Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-22 / 51. szám
51. szám. XLIV. éviolyam. Előfizetési árak: Egész ém ... ... 10 K — f Fél évre... ... ... 5 K — f Évnegyedre ... ._ 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora.20 fillér. 'D'C'TZT^ C n r1 j l\ n POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Gyula, 1919. december 99. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. l^löfizet^si felhívás a „Kéké*»“ 45-ik évfolyamára. Negyvennégy esztendő tűnt el a „Békés“ hosszú pályafutása mögött. Nemzedékek nőttek fel azóta, melyek megtanulták az általa hirdetett eszmékből: Békésvármegye haladásáért küzdeni. Szomorú, kezdetleges állapotok uralkodtak akkor az egész vármegyében amikor a „Békés“ negyvenöt év előtt először napvilágot látott. Az elmaradottság érzete nehézkedett a kedélyekre. Semmi, de semmi, mely a fejlődés és haladás folyamatát megindította volna. Ekkor jelent meg a „Békés.“ És megjelenésének első napja a haladás kezdetének napja volt. E naptól kezdve, negyvennégy év leforgása alatt egymásután jöttek létre mindazon intézmények, amelyek közművelődési s közgazdasági fejlődésünk egy-egy határkövét képezik. Mindezekből a „Békés“ 44 esztendei pályafutása alatt bőven kivette részét. Nem volt közügy, amelyhez hozzá ne szólott, nemes cél, vállalkozás, amelyet nem támogatott, legtöbbször ne irányitott, másrészről tévhit, tév- tanok, amelyek ellen ne küzdött volna. Békésvármegye s abban a vármegye székhelye, Gyula városa 44 éves üjjászületési története van letéve a „Békés“ ugyanennyi évre terjedő hasábjain. Ez a becsületes törekvés és sikerekben gazdag mull adja meg a „Békés, mint e város és vármegye, sőt esidösserint az egész Alföld legrégibb és egyúttal Gyula város egyetlen hírlapjának jogosultságát arra, hogy immár az ötödik évtizedben Békésvármegye közönségének nagybecsű s fokozott támogatását kérje. Meglehet, sőt tudjuk is, hogy sokak szemében a „Békés“-nek nem előnye, hanem hibája az, hogy olyan régi. Sokak előtt elvén- hedt, túlságosan konzervatív és egy csöppet sem bővelkedik a »modern« hirlapirás »erényei «-ben. Nem tagadjuk, sőt elismerjük, hogy ez bizony úgy van. De hát mi az ő kedvükért 1 nem tudunk, azaz tudnánk, de nem akarunk megváltozni. A szerkesztőségnek egyetlen tagja, igy régi felelős szerkesztői: Zsilinszky Mihály, Hajóssy Ottó, dr. Kovács István, Endre ff y Károly, Dobay János, Jantsovits Emil, Oláh György stb. nem voltak »hivatásos« újságírók; most sincs közöttünk olyan, aki abból élne. Nálunk az újságírás, mint a múltban, úgy még ma is »nobile oíficium« számba esik. De a mi helyi viszonyaink között nem is találhatna úgynevezett »hivatásos« újságíró egzisztenciát. Tisztességes utón legalább nem találna; és ha mégis keresne, az csak az évről- évre rosszabbodó helyzet és viszonyok dacára még ma nálunk tűrhető harmóniában és békességben élő társadalom kész veszedelmére történnék, amiről nem is nagyon messze eső éppen nem vonzó példák tanúskodnak. No de a mellett, hogy nem vagyunk »hivatásos« hírlapírók; a mellett, hogy ósdiak vagyunk; amellett, hogy nem akarunk irányt változtatni, hanem megmaradunk a „Békés“ keletkezésekor megállapított, 44 esztendő óta következetesen kultivált, a hagyomány folytán általunk kegyelettel ápolt tisztes és higgadt irány mellett: ami ingathatlan meggyőződésünk szerint éppen ezzel teljesítjük feladatunkat, a mely pedig most már a múlthoz képest megsokasodott. Békésvármegye s abban elsősorban Gyula városa, mint székhely, közművelődési, közgazdasági s társadalmi érdekeit szolgálni, higgadtan, szenvtelenül, szenzációhajhászat nélkül, ezt a célt tűzték ki elődeink a „Békés11 megalakulásakor; ezt a célt szolgáljuk mi is lelkünk egész hevével, férfias meggyőződésünkkel és a legkisebb anyagiasságtól is megóvott önzetlenséggel idestova már évtizedek óta. Akiknek ez az irányzat nem tetszett, mert vagy a hiúságukat és szereplési viszketegüket, vagy anyagi érdekeiket sértette, azok már régen elfordultak tőlünk. Akik pedig nem ilyenek, azok ama ígéretünkre, hogy maradunk és leszünk azok, akik és aminők voltunk, minden további szófecsérlés nélkül is mellettünk fognak maradni. TÁRCA. Karácsony este. Közeledik szent karácsony este- Egész család várja szivrepesve. Néhány óra s az ajtó kitárul S te7iger öröm nevet le a járul. Éti is otthon várnám be e percet, De valami fájó érzés kerget; A sirkertbe irányítja léptem, Mintha mondná, ott a helyem nékem. S a sirhaninál csüggedt fővel állva Lehajtok a megbámult fejfákra. Azt suttogom a nyugvóknak esdve, Jöjjenek el mi hozzánk ma estve, Legyen együtt a család, mint régen Gyönyörködve egymás örömében. S egy áldott hang súgja vissza lágyan; Ott leszünk ma veletek mindnyájan. Haza térnék, ha tovább nem vonna Egy titkos vágy a zsúfolt templomba. Százak ajkán csendül ott az ének, Mintha égi karok zengenének. Majd a pap szól bánatrul, örömrül: Nem együnknek arcára könny gördül, Nekünk, akik .nyomort is átélve Gondolunk a szenvedő szegényre. Templom után az utcákat járom Figyelgetve milyen a karácsony f Hol csillog a büszke csillár fénye S hol ég mécses az ablakba téve. Lelkem enyhül, ha nyilik az ablak S az éneklők néhány fillért kapnak. Majd, hogy én is szétosszak néhányat, Haza térni szivemben vágy támad. A kis csengő hivó szózatára Egész család a fát körülállja. A legkisebb a könyörgést mondja S rámosolyg a tündérfényes lombra. Kiki csak a más örömét látja: Úgy világit a szeretet lángja. S mig szivünkben örömtüzek égnek, Könnyet ejtünk holtak emlékének. Mocskonyi József. Az első csalódás. Karácsonyi történet. Irta: Csite Károly. Szomorúan süvöltött odakint a szél. Nagy cseppekben esett az es 5, hangos kopogással hullva az ablakra. — Oh édes jó Istenem, de szomorú karácsony estét adtál! Főleg nekem, amiért már két hónap óta semmit sem kereshettem. Irtózatos, ahogy kínozza a köszvény a kezemet! — sóhajtott mély bánattal az agg Csapóné asszony kis udvari szobácskájábán, melyet a jómódú Vargha András cipészmestertől birt bérben. A kis árva unokája a divánsarkában ült ösz- szekuporodva. Reménykedve tekintgetett hol az EULiTOS Q-"2"TTI—vLtócta BÓDI JÓZSEr. ■\7"X3Lj-A.(3-OSI (.^.ra-d.azűieg'sre) szólőmstg'sr'biitolBOs pincegazdasaga ajánlja kitűnő minőségű, kegyi torait és pedig: I9II>, 1910., 1909. és 1908. évi asztali és pecsenye- és Muskotály régi fajborait, továbbá legfinomabb borait, legfinomabb palackérett Furmint, Rizling minőségű ménesi veres (Bikavér) uj- és óborait* Árajánlattal és eladási feltételekkel készséggel szolgál. 313 29—30 Levelek BÓDI XÓZSZEE1 "Világos (Aradmegye) cimre küldendők. Lapunu: mai szama IS cldai.
