Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-04 / 5. szám

2 Békés 1912. február 4. S iiek. Tiszteletbeli kanonokok beiktatása. Dr. Dunay Alajos békésszentandrási plébánost és Szirmay L. Árpád szarvasi esperes plébánost, három társukkal együtt f. hó 1-én iktatta a váradi káptalan tiszte­letbeli kanonokjai sorába Fetser Antal felszentelt püspök, püspöki helynök. A 9 órai szentmise után harangok zúgása jelezte a szertartás kezdetét Az újonnan kinevezett tiszteletbeli kanonokok letették az előirt esküt, majd Veni Sancte következett. Fe­tser szép beszédben emlékezett meg az uj tb. kano­nokok érdemeiről, ezután Brém Lőrinc pápai tb káplán, püspöki titkár felolvasta a királyi adomány­leveleket és a beiktatást elrendelő püspöki iratokat. Minden adománylevél felolvasása után Fetser püspök beiktatta a kinevezetteket, felruházva őket a tb. ka­nonokok összes jogaival. Az ünnepély a Te Deum hangjaival ért véget A beiktatás alkalmából gróf Széchényi Miklós püspök ebédet adott, amelyen részt vettek a javadalmas és tiszteletbeli kanonokok, dr. Lindenberger János gyulai esperes plébános és az udvari pupsag. A miniszterelnök üdvözlése. A szerencsés ope­ráció, mely gróf Khuen-Híderváry Károly minisz­terelnöknek visszaadta szemevilagat, mint ország­szerte, úgy Gyulán is őszinte örömet keltett Ennek az örömteljes érzésnek kifolyása az a sürgöny is, amely a hétfői napon — amidőn az országos nem­zeti munkapárt a közszeretetben álló kormányfőt ünnepelte — Gyuláról felküldetett a munkapárt országos körének a következő tartalommal: >A Gondviselés adta nekünk nehéz, válságos időkben hivatott vezérünket, Ivhuen-Héderváry Károly gró­fot, a Gondviselés adta vissza egészségét, a Gond viselés fog őrködni, hogy az akadályokon diadal­maskodva, hazafias nemes céljait megvalósíthassa. Vezérünkbe vetett teljes bizalommal lelkileg részt veszünk a tiszteletére rendezett ünnepélyen. A gyulai munkapárt végrehajtó bizottsága: Ladies László, Marki János elnökök.« Megjegyezzük, hogy a miniszterelnök tiszteletére rendezett ünnepségekre felutazott és résztvett Kéry Gyula, varmegyénk fő­ispánja is, aki tudvalevőleg Hédervary gróf leginti- musabbjai közzé tartozik. Kinevezés. Kéry Gyula főispán dr. Szalay Dezsőt a vármegyei közkórház szemészeti osztályára segédorvossá nevezte ki, ugyanekkot dr. Szepes Mór segédorvost állásától felmentette. A közigzagatási bizottság február havi rendes ülését f. hó 12-én tartja. Kinevezés Kőrös Lajos megyei tiszteletbeli aljegyzőt, a pénzügyminiszter pénzügyi fogalmazóvá nevezte ki s szolgalattételre a lugosi pénzügyigaz­gatósághoz osztotta be Körös Lajos 6 évvel ezelőtt lépett mint közigazgatási gyakornok a varmegye maga és kicsinyei életét. A sovány gebe fölszegte a fejét és prüsszögve, fújva úszott az árral. A sze­gény ló feje néha fáradtan bukott le. Balogh András ilyenkor lábaival megszorította, biztatóan szólt hozzá és a sovány állat megint tovább úszott. Lá­bait véresre hasogatták az eles szegélyű jégtáblák Egyszer már el is merült a feje. A gazda a söré­nyéhez kapott, de ekkor a fiacskája kiesett az ölé­ből. Az asszonyok dermesztő sikoltásban törtek ki. Bennünk, férfiakban is megdermedt a vér. — És mi történt a fiúcskával ? — Egy jégtáblára bukott. Ez volt a szeren­cséje. Apja lehajolt és ölébe kapta. Es nehány örökkévalóságnak tetsző pillanat múlva észrevettük, hogy a ló már a földön gázol. Közeledett a temető széléhez, amely magasabban feküdt. — Szóval megmenekültek ! — Uram — folytatta az orvos — nincs fo­galma arról, milyen örömujongás támadt Mindenki elfeledte, hogy háza összedült, vagyona, jószága elpusztult. A tanító felütötte a zsoltárköny­vet és az egész gyülekezet szent áhítattal dicsérte az Urat. — De hát akkor miért borult el a Balogh András lelke? — A kiállott szörnyű izgalmaktól Mikor de­reglyével érte mentünk, sírva ölelte, csókolta két kis didergő gyermekét. — Ne sirassa a házát András gazda, adjon hálát az Istennek, hogy megmenekült, próbáltam vigasztalni. Balogh zavarosan nézett rám és megrázkódva hebegte : — Jön a viz ! I szolgálatába, azt megelőzőleg pedig mint Írnok mű­ködött éveken át az államépitészeti hivatalnál. Kőrös nagy ambícióval, a vármegyei intézmény iránt érzett lelkes szeretettel feküdt neki hivatásának és min­denben a dolgok mélyére ható lelkiismeretességgel, éles judiciummal párosult közigazgatási tudással, kifejtett tevékenysége folytán egyike volt a tisztikar legértékesebb tagjainak Dacára ezen kiválóságának, az a természetszerű törekvése, hogy pályáján elő­haladhasson, — a körülmények reá nézve mostoha alakulata miatt — nem sikerült. Többizben pályá­zott aljegyzői és szolgabirói állásra, azonban a válasz­tás alkalmával mindannyiszor kisebbségben maradt. Az igaz, hogy ennek az eredménytelenségnek rész­ben ő is volt az oka mert nem akart alkalmazkodni ahhoz a nagyban divó szokáshoz, melyszerínt a pályázó tisztviselők, a megyebizottsági tagokat elő­zetesen felkeresik s szavazataikat kérik megválasz­tásukhoz Abban az ideális felfogásban élt, hogy a tisztviselőknek becsülettel kifejtett működése egy­magában elegendő ahhoz, hogy meg is válasszák. Minthogy pedig ilyen körülmények között a jövőre nézve sem lehetett biztos kilátása arra, hogy a megélhetését biztositó valamelyes állást elnyerhessen, ezért kénytelen volt a közigazgatási szolgálattól — amelyen pedig ragaszkodással csüngött — megválni s jövőjének biztosithatása végett más életpályát kezdeni, ami különben szintén nem könnyű, sőt nagyon is nehéz feladat volt, mert a pénzügyi tiszt­viselői pályán még nagyobb a tülekedés, mint a törvényhatóságin s hogy mégis sikerült ott fogal­mazói állást nyerni, kizárólag Kéry Gyula főispán hathatós intervenciójának gyümölcse. Szívből óhajt­juk, de reméljük is, hogy uj pályáján kevesebb csalódás éri Kőrös Lajost és lelkiismeretes munkás­sága az eddiginél megértőbb méltánylásra talál. A gyulai vasúti állomás villamos világítása, évek óta tartó hosszas vajúdás után a végleges meg­oldáshoz közeledik. Az államvasutak igazgatóságá­nak mintha mostoha gyermeke volna a gyulai állo­más, annyira elhanyagolta eddig annak berendezését. Közel két évtizede van már üzemben a gyulai vil­lamos mü, de azért a vasúti állomás a múlt nyárig pokoli sötétségbe burkolódzva fogadta az esti vona tokkal érkező s induló utasokat. Sok panaszra, a vá­ros és vármegye közbenjárására többszöri sürgetésre volt szükség, hogy a vasúti igazgatóság érdeklődése íelköltessék az életveszélyes tarthatatlan világítási állapotok iránt. A takarékos m. kir államvasut a múlt évben nem birt megegyezésre jutni a békés­megyei villamosági társasággal az áramszolgáltatás egységáraira nézve, mire más megoldáshoz folyamo­dott. A nyár folyamán több petroleum-gáz lámpát állíttatott fel a pályaudvaron, a melyek részben meg­szüntették az eddigi sötétséget de az indóház ter­meiben s hivatalos helyiségeiben még mindég pis­logó mécsek árasztották a félhomályt. Végre is be kellett látnia a magyar államvasutnak, hogy csak a j villamvillagitás bevezetésével lehet minden igényt j kielégíteni. A berendezési munkálatokra január 22-én | tartották meg a versenytárgyalást. Ajánlatott tettek | Sál István (Gyula) 6335 kor. 75 fill , Ganz-féle vili. [ részvénytársaság 10.019 kor , 30 fi 11., Magyar Sie- ! mens-Scbuckert müvek 7410 kor.. 70 fill árban. Az ajánlatok között Sál István gyulai elektrotechnikai J vallalata a legolcsóbb, s minden bizonnyal ezt fogja I elfogadni a vasút igazgatóság. A bevezetési munká­latokat kora tavasszal megkezdik, s már május 1-én j villanyfényben fog úszni az állomás és az előtte I levő tér is. A mozgóposta s a gyulai vasúti állomás. F. hó 2-án reggel az a kelletlen eset bosszantotta meg : a város közönségét, hogy Budapestről a lapok, egy ! ben a fővárosi levél és csomagküldemények elma­radtak. Mindenki azt vélte, ami — különben elis­meréssel Írjuk — mostanában ritkábban történik meg, hogy a mozgóposta Csabán másfelé irányi- ' tóttá, vagy hogy a budapesti éjjeli vonat késése miatt a szegedi vonat Csabán nem vahette át a kül­deményeket, de informálódván a küldemények el- maradási oka felől, kitűnt, hogy az újság-, levél- és j csomagszállitmányt a mozgóposta Csabán átvette és | el is hozta Gyulára, azonban a gyulai állomáson I elindították Sarkad felé a vonatot, mielőtt a mozgó- ! posta a gyulai kir postahivatal kezelőszemélyzeté­nek — amely pontos időben ott volt az állomá on és a megfelelő vágány előtt — a postai küldemé­nyeket leadhatta volna. A postakocsinak egy-két le­dobott csomaggal, üresen kellett a városba bevo­nulnia, pedig mindössze még egy percre lett volna szükség, hogy minden küldeményt átvehessen És egy félórai késés mellett ezt az egyetlenegy percet nem szánták a postának, helyesebben mondva a posta révén erősen érdekelt közönségnek. Úgy mondják, hogy ilyen eset, különösen a csomagokat illetőleg, az állomáson már több ízben is megtör­tént. Most nem kutatjuk hogy kinek a hibájából történt ilyesmi, de akárkinek a mulasztásából, vagy netalán önkényéből történt, ennek az esetnek többé nem szabad ismétlődnie, mert a publikumnak és fel­jelentés folytán bizonyára úgy a posta, valamint vasutigazgatóságnak gondja lesz rá, hogy aki ha­sonló kedvtelést enged meg magának egy nagy in­telligenciájú, élénk forgalmú megyeszékhely közön­ségének rovására, kedvtelésének keserves következ­ményét is elviselje. A képviselőtestület szerdán délután dr. Lovich Ödön polgármester elnöklete alatt rendkívüli köz­gyűlést tartott, melyen mintegy hetven városi kép­viselő jelent meg. A közgyűlés egyedüli érdeklődést keltő tárgya a vadászati bérjövedelem felosztása ügyé­ben a városi főügyész jelentése s ezzel kapcsolatban az állandóválasztmány javaslata volt, amely ügy másfél órás hosszas vitát keltett. Lapunkban több­ször behatóan foglalkoztunk a vadászati bérjövedelem felosztási ügyével, ismertettük a közigazgatási bíró­ság Ítéletét, amely a vadászterületek földtulajdono­sainak panaszára kimondotta, hogy a bérjövedelmek, amelyek eddig a város közpénztári szükségleteinek fedezésére használtattak fel s igy pótadócsökkenést eredményeztek, a város által, az érdekeltség költ­ségén készítendő terv szerint a földtulajdonosok között 6 évre visszamenőleg felosztandók. A fel­osztandó összeg a f. évi augusztus 1-én esedékessé váló 8000 korona figyelmenkivül hagyásával 29073 1 koronát tesz ki, amely összeg a felosztás megtör- ' ténte esetén pótadóból lenne fedezendő, minek következtében a város f. évi pótadója 12 és fél százalékkal emelkednék. Az ügy jelenleg abban a stádiumban van. hogy a városnak — befejezett ténnyel, Ítélettel állván szemben — a közigazgatási bírósági ítélet végrehajtási módozatait kell keresnie és megtalálnia, ami, mint azt az illetékes körök, a dolgok ismerősei, előre látták, csaknem megvalósit- hatlan, óriási nehézségekbe ütköző feladat. E végből a polgármester felhívására dr. Jantsovits Emil városi főügyész terjedelmes javaslatban sorolja fel a repar- ciálás körül figyelembe veendő tényezőket, amelyek között — már lapunkban körvonalazott nézetünk -ze- rint is — legfigyelemre méltóbb, hogy a felosztásnál nem lehet egyedül a földterület nagysága, a birtok­arány a mérvadó, mert az erdőterületet, — ami a város tulajdona és legnagyobb jövedelmet hozza, — magasabb háuyad kell, hogy megillesse, mint a sik földek birtokosait. Azonkívül a törvény értelmében nem is a föld tulajdonosát hanem annak mindenkori haszonélvezőjét, illetőleg bérlőjét illeti a vadászati bérjövedelem. Eszerint 6 évre visszamenőleg meg kell állapítania a felosztási tervezet készítőjének azt, hogy a város határát képező 32000 katasztrális • hold minden parcellájának ki volt évenként a tulaj­donosa. haszonélvezője, illetőleg bérlője s azok Hun­derükével, — mintegy 4 — 5000 emberrel — külön- külön tárgyalva, békés egyezségre törekednie. Egyez­ség sikertelensége esetén első fokban a varos polgár- mestere van hivatva dönteni. Az állandó választmány javasolja, hogy a jogosult területek és jogosított személyek megállapításával s a felosztási terv el­készítésével dr Jantsovits Emil városi főügyész bizassék meg, mint eme munkálat elkészítésére egyedül alkalmas ember, tekintettel ama körül­ményre, hogy a város maga is, mint erdő és föld- tulajdonos igen tekintélyes kvótában részesül a fel­osztandó összegből s ba a munkálatot nem városi tisztviselő készítené, akkor a varosnak azt még felül is kellene vizsgálnia, ami kiszámithatlan munka- többletet okozna. Miután pedig eme megbízás a főügyész hivatali működése körén kívül esik, a mun­kálatért felszámítandó dijai és költségei, a felosztás után költségjegyzék alapján fognak az érdekeltség terhére megállapitiatni. A javaslatnak eme utolsó pontja, a díjazás mérve, képezte aztán a hosszas vita ütköző pontját. A vitában részt vettek: dr. Si- monka György, Csőke István, Kávái Gábor, dr. Martos József, dr. Nagy Kálmán, Singer Mihály, Fábián Ferenc, Weisz Mór stb. A felszólalók egyrésze, látván, hogy a reparciálás művelete milyen óriási munkával jár, és az legvérmesebb számítás szerint is legalább két évig eltart, mások szerint egy ember­öltő is kevés annak végrehajtására s igy előrelátha­erre.

Next

/
Thumbnails
Contents