Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-10 / 10. szám
3 Békés 1912. március 10. átalakulását igényli. Erős csiszoláson kell átmennünk s a csiszolást az önfegyelmezés kövének kell elvégeznie. Est tanuljuk meg március 15-től! Megtehetjük, ez rajtunk áll. — Csak akarnunk kell. A gyulai állomás kibővítése. Több ízben megemlékeztünk a gyulai vasúti állomás mizériáiról, eme mizériák ellen a gazdálkodó közönség, kereskedő és iparososztály köréből felhangzott panaszokról, a városi hatóság és a köz- igazgatási bizottság a mizériák megszüntetését szorgalmazó számos felterjesztéséről, amelyek azonban a várva várt orvoslást képtelenek voltak meghozni. Kéry Gyula főispán, miután maga is meggyőződött róla, hogy a gyulai vasúti állomás helyzete, úgy forgalmi, mint közbiztonsági szempontból tarthatatlan, sőt a rohamos forgalom emelkedés következtében napról-napra tarthatatlanabbá válik, nemes ambíciója tárgyává tette, hogy a helyzeten minden befolyásának latba vetésével segítsen, vagy legalább is enyhítsen. Lapunk egyik előbbi számában megírtuk, hogy az ügy érdekében személyesen interveniált dr. Beöthy László kereskedelemügyi miniszternél és hogy a m á. v. rendkívül súlyos helyzete mellett, teljes sikerrel, ennek bizonyítéka a miniszternek, a vármegye közigazgatási bizottságához intézett leirata, mely az évek óta várt állomás kibővítésének munkába vételét elrendeli A miniszteri leirat, amely a bizottság holnapi ülése elé kerül, szószerint a következő : Kereskedelemügyi m. kir. Miniszter. 5573/1912, III. sz. Békésvármegye közigazgatási bizottságának. Gyula rendezett tanácsú város közönsége folyó évi január hó 3-án 121 szám alatt kelt beadványában Gyula állomás mielőbbi kibővítését kérelmezte Tudomásul és nevezett város közönségével leendő megfelelő közlés végett a következőkről értesítem a bizottságot: Gyula állomáson már az elmúlt években többféle bővítési munkák végeztettek, úgymint: az áruraktár egy kapuval és irodafülkével bővíttettek, a rakodó hely az állomásnak Sarkad felé eső oldalán 1300 négyzet méterrel meg- nagyobbittatott. E mellett az állomás mentesítése érdekében külön csatlakozó átrakodó állomás is építtetett, minélfogva a gyulavidéki helyi érdekű vasút átmenő forgalma Gyula állomást csak addig terheli, mig a helyi érdekű vasútra szóló árukkal rakott kocsik az átrakó állomásra kiállíttatnak, ilKét szeme becsukódik.-- Hm. Ejnye no . . . Hirtelen kiegyenesedik s mosolyogva integet a szemöldökével — Mög Szolnok Az a, Szolnok, a Tisza vízinél ... Az volt az operáció ! Mög izé . . . Gondolkozik az öreg; körülvakargatja a tarkóját, de csak nem jön ki több, sehogy se jön ki, pedig váltig töri a fejét. Megsajnálom s a segítségére megyek : — Kassa, Szőny, Mór, Debrecen . . . Az öreg megörül. — Az a . . Szőny, Mór Aztán lemondólag legyint a kezével: — Régön vót . . . Aztán sokféle ... Ki egy, ki más . . . Elpárolog a fejembü . . . Mostanában már nem tudom, sehogyse tudom . . . — Mindegy az, — mondok, — csak annyi a fontos, hogy tizenhatba! . . . Az öreg ráhagyja : — Bizony tizenhatba . . . Oszt én csak mög- usztam mind a tizenhatot, de hányán ott maradtak ! Én mindössze egy golyót hoztam haza, itt a vastag húsban . . . Jobb lábát megmarkolássza a térden fölül s úgy mutatatja a kérdéses helyet — Azóta mindön változást előre tudok Nincs az a barométer! Ha fordul az idő, nem bírok vele. Fölnyilalik egész a derekamig . . . Most is készül valami. Ma vagy holnap . . . Mondom az öregnek : — Jobb is volna már vizes bácsinak egy kis pihenés, nyugalom. Ha jól tudom, a honvédsége után van egy kis penziója . . . — Van, van. Ha ugyan penziónak lőhet nevezni azt a tizenkét krajcárt. Igaz ugyan, hogy magam vagyok, se kicsi, se nagy, de tizenkét krajcár ? Mi az a mai világban ? Egy kila könyeret se adnak érte . . . Aztán csak bólintgat: — Amig birom, hát csak igy pótolgatom a tekintetös rendőrfőkapitány ur jóvoltából. . . letőleg mig a helyi érdekű vasútról az államvasu- takra menő kocsirakományok továbbittatnak. Mindazonáltal a tapasztalatok azt mutatják, hogy az eddigi bővítések a forgalom rohamos fejlődése által fokozódott igényeknek már nem felelnek meg teljesen, hanem további i ővitésekre van szükség, miért is tanulmány tárgyává tétettem az állomásnak a megnövekedett forgalom által követelt bővítésének kérdését. Tekintettel arra, hogy ez a bővités jelentékeny költséggel fog járni, mely a folyó évi költségvetés keretébe beilleszthető nem volt, csakis az 1912 évi költség előirányzatban fog a hitel kieszközlése iránt gondoskodás történhetni és ha a törvényhozás a szükséges hitelt tényleg rendelkezésemre bocsátandja, úgy a bővítési munkálatokat lehetőleg még az 1913. év folyamán végrehajtani szándékozom Amennyiben azonban a nehéz forgalmi viszonyok enyhítése céljából az 1912. évre előirányzott építkezéseken felül szükséges külön hitelösszeg rendelkezésemre bocsáttatnék, akkor Gyula állomás bővítése még a folyó évben kezdetét vehetné Ebben az esetben legelőször a rakodó terület és a vágányzat egy része fog bővíttetni, miáltal a helyzet Gyula állomáson tetemesen javulni fog, a folytatólagos munkálatokról pedig 1913-ban történnék gondoskodás Budapest, 1912. évi február hó 29-én. Beöthy, s. k Aminő örömmel közöljük, bizonyára ép oly örömet, de egyben megnyugvást is fog az egész város közönségében kelteni a miniszter fenti leirata; megnyugvást különösen azért, mert a rendelkezés olyan természetű, melyet sem kormány, sem esetleges pártválság nem fognak többé hatályon kívül helyezni. Gyula r. t. város Braun Mór ur és gyermekei tulajdonát képező Erdélyi Sándor-utcai szüllőskertet megvenni s lakóház telkeknek felosztani tervezi. Felkéretnek mindazok, kik e telekből vásárolni óhajtanak, hogy dr. Jantsovits Emil városi tiszti főügyész ur irodájában jelentkezni sziveskedjenek, ahol a felosztási tervrajz s a vételi részletes feltételek megösmerhetők. 142 1-0 6117—1912 ikt. sz. Hivatalos hirdetés. Gyula városában az 1912. évre előirt földadó kivetési lajstrom a m. kir. pénzügyigazgatóság által számvevőileg megvizsgáltatván, az 1883. évi XLIV. t.-c. 16. §. értelmében 1912. évi március hó 11-től, 1912. évi március hó 19-ig a városi adóhivatal helyiségében közszemlére kitéve tartatik. Azon adózók, akik eme lajstromban foglalt adónemmel már a múlt évben meg voltak róva, a lajstrom kitételének napját követő 15 nap alatt, akik pedig most első Ízben lettek megróva, adójuknak könyvecskéjükbe történt bejegyzését követő 15 nap alatt felszólamlásukat hozzám adják be. Gyula, 1912. március hó 5-én. Szikes 133 1 — 1 adóügyi tanácsnok. Tanügy. Kísérleti előadás. A főgimnázium fizikai előadó termében ma délután fél hat órakor fermészet- tuni előadás lesz. A táviratozás történelme lesz a tárgya ezen előadásnak, különös tekintettel a modern kornak egyik leghatalmasabb, legjelentősebb találmányára, a drótnélküli táviratozásra. Az előadás egyes részeit kísérletek fogják szemléletessé tenni. B lépö dij személyenként 60 fillér. A gyomai tanítók fizetését a presbitérium f. hó 3-án tartott ülésén Ailer Dániel presbiter indítványára és lelkes felszólalása folytán, melyben rámutatott a tanítók nyomasztó anyagi helyzetére és nagy felelősséggel járó munkájára, egyhangú határozattal 300—300 koronával fölemelte úgy, hogy e fizetésük a folyó év elejétől számítódik.. A presbitérium e dcséretes cselekedete' annál nemesebb, mert a tanítók nem is kérték. S az öreg. az ő hetvenkilenc nehéz esztendeje mellett évről-évre pótolgatja is a vékony penzióját. Megtörtént egyszer, nem egyszer, úgy hónap utolja felé akárhányszor, hogy nem volt a háznál aprópénz. A nagynak meg se hire, se hamva Mondtuk hát az öregnek : — Majd elsején, egy summába . . . Azt mondja az öreg : — Van az úgy néha, hogy nincs az embör i nek pénze. Se kicsi, se nagy Előfordul az mindö- nütt A nagy uraknál is Kifogy az talán tán még I a királynál is . . . — A királynál ? — mondok, — Ott nem Annak mindig van pénze. Hiszen mi tizenegy millió koronát adunk, az osztrák sógorék tizenegyet . . . összesen huszonkét millió korona kondíciót kap esztendőnként ! Hát még a saját vagyona, birtoka mit hajt ? Az öreg összecsapta két kérges tenyerét: — Teremtő szent atyám! Annyi pénz! Hosszasan csóválgatta a fejét. — Mit csinál azzal a töméntelen sok pénz- 1 zel ? Haj, haj ! Később hozzátette : — Jut abbu tán egy napra száz forint is ! ? Almélkodott az öreg, egyre álmélkodott. — No ha annyi, hát akkó’ el is engedhetné legalább a fele adót mindön esztendőbej Mikor az utcaajtón kilépett, még akkor is hajhajozott, még akkor sem akart a fejébe menni I a töméntelen sok pénz. — Haj, haj ! Huszonkét millió ! . . . Száz I forint . . . Jó múltkoriban, egy szép tavaszi napon elmaradt az öreg. Nyolc óra, kilenc óra. Nem szólt a kolomp. Telt az idő. A gyerekek minduntalan kiszaladtak az utcára. Jön-e már ? Inni is, főzni is kellett volna a viz, de az öreg csak nem jött. Ej, ej. Ez még sohasem történt. Utóbb már magam is kitekintettem. A szomszéd kapuban is állt egy-egy asszony, ember, kik mind az öreget lesték. — Nem jön, nem jön, — integettek. Tanakodtunk. Mi lehet az oka? Talán csak nem esett valami baja ? Igaz, hogy öreg ember, de még tegnap is a legjobb erőben . . . Nem is pa- 1 naszkodott. Amint ott elmélkedünk az utcaajtóban, hirtelen megszólalt a lélekharang . . . Összenéztünk Aztán senki sem merte kimondani a gondolatát Egészen leverve mentem be a házba ; azzal a tudattal, hogy nekünk se hoz több vizet ez életben a mi jó öregünk . . . Ebéd után, mint rendesen, ledültem a divánra egy kis pipaszó melletti szunyókálásra Hát amint javában bodoritgatom a kékes-szürke füst-pászmákat, hirtelen megzördül a vizes-kolomp. A pipa kiesett a számból, amint fölugrottam. Szaladok az udvarra. Hát akkor már a mi jó öregünk tölti a még reggel kikészített rocskákba a vizet. — Isten hozta, öreg! No, csakhogy egyszer már . . . Ejnye, ejnye, de megijesztett bennünket. Mi történt? Valami baj? Az öreg fölütötte a fejét. Sohase láttam még ilyen mogorvának Valósággal mérges volt Nem szólt, csak úgy magában dohogott, dörmögött. Mikor a második kantával is betotyogott, megállt. Ekkor adott csak feleletet: — Baj ? De mekkora baj ! Aztán megint csak a vizet töltötte. Mikor készen lett, nagyot fújt s végre az egész szivét kiöntötte : — Hogy a nehéz nyavalya essön bele abba a kátyúba ! — No? Jobb keze hüvelykujját a gatya-korcába eresztette s az egyik csizmát megemelintette a beszéd nyomatéka irányában.
