Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-28 / 4. szám
XI,IV. évfolyam. (nyíllá, 1919. január 88. 4. szám “i Eíofizerési árak: Egész évrt ... ... 10 K — f Fél évre ............... 5 K — f Évnegyedre . .. ... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyiltíér sora 20 fillér. KÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Városunk szerepe a gyermekvédelemben A fiatalkorúak gyulai felügyelő hatóságának január 21-én tartott rendes évi teljes ülésének lefolyásából egy reánk nézve rendkívül jelentős tanulságot merítettünk. Tudvalevő dolog, hogy évtizedek törekvését képezte az a cél, hogy országunknak úgy gazdasági, mint kulturális szempontból erős központját teremtsük meg a fővárosban. Hiszen ott volt előttünk a kiváló pálda: Franciaország, mely jóformán Páris által él. Minden korszellem, minden kulturális kezdeményezés, minden vihar, mely Európát valaha érintette, sőt sokszor ezt a világrészt átalakította, Párisban keletkezett, Párisból indult hóditó útjára. Ma is, a franciák gazdasági, művészeti és politikai élete majdnem egészben Párisban, mint központban zajlik le. Újabban azonban, amidőn már más nemzetek is megteremtették maguknak a nemzeti élet erős központját, a fejlődés újabb irányt vett. Mert a központosításnál túlterheltség kezd mutatkozni s azonkívül a műveltség terjedésével a lakosság széles rétegei kívánnak részesedni a fejlődés eredményeiben, sőt képességet és vágyat éreznek magukban, hogy ez eredmények létesítésére is közre hassanak, amitől az erős központosító rendszer mellett csaknem el vannak zárva. A nemzetnek és a társadalomnak továbbá növekednek az igényei úgy közegészségi, közforgalmi, mint intellectual és minden egyéb tekintetben s ez igényeket á fővárosban központosított erők nem képesek kielégíteni. Fokozottan mutatkozik tehát annak a szüksége, hogy a vidéki emporiumokban fejlődő képesT A B C A. Utolsó kívánság! Haldokló leánynál Van az Ur szolgája, Lelki vigaszt nyújt A hosszú út előtt Beszél neki egy szebb, Boldogabb hazáról S az üdvözüléssel, A feltámadással Vigasztalja őt. Mosolyog a lányka; Szó nyíl ajakán: Beszélni valóm van ! Haidd meg jó Atyám. Akiért meghalok, Ha most ide jönne S úgy mint egykor, régen Szivére ölelne: Vigasz volna rám. Tőle utoljára, Ha egy csókot kapnék, Minek a mennyország f Itt: lenn idvezülnék. Elfeledném akkor Minden szenvedésem, Édes álom lenne Siri pihenésem, Hisz — róla álmodnék. ségeknek tért nyissunk és ezzel megoldjuk azt a kérdést is, hogy az általánossá váló műveltség fejlődését a központon kívüli emez uj erők igénybevételével mozdítsuk elő. Röviden: a műveltség terjedése természetszerűen magával hozza a műveltség decentralizációját, aminek ismét természetes következménye, hogy vidéki kulturális gócpontok alakulnak. Németországnak Berlinen kívül számtalan sok ilyen kulturális központja van, majdnem minden nagyobb városa az. Ha ezt az újabb fejlődési irányzatot összevetjük a modern kor ama másik irányelvével : a munkamegosztás hasznosnak és kiváltján jelentősnek bizonyult elvével, akkor annak a hitünknek kell kifejezést adnunk, hogy nemzeti fejlődésünk további menete csak úgy biztosítható és mozdítható elő eredményesen, ha nemzeti munkálkodásunkat specializáljuk és több központ köré csoportosítjuk. Ebben a körben azután Gyula városára az a hivatás vár, hogy központja legyen egy nagy gyermekvédő munkásságnak. Ideális munkaalkalom. A gyermeki lélekkel való foglalkozás magában vévé olyan nemes feladat, melyre még a mi, egyébként közönyös társadalmunk is szívesen vállalkozik. Ettől eltekintve, a gyermekvédelem, irányát és eredményeit tekintve, olyan nemzeti jelentőséggel biró törekvés, amelynél szebb célt, feladatot alig ismerünk s amely munkakör, ha annak egy város hathatós szolgálatába állott, csak nemes büszkeséget és benső megelégedettséget eredményezhet Pedig csak rajtunk múlik, hogy Gyula az Alföld gyermekvédelmi központjává váljék. Mert hiszen a gyermekvédelemnek először is társadalmunk legelőkelőbbjei a pártfogói. De maä száma lO oldalazonkivül csirájában minden feltétele meg van annak, hogy ez a gyermekvédelmi központ Gyulán létesüljön. Kapcsolatos intézményeink, melyek a patonage-munkát sikeressé, eredményessé tehetik, már létesültek. Egészségügyi téren utalhatunk gyönyörű szép, nagy, modern, 1000 ágyas kórházunkra. Van állami gyermekmenhelyünk, amely a vármegyében mintegy 40, kiválóan alkalmas gyermekteleppel rendelkezik. Közel jövőben remélhetjük a ja- vitó-nevelő intézet létesítését. A fiatalkorúak gyulai fogháza szakértők véleménye szerint országunkban a második vagy harmadik helyen áll. Van tehát elég okunk felhívni városunk vezetőségének és minden tényezőjének figyelmét, hogy a kormánynál hasson közre, mikép a gyermekvédelem Gyulán alakulni kezdő központjának intézményeit, amelyek nemcsak egyszerűen életképesek, de kiváló talajban gyöke- 1 rezve, nagyszerű fejlődésre inklinálnak, minden erejével támogassa, fejlessze A fiatalkorúak gyulai felügyelő hatóságának teljes ülése. A felügyelő hatóság rendes évi teljes ülését ma egy hete január hó 21-én délután 4 órakor tartotta a kir. törvényszék III. sz. tanácstermében. Az ülést gróf Wenckheim László dr. elnök nyitotta meg. Az ülésen jelenvoltak: Gálbory József, dr. Lovich Ödön, dr Konrád Ernőné, dr. Aigner De- zsőné, Horti Béláné, dr Lovich Ödönné, ifj. dr. Novák Kamillné, Gálbory Józsefné, Goldstein Mórné, V. Szakmáry Arisztid, dr. Márky János, dr. Berényi Armin, Perszina Alfréd, Kurcz Antal, Novák Árpád, Horti Béla Kohn Dávid, ifj. dr. Novák Kamill, dr. Aigner Dezső, dr. Kun Pál és dr. Konrád Ernő S ha a másvilágon Öröktüzben égve, Isten színe elé Soha el nem érve, Várna kárhozat: Az az utolsó csók Erőt adná nekem. Boldogan viselném Atkos sorsomat! Godánné Kéry Aranka. Patronage.*) Az embert, mióta kibontakozott a fejlődés legkezdetlegesebb állapotából és a többi földi lények felé emelkedett, öntudata, szellemi életének fejlettsége által, mindig a boldogság természetes vágya hatotta át Évezredek beláthatatlan hosszú története tanúsítja, hogy az ember úgy magában, egyénileg, mint a társas élet minden formájában, kezdve a házastársi, családi életen, fel egész a nemzetek, államok szövetségéig, mindig a boldogságot kereste. Olthatatlan vággyal és reménnyel, de a nélkül, hogy azt tökéletesen kielégítő mivoltában feltalálhatta volna Fátumunk, hogy különösen az egyetemes boldogság, melyre már annyi bölcselő nagy elme gondolt, ma is még csak mint törekvés él lelkűnkben. Az emberek nem csak az egyes társadalmak, nemzetek keretén belül, de még in*) A fiatalkorúak gyulai felügyelő hatóságának 1912. évi január 24-én tartott teljes ülésén előterjesztett titkári jelentés bevezető része. kább fajonként, a műveltség különböző fokain állanak. Természetes, hogy az ekként lelki tulajdonságokban különböző emberek számára, társadalmak, nemzetek, sőt fajok szerint változik a cél,, amit mint boldogságot elérni törekszenek. A fejlődés legfelsőbb fokán a krisztusi erkölcstanok uralkodnak, a primitiv fél vad ember csupán kezdetleges állati ösztöneinek minél tökéletesebb kielégítését keresi. A műveltség e végletei, valamint az azonos- társadalmi körön belül élő meberek műveltségének is kimeríthetetlen változatossága láttára olyan kérdések merülnek fel lelkűnkben, melyekre biztos feleletet nem találunk. Mert hiszen a látkörünkbe eső legrégibb nemzetek : az assyrok, babiloniak, zsidók, egyiptomiak történetének távoli ködén keresztül hatalmas kultúra fénye csillog felénk. Utolérhetetlen emlékek hirdetik az egyiptomi pusztákon annak a valaha ragyogó kultúrának a létezését, mely akkor az emberi fejlődés magas fokát jelentette. Ez a kultúra elpusztult És a klasszikus kor nemzeteinek, a görögöknek, rómaiaknak újból kellett kezdeniük a felemelkedés, a fejlődés nehéz munkáját. Amidőn pedig ez a munka bizonyos tökéletesedést elért, a klasszikus földön viruló minden eredmény szintén összeomlott Ott voltunk ezután hossza ideig, az egész középkoron keresztül, ahol az ó kor népeinek pusztulása után, — ismét elől kellett kezdenünk a rai- nessance kor ébredése idején mindent, amit, mint a fejlődés, a műveltség eredményeképen ma ismerünk.
