Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-06 / 40. szám
2 Békés 1912. október 6.. a hatásköre a szabályrendeletben körül Írandó. A többi módosítások nem lényegbe vágók. A vármegyei dijnokok a »dijnok« elnevezést lealacsonyitónak tartják s ezért más elnevezés iránt országos akció megindítását kérik a törvényhatóságtól. Sérelmesnek mondják azt is, hogy a dijnokok nem »kineveztetnek«, hanem csak »felfogadtatnak« ; ezáltal anyagilag is károsítva vannak, mert féljegygyel nem utazhatnak. Végül azt kívánják, hogy ne felmondás alapján, hauem csak fegyelmileg legyenek el- bocsájthatók állásukból. Mindezek alapján a vármegyei szabályrendelet módosítását kérik. A kérelem teljesítése azonban ezidőszerint alig remélhető, mert a dijnoki szabályrendelet rendelkezései a belügyminiszteri minta szabályrendelet alapján — a dijnokok különleges jogállására tekintettel — vannak megállapítva, ezért még ha a kérelmek teljesittetuek is, nem remélhető a felsőbb hatósági jóváhagyás kinyerése. Midőn a feketekörözsi remetei vashid vasszerkezete a vállalkozó által szereltetett, a felállított állványokat, a hirtelen bekövetkezett árvíz elsodorta, miáltal a vállalkozó 300 korona kárt szenvedett, amelyet a vállalkozó méltányossági alapon, az építtető két vármegye ré széről megtéríteni kér. A kérelem teljesen megokolt lévén, az bizonyára kedvezően intéztetik el. A Joins gént már ton—szarvasi helyi érdekű vasút segélyezése címén, a vállalkozók 120.000 korona hozzájárulást kérnek. A vármegye közúti alapja deficittel dolgozik, tehát ebből segély nem adható; vasút pótadó megszavazására pedig remény alig van. Ugyanezt mondhatjuk a kondoros—békéscsabai vasút létesítésére, a vármegyei hozzájárulást kérő községi beadványra. Itt általában megjegyezhetjük, hogy mindazon kérelmeknek, amelyek a közúti alap hozzájárulását célozzák — fedezet hiányában az elutasítás lesz a sorsa. Megírtuk annak idején, hogy a Gyula város közlegelőjén fellépett lépfene járvány meggát- lása céljából szükséges szerumozást s védőoltást az alispán elrendelte, amivel azután sikerült is a már veszélyessé vált baj tovaterjedését megakadályozni. A gyógyszerum költsége 2000 koronánál nagyobb összegre rúg. Ennek fedezésére kéri az alispán a törvényhatóságot, hogy a kérdéses összeget, a vármegyei ebadó-alapból engedélyezze. Minthogy az alispán rendelkezése törvényen alapul és szükséges volt; ezokból azt csak helyeselni lehet és a törvényhatóság bizonyára engedélyezni fogja a felmerült költségeket. A községi állatorvosok kérvényt adtak be a törvényhatósághoz, amelyben fizetésüket legalább 800 koronában kérik megái lapítani s egyben lakásbórt kérnek. A törvéuy szerint a községi állatorvosok javadalmát, az illetékes képviselőtestületek meghallgatásával a törvény- hatóság illetékes megszabni. Ez okból az alispán felhívta a képviselőtestületeket, nyilatkozzanak az állatorvosok kérelme tárgyában. A meghallgatott képviselőtestületek közül egyetlen egy akadt: Szarvas, amely hajlandó a kérelmet teljesíteni, a többiek nem tartják a községi állatorvosok kérelmét figyelembevehetőnek. Ebben az ügyben, amint tudjuk, az a javaslat, hogy a szarvasi községi állatorvos javadalma a kívánt mértékben legyen megállapítva, ellenben a többi képviselőtestületek a kérdésnek újabb megfontolására lesznek felhiva. Azt mondanunk sem kell, hogy az állatorvosok kérelme felette indokolt és méltányos s ha a községek a többi alkalmazottak fizetését már rendezték, igazán érthetetlen, miért húzódoznak attól, hogy a községi állatorvosok javadalma, azok képzettségével s hivatásuk fontosságaival némileg is arányban álljon. Kétségtelennek tartjuk, hogy a törvényhatósági bizottság rövid időn belől, még a képviselőtestületek ellenzésével szemben puszta az apátságot illette s a szolgák kötelesek voltak évenként két ökröt, tiz kenyeret, családonként 1 tyúkot s két családonként 1 libát, továbbá négy akó bort, négy akó sört az apátságnak beszolgáltatni.' Az apátságot illette Szeghalmon az oklevél szavai szerint a szőlő a vincellérrel együtt Az oklevél e kifejezése arra mutat, hogy a szeghalmi szőlőmivelők rabszolgák voltak, kiket ajándékozni lehetett s mivel a rabszolgák többnyire idegen nemzetiségűek, szlávok voltak, ebből is Szeghalom szláv származására lehet következtetni. Hogy a megadományozott zástyi apátság merre volt, arra nézve az oklevél nem ad felvilágosítást. Lehetséges, hogy e nagy kiterjedésű Szeghalom— nadány—békési donatió területén, talán a békési vár közelében feküdt. Hogy voltak-e ezen falvaknak önálló paróchiái, azt sem tudjuk. Hogy a pogányság a megye területén a XI század közepén még oly erős volt, mint amilyennek a Vatha-lázadáskor mutatkozott, ez ellen szól. A papok,. téritők hiánya miatt maradhatott itt uralkodó a régi szellem A keresztyénség s ezzel ! az uj állami rendszer tudvalevőleg az egész magyarság körében nagy ellenállásra talált s ha nem is lázadtak fel mindenütt fegyveresen, a magyar nemzet vallási közönye miatt (melyről az idegen téritők annyit panaszkodtak) a keresztyén vallás csak lassan terjedt. A nomád-élet kedvelése viszont az uj állami rend megszilárdulását késleltette. Ha az egész országban nehezen terjedt az uj szellem, mennyire nehéz lehetett itt a téritők helyzete. ahol a mocsarakba, erdőkbe elrejtett telepeken kívül falvak nem voltak, hol egyetlen vár volt, mely a királyi seregnek erősséget nyújtott. A hagyományok szerint az I. Endre trónra- léptekor kitört „pogánylázadás“, a törzsfők ez utolsó szabadságharcának feje, Vatha a Berettyó- vidéken született s a Borsa-nemzetségből származott. t) L. Haan i. m. Jóllehet, a bírálatot megálló okmányok ezt nem bizonyítják, mégsem látszik lehetetlennek, sőt igen valószínű, hogy a Borsák mindaddig a régi szellem erős támaszai voltak, mig csak Géza herceg főispáni rangra nem emelte őket. A lakosság azonban tovább is a régi rendhez szított, nem akart letelepedni s földmivelést folytatni, amit eddig csak a lenézett, idegenfaju rabszolgák végezték s a Béla király alatt megismétlődött felkelés ismét harcba szólította a békésmegyeieket. Mikor azonban uj papiállomások alapításával a térítés munkája intenzivebb lett, a békésmegyei nomádok is feladták a harcot. 1067-ben a kemény Borsák ivadéka, Péter a keresztyén király főispánja lett s a keresztyén papság erősítésére áldozza birtokai egy részét ! Az 1067-diki alapítást nyomon követte egy második A királlyá választott Géza herceg alapit 1075- ben Békésmegye területén uj papi állomást, a szent- benedeki monostort.' A monostornak adományozta a szentbenedeki pusztát és a királyi sertéstelepen, Dobozon bizonyos jogokat ruházott a monostorra. A gyulai határban ma is van egy Szentbenedek nevű puszta, bizonyára itt volt a monostor. Nem lehetetlen azonban az sem, hogy mindkét papiállomás, a zástyi apátság és a szentbenedeki monostor egyaránt más megye területén feküdt s csak a telsorolt birtokok révén volt közük megyénk- hez már a XI század folyamán. V. A békési vár megyéje nem ugyanaz a terület volt, mint a mai Békésmegye Délnyugoti része a Csanádi püspökég birtoka volt s a csongrádi várispánsághoz tartozott. !) L. Haan i. m. is meg fogja adni az állatorvosoknak az általuk kért nagyon szerény javadalmat. Békéscsabán a 7-ik gyógyszertár engedélyezését kérték a belügyminisztertől. A kérelem tekintetében véleményt adott a községi közegészségügyi bizottság elutasító, a képviselőtestület egyhangúan igenlegos értelemben. A vármegye főorvosa szintén indokoltnak tartja a 7-ik gyógyszertár engedélyezését. A törvény- hatóságnak is véleményt kell adui a vármegyei közegészségügyi bizottság meghallgatása után s mindezen vélemények felterjesztése után, a belügyminiszter fogja az utolsó szót kimondani, hogy engedélyezi e a 7-ik patikát Békéscsabán, vagy sem. Orosháza község képviselőtestülete kéri a törvényhatóságot, hogy tekintettel az utolsó népszámlálás eredményeire, a törvényhatósági bizottsági tagok számát, az eddigi 426 helyett, tekintve, hogy a törvény szerint minden 500 lakos után jár egy tagsági hely, 600-ra emelje fel. Tekintettel azonban a közigazgatásnak tervbe vett reformjára, a kérelemuek, még ha a törvényhatósági bizottság elfogadja is azt, eredménye aligha lesz, mert ahhoz a belügyminiszter — mint már több hasonló esetben láttuk — nem fog hozzájárulni. Nézetünk az, hogy a közigazgatás mai szervezete mellett, a bizottsági tagok már most is nagy számának felemelése, illetőleg szaporítása, a közigazgatás érdekében levőuek nem mondható, mert ilyen óriási számú tagból álló tesiileti szervezet, a hatáskörébe utalt ügyek pártatlan, igazságos és általában olyan elintézésére, amely egyedül a közérdek kívánalmait tartja szem előtt, teljesen alkalmatlan. A vármegyei igazoló választmány bemutatja az 1913. évre egybeállitott legtöbb adót fizetők névjegyzékét. A névjegyzék még nem jogerős, tehát a törvényhatósági bizottság azt egyA Gyulától délre eső terület, jóidéig maga Gyula is az aradi várispánságnak engedelmeskedett. A Szarvastól nyugotra fekvő vidék Szolnok- megyéhez tartozott. Viszont Biharmegye nyugoti részei, Szerep és Bajom környéke a békési várispánság részei voltak. Egészben a megye területe kisebb volt a mainál Pontosan fixirozott határa különben nem volt az első megyéknek. A határok, a területi és birtok- viszonyok folytonosan változtak A birtokviszonyok rendezése jóval későbbi időre esik. A megye népessége meglehetősen csekély volt. Számadatok ugyan nem állanak rendelkezésünkre Békésmegyét illetőleg, ismerjük azonban e korból a pécsváradi kolostor környékének népességi statisztikáját s ez alapot szolgáltathat következtetésekre. A pécsváradi kolostorhoz tartozó 41 faluban 1107 családfő teljesített szolgálatot.1) 1107 családfőnek, ha egy családra csak a szaporodáshoz feltétlenül megkívánt három gyermeket számitunk, több mint 5500 lélekszám felel meg. Egy falura átlag 130—135 lakos jut. Mivel a Dunántúl az ország legmiveltebb, tehát legnépesebb része volt s különben is Pécs környékét a püspökség igen kedvezőleg befolyásolta, mig Békésmegyében a kedvezőtlen természeti viszonyok minimális népességi számítást követelnek, egy falu lakosságát átlagban alig tehetjük itt többre a Pécsvárad környéki falvak népességének felénél Ha elismerjük, hogy a század végén a békési vár körül Békés, lka, Szövő, Doboz, Csaba, Szeghalom, Nadány, Gyarmat, Borsa, Bucsa, Szerep falvak már meg voltak, még úgy is legfeljebb 7— 800-ra tehető a megye egész lakossága a várnépet és „vitézeket“ (miles) is beszámitva. Chaba, Borsa, Gyarmat, Bucsa lakosai pásztorok, — a nomád-életet még alig elhagyott állat- * II. ') Az okmányt Marcali is boncolja a milleniumi történet II. kötetében.
