Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-21 / 29. szám
Békés L912. julius 21. ♦2 Endrödi vashid. »Es az ige testté lön !« — Ami után Eodrőd 14 ezer lakosa évek hosszú során át folyton epe- dett, — mi jövendő boldogulásának alapját megvetni hivatva van és mit hosszas küzdelmek sikertelensége felett elkedvetlenedve már alig mert remélni, — ime megvalósul ! — Mert mint örömmel értesülünk, az endrőd—mezőtúri vicinális közút 0.00 2.00 km. szakaszán a Hárnias-Körözs folyón át 214. o. m. összenyilásu hid kivitelének biztosítására ez évi augusztus 19-én a gyomai járás főszolgabirája, mint a járási utibizottság elnökénél zárt ajánlati versenytárgyalás fog tartatni. Aki ismeri az endrődi komp mizériáit, kit valaha rossz csillaga s balvégzete a szeszélyes Körözs áradása időszakában Endrödre menni kényszeritett s aki saját szemeivel látta s tapasztalta az endrődi gazdaközönség ezernyi bajait, midőn Körözsön túli birtokát hónapokig — nagy anyagi kárára — meg sem közelíthette s viszont a parcellázás által létesült újabb tanyák lakói nagy kerülővel. Gyomán át jöhettek a községbe egyházi s polgári ügyeik sürgős elintézése végett ; — bizonyára mindenki csak méltányolni fogja Endrőd lakosságának kulturális törekvését és ügybuzgalmából eredő páratlan áldozatkészségét, midőn a vashid fölépítésével egy szebb és boldogabb jövőjének alapját megvetette. Őszinte hálánk adóját róvjuk le a község érdemes elöljáróságának elismerésre méltó fáradozásáért, midőn a közszükséglet intő szavát megértve az ügyet melegen felkarolta, a nép különböző rétegeiben felburjánzó előítéleteket és aggályokat legyőzte s felvilágositólag buzditólag hatott a csiigge- dőkre, mig célját el nem érte. Ámde Endrőd községnek minden fáradozása hiábavalónak bizonyult volna be és régi óhaja még hosszú időre csak a jámbor fohászok közé lett volna sorozva, ha nem akad egy lelkes férfiú, aki a felvetett kérdés nagy horderejét felismerve, azt teljes ügyszeretettel felkarolta, minden közönyösség sőt rosszakarat dacára többé elejteni nem engedte, folyton felszínen tartotta és annak érdekében fáradhatatlanul járt-kelt és buzgolkodott, hogyr az összes tényezők egybevonásával az eszme testet öltsön ! — Ezen köztiszteletben álló férfiú, kit mindenütt a legelsők között találunk, midőn kulturális, szociális vagy közgazdasági kérdésekről van szó, — ki hivatala bokros teendői mellett még mindig időt talál arra, hogy a nép közé vegyüljön, annak érdekeit szívesen előmozdítsa, sőt még óhaját is ellesse, — kit majd ott látunk a felolvasó asztalnál a köz művelődési estélyeken, meleg, rokonszenves hangjával közérdekű tárgyakat fejtegetve, — majd pedig a közegészségügyi, közlekedési s egyébb kulturális mozgalmakban mindig a vezérszerepet vinni, — ezen közbecsülésben álló férfiú : a gyomai járás főszolgabirája Dr, Konkoly Tihamér! Kérjük azért, fogadja e helyen is önzetlen fáradozásáért és közhasznú tevékenységéért Endrőd közönségének osztalan elismerését és háláját, — adja a Jó Isten, hogy az építendő vashid, mint újabb kulturális intézmény még késő évekig Endrőd felvirágoztatására szolgáljon Z. J, Tanügy. A gyulai állami polgári leányiskola ez évi értesítőjét Abaft János igazgató állította össze. Az értesítőt az igazgatói jelentés vezeti be, melyben rövid vázlatokban az elmúlt iskolai év menetéről, illetve történetéről számol be az igazgató. Nagyobb számottevő esemény az év folyamán nem fordult elő. A tanulók előmenetele jó ; fegyelmi tekintetben kifogás nem történt; iskolai ünnepélyt az év folyamán csak két Ízben rendezett a tantestület, mivel alkalmas helyiség az év nagyobb részében nem állt a rendelkezésére. Külön szakaszok számolnak be az iskola felügyeletéről, a végzett tanítási anyagokról és kézikönyvekről, mely után a tanulók névsora következik— érdemsorozat nélkül; majd a statisztikai rész, melyből kitűnik, hogy beiratkozott év elején : 162 tanuló, kik közül 156-an tettek vizsgálatot Igazolatlan mulasz ás nem történt. Ezt követi a könyvtárak gyarapodásáról! kimutatás, végül vau a jövő iskolai évre szóló értesítés A beiratások szeptember 2., 3. és 4-én délelőtt lesznek ; jrvitó vizsgálatok szeptember 2-án délután. A békéscsbai ág. ev. Rudolf-főgimnázium 47-ik értesítőjét az 1911—12. iskolai évről Bukovszky János igazgató állította össze. Az értesítőt Fest László tanár nekrológja vezeti be, melyben a tanári testület meleg szeretettel emlékszik meg a jó kartársról s fájó szívvel búcsúzik el tőle. A révi kirándulásról Vidovszky Kálmán tanár ir hosszú, bő ismertetést, melyet követ az iskolai év története. I Egészségi állapot kedvező volt, a valláserkölcsi állapot igen jó, úgyszintén az előmenetel is. Az elvégzett tananyag kimutatási után a tornaügyekről számol be egy hosszú cikk. melyben főként a tornakor működése s a céllövészet fejlődése van kiemelve. Ezt követi a tanulók névsora — osztályozás nélkül majd a statisztikai adatok, mely szerint az év folyaesetet, dörmögött, aztán biztatáskép párszor meg- rántá még a gyeplőszárat s hogy meggyőződött jó szándéka eredménytelenségéről, elővette a gondüző pipát, rásörcentett, kissé félszegen ült s hozzá kezdett élete fontosabb eseményeinek s a család — mint mondá — gelegoliájának története elmondásához. Alig győztem végit várni, annyit beszélt, úgy meghurcolt. Tolnát-Baranyát összejártuk. Voltunk Tálján országban, csatáztunk a burkusokkal, ősz szebarangoltuk a nagy napokban lángba borult ha zát s ''égre gazdaság, mostoha időjárás, emberek rosszasága, mind-mind szép lassacskán leörlődött, mig egyszer csak megpillantám az állomást. Béni bácsi is helyre igazodott, elővette a biztató szer számot, megsuhintá s nagy óvatossággal az álló más elé kanyarodott Sietve ugrottam le az alkalmatosságról s szánakozva tekinték végig a nagy időket élt, a gazdasági téren sok keserves tapasztalatot gyűjtött, most már a tehetetlenség s végkimerülés ösvényén haladó két állaton. A szürke a kesellyel együtt nagyokat fújva, a kimerüléstől véreres, homályos szemekkel, vádolva tekintgetett a gazdára. A vonat dübörgése hallatszott Fekete füst- felleg lepte el a pályaudvart s a lihegő szörnyeteg beérkezett. Elkezeltem az öreg kocsistól s pár pillanat múlva a vonaton voltam. A régi kedves otthon jutott eszembe. Ez időtájt haza-haza szoktam látogatni. Már hóolvadáskor jelentkezett ez a jövésmenés, utazás iránti hajlandóság Eleinte a határt jártam. Állandó szemlélője voltam a kikelet ébredésének Lestem a fü ütközését, csodálva figyeltem a csenevész, rozsdabarna búza vetés tüneményes átváltozását, amint a fekete rögöket lassanként élénk zöldre festette, sárga és lilás foltokkal tarkázta a nagy természet. A napsugár lehelete állandóan ott bujkált a kipattanó csirák, barnás zöld mezők, színesedő bokrok közt s ibolya, gyöngyvirág- bogit ros szellőrózsa illatával telitette a levegőt. S midőn már a színekkel kihimezett rétek hirdették a gondviselést, valami megnevezhetetlen erő nyughatatlanná tett, az utazás iránti ösztön fokozott mér téliben jelentkezett, mely űzött e girbe-görbe dom- J bős vidékről S hogy most pár napra a testet, lelket j csendesen őrlő munkától felszabadultam, a zakatoló I vonat kényelmes pamlagán végig nyúlva, gondolat- j ban már a régi gyermektanyán kalandoztam s újra j végig éltem ezüstözött, hamvas fürtökkel, a diákévekben repesve várt vakáció édes napjait. így ma- 1 gamba mélyedve ringatott a -lázasan rohanó gőzös j Később az ablakhoz álltam. A végtelen sikság pázsitján egymásután tünedeztek fel a legelésző gulyák, ménesek, utszéli csárdák s a messze kéklő távolban egy-egy igénytelen kis erdő árnyában meghúzódó pusztai hajlék népe kíváncsiskodott Most uradalmi birtokon dübörgőn át a vonat. Egy- ' egy táblán százával munkálkodott a tarka-barka tömeg, piros hajnaltól szürkülő estig görnyedve, izzadva túrták, karaszolták az ezer holdas földet . . . a meglett férfi a rongyoskodó asszonyért, meg a , vézna testű halvány arcú gyerekekért, a reszkető léptű szülőkért . . az izmosodó legény a fejlődő \ bimbóért, lányért, a sokat igárő, de bizonytalan jö- \ vőért Amazok már csendes megadással, megtörtén, | ziháló mellel, táguló szemekkel; emezek még dé- vajkodva, epedő sóhajjal, lobogó vággyal, suttogó, könyörgő édes kívánással Egy fecskefarku pillangó libegve, repdesett a mán az intézetbe fel lett véve 305 tanuló; vizsgálatot tett 291. Magántanuló volt 25. Az érettségi vizsgálatra jelentkeztek 33-an, kik közül elbukott öt. 15-en egyszerűen, 7-en jól, 6-an jelesen érettek. Végül kimutatás vau a könyvtárak és szertárak ez évi gyarapodásáról, a gyámmtézet s a segitő-egye- sülét fejlődéséről, az önképzőkör működéséről. Ez értesítőt is a jövő évre szóló értesítés zárja be. Az orosházi állami polgári fiú- és leányiskola értesítőjét Nagy Lajos igazgató cikke vezeti be, mely az aldunai tanulmányi kirándulásról szól, melyet követ az igazgatói jelentés. A fiuk ez iskolai évben beiratkoztak 265-en, leányok I78-an. Külön cikk foglalkozik a kertgazdasági szakoktatással, a gyorsirási tanfolyammal, a kézügyesitő munkaoktatással. Jelentés számol be az ifjúsági Eötvös-kör működéséről, mely után következik a tanulók névsora — érdemfokozat nélkül, mijd a statisztikai kimutatások ; végül részletes tájékoztató van a jövő iskolai évre. A gyulai nagymagyarvárosi ovoda az állam által átvétetvén, a vallás- és közoktatásügyi miniszter annak újjáépítését rendelte el, mivégből a költségvetés és a tervek elkészülvén a költségek ősz- szege 21735 koronában állapíttatott meg. A miniszter értesíti most a tanfelügyelőt, hogy a szóban levő összeget jövőre, esetleg 1914. évben fogja csak utalványozhatni Azonban előlegezze a város a költségeket és ha ez megtörténik, a tanfelügyelő azonnal hirdesse meg a pályázatot az épület létesítése céljából. Ily körülmények között, ha a város a költségek előlegezését vállalja, az esetben az állami ovoda jövő tavasszal már átadható lesz rendeltetésének. Elleneseiben az ovoda építésének ügye megint bizonytalan időre lesz elhalasztva. Megemlítjük, hogy a kérdéses ovoda jelenlegi épülete oly rossz karban van, kogy az óvódat onnét ki kellett lakoltatni és igy jeleuleg a nagymigyarvárod gyermekek ovoda nélkül vannak, mert még magasabb bérösz- szeg mellett sem lehetett megfelelő helyiséget bérbe venni. Ösztöndijalapitvány. Tepliczky János szarvasi földbirtokos nemes érzületre való módon örökítette meg nevét, amennyiben az odavaló főgimnáziumnál és a tanítóképzőnél 800—800 korona ösztöndijala- pitványt tett olyan szarvasi születésű tanuló részére, ki jómagaviseletü és a mennyiségtanban kitűnő előmenetelt fog tanúsítani. mező felett, meg-megcsókolta a búj i illatot árasztó növényeket s ingerkedő hangon csábos meséket sugdosott a szirmait szerelmesen bontogató nagy tündérkert virágainak Kihajoltam az ablakon. A tikkasztó hőségben langyos szellő támadt s a messze elterülő, frissen kaszált here közt, gereblyére támaszkodott lány piros kendőjét meg-meglibbentette a szél, mintha óriási pipaccsal jászadozott volna. Mellette a legény egy pillanatra a közelgő vonatra felejtkezett, majd egymást átölelvé, a hatalmas rendek közt, a süp- pedékes talajon imbolyogva, ismeretlen mámortól bóduban, a táblát szegélyező erdőhöz mentek A foszlányos felhők mögé rejtődző nap le-letekint- getett a szerelmes párra, beárnyékolta a tüzes le- heletü legényt s takargatta a hamvas arcú piruló lányt, mintha restelné a dübörgő vonat utasai előtt a jelenetet. Nagyot kanyarodott a vonat. A hátrahagyott vidékre még egyszer visszatekinték s a sötétedő ernyő árnyában zöld pázsiton, egymás közelében láttam a piros kendős lányt s a fehéi gyolcsgatyás legényt Vagy hogy a délibáb űzte volna velem csalóka játékát ? Nem . . . nem. A vibráló levegőn keresztül mintha ingerkedő lánykacajt, csókcsatta- nást hallottam volna. A távolság egyre nagyobbodott. Elmosódott az izzó arc, a csábos nézés, mint a hogy egyszer minden beleolvad a nagy mindenségbe. Semmivé váliK. Nemsokára éleset füttyentett a vonat. Lihegve állt meg egy kis állomás előtt Az akácvirágos erdőbe burkolódzó falucska piros fedelű, karcsú tornya csillogva kandikált át a zsúpfedelű házikók
