Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-22 / 51. szám

51. szám. XLIV. éviolyam. Előfizetési árak: Egész ém ... ... 10 K — f Fél évre... ... ... 5 K — f Évnegyedre ... ._ 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora.20 fillér. 'D'C'TZT^ C n r1 j l\ n POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Gyula, 1919. december 99. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. l^löfizet^si felhívás a „Kéké*»“ 45-ik évfolyamára. Negyvennégy esztendő tűnt el a „Békés“ hosszú pályafutása mögött. Nemzedékek nőttek fel azóta, melyek megtanulták az általa hirde­tett eszmékből: Békésvármegye haladásáért küzdeni. Szomorú, kezdetleges állapotok uralkod­tak akkor az egész vármegyében amikor a „Békés“ negyvenöt év előtt először napvilágot látott. Az elmaradottság érzete nehézkedett a kedélyekre. Semmi, de semmi, mely a fejlődés és haladás folyamatát megindította volna. Ekkor jelent meg a „Békés.“ És megjelenésének első napja a haladás kezdetének napja volt. E naptól kezdve, negy­vennégy év leforgása alatt egymásután jöttek létre mindazon intézmények, amelyek közmű­velődési s közgazdasági fejlődésünk egy-egy határkövét képezik. Mindezekből a „Békés“ 44 esztendei pályafutása alatt bőven kivette részét. Nem volt közügy, amelyhez hozzá ne szólott, nemes cél, vállalkozás, amelyet nem támogatott, leg­többször ne irányitott, másrészről tévhit, tév- tanok, amelyek ellen ne küzdött volna. Békésvármegye s abban a vármegye szék­helye, Gyula városa 44 éves üjjászületési tör­ténete van letéve a „Békés“ ugyanennyi évre terjedő hasábjain. Ez a becsületes törekvés és sikerekben gazdag mull adja meg a „Békés, mint e város és vármegye, sőt esidösserint az egész Alföld legrégibb és egyúttal Gyula város egyetlen hírlapjának jogosultságát arra, hogy immár az ötödik évtizedben Békésvármegye közönségének nagybecsű s fokozott támoga­tását kérje. Meglehet, sőt tudjuk is, hogy sokak sze­mében a „Békés“-nek nem előnye, hanem hibája az, hogy olyan régi. Sokak előtt elvén- hedt, túlságosan konzervatív és egy csöppet sem bővelkedik a »modern« hirlapirás »eré­nyei «-ben. Nem tagadjuk, sőt elismerjük, hogy ez bizony úgy van. De hát mi az ő kedvükért 1 nem tudunk, azaz tudnánk, de nem akarunk megváltozni. A szerkesztőségnek egyetlen tagja, igy régi felelős szerkesztői: Zsilinszky Mi­hály, Hajóssy Ottó, dr. Kovács István, En­dre ff y Károly, Dobay János, Jantsovits Emil, Oláh György stb. nem voltak »hivatásos« újságírók; most sincs közöttünk olyan, aki abból élne. Nálunk az újságírás, mint a múlt­ban, úgy még ma is »nobile oíficium« számba esik. De a mi helyi viszonyaink között nem is találhatna úgynevezett »hivatásos« újságíró egzisztenciát. Tisztességes utón legalább nem találna; és ha mégis keresne, az csak az évről- évre rosszabbodó helyzet és viszonyok dacára még ma nálunk tűrhető harmóniában és békes­ségben élő társadalom kész veszedelmére tör­ténnék, amiről nem is nagyon messze eső éppen nem vonzó példák tanúskodnak. No de a mellett, hogy nem vagyunk »hi­vatásos« hírlapírók; a mellett, hogy ósdiak vagyunk; amellett, hogy nem akarunk irányt változtatni, hanem megmaradunk a „Békés“ keletkezésekor megállapított, 44 esztendő óta következetesen kultivált, a hagyomány folytán általunk kegyelettel ápolt tisztes és higgadt irány mellett: ami ingathatlan meggyőződésünk szerint éppen ezzel teljesítjük feladatunkat, a mely pedig most már a múlthoz képest meg­sokasodott. Békésvármegye s abban elsősorban Gyula városa, mint székhely, közművelődési, közgaz­dasági s társadalmi érdekeit szolgálni, higgad­tan, szenvtelenül, szenzációhajhászat nélkül, ezt a célt tűzték ki elődeink a „Békés11 megala­kulásakor; ezt a célt szolgáljuk mi is lelkünk egész hevével, férfias meggyőződésünkkel és a legkisebb anyagiasságtól is megóvott önzet­lenséggel idestova már évtizedek óta. Akiknek ez az irányzat nem tetszett, mert vagy a hiúságukat és szereplési viszketegüket, vagy anyagi érdekeiket sértette, azok már régen elfordultak tőlünk. Akik pedig nem ilyenek, azok ama ígéretünkre, hogy maradunk és leszünk azok, akik és aminők voltunk, min­den további szófecsérlés nélkül is mellettünk fognak maradni. TÁRCA. Karácsony este. Közeledik szent karácsony este- Egész család várja szivrepesve. Néhány óra s az ajtó kitárul S te7iger öröm nevet le a járul. Éti is otthon várnám be e percet, De valami fájó érzés kerget; A sirkertbe irányítja léptem, Mintha mondná, ott a helyem nékem. S a sirhaninál csüggedt fővel állva Lehajtok a megbámult fejfákra. Azt suttogom a nyugvóknak esdve, Jöjjenek el mi hozzánk ma estve, Legyen együtt a család, mint régen Gyönyörködve egymás örömében. S egy áldott hang súgja vissza lágyan; Ott leszünk ma veletek mindnyájan. Haza térnék, ha tovább nem vonna Egy titkos vágy a zsúfolt templomba. Százak ajkán csendül ott az ének, Mintha égi karok zengenének. Majd a pap szól bánatrul, örömrül: Nem együnknek arcára könny gördül, Nekünk, akik .nyomort is átélve Gondolunk a szenvedő szegényre. Templom után az utcákat járom Figyelgetve milyen a karácsony f Hol csillog a büszke csillár fénye S hol ég mécses az ablakba téve. Lelkem enyhül, ha nyilik az ablak S az éneklők néhány fillért kapnak. Majd, hogy én is szétosszak néhányat, Haza térni szivemben vágy támad. A kis csengő hivó szózatára Egész család a fát körülállja. A legkisebb a könyörgést mondja S rámosolyg a tündérfényes lombra. Kiki csak a más örömét látja: Úgy világit a szeretet lángja. S mig szivünkben örömtüzek égnek, Könnyet ejtünk holtak emlékének. Mocskonyi József. Az első csalódás. Karácsonyi történet. Irta: Csite Károly. Szomorúan süvöltött odakint a szél. Nagy cseppekben esett az es 5, hangos kopogással hullva az ablakra. — Oh édes jó Istenem, de szomorú karácsony estét adtál! Főleg nekem, amiért már két hónap óta semmit sem kereshettem. Irtózatos, ahogy kí­nozza a köszvény a kezemet! — sóhajtott mély bánattal az agg Csapóné asszony kis udvari szo­bácskájábán, melyet a jómódú Vargha András ci­pészmestertől birt bérben. A kis árva unokája a divánsarkában ült ösz- szekuporodva. Reménykedve tekintgetett hol az EULiTOS Q-"2"TTI—vLtócta BÓDI JÓZSEr. ■\7"X3Lj-A.(3-OSI (.^.ra-d.azűieg'sre) szólőmstg'sr'biitolBOs pincegazdasaga ajánlja kitűnő minőségű, kegyi torait és pedig: I9II>, 1910., 1909. és 1908. évi asztali és pecsenye- és Muskotály régi fajborait, továbbá legfinomabb borait, legfinomabb palackérett Furmint, Rizling minőségű ménesi veres (Bikavér) uj- és óborait* Árajánlattal és eladási feltételekkel készséggel szolgál. 313 29—30 Levelek BÓDI XÓZSZEE1 "Világos (Aradmegye) cimre küldendők. Lapunu: mai szama IS cldai.

Next

/
Thumbnails
Contents