Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-01 / 48. szám
1912. december 1. Békés bizottság. Gyula város polgármesterének, pedig a községi temető csőszházának felépítésére és a düiő ut jókarba helyezésére kért haladékot a bizottság megadta. A vöröskereszt egyesület a kórház által kért ápolónőket, a háborús viszonyokra tekintettel nem engedélyezte. Érdekes tárgya volt a bizottsági ülésnek az igazgató előterjesztése a kórház és a gyógyszereket szállító gyulai gyógyszerészek között fennálló ellentétekről. A belügyminiszter a fennforgó vitát akként döntötte el, hogy adagolt gyógyszerek csak gyógyszertárakból szerezhetők be. Ez a döntés az önnállo kórhizi gyógyszertár felállításának kérdését az eddiginél is aktuálisabbá tenné, annal inkább, mert a gyógyszerészek a vármegyei közkórház részére eddig engedélyezett 30 % engedményt 15 %-ra szállították le. Az igazgató az önálló gyógyszertár felállítása tárgyában az alispán felhívására megejtett tanulmány alapján előadta, hogy dr. Hajós Béla közegészségügyi felügyelő kijelentése szerint az önálló gyógyszertárt a belügyminiszter okvetlenül engedélyezni fogja. A felállításnak egyetlen akadalya, hogy helyisége nincs a kórháznak, mert a konyhának emeletre építése, ahol a gyógyszertár elhelyezése terveztetett, fedezet hiányában még hosszú ideig nem valósulhat meg. Pedig a kórházi gyógyszertár felállításával — csak 300U0 korona forgalmat véve alapul — a közkórbáz évente legalább 15000 koronát tudna megtakarítani, amire annál inkább szükség lenne, mert a napi ápolási dijak a kórház egyéb szükségleteinek rohamos emelkedése következtében és a rendkívüli drágaság miatt évről-évre emelkednek. Ily körülmények között a gyógyszerészek eljárása — az igazgató előterjesztése szerint — legkezésbbé méltányos és az engedményt nemcsak- hogy leszállítani, hanem — más kórházak viszonyainak megfelelően — még inkább felemelniük kellene, mert a kórház gyógyszerszükséglete 10 év alatt 8000 koronáról 24000 koronára emelkedett A kórházi bizottság hosszas tárgyalás után elhatározta, hogy az önálló kórházi gyógyszertár felállításának engtdé- j lyezése iránt felír a belügyminiszterhez. Ez azonban ' nem jelenti azt, hogy ha a gyógyszerészek méltányos | egyezséget ajánlanak, az önálló gyógyszertár tény-1 leg fel is állíttat!k. A Gyulai Iparos Otthon november 24-iki bálján — mely fesztelen jó hangulatban a reggeli órákban ért véget — a következő adott felülfizetések fo.ytak be: Dobay János 10 K, Másik Gyula 5 K. Breuer Lipót és Fia, Ylagyovits János, Schillinger Lipót 4 K, Schneider János, Ehrenfeld Salamon, Vallner Ká- rolyné, Sipos Eudre, Erkel Károly, Hegyi József, Somogyi János 3—3 K, Kohn Dávid, Hanzsala Gyula, Tamás Lajos, Jesztl Kálmán, Szegedi Gabor, Jeszenszky Antal, Yégh János, Vecsernyés András, Messinger Herman, dr. Schriffert Ferenc, Gyepes Gergely, Somogyi Lajos, Bucskó Gyula, Szikes Béla, Kovács Albert 2—2 K, Kiss Károly, Petik Ferenc, Schartenreiter János, Dászkál Tivadar, Verner István, Gáli Gyula, Kertész Gyula, Földházy Károly, Makray Sándor, Bisicz Elekné, Kiss Pista, Fekete József, Szabó Antal 1—1 K, Pammer József 60 f, Barát Józsefné 46 f, Lackó Titusz 20 f, mely szives felül- fizetésekért fogadják ezúton is hálás köszönetünket Az Iparos Otthon nevében: Somogyi Lajos, pénztárnok. A bálon jelen voltak: Asszonyok: Török Józsefné, Bánfi Sándorné, Hanzsala Gyuláné, Vallner Karolyné, Verner Istvánné, Jesztl Kálmánné, Nád- házy Károlyné, Siflis Istvánné, Varga Dánielné, Földházy Károlyné, Makray Sándorné, Jeszenszky An- talné, id. Jeszenszki Béláné, Gyepes Gergelyné, j Barta Laszlóné, özv. Lindenberger Alaiosné, Gyulai j Lajosné, Szikes Béláné, Tamás Lajosné, Pammer | Józsefné, Sipos Endréné, Verntr Lajosné, Kertész j Gyuláné, Bisicz Elekné, Csikós Istvánné, Ulelay Lajosné Leányok: Petik Teruska, Vainer Mariska, Jesztl Olga. Siflis Mariska, Mészáros Jucika, Makray Dusika, Jeszenszky Jolánka, Barta Jolánka, Lin- denberger Marosa, Gyulai Rózsika, Szikes Erzsiké, Pammer Jolán, Hanusz Mariska, Bisicz Jucika, Csikós Ninuska, Steigerwald Ilonka (Szeghalom), Baráth Annuska, Halász Ilonka. CHnczar Adolf ünneplése. A gyulai kereskedők és kereskedő-ifjak társulata, kózbecsülésben és sze- retetben álló elnökének Czinczár Adolfnak elnöksége 25-ik évfordulója alkalmából december 8-án, vasárnap délelőtt 11 órakor sajat helyiségében ünnepi közgyűlést tart, amelynek keretében az elnök olajf-st- ményü arcképét leleplezi. A közgyűlés után társasebéd lesz. Halálozás. Répási Ignác takácsmester, városunk régi tisztes polgára, november 24-én 72 esztendős korában meghalt. A boldogult derék ember halálát gyermekei, unokái és kiterjedt rokonság fájlal a. Temetése kedden volt nagy részvéttel. A halálesetről kiadott gyászjelentés a következő: Alulírottak mély fájdalomtól lesújtott szívvel tudatják a jó apa, nagyapa, rokon és joburátnak Répási Ignácnak folyó évi november hó 24-én délután 1 órakor élete 72-ik évében súlyos szenvedés után történt gyászos el- hunytát. A megboldogult földi maradványai folyó évi november 26 án délután 3 órakor fognak a róm. kath. anyaszentegyhaz szertartása szerint a Szent Kereszt-temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent miseáldozat az elhunytnak lelki üdvéért folyó évi november hó 27-én délelőtt 8 órakor fog a róm. kath nagytemplomban az egek Uiának bemutattatni. Gyula, 1912. évi november hó 25. Áldás és béke poraira! Róza és férje Ludvig Károly, Teréz és férje Volent Mihály, János és neje nehogy elinaljon a gazember, jó erősen belekapaszkodott a karjába, miközben egyre tisztuló fejjel azt fontolgatta, hogy juthatna legbiztosabban a pénzéhez ? Az bizonyos, hogy erővel nem veheti vissza. Nem is bírna ekkora mohamed emberrel Ha meg gyanút fog, elugrik Aztán azt se tudja, ki csikaja, borja. így hát csak fortéllyal . . . Nini! ütődött az eszébe, hátha bevezetné ? Egy-két lépés után hirtelen megtorpant, a belső zsebéhez kapott s rémülten elkiáltotta magát: — Jaj a bugyellárisom 1 A cimbora az első pillanatban szaladni akart, de egyszerre a fejébe villant, hogy azzal éppen maga ellen ébresztené fel a gyanút. Jobb ha marad. Ezért hát egész ártatlan arccal tudakolta : — Mi van vele ? — Ellopták. — Mikor ? Hol ? Ki ? — Hiszen ha tunnám, hogy ki . . . — Talán a lacikonyhában, a nagy embörára- datban, — vélé a jó ember. — Lőhet, lőhet . . Aztán rábólintott: — Ott, ott . . . Leginkább is ott. Majd körülvakargatta a tarkóját. — Most má’ mit csináljak ? Mit ? Ugyan mit csináljak ? Hirtelen a homlokára bökött. — Jelöntést toszok a rendőrségön. Mönnye- nek ki a lacikonyhába . . . A cimbora helyeselt. — Jó lösz, jó ! — Hát akkó’ gyerünk. — Mönyünk. S a két ember nagy igyekezettel eltalpalt a! városháza felé. Mikor megérkeztek a rendőrség szobájába, Hétágu elorditotta magát: — Tekintetös kapitány ur, hoztam egy tolvajt ! Engöm lopott mög. Engöm la, ott van a csizmaszárjába a pénzöm . . . Nyolcszáz korona . . . A cimborát lekapták a törvény sörényes emberei s a bugyellárist kiszedték a csizmájából. — Ez az ? — kérdezte a kapitány. — Ez, ez — bizonykodott Gergő, miközben egy keresztbe vetett pislantást eszközölt az igaz jószága felé s már nyúlt is utána A kapitánynak azonban sehogysem tetszett a sor. Hátha csalafintaság van a dologban ? Közös szerzemény s összevesztek rajta. Van az úgy néna! Aztán mindkettő részeg. Legjobb lesz ezeket lecsu- katni. Reggelig kialusszák a mámorukat s aztán majd kibeszélik az igazat. Úgy is lett. Gergőnek nem adta vissza a pénzt, sőt még az egyéb holmijait is elszedte s aztán aló, be a dutyiba. Gergő ugyan w akaratoskodott, kötötte magát. Nem és nem. Ő nemes ember ... De a rendőrök közrekapták s nagy üggyel-bajjal ajtó mögé tették. * Gergőné otthon hiába várta az urát. Nem jött. Elmúlt az este, el az éjfél. Semmi. Se a Gergő, se a tinók. Mi van vele ? Bizonyosan megint kocsmázik a kötnivaló s nyakára hág a tinók árának. Ej, ej ! De hogy is ereszthette el igy magányosan 1 Addig-addig töprengett magában, mig végre is felkelt, felöltözött s a hajnali vonattal bedöcögött Gyulára Előbb egy-két korcsmába nézett be. Tudakozódott. Majd a rendőrségre sietett Éppen jó helyre és jókor. Gergő ott állt a kapitány előtt. — Hát te ? — ijedezett az asszony. Góg Terézia, Erzsébet és férje Szatrán Vince, Mihály és neje gyermekei. Ludvig Károly, Ludvig Antal, Ludvig Gyula, Ludvig Helen, Volent Ferenc, Volent Erzsébet, Szatráu Imre, Szatrán Erzsébet unokái. Répási Antal unokaöccse. Visszahelyezés. A pénzügyminiszter Nóránt József ideiglenesen nyugdíjazott gyulai pénzügyőri biztost, ebben a minőségben a X. fizetési osztályba való sorolással, a tényleges szolgálatba visszahelyezte. Eljegyzés. Hadházy András gyulai honvéd- főhadnagy november 23-án eljegyezte dr. Berényi Ármin ügyvéd Mariska leányát. Elveszett százkoronások. Szomorúan végződött a pénteki hetipiac Schuck Jánosnó gyulai Hosszu- utca 15. szám alatti lakosnőre. Ugyanis a piacon eladott két darab hízott disznót Najmann Györgynek, akitől két darab százkoronás bankót kapott. A bankjegyeket belegöngyölte egy kendőbe, amelyet továbbra is folyton a kezében szorongatott. A disznókat segített a mázsáiétól a vágóhidra behajtani, azután hazafelé indult. Útközben megakarta nézni a pénzt, a kendőt kibontotta, s akkor megrémülve tapasztalta, hogy mind a két százast elvesztette. Keresésére indult, de bizony sehol sem találta meg. A becsületes megtaláló humánus dolgot cselekednék, ha a károsultnak, vagy a rendőrségnek átadná a pénzt, miután az összeg nem is a szegény asszony tulajdona volt, hanem apósáé, akinek megbízásából adta el a sertéseket. Tűz a koporsógyárban. Nagy riadalmat keltett vasárnap reggel fél kilenc órakor a belváros közepén emelkedő füstoszlop, s a toronyőr tűzjelzése. Sál József koporsógyárának egyik épülete gyuladt ki belülről, s a felhalmozott gyúlékony faanyagokon roppant gyorsan terjedtek a lángnyelvek, úgy, hogy sem a házbeliek, sem az odaérkező tűzoltók nem voltak képesek a tetőt megmenteni. A leégett épület egyik részében asztalos műhely volt, a másik részében pedig szállításra készen becsomagolt disz- koporsók és csomagoló anyagok állottak. A műhelyben vaskályha volt felállítva, s valószínűleg abból kipattanó szikra gyújthatta meg a szerte heverő forgácsot. A munkaszünet miatt abban az időben senki sem tartózkodott a műhelyben, azért hara- pózhattak el észrevétlenül a lángnyelvek. A szenvedett 9121 korona kár biztosításból megtérül. A jövő évi fösorozás. Alig ért véget az idei fősorozás, már megérkezett a honvédelmi miniszter rendelete a jövő évi fösorozás előmunkálatainak végrehajtása tárgyában. A vármegye alispánja a rendeletnek megfelelően utasította a járási íőszolgabirákat, polgármestert, valamint a községi elöljárókat, egy________________________________________S_ — Semmi, semmi jó asszony. Nincs baj. Egy kis félreértés, — magyarázta a kapitány, miközben a bugyellárist átnyújtotta Gergőnek. — Itt a pénze ! Aztán a pillangós papucsot, meg a rojtos selyemkendőt nyomta a Gergő markába. — Ez is igaz jószág! Az asszony szemei megvillantak s mint a saskeselyü csapott le a finom holmikia. — Mi ez ? S egy pillanat alatt kezében voltak a gyanús jószágok. Gergőnek még a térdekalácsa is megremegett az ijedtségtől. — Ez, ez . . . Már el akarta tagadni a hozzájuk való jussát, mikor a kapitány, megérezve a közelgő fergeteget, — hisz ő is ember — lágy, behízelgő hangon odaszólt az asszonynak : — Hogy ez mi? Hát mi volna? Vásárfia. Magának vette az ura. Említette is tegnap, hogy a feleségének . . . Gergő hálás pillantást vetett a kapitányra, aztán mohón felkapta a szót : — Persze, hogy neköd vöttem. Gondoltam, úgy is régön áhítozó utánuk . . . Az asszony vizsga tekintetet vetett a két emberre, de azok olyan ájtatos képet vágtak, főként a Gergő, hogy hinni kezdett Ujjaival szaporán megtapogatta a papucsok cifra cirádáit; majd a kendőt fordította a sarkára, meglibegtette; biccentett a fejével, mintha csak azt mondta volna : szép, szép . . . Aztán egy hirtelen mozdulattal nyakába kerítette a rojtos cifraságot s mosolyogva odabökött könyökével az embere felé: — No mönnyünk! S szép egyetértésben elkövetkeztek.
