadrágot is kapott ráadásul. A mikor Skvorzov más házba költözködött, butorcsomagolással és szállítással foglalkoztatta a kéregetőt. Ekkor ugyan józan volt egészen, de szó- talan és mogorva, alig nyúlt a bútorokhoz, lehajtott fejjel ment a kocsiuton, nem is igyekezett — legalább látszólag — ügyeskedni, ellenben remegett t. főorros másáéinI hivatilos elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen az ülésen. Elnöklő főispán az ülést 9 órakor megnyitván, első táigyként előterjesztetett a törvényhatósági bizottság határozata a közigazgatási bizottsági tagok megválasztásáról. Elnöklő főispán ennek alapján a bizottságot megalakultnak mondotta ki és ezután az albizottságok a következőképen választattak újjá : 1. A fegyelmi választmány tagjaiul az 1876. évi VI. t.-c. 53. §-i alapján rendes tagokul : dr. Ladies László, dr. Török Gábor, Perszina Alfréd államépitészeti hivatal főnöke és Mikler Sándor kir. tanfelügyelő, póttagokul pedig ; Zádor Mór kir. pénzügyigazgató és Varságh Béla. 2. Az árvaügyi felebbviteli küldöttségbe az 1877. évi XX. t.-c 216 § a alapján rendes tagokul: dr. Török Gábor és Dombi Lajos, póttagul dr. Ladies László választattak meg Elnöklő főispán kinevezi a felebbviteli küldöttségbe rendes tagokul: Haviár Dánielt és Varságh Bélát, póttagul Veres Józsefet. 3. A törvényhatósági pótadó elleni feiszólam- lási bizottságb i az 1883. évi XV. t. c. 12. § a alapján megválasztattak : Perszina Alfréd, Zádor Mór, dr Ladies László és Haraszti Sándor. Az erdőügyi albizottságba az 1879. évi XXXI. t-c. 26. §-i alapján Ambrus Sándor elnöklete alatt: gróf Wenekheim Dénes és Dombi Lajos választattak meg. A bizottság alelnöke gróf Wenekheim Dénes. 5. A központi börtönvizsgáló bizottság tagjaiul elnöklő főispán az 1876. évi VI. t-c értelmében kinevezte : dr. Ladies Lászlót, Dombi Lajost, Mikler Sándort es Perszina Alfrédet. 6. Az 1878. évi V. t.-c. 43 §-ában megjelölt felügyelő bizottság tagjaiul megválasztottak : dr. Ladies László és gr. Wenekheim Dines. 7. A járási fogházak megvizsgalásara az 1912. év tartamára megválasztattak : a gyulai j.írás és Gyula város területére Dombi Lijos, a békéscsabai járás területére Belicíey Géza, a szarvasi járás területére Haviár Dániel, a békési és szeghalmi járások területére Morvay Mihály és végül az orosházi járás területére Veres József 8. A tanítói nyugdíj vegyes bizottságba megválasztattak az 1875. XXII. t.-c. 40. §-a és az 1882. évi 41453. számú vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet értelmében Mikl r Sándor kir. tanfelügyelő elnöklete alatt: dr. Ladies László és Varságh Béla 9. A másodfokú erdei kíhágási bíróságba az 1879. évi XXXI t -c. 120. § a értelmében rendes tagokká: dr. Lidics László, dr. Töiók Gabor, gróf Wenekheim D'nes, Beliczey Géza, póttagokká pedig: Haviar Dániel, Varságh B da, Morvay Mihály és Veres József választattak meg. 10. A közegészségügyi bizottságba az 1876. évi XIV. t.-c 173. ij-a értelmében Perszina Alfréd mérnök, X Szabados József építész és Nagy Jenő gyógyszerész választattak meg. Az árvaszékek megvizsgálására bizottságok megválasztása — az újabb miniszteri renddetek alapa hidegtől és zavarba jött, a mikor a fuvarosok gúnyolódtak vele a restsége, a gyöngesége és a kopott kabátja miatt A költözködés után Skvorzov behívta magához. — A szavamat, úgy látom megfogadta Fogja, itt van egy rubel a fáradozásáért. Látom, hogy józan és nem fél a dologtól Hogyan hívják — Luskov. — Rendben van Most már tisztességesebb j munkát ajánlhatok fel önnek. Tud írni. — Tudok. — Menjen el holnap ezzel a levéllel St kollegámhoz. Dolgozzék. Ne igyék. És fogadja meg mindazt, amire figyelmeztettem. Adieu! Skvorzov nagyon meg volt elégedve önmagával, hogy egy embert visszaterelt a rendes i életbe, barátságosan megveregette Luskov vállát és i ucsuzóul kezet is fogott vele. Luskov át- j vette a levelet és többé nem jött el az ügyvédhez. Két év múlt el. Egy este Skvorzov jegyet váltott a színházi pénztárnál, amikor egy embert látott maga mellett szörmegalléros kabátban és kopottas sapkában, aki szerényen egy karzati jegyet kért és ötkopekes rézpénzzel fizetett. — Maga az Luskov ? kérdezte az ügyvéd, a mikor felismerte benne előbbeni favágóját Na mit csinál ? Hogyan megy dolga ? Köszönöm megvagyok . . . most egy jegyzőnél vagyok alkalmazásban és harmincöt rubelt keresek hónaponként.
