Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-28 / 17. szám
XLiIV. évfolyam. It. szám. fjiyula, 1913- április '18. A Előfizetési árak: Egész évrt ......... 10 K — f Fé l évre........, ... 5 K — f Év negyedre ... ... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI. TAKSADALM1 ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények. hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KOHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Tavaimul. Poéték dalolják, de minden alkalommal mutogatja az élet azt az igazságot, hogy mikor a klorofil megfesti a fát, kipattantja rügyét és virágba szökteti, valami változás esik meg rajtunk is. Vérünk mintha gyorsabban keringene, gondolataink mintha derültebbek lennének az áprilisi, a májusi illatok érkezteti. Az élűi sze- retés, az élethez való ragaszkodás tavaszi metamorfózisa ez, mintha az a titkos erő, mely a vén fűzfának ágaskodó fürtéit meghajlítja, az embert is érintené tavaszszal. Kevesebb a halál és az öngyilkosság. Kevesebb patentét adnak szabadalmakra és telisded tele lesznek a szerkesztőségi papírkosarak — költeményekkel. De ezek régi dolgok, kár lenne őket csépelni és az öreg Carlyle haragját felkölteni, a ki élete végéig nem tudta megérteni, hogy micsoda tehetség adódott az újságírónak, akinek a »muszáj« inspirációjára állandóan — üres szalmát kell csépelnie. Véleményünk azonban az, hogy nem csépelünk üres szalmát, mikor tavasztáji legnagyobb tanúságként arról a *va bank«-ról beszélünk, melyben a nemzet minden rétegének megélhetése elrendezve van. Már kaptunk ize- lesitőt abból az ijedelmekből, melynek még ebben a tavaszi időben — sajnos — nem egyszer részesei leszünk. Az áprilisi fagyot értjük, amely a hamar virágba szökő gyümölcs egy részét elvitte. Sajnos, ami középeurópai ingadozó időjárásunk során lesz még depresszió elég s nemcsak a kajszi, de más is el fog fagyni. És majd júniusban elég lesz egy júniusi meleg nap, a rettegett hőiités és oda lesz az emberek vetése. Az egyoldalú mezőgazdálkodásból élő országok ekszisztenciája a bizonytalan időjárástól feltételeztetik. Mondhatjuk, bogy ez va bank játék a sorssal. Van-e belőle kivezető ? felvehetjiik-e a küzdelmet az elemekkel ? Enyhíthetjük-e az időjárás borzalmas kártevését ? Megakadályozhatunk-e egy nemzeti szerencsétlenséget? Ezt nem, de azok a mező- gazdasági államok, ahol ipar is van, a nép ekszisztenciája nem olyan kockázatos. Azért kicsi és nagy szerencsétlenség, mely a termőföld áldását részben vagy egészben elviszi, legyen arra jó, hogy mindazok, akik a nemzet millióinak sorsát irányítják, vessék gondolatukat arra a régi célra, hogy nekünk az egyoldalú mezőgazdasági államnak ipart kell teremtenünk. Gondoljunk csak rá, hogy egy emberöltő választ el az alföldi aszálytól és apáink ki nem fogynak annak szomorú elbeszéléséből, hogy ez a gazdasági csapás mennyi embert tett tönkre és mennyire visszavetett embertömegeket évtizedekre, közállapotunkat soká zsibbasztotta, egy elvesztett csatának minden nyomorúsága fel- idéződött azért, mert elmaradt a májusi eső, júniusban sem volt csapadék, nem voft mit aratni s a tartós szárazságban megrepedezett a föld. Nincs utálatosabb ember, mint aki a jövő veszedelmét Hióbként felidézi ; de nincs könynyelmübb ember, aki olykor az 1863. év borzalmaira nem gondol abból a célból, hogy meg- enyhitve ezt a csapást, ha ráméretnék e kor büuös gyermekére megalázkodás, felocsudás, kijózanodás céljából. Nincs más remedium, nincsen más kivezető, mint olyan kenyérkereseti ágazatot is a nemzeti erőnyerésnek megnyerni, melyek nem' függnek esetlegektől, vétlenségtől, felhők járásától, hanem tisztán tudás és munkától. Valami haladás van ezen a téren, ámbár éppen az osztrák fővárosban eldicsokedni vele nem opportumus ; de ez kevés. Ne csak állami kezdeményezésre fejlesszen nálunk ipart, de főleg a nemzeti közszellem, melyet a sajtónak kell irányítania. Ezek a gondolatok rajzanak agyunkban, »az elcsépelt szalma«, melyet éppon a magyar közönség indolenciájából hányszor kell még a nemzete sorsán aggódó szürke újságírónak végigszántania papirosán. Természetesen szavunk első sorban és főként azokra a helyekre van címezve, ahol nagy tőkék vannak összehalmozva. Mig ugyanis Külföldön és főként Angliában a főnemesek majdnem mindnyájan gyártulajdonosok, addig nálunk ugyanazok megelégszenek földbirtokuk 4—5 százalékos jövedelmeztetésóvel és a gyáripart átengedik az idegen tőkének. Továbbá mig külföldön a részvénytársaságok 50 százaléka ipari és kereskedelmi célt szolgál, addig a mi részvény- társaságaink csaknem kizázólag hitelműveletekkel T A R C A. Péter, meg a Zsuzsi* Irta: Péczely József. Péter az alsó udvaron foglalatoskodik. A kocsi vastengőit kenegeti jóféle feketeszinü, csillogó kenőcscsel. így estefelé van az ilyen munkának ideje, mikor is a napi munka elvégzése után egész komótosan lehet készülődni holnapra, a holnapi napra. így van ezzel minden rendszerető, a gazdáját becsülettel szolgáló cseléd. Még künn, a nyomáson, fogasolás közben úgy célozgatott a gazda, hogy hajnalban bekövetkeznek a gyulai vásárra egy pár „töhetségös“ ökör irányában. Ideje is immár, mert egy igaz, hogy az ember akár igy, akár úgy forgatja magát, a sok föld sok bajjal jár; ha ma nem, hát holnap, csak napszámhoz kell folyamodni; a napszám-munka pedig a mai furfangos világban erősen megfontolandó körülmény, mert amellett, hogy dupla fizet- ségü, a munkája csak napszám-munka. Rajta van a billogja, épp úgy, mint a hóka ló homlokán a csillag. Eszerint hát nagyon okos dolog a gazda eltökélt szándéka a gyulai vásár irányában, mert az holt bizonyos, hogy a vevőszándéku embernek állatok tekintetében a messzeföldig hirös gyulai vásár a legjobb alkalom Ott lehet válogatni, van mibe. Hat vármegye legmutatósabb jószágai vannak egy karikába. Ha valahol, hát itt lehet egymáshoz pászolós, igen akurátos igát sikériteni; épen olyat, mint a Jámbor, meg a Vellás. Nono. Azért még nem szükséges azokhoz másik béres Nem. A szántásnál, hordásnál ott a gazda. Etetésnél, itatásnál meg igen mindegy, négy ökör-e vagy kettő Igaz, hogy igy tavaszon drágább a telelt jószág, pénzesebb, de alaposabban is ki lehet használni. Amint Péter igy maga-magában szép csendesen szövögeti a gondolatszálakat, hirtelen felüti a fejét. Némi kellemes bangók csapódnak a füleihez. Elmosolyodik. — Az a. A Zsuzsi. Milyen jó kedve van ! Hümmög, miközben ütődni kezdő bajuszát erős elhatározással egy célirányos kis hegyes csomóba igyekszik összesodorintani, mely művelet közben erősen hunyorog. — Kedve ? No, a Zsuzsinak kedve mindig van. Lehet is, merthogy kutya baja. Fiatal, tűzről pattant; a dolog csak úgy ég a keze alatt. Ép egy jóravaló szegényembernek való. No, ez nem első gondolata Péternek, nem is a legutolsó Annyi szent, hogy akár ki, de jól jár vele. A Zsuzsival jól. Olyan lány nincs több a faluban. Nincs. Darázsdereku, erős, keményhusu. Amint egyet fordul, a szoknya széle csak úgy pöndörödik. Valóságos virágszál. Finom, érintetlen. Péter egy ideig mozdulatlanul hallgatja a nótát, mely szépen, simán, egész szívhez szólóan kanyarog le, fel ; aztán nagyot sóhajt;- Haj, Haj ! . . . Telik az idő A kocsitengők megkenődnek, sőt még a jószág elé is tevődik egy nyaláb sarju. Később a Zsuzsi kifordul a konyhából s szétnéz a ház körül. Az ajtók be vannak-e zárva ? Nincs-e valami hiba ? Ez ugyan a béres dolga, már mint Péteré, de hát Péter csak ember, az ember pedig nem olyan gondoskodó, mint az asszonyféle ; könnyen szalad az esze . . . Az estszürkületben Zsuzsi nem veszi észre május l-től május 25-ig Hosenthal Gusztáv és Társa női divatáruházában Gyulán :: Rendkívüli alkalom olcsó bevásárlásra :: Tulhalmozott áruraktár miatt az összes tavaszi cikkek, u m.: kosztüm és ruhaszövetek, bluzkelmék, gyapjú delainek, kartonok, angol zefirek stb. leszállított árakban lesznek eladva. Tekintve, hogy a cégünk által rendezett tavaszi vásár csak rövid ideig tart, mindenki saját érdekében cselekszik, ha szükségletét mielőbb beszerzi. 255 1—5 Lautink mai sztáina, lO olclaA.
