Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-01 / 48. szám

3 Békés 1912. december 1. Tanügy. Irodalmi előadás. A gyulai főgimnázium ter­mészetrajzi előadó termében (I. emelet) ma délután fél 6 órakor irodalmi előadás lesz Az előadó Csura Miklós főgimn. tanár egyik legnagyobb költőnknek, Arany Jánosnak balladáit fogja ismertetni és jelle­mezni. Belépő-dij személyenként 40 fillér. Dr. Horvá h Jenő jogakadémiai tanár. A hiva­talos lap közlése szerint ő felsége a király dr. Horváth Jenő egyetemi magántanárt, városunk derék szülöt­tét, a nagyváradi kir. jogakadémiához rendes tanár­nak nevezte ki. Horváth működését még a folyö szemeszterben meg fogja kezdeni. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter Salacz Emil államtudományi államvizsgát lett sárospataki lakost a békésvármegyei tanfelügyelő­séghez ideiglenes minőségű fizetésuélküli tai.felügye* lőségi lolnokká nevezte ki. Állami iskolák felállítása. Legközelebb Békés- sámsonban és Nagyszénásai létesülnek állami elemi iskolák. A községeknek az uj állami elemi iskolák felállítása tárgyában vállalt hozzájárulásokra vonat­kozó határozatai a törvényhatósági bizottság legkö­zelebbi ülése elé terjesztetnek jóváhagyás végett. Liceumi előadások. Az orosházi iparosok és ipari-munká'Ok Szabad Líceuma vasárnap folyó évi november hó 24-án délután 5 órakor, az áll. polg. iskola tornacsarnokában tartotta az 1912—13. évi időszakban első előadását. Pál Ernő áll polg. iskolai tanár, liceumi elnök, szépen átgondolt, lendületes beszéddel nyitotta meg az előadást. Rámutatott arra, az eredményes kulturális munkára, melyet ez intéz­mény Orosházán már hetedik év óta kifejt; egyben ígérte: igyekezni fog a vezetőség jövőben is elő adásainak tárgyát úgy választani meg. hogy Oros­háza haladui vágyó társadalmának szellemi szükség­leteit teljesen kielégítse. Midőn ezzel szemben az érdeklődő közönségnek e hasznos közművelődési intézmény iránti rokonszenvét jövőre is kikérte — felhívta Horémusz Pál. ág. h evang. lelkészt a szép szaru és kiváló szónokot, hogy programmszerü előadását, melynek tárgya »Bosznia és Hercegovinát — tartsa meg. Az előadást mindvégig élék figye­lemmel és érdeklődéssel hallgatta az a 800—1000 főből álló közönség, mely a termet szorongásig meg­töltötte. llézer Béla 4-ik oszt. polg. isk. tanuló értelmes szavalata zárta be az előadás programmját. Hétágu elkurjantja magát: — Várjunk, hé ! S odarugaszkodik az utolsó kocsihoz, elkapja a feljáró fényes vasát, azonban nem juthat fel, mert egy sipkás ember nagy mérgesen ráripa- kodik. — Vissza ! Vissza 1 S taszigálja Hétágut — De az árgyélusát, jussom van neköm. Itt a bilét a zsebömbe! A falusi népek, kik benn ülnek a kocsikban, a nagy lármára kíváncsian tekintgetnek ki az ab­lakokon s hogy felismerik Hétágut, biztatgatják : — Ne hagyja kend magát ! Ne hagyja! Hétágu nem is hagyja magát. Mikor látja, hogy a vonat már-már elszalad s csak el kell ereszteni a lőcsöt, hirtelen elkapja a sipkás ember mándliját. De a fáját, ha én nem möhetök a vásárra, akkó’ kend se mögy ! S lerántja a lépcsőkről. A sipkás ember káromkodik, emlegeti a szen­teket s azok hozzátartozóit, majd sípol, mire a bika füttyent s a vonat megáll, hogy felvegye az embe­rét. Föl is veszi. Egy füst alatt aztán Hétágu is felkövetkezik a kocsiba Az ismerősök, komák, sógorok nagy lelkese­déssel s hangos örömökkel fogadják Hétágut, ki alig tud szóhoz jutni, csak a fejével integet, mi­közben kockás zsebkendőjével törülgeti a verejté­kező homlokát. — Tuttam én, — potyogtatja a szókat — hogy ez az alkalmatosság se mögy tovább kocsis nélkül! ­Az emberek nevetnek. Azonban még ki sem fújja magát Hétágu, csak benyit ám két vasutas -ember s egész szigorúan rátámadnak : „Hogy hívják ? Hova való ? 3=31 i x © Ír. Advent kezdődik a mai nappal; az a kedves, sejtelmes idő, mely alatt a Megváltóra való várako­zás emlékét ünnepeli a keresztény világ. Holnap, hétfőn megkezdődnek a kath. hívek által annyira ked­velt róráték is, melyeken úgyszólván nap-nap után imádkoznak a hívek a prófétával, hogy harmatozzák az egek az igazat, nyíljék meg a föld és sarjadja a Megváltót. Tájékozásul közöljük kath. vallásu polgár­társainkkal, Rogy vasárnap kivételével minden nap reggel hat órakor kezdődnek a róráték. A gyulai róm kath. hívek vallásos életének fejesztésére az idén december ló-én, advent 3-dik vasárnapján ismét misszió lesz Gyulán. Horváth, Puskásy és Heindl szerzetes atyák, kiknek ilyen missziók tartásában már nagy gyakorlatuk van, fog­ják később meghatározandó időben az anyatemplom­ban és a sz. József templomban a sz. beszédeket tartani. Különben részletes tájékoztatót a templomok ajtaján fog találni a kath. közönség, melynek figyel­mét e helyrn is fölhívjuk a második gyulai misszió napjaira. Áthelyezés' A váradi megyés püspök Kling- hammer Miklós békésszentandrási és Peszeky Ger­gely zilahi káplánokat kölcsönösen áthelyezte s a betegeskedő orosházi plébános segítségére Csernus István személyében második káplánt küldött. A közigazgatasi bizottság december üavi ren­des ülését folyó hó 9. napjan tartja. Püspöklátogatás. Dr. Baltazár Dezső, a ti­szántúli református egyházkerület püspöke a dobozi egyházközséget december hó 16-án fogja megláto­gatni. A vármegye alispánjához érkeztet átirat szerint a püspök kíséretében lesznek többek között gróf Degenfeld József főgonduok, Fekete Márton egyház- megyei gondnok, Futó Zoltán és Szabolcska Mihály lelkészek. Az egyházfőt nagy üuuepélyességgel fogják fogadni. A főispán Orosházán. Kéry Gyula főispán szerdán és csütörtökön Deimel Lijos pénzügyi szám­vizsgáló közreműködésével az orosházi főszolgabírói hivatal és Orosháza községe hivatali ügymenetét vizsgálta meg Szemle a honvédség fölött. November 28-án délelőtti kezdettel Kiss Zugmond altábornagy, az I. honvéd kerület parancsnoka a gyulai csapatok felett szemlét tartott a »Tavaszi» réten, A századok, valamint a géppuskás osztag harcszerüen éles tölté­nyekkel lőtt. A lövészettel valamint a kiképzéssel a parancsnok teljesen- meg volt elégedve. A századok magatartása igen jó volt, dacára, hogy annak zömét újoncok képezik. Áthelyezés. Pulay István főhadnagy a gyulai 2. honvéd gyalogezredtől, a székesfehérvári 17. hon­védgyalogezredhez helyeztetett át. Esperes-választás. Az arad—békési ev. egy­házmegye egyházai és hozzátartozó két főgimnázium esperes-választó szavazatait múlt csütörtökön bon­totta fel az illetékes bizottság. Az összes szavaza­tok Csepregi György békéscsabai lelkészre, az ed­digi esperesre estek s Így újból ő lett az egyház­megye esperese. A varmegyei közkórház jövő évi költségvetését a belügyminiszter felülvizsgálván, a napi ápolási di­jat a jövő évre a kért 2 korona 32 fillér helyett két korona 26 fillérben állapította meg. A költség- vetés szerint a jövő szükséglet 744060 korona, a fedezet erre 44010 korona. A fedezetlen hiány tehát 700550 korona. Ezt az összeget elosztva 310000 ápo­lási nappal kijön 22ö8/10 fillér ápolási dij, amit a mi­niszter 226 fillérre kerekített ki törölte a miniszter a költségvetésből a két alorvosi állás egyikét, to­vábbá a felszerelésekre felvett 65000 koronát 62000 koronára szállította le a vegyesek címén előirányzott 31800 korouát pedig 29000 koronára mérsékelte. Végül elrendelte, hogy a nagyobb szabású beszer­zésekre (mosógép,hűtőgép stb.), amelyeknek törlesz­tési részletei a költségvetésbe vétetnek fel, a jövő­ben a miniszter előzetes hozzajarulása kikéressék. A varmegyei közkórházi bizottság november 23-án délután Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt ülést tartott, amelyen első sorban dr. Berkes feán- dor igazgató terjesztette elő rendszerinti jelentését. A jelentés szerint a közkorbázba november 1 ig 5680 beteg vétetett fel és a múlt évről visszamira- dottakkal együtt 6532 beteg ápoltatott A felvételek szama 862-vel, az apó ási napok száma pedig 28843-al volt több, mint a múlt évben. Az uj élelmezési rend nagyobb nehézség nélkül léptethető eletbe, habár a mosónők és a gépházi alkalmazottak a kenyéradagok leszállítása miatt panaszkodnak is. A jövő évi kór­házi szállítások tekintetében egyedül a zöldségfélékre Fuchs Lipótnó gyulai lakossal kötött szerződés te­kintetében van nehézség amiatt, mert nevezett — állítása szerint — az üzlet lebonyolításához szüksé­ges pénzzel nem rendelkezik. Schwimmer Adolf gyulai fuvaros nevezettnek szerződősét 10 százalék ráfizetéssel hajlandó átvenni A kórházi bizottság hosszas tárgyalásban kimondotta, hogy ragaszkodik a Fuchsnéval kötött szerződéshez, annál inkább, mert nevezett az esetben, ha 1500 korona biztosíté­kát vissza nem kapja, a szerződés teljesítésére ma­gát képesnek mondja. A kórházi irgalmas nővérek­nek havi 20 korona fizetését 25 koronára emelte a Mi járatban ?“ S más egyebek . . Áztán egy hit­vány kis könyvbe beírják ezt is, azt is Na, jó. Mikor kimennek a zsinórosok, Hétágu rava­szul ráhunyorit az emberekre : — Pedig a törvény előtt se mondhatok ögye- bet, minthogy csak a sipkás akaszkodott az én kezembe ! * A vásár nem sikerült. Van az úgy néha, hogy a vásárok nem sikerülnek. Hétágu hiába né- I zeg ette a tinókat, sehogy sem talált kedvire valót. Vagy a jószágokban volt sok kitevő, vagy az áruk volt rettentően kitartott. Aztán addig-addig keres­gélt, válogatott, mig elszedték előle a javát. No, nem baj, inkább semmi, mint rossz No de, ha tinók nem sikeredtek, hát annál jobban beütött a vásárfia vétel. Gyönyörűséges, valóságosan szép rojtos kendőt, meg egy pár arannyal tűzdelt papucsot ragasztott az egyik ba- zárosnál. Még a szive is megugrált örömében, amint nézte, forgatta s a dolmánya alá dugta Hát még a Julisé! ? Hogy fog az kalapálni 1 S ami fő, neki kalapál Most az egyszer neki . . . Hogy a vásárlási ügyet ilyen célirányosan el­végezte, egy kis kedvderitő áldomás irányában be­nézett a laci konyhába Italt rendelt. Majd elővette a tarisznyát s kollációzott. Jöttek, mentek a vásáros népek. Ki egy litert, ki meg egy felet ivott. Hétágu már a negyedik üvegnél tartott, mikor egy mosolygós ábrázatu, barátságos ember letelepedett az asztala mellé s egész jószivüleg beszélgetni kezdett vele. Mi járat­ban ? Hogy s mint ? Hétágu bevallotta, hogy két tinó irányába következett be Vadásziból, de hát egy az idei silány termés az állatokban, más meg az állatok rémisztő kitartása . . . szóval a tinókra- szánt nyolcszáz korona nem került kiadásra Hét­águ később a barátságos kérdezgetésekre elmondta azt is, hogy hova való, hogy s mint áll a feje alja s más egyebek . . . Melyekről szót ejteni nagy gyö­nyörűség annak, akinek van. Majd némi szemhunyor- gatások kíséretében tapintatos célozgatások estek a papucsokra, meg a selyem kendőre is . . . Haj, haj ! Végül is, mint egyfáju jóbarátok összeölelkez­tek s úgy itták a bufelejtőt igen jóízűen. Hogy idők teltével Hétáguval keringeni kez­dett a sátor, hát fizetett. — Elég vót! — mondá. Elővette a nagy bőrbugyellárist s a kékhasu bankók közül kihúzott egyet A cimborának majd kiugrottak a szemei a sok szép pénzek láttára El is sóhajtotta magát önfeledten : — Haj ! Aztán hirtelen odahajolt Hétáguhoz s nagy ravaszul azt az ajánlatot tette, hogy tud ő egy finom korcsmát a városban, ahol egész urak mód­jára látják el az embert Hétágunak tetszett az ajánlat. — Mö . . . mö . . . monyunk ! — makogta. Fölállt s tántorgó léptekkel igyekezett a ki­járat felé Ha a jó cimbora nem fogja, talán még el is esik Mentek, mendegéltek Egy csendes utcában a jó barát eleresztette Hétágu karját, ki egy darabig jobbra-balra ^ándli- zott, aztán a saját lábában fennakadva elterült a földön Erre a jó ember odament s készségesen fölemelte. Gondja volt azonban arra, hogy emelés közben egy gyakorlott mozdulattal Hétágu zsebé­ből kiemelje a bőrbugyellárist s azt a saját csiz­mája szárába csúsztassa. Hétágu észrevette a tur­pisságot Az ijedtségtől hirtelen világosság gyűlt a fejében. Hát ezért a nagy barátság ? De nem mert szólni. Tudta, hogy ha egyet kiált, az atyafi kere- kot old s aztán keresheti a tinók árát. Sőt inkább

Next

/
Thumbnails
Contents