Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-02 / 22. szám
XLíIV. évfolyam Gjula, 1919. Junius 2 22. szám Előfizetési árak: Egész évrt ... ... 10 K — f Fél évre .......... 5 K — f Év negyedre ... ._ 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza, Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Védjük a termőföldet! A magyar közvélemény figyelmét bizonyosan felköltötte az Országos Magyar G-azdasági Egyesület elnökének a Gyáriparosok Országos Szövetsége jubiláris közgyűlését követő lakomán elhangzott beszéde, amelyben azt hangoztatta, hogy a nemzeti termelés védelmére egyesülnie kell Magyarországon minden számottevő tényezőnek. A beszédnek tapsoltak nemcsak a jelenvolt gazdák, de a gyárosok, iparosok és kereskedők is. ügy látszik, hogy a nemzeti termelés védelmének a szükségét átérzi mindenki, kivéve talán a nemzetközi szociáldemokratákat, akik az ország lakossága túlnyomó nagy részének érdekeit figyelembe nem véve, esküdt ellenségei minden olyan intézménynek, vagy intézkedésnek, ami a nemzeti termelés védelmére hivatott. Nekik tehát nem kell vám sem. Ok mindent vámmentesen akarnak kivinni az országból, vagy behozni az országba. Azzal egyáltalán nem törődnek, hogy Európának, sőt a világnak valamenyi országa csakis azt bocsátja be vámmentesen,' amire elkerülhetetlenül szüksége van, egyébként minden legkisebb dolgot vámmal drágít meg, mert tudja jól, hogy a maga termelését csak úgy fejlesztheti, csak úgy védelmezheti, ha minden külföldi dolog ellen mereven elzárkózik. Hajdanában Magyarországon az önálló vámterület eszméjét senki sem hangoztatta jobban, mint az iparos és kereskedő világ. Ma már a gazdaközönség körében is rendkívül sok bive T Á B C A. Újságolvasás. Irta Péczely József. Úgy lopakodott be a faluba. Mikor jött, merről jött, senki sem vette észre. Csak itt volt. Az embereket egyenkint hálózta be. Előbb azokat, akik könnyű helyen tartják a pénzüket; aztán, mint a lavina, egyre terjedt, növekedett. Friss újság . . . Kis újság . . . Főként a Kis újság hódított. Ami magyarázható. A Kis újság többet ad, ami fontos körülmény, aztán a betűi is nagyobbak s célszerűbben van rubrikázva Szinte vezeti az embert. Elől a politika, alatta a kis tárca, majd a napi események . . . Emelkedik-e a búza ára ? Lesz-e eső ? Legelői egy borzalmasan szép kép. Halálugrás, merénylő férj, az őrült tette, automobilos rablók... A szerint, amint ez vagy amaz a hátborzogtató esemény a nap rugója. Hátul pedig a szép magyarázat : a „Címünk képe“. Akurát a jó méreg. Elébb csak kóstolgatja az ember, aztán meg, mire észhez kap, nem tudja elhagyni. De nem is lehet, mert mindig van benne olyan izgató történet, ami rátánként adódik: Haverda Mariska, Szalma István, Regula . . . Egyvan az önálló vámterületnek, mert lassanként tudatára ébredünk, hogy a nemzeti termelést, elzárkózás nélkül védelmezni, mezőgazdaságot, ipart, sőt kereskedelmet is vámsorompók nélkül fejleszteni csaknem lehetetlenség. Az egyes "államokat ma gyors és olcsó közlekedési eszközök kötik össze, amelyek kiegyenlítenek minden nagy távolságot. Vannak szegény és vannak gazdag országok. Ezeket figyelembe véve azt találjuk, hogy a szegény országban a termelők roppant nagy hátrányban vannak, mert hiszen a termelés fejlesztéséhez szükséges anyagi eszközök nem állanak rendelkezésükre. xk gazdag országok, azok fejlesztbe- j tik termelésüket, azok termelhetnek évről-évre többet s fölöslegeiket el is helyezhetik a külföldi piacokon, miáltal az idegen országok adófizetőikké válnak. Magyarország nem tartozik a gazdag országok sorába. Éppen azért itt a termesztés fejlesztése — sajnos — csak lassú léptekkel halad előre, a mezőgazdasági terményeket kivéve semmi mással nem tudjuk a külfölddel felvenni a versenyt. Özönlik is be hozzánk a külföldi iparcikk ! S e miatt nem tud nálunk az ipar fejlődni s nem is fog mindaddig, amig a vámsorompókat magasabbra nem emeljük. Hasonló helyzetben volna a mezőgazdaság is, mert úgy áll a helyzet, hogy nagyon sok olyan országa van még Európának is, ahol a mezőgazdasági termékeket jóval olcsóbban állítják elő. Védelemre tehát nemcsak az ipar szorul rá nálunk, hanem a mezőgazdaság is. J S aki e védelemtől ezt a két fontos közgazda- ! sági tényezőt meg akarja fosztani, az mind a kettőnek valósággal a csődjét idézné elő. A mezőgazdasági termelés védelme azonban ránk nézve jóval fontosabb, mert ettől az ország lakossága éppen ama túlnyomó nagy részének jóléte függ, amely a közterhekből is a legnagyobb részt veszi ki. A mezőgazdasági termelés védelme szükséges azonkívül azért is, mert nálunk úgy az iparnak, mint a kereskedelemnek az alapját a mezőgazdaság képezi. Éppen ez okból kell találkoznia a termőföld, a mezőgazdasági termelés védelmében minden ille- | télies tényezőnek. Néhány esztendő múlva lejárnak a vám és kereskedelmi szerződések is, mielőtt azokat megújítanák, már is jó előre hangoztatni kell, hogy a mezőgazdasági termelés részére legalább is olyan védelmet követel az ország minden lakója foglalkozás és hivatásra való tekintet nélkül, mint amilyenben most vau része. Ennek a kívánságnak folyton sűrűbben és nyomatékosabban kell elhangzania, mert a közelmúlt példája is azt mutatja, hogy néhanapján a kormányok a külpolitikai okok miatt könnyen rést engednek ütni a kereskedelmi és vámszerződésekben lefektetett védőbástyákon. Junius hó 19-én Siófokra gyülekezik össze az ország gazdaközönsége, ekkor fog a jövőre nézve a legimponálóbban elhangzani a nemzeti, főleg mezőgazdasági termelés védelmére vonatkozó kívánság. Reméljük, hogy az itt elhangzott óhajtáshoz csatlakozik az ország minden lakója. egy háború is kerülközik, hol itt, hol ott; aztán meg a politikai fondorlatok. Mit izén a király ? Dél felé egyre jobban ütögetik föl fejeiket az emberek s figyelnek ki az utcára. Gyön-e már ? — Aci csak két krajcárt! — szól az ember az asszonynak. Az asszony tudja, hogy mire. Gyön a rikkancs, a vén Vida, aki vak is, süket is, de koldulni meg nem akar, nem is tud, inkább igy tengődik. Botorkál utcáról-utcára; hosszú görcsös botjával ütögeti a földet, a kerítések oldalait. Tudja, ki, hol lakik. Ismeri az utat, hol jön folyóka, vagy árok ? Sokszor járta. Néha-néha sípol egyet, azzal jelezvén, hogy lehet készíteni a krajcárokat. Az asszony zsörtölődik, mert hát ő úgy van megteremtve a Mindenhatótól, hogy vagy kell, j vagy nem, zsörtölődjék. Meg-megcsóválja a fejét s miközben előkotorássza a pénzeket, dörmög: — Má’ mögin . . . Mondana többet is, — már a nyelve hegyén van, hogy az összes -költség csak négy krajcár, ami meg dohányra van tartogatva, ' egy pakli négyesre, — de nem szól, mert hátha meggondolja magát az ember. Pedig dehogy gondolná, hisz any- nyira gyötri a kíváncsiság, hogy ülni sem tud egy helyben. — Na, mit mond ? Az okuláré már ott van az ember orrán, egész módosán felpászoltatva. Feszesen, katonásan . . . No, végre ! Az újság két szélét két marokra fogja, jó messzire eltartja magától, majdnem kar- távolnyira. Az asszony az ember háta mögé áll. Először jön a kép. Mit mutat ? Ez egyszer egy rémisztő nagy tűzvészt. Egész utcák láng- tengerben. A népek futkosnak föl s alá. Nagy ijedtség. Ami helyén van az ilyen borzasztó alkalommal. Hanem nini! A tűzoltók ugyancsak dolgoznak Öt-hat vizpuska. A túlsó oldalon is legalább annyi. Ami azonban nem látszik No, ezek derekas szerszámok. Nagy, vastag sugarakban ontják a vizet. Szélről áll a parancsnok. Fényes uniformisban. Komandiroz. Mutogat erősen az égő házakra Ami ugyan fölösleges cselekedet, mert mindenki láthatja a borzasztóságokat No, nagy veszödelöm ! A betűk azt magyarázzák : — Tesz . . . Teresz . . Hm. Teresztena pusz-tu-lása. Az a. Valóságos végítélet. Az ilyen képen sok a szemlélni való. Csinos község. Avagy talán város. No, mindegy. Annyi bizonyos, hogy az utcái egyenesek ; a temploma akurátos ; kiállós toronnyal; akár a harangozót is belefesthették volna, aki azonban most nem ér rá nézelődni, hanem bizonyosan a harangokat veri félre_ VILÁG-ŐSI Ud^-ca.a.mzLeg^re) szöloma.g'prToIrtclzoiS pincegazdasága ajánlja Isit-Cinő minőségű jb-eg-yi Toorait és pedig : 1911., 1910., 1909. és 1908. évi asztali és pecsenye- és Muskotály régi fajborait, továbbá legfinomabb borait, legfinomabb palackérett Furmint, Rizling minőségű ménesi veres (Bikavér) uj. és óborait* Árajánlattal és eladási feltételekkel készséggel szolgál. 313 1—30 HLievelels: ZBÓIDI iJÓlZiSEZ^, Világos (Aradmegye) címre ISL-dldemdőls:. Lannnk mai száma lO oldal.