Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-28 / 4. szám
Békés 1912. január 28. 3 titkár. A jegyzőkönyvet Mező Sándor kir. törvény- széki jegyző vezette. Az ülés megnyitása után elnök felhívta dr. Konrád Ernő titkárt évi jelentésének megtételére. A titkár felolvasta jelentését, melynek bevezető részét lapunk más helyén közöljük. A jelentés indítványt foglalt magában a fiatalkorúak gyulai fogházának fejlesztése iránt az igazságügyminiszterhez teendő felterjesztés tárgyában és ezt következőképen indokolta meg : A felügyelő hatóság főként két feladatot van hivatva teljesíteni. Tudniillik az erkölcsi romlás veszélyének kitett vagy züllésnek indult gyermekek és a már bűnbe esett gyermekek megmentését. Nálunk, jól tudjuk, az előbbinek kisebb a jelentősége, mert hiszen a gyermek-bűnözés a nagyvárosi élet melegágyában burjánzik. A gyermek-bűnösök, a züllött, vagy züllésnek indult gyermekek nagy száma a nagyváros és környékének járuléka. Nekünk épen ezért feladatunk jelentősebbje, a bűnbe esett és fogházra, vagy javító nevelésre elitéit gyermek lelki ápolása, megmentése és testileg, lelkileg ép emberré nevelése volna. Ám épen e téren nem érvényesithetjünk készségünket, mert a gondozásunk alá tartozó fiatalkorúak fogháza soha nincsen megfelelően igénybe véve, annak dacára, hogy a fiatalkorúak gyulai fogháza hivatalos vélemények szerint, épitésénél, fekvésénél, egészséges berendezésénél fogva országunkban a második, fegfeljebb harmadik helyen áll. Befogadó képessége 60—80 személy. A múlt övben a fiatalkorúak száma 30 volt. Azóta leszállt 10-re s ez utóbbi szám ugylátszik, rendszeres lesz, mely csak kivételesen emelkedik magasabbra. Minthogy a gyermekvédő munka akkor eredményes, ha a legkiválóbb segédeszközöket vesszük használatba, minthogy a gyulai kir törvényszéki fogház kiválóan alkalmas fiatalkorúak fogházául szolgálni és mert Gyulán felügyelő hatóságunkon kívül a Pártfogó Egyesület is előmozdítja a gyermekvédelem ügyét, Gyulának azonkívül állami gvermekmenhelye van és remélhetőleg már a közel jövőben javító intézete is lesz, miután városunk valóságos gyermekvédelmi központtá kezd alakulni, mert erre a megfelelő előfeltételek meg vannak és igy a fiatalkorúak gyű ai fogházának fejlesztése annál is inkább indokolt, mert a inai létszám mellett fenntartani nem célszerű, a fogház kiterjesztése iránti indítvány megokolt. Ezután a jelentés a felügyelő-hatóság szervezetét és rövid fennállása óta kifejtett működését a következőkben ismertette: A fiatalkorúak gyulai felügyelő-hatóságának a hivatalból kijelölt 12 tagon kívül 33 tagja volt. Ezek közül azonban Nyisztor Adorjánná, gróf Wenckheim Dénes, özv. Molnár Pálné, illetve most már Kilényi Kálmánné és dr, Jantsovits Emilné lemondottak. Az időközben áthelyezés folytán eltávozott Farkas István helyett pedig a felügyelő-hatóság jegyzőjévé Mező Sándor kir. törvényszéki jegyző rendeltetett ki. A felügyelőhatóságnak e szerint jelenleg 12 hivatalból kijelölt és 29 kinevezett, összesen 41 tagja van. Alakuló ülését a felügyelő-hatóság az 1911. évi julius hó 2. napján tartotta, amikor is 22 tag tette le az esküt, az 1911. évi október hó 22. napján tartott ülésén még 5 tag s az 1911. évi november hó 9 napján tartott ülésén 2 tag. Ezek részére a felügyelő-hatósági rendelet 10. §-ában irt igazolvány kizdatott. A felügyelő-hatóság elnöke három tanácsot alakított. I tanács Hatásköre a javító nevelésre ítéltek kísérleti kihelyezése, a feltételes szabadság és utólagos javító nevelés iránti vélemény adás. Elnöke dr. Liszy Viktor kir. főügyészi helyettesi címmel és jelleggel felruházott kir. ügyész, felügyelő-hatósági tanácselnök. E tanácsba beosztatott 3 kinevezett tag. II. tanács. Hatásköre a szabaduló fiatalkorúak elhelyezése, a társadalmi patronage munka kezdeményezése, irányítása és a fiatalkorúak züllése elleni közvetlen küzdelem. Elnöke dr. Lovich Ödön polgár- mester, felügyelő hatósági tanácselnök. E tanács ban 18 tag foglalt helyet. III. tanács. Hatásköre a fiatalkorúak gyulai fogházának felügyelete. Elnöke dr. Lindenberger János felügyelő-hatósági tanács elnök.. A kinevezett tagok közül 8-an voltak e tanács tagjai. A tanácsok a múlt év folyamán ülést nem tartottak. A múlt évben egy esetben nyilvánított véleményt a felügyelő-hatóság egy züllött fi. ital korú leány ügyében, ki a szikszói Bethania szeretetházból a gyulai József szanatóriumban nyert elhelyezést a honnan kisebb lopások után megszökött. Gyógypedagógiai vagy szigorú javító nevelésre irányuló javaslatát felterjesztette a kir. igazságügyi minisztériumhoz. Az 1911. év folyamán a felügyelő-hatósághoz 16 beadványi szám érkezett és mind elintéztetett. A felügyelő-hatóság elnöke a fiatalkorúak fogházát, a fiatalkorúakkal való bánásmód, a fogházi És itt elértünk a nagy kérdő jelig. Beláthatatlan évezredek verejtékes munkája, annyi erőveszteség, annyi energia pazarlás után vagyunk-e előbbre mi emberi faj, mint volt a történet legrégibb nemzete ? Van-e hát eredménye hosszú küzdelmünknek ? A hánykolódó, kétségeskedő emberi szellem erre kielégítő feleletet nem adh *t. Pedig lázasan keressük azt, mert hiszen kétségbeejtő gondolat volna ha az emberi fejlődés és kultúra hasonlítana a gyümölcshöz, mely évenként terem, növekszik, megérik és azután lehull a fájáról, hogy a másik esztendőben ugyanaz a processus ismétlődjék. Az ember magát a létet, a küzdelmet soha sem tekintette célnak, csak eszköznek egy távolabbi cél szolgálatában. Soha sem tudott megnyugodni abban, hogy a természet rendelése szerint osztályrészünkül csupán az van kijelölve, hogy ugyanazt a küzdelmet vívjuk meg ezerszer, milliószor végtelenszer ismételve, hogy más rendeltetésünk nincs, mint a gyötrelmes küzködés egyszersmindenkorra, örökre, minden vég cél nélkül. Ne csüggedjünk. Erre a súlyos problémára is van megoldás. Bármily hosszúnak, terjedelméhez viszonyítva eredménytelennek vagy nem kielégítő eredményűnek mutatkozik is az emberi nem eddigi történetében megnyilatkozott küzdelem, a mindenség mérhetetlen nagysága egy vigasztaló gondolatot juttat el hozzánk Azt a gondolatot, hogy vájjon nem a mi szellemünk .látókörének kicsinysége okozza-e azt, hogy a valóban létező fejlődés fokozatos emelkedését nem látjuk? Hiszen a mérhetetlen mindenség, a világ- egyetem nagysága magával hozza azt, hogy nemcsak térben, de időben is mérhetetlen legyen. Ha pedig az idő végtelen, akkor a mi küzdelmünk pár évezrede bizonyára csak parányi része a nagy egésznek és csak természetes, ha a nagy concepcióju fejlődésnek erre az igen kis időre eső véghetetlen csekély részéről nem vagyunk képesek következtetést levonni az előttünk beláthatatlan nagy arányú evolutióra. Mint midőn nehéz viharok az óceánon hullámról-bullámra dobálják hajónkat. Az egész tengert áttekinteni nem tudjuk, a partot nem látjuk. Ameddig szemünk ellát, azon a kis területen kavargó viz, hullámhegy, hullámvölgy ellenséges elem-, végtelen és úgy látszik, eredménytelen küzdelem. Pedig van part. A hajó halad. A nagy tenger egyszer mégis véget ér, a hajó kiköt, és megnyugszik. De ott a nagy viz közepén j nem alaptalan volt-e az a gondolatunk, hogy a ten- I ger végtelen, mert partját nem ismertük, hogy a ! küzdelem a viharral eredménytelen, mert célját nem j láttuk ? És éppen igy nem alaptalan-e az a félelmünk, hogy az emberi előrehaladás végcélja: a boldogság elérhetetlen, mert törekvésünk ez állandó tárgya értelmünk látókörén kívül esik ? Amikor ezt a tanulságot levontuk, még minrend és vonatkozó szabályok megtartása tekintetében felülvizsgálta és a legteljesebb rendet és kifogástalan szabályszerűséget tapasztalt. A teljes ülés a jelentés tudomásul vétele után véget ért. Patronage bál. Ma egy hete, ebben az órában, midőn e sorokat olvassuk, még fényárban úszott a vármegyeháza összes ablaka, a tánc még javában folyt s csak lassankint kezdett oszlani a közönség, hogy egy felejthetetlen szép báli éjszaka kedves emlékét vigye magával. Igazán nagyon szép volt a múlt szombaton, január 20-án este lefolyt Patronage-bál, mely úgy erkölcsileg, mint anyagilag fényesen sikerült. Még sokkal népesebb volt, mint a tavalyi bál, csak a jó hangulat volt épen az, mint akkor. Este 9 órától a vármegyeháza pazarfényü nagytermében kezdett gyülekezni a közönség s 10 órakor megtelt a terem. Á báli közönség nem tudott betelni a terem Ízléses, szép díszítésének szemléletével. A védnöknő emelvénye délszaki növényekkel s azok közül ki csillámló villanykörtékkel volt díszítve Mig a cigányok mellvédes pódiuma, bordó bársony drapériákkal tett igen jó benyomást. Azonkívül zöld girlandok kötötték össze a nagy csillárokat s töltötték ki a falközöket és futottak fel a lépcső két oldalán a földszintről az emeletre. A lépcső fordulóknál fenyők üdvözölték az érkezőket. A sok zöld növény élénk s igen jól eső ellentétben állott a zord és fagyos havas éjszakával. A kapu alatt és a lépcsők alján díszbe öltözött megyei huszárok kardcsörtetve igazgatták el az érkezőket. A kis teremben pedig a frakkos és uniformisos rendezők várták a nőket, kiket karjukon a nagyterem bejáratához vezettek. Itt ifj. dr. Nevák Kamill osztogatta az ezüst-táncrendeket. Nagyon kedves meglepetés volt a hölgyeknek ez a szép ízléses táncrend. Pont tiz órakor a Rákóci-induló hangjai mellett bevonult a terembe a védnöknő gr. Almásy Dénesné KárolyiElla grófnő Márky János kir. közjegyző karján. Őt követték leányai : Denise, Lilly és Marietta grófnők, kiket dr. Vangyel Endre, dr, Tury Ferenc és Mező Sándor vezettek a bálterembe, ügy a grófnőt, mint leányait szép csokrokkal lepte meg a rendezőség. A védnöknő gyönyörű lilaszin tüllel áthúzott ruhát viselt, a comtessek pedig szép halvány zöld ruhában voltak, gazdag ezüst díszítésselBevonulásuk után megkezdődött a tánc s volt alkalmunk gyönyörködni a sok szép fiatal leány és asszonyokban, kik bizonyára meg voltak elégedve, mert annyi volt a táncos, hogy eleinte mozdulni sem lehetett, a termi közepét betöltő fekete frakkos és uniformisos seregtől, mert hiszen az ezredparancsnok vezetése alatt házi ezredünk egész tisztikara részt vett a bálon, sőt a békéscsabai 101. gyalogezred tisztikara is képviseltette magát. Egy óra u*án kezdetét vette a souper s utána hosszú csárdás festette pirosra a szép arcokat. dég nem értünk végére gondolatmenetünk láncolatának. Mert ha mi egy nagy végtelenségnek vagyunk tagjai, akkor a mi fejlődésünknek is a végtelenségét remélhetjük. El fogunk jutni olyan magaslataira az emelkedettségnek, melyről most még tudomásunk sincs El fogjuk érni tehát a holdogságnak is egy a mainál végtelenül nagyobb fokát, sőt talán el fogjuk érni a boldogság tökélyét is Ez a homályos sejtelem szólal meg talán Madách szomorú lelkében, midőn emberi tragédiánkat az Ur ama szavaival végzi: „Ember küzdj és bízva bízzál!“ * * * A küzdelem tehát, melyet a földön vívunk, nem reménytelen, nem céltalan. Egy nagy és szép jövő kecsegtet bennünket a távolban, melyhez minden lépéssel közeledük és jutalmunk a boldogság lesz Éppen ezért folyton törekednünk kell, hogy elérjünk mindent, amit elérhetünk és a boldogságból is megkapjuk azt a legtöbbet, melyre fejlődésünk fokához képest számot tarthatunk, vagyis a legnagyobb rész legnagyobb boldogságát, más szavakkal minél több ember, minél nagyobb boldogságát. De vájjon mi biztosíthatja ezt ? Ha általános megnyugvást eredményező eszmét keresünk, akkor annak olyannak kell lenni, melyben minden ember megnyugvást találjon. Ilyet pedig csak egyet imerünk : a szeretetet ! Önzetlen, nemes, végtelen erejű, hatalmas érzés, mely a háborgó indulatot féken tarja, az önző em-
