Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-21 / 29. szám
\LIV. évfolyam. fnyiila, 1019. julius 91. 90. szám. Előfizetési árak: Egész évrt ... _ 10 K — f Fé l évre ... ... _ 5 K — f Év negyedre ... ._ 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ; KOHN DAVID Megjelenik minden vasárnap. Fundamentum nélküli házak. A Galilei kör kiáltványt intézett az érettségizett diákokhoz, amelyben felhívja őket, hogy mint egyetemi hallgatók iratkozzanak be a körbe s vegyenek részt szorgalmasan azokon az előadásokon és tanfolyamokon, amelyeket a kör időnként rendez, hogy az ifjúság az igazi haladással, az igazi műveltséggel megismerked- hessék. Ilyen felhívásokat kibocsátani szent joga van minden egyes körnek, amelynek elvégre a legfőbb éltető eleme : a tagdij. Ahhoz azonban alig hisszük, hogy joga volna egy csomó —> bátran kiírhatjuk — éretlen ifjúnak, hogy oly merész kritikát mondjanak a középiskolai és egyetemi nevelésről, mint amilyen a felhívásban bent foglaltatik. A Galilei kör szórul- szóra a következőket mondja: »Elmúlt korok fölösleges, sokszor hazug ábrázolása, holt nyelvek haszontalan grammatizálása, az egyház zavaros teremtéstörténetének értelmetekre való erőszakolása ez a középiskola munkája.« Beszél ezenkívül a felhívás a vallásoktatás értelemzavaró munkájáról; szóval a Galilei körnek nincs szüksége történelemre, nincs szüksége vallás- és erkölcstanra, nincs szüksége a klasz- szikus nyelvekre. Ezek mind csak az agyat butítják, az értelemnek és léleknek igazi nevelői a Galilei kör szerint a pozitív tudományok. Érdemes ezeket a nagyhangú mondásokat gombostühegyre tűzni. Igaz ugyan, hogy meggondolhatnék, vájjon kik mondják ezeket. Ha tudással, készültséggel és tekintéllyel rendelkező emberek szájából hallanánk ezt, talán még gondolkodóba eshetnénk, vájjon nincs-e igazuk ? De tudomásunk szerint a Galilei kör tagjai kivétel nélkül olyan fiatal főiskolai hallgatókból állnak, akiknek legnagyobb szükségük volna elsősorban is a tanulásra, az ismeretek elsajátítására, amellyel egyedül válthatnak jogot arra, hogy kritikát mondhassanak megismert igazságok fölött. ítéletét mondani valakiről, vagy valamiről, hirdetni valamely tant, kétségtelenül szent joga van minden embernek. Csakhogy mit ér az, ha az ember, vagy szervezet, aki valamit hirdet, abszolút tekintély nélküli. Galilei, akinek a nevét a főiskolai ifjúságnak egy feltűnni vágyó része kisajátította, korának legnagyobb csillagásza volt. Nagytudásu, nagykészültségii ember, szent joga volt tehát hirdetni egy olyan igazságot, amiről meggyőződött és még sem hittek neki. Csak a haladó idő adott igazat Galileinek, annak a tudománynak a fejlődése, aminek egyik legkiválóbb művelője volt, az döntötte el véglegesen, hogy mégis mozog a föld. Ha azonban egy csomó ifjonc kezdi hirdetni azt, hogy nincs szükség vallásra, nincs szükség történelemre, vájjon mi lehet ennek a következménye? Az, hogy az éretlen ifjakat kinevetik. Hiszen ma még mindenki abban a meggyőződésben él, hogyha történelem vagy vallástan nélkül épitünk fel egy lelkivilágot, az valósággal olyan lesz mint valami fundamentum nélküli ház. Az emberi léleknek nyugvó és kiinduló pontok kellenek. De vájjon van-e alkalmasabb kiinduló pont a múlt ismereténél s van-e jobb nyugvó pont, mint az erkölcs, az Istenben való hit. Hiszen még a legmegátal- kodottabb Galileista is -— különösen ha valamilyen szigorú tanár faggatja — fel szokott a lelke mélyen sóhajtani; Uram Isten, csak most segíts. Hogy lehet tehát kétsziniiség nélkül tagadásba venni a vallástan, a vallás szükségességét ? Miért van szükség történelemre ? Azért, mert a történelem példákat állít elénk. -Modell nélkül a festő és a szobrász sem tud alkotni, példák nélkül senkisem tudná az egyéniségét kifejleszteni, nem tudna magából embert formálni. Egyszóval a Galilei körnek minden állítása olyan, ami fölött ők maguk szoktak leginkább mosolyogni. Azonban könnyű rá.jönnüiík ez állítások mozgató rugóira. Könnyen rájövünk arra, hogy miért van szükség az emberiség felfogásával homlokegyenest ellenkező tanok hirdetésére. A gyenge értelmű emberek feltűnni akarása vigyorog elő a Galilei kör minden ténykedéséből. Alkotni nem tudnak, tehát rombolni akarnak, mert ez könnyebb. Modern Herostratesek akarnak lenni, arra számítva, hogy nevűk igy is bekerül a történelembe. Dicsőségüket nem irigyeljük, azonban az érettségizett ifjakat óvjuk attól, hogy bevegyék a Galileisták maszlagját. T Á B C A, Én vadvirágos erdőm . . . Én vadvirágos vadgalambos erdőm Tőled de messze elszakadtam! Olyan árvának éresem magam Mióta tőled elmaradtam ! Olyan árvának erezem magam Amilyen nincs több e kerek világon ! Öreg platánjaim ne várjatok . Ne várj, ne várj én elhagyott világom. Ti kedves öreg csillogó platánfák Ugye ti vissza vártok engem ? Én vadgalambos vadvirágos erdőm Nem szabad hozzád vissza mennem! Én vadgalambos vadvirágos erdőm Nem altat el többé a suttogásod! A szépségedben más gyönyörködik Más fogja látni if jutásod! Futok tőled, mert száműzött vagyok! Ki tudja hol fogok majd megpihennie Most csak előre utlan utón is! Hisz ez a sorsom: menni menni . . . Remegő szivvel állni, várni A boldogság bekulcsolt kapujánál . . . Érezni mindig, hogy Lázár vagyok Koldus a boldogok dús asztalánál . . . Te végtelenbe Jutó kedves ösvény, Ti rengetegbe vezető csapások Nem láttok többé engem erre járni . . . Az én nyomomba jönnek újra mások! Ti végtelenbe nyúló gyalogutak Ugye ti nem feledtek engemet ? Őrizzétek meg lábaim nyomát . . . Isten veled én vadvirágos erdőm Már visszatérni hozzád nem lehet! . . . Rácz Etus. Hazafelé. Irta: Péczely Ferenc. A két gebe fáradtan állt meg az állomásnál. Béni bácsi nagyot fohászkodva akasztotta meg a gyeplőt, fogai közül kiemelte a rövidszáru készséséget, egyet sörcentett a kavicsos talajra, aztán hátra fordult s úgy lassan, fontoskodva eregeté ki a szókat; — Na! ugye, hogy nem késénk el! — s szemöldökét a kalap alá huzva gyengéd fejbiccentéssel az ostor felé intett- - De kaptak is ám vagy egy garas árát ! Felállt, hogy a csomagot kiemelje. Biz’ az nehezen ment. Olyan Vihar verte, ósdi, lomtárba ! való, gyenge teremtés volt már az öreg, mint a J lovai De azért fuvarozott. Ha más nem akadt, ő j is csak megjárta. Meg volt a jó akarat benne. Egy (kis erőszakkal meg-megkocogtatta a táltosokat Előbb csak suhogtatta az ostort s ha nem használt, végig nyújtott a kesén, a szürkének meg a hasa alá pöccintett. Ilyenkor a két paripa egyszerre felkapta a fejét, egymásnak dőlt s mint az egynemű villamossággal telt testek, hirtelen széthúztak s hogy Béni bácsi újra közéjök csörditett s megrángatá a kenderkóc szerszámot, a két őskori lény porosz- kálni kezdett Ez azonban nem sokáig tartott. Amint a gyeplő meglazult, a táltosok megcsendesedtek. Béni bácsi egy darabig izgett-mozgott, restelte az ajánlja IsitÜLnő minőségű laeg-^i "borait és pedág: 1911., 1910., 1909. és 1908. évi asztali és pecsenye- és Muskotály régi fajborait, továbbá legfinomabb borait, legfinomabb palackérett Furmint, Rizling minőségű ménesi veres (Bikavér) uj- és óborait* Árajánlattal és eladási feltételekkel készséggel szolgál. oi q s_o0 Xjevelelr IBCŰDX JÓZSEF TTIlágos (üradmegye) címre 1^-ä.ld.end.öls:. i-aptink mai szama S old.al.
