Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-07 / 14. szám

1912. április 7» Békés 3 nekem, holnap neked. Sok helyen az is divik, hogy a gémeskut elé viszik a fehérnépet és a kút hideg vizéből vederszám leöntik. Ez egy kicsit több a kel­letténél és nagyon sok áldozatot követelt. Amilyen nyegleségnek tartjuk, ha egészséges magyar ember szagos vizekkel öntözködik, épp olyan vad, nyers dolog az is. amikor kút elébe vonszolják a szegény áldozatot. És aminő különös tempója van most áp­rilis komának, bizony a hideg fürdő olyan ágyba- döntőre is válhat, hogy gyász fakad utána. Mint minden dologban, ebben is az arany középút a leg­jobb. Egyébként az öntözködés, hogy a férfi a nőt és megfordítva a nő a férfit hideg vízzel leönti és aztán jó egészséget kíván, már az indusoknál jóval előbb meg volt, mig a keresztények a jeruzsálemi asszonyokra való emlékezés gyanánt fölkapták. Az indusok szerint a viz az egészség, a termékenység jelképe és akit az indus hideg vízzel leönt, azt ki­tünteti, mert szivéből a legjobb jót kívánja neki. Hogy a kereszténység éppen husvétkor locsolkodik, azt csak abból lehet kimagyarázni, hogy Pilátus nagyon felboszankodott a zsinatoló asszonyokon. Es elég volt a kereszténység első fordulatán szokásba hozni, sok századig és sok locsolkodó nép nem is tudva, hűségesen utána cselekszi, ezt a különben, ha kellő határok között mozog, ártatlan népszokást. A püspök bérmautja. Gróf Széchenyi Miklós nagyváradi megyés püspök május 6-áu Szeghalmon, 7-én Bucsatelepen, 18-án Kondoroson, 19-én Szarvason, 21-én Endrődön fog főpásztori látogatást tenni oly célból, hogy a bérmálás szentségét ki­szolgáltassa. A negyedik aljegyzői állás. A vármegye tör­vényhatósági bizottsága a legutóbbi költségvetésébe egy X fizetési osztály 3-ik fokozatába sorozandó negyedik aljegyzői állás rendszeresítését kérelmezte a belügyminisztertől A törvényhatósági bizottság ezen elhatározását a belügyminiszter feltételesen azzal hagyta jóvá, hogy a vármegye egy közigaz­gatási gyakornoki állást beszüntet és az említett állás szervezését folyó évi április 1-től kezdődő ha­tállyal engedélyezvén, annak költségeit a vármegye ezidei költségvetésébe felvegye. A belügyminiszter ezen rendelkezése folytán a negyedik aljegyzői ál­lásbetöltése már a májusi közgyűlésen lehetséges lesz, nem lévén kétség a tekintetben, hogy a vár­megye ahhoz a feltételhez, hogy egy közigazgatási gyakornoki állás beszüntetendő, készséggel hozzá­járul, hiszen ilyen értelemben már az 1907. és 1908. évi költségvetések során kérte a negyedik al­jegyzői állás rendszeresítését. Az pedig nem is rá­nézett, a szúró, átalütő szemeivel, annak egyszeri­ben megnehezült a lélekzetjárása, főként, ha volt valami akasztva a lelkiismerete alá. Annak meg épen jobb lett volna nem születni, akit a tilosban ért: rőzseszedésen, vadorzáson. Gábor rtem vitte az ügyet törvény elé. Nem. Hanem maga szolgáltatott igazságot. Még pedig olyan igazságot, hogy annak- utána a tolvajnak minden kedve elment a további tilalmas dolgoktól. Mint a jó kopó szimatolta az erdőt éjjel, nap­pal. Már tiz év óta . . . Tíz év nagy idő. Hanem azért az is elszalad, Van úgy, hogy alig veszi észre az ember. Volt, nincs egy esztendő. Csak ép valami nyoma marad. Jó, vagy rossz. Leginkább rossz Gáboréknál többnyire szivelös nyomokat hagy­tak az esztendők. Mindig több-több pénzt. Ami magyarázható. Gábor szerette a pénzt; aztán ru­hákat az uraság adott; élelmet az erdő ; ezt is, azt is ; hús, kolompár . . . Csak ép a kenyérre való búzáért adtak pénzt; öt, hat hektó; az asszonynak egy-egy kendő, papucs . . . Takaros kis summájuk volt már a városi ta­karékban Harmadfél, négyezer korona ... De mi­nél jobban gyarapodtak, Gábor annál inkább ke- veselte. — Mi ez? — mondogatta az asszonynak, mikor úgy számolgatták a tőkét, meg a kamatokat. — Nem mondom egy házat már kitűnne, mög egy kis veteményöst. De mi az ? Ez még nem funda­mentum Tizször ennyi, az igön! Akkora pénz után már gazda sorba jutna az ernbör. Húsz, har­minc hold, saját föld ; egy kis szőlő, gyümölcsös ... De mikor lösz annyi ? Akkora summa húsz év alatt se sikeredik össze. Aztán húsz esztendő nagy idő. Addig igön kifárad az embör. Azután meg már mi­nek? Egész más, ha gyerök is lönne. Egy fiú . . vagy lyány. Annak lönne értelme. Ha húsz esz­tendő, hát húsz . . . Különösen akkor fogták el Gábort az ilyen vívódások, mikor úgy évnegyeddel az urasági pén­zek felszaporodtak. Négy, ötezer korona . . . tatható, bogy a közérdek szolgálata jobban kielé­gíthető egy rendszeresített állasra megválasztott tisztviselő fele őségteljes munkássága alapján, mint az ideiglenes jellegű közigazgatási gyakornok alkal­mazásával. Áthelyezés. A pénzügyminiszter Nagy Antal szeghalmi kir. adóhivatali ellenőrt főtiszti minőség- ségben Nagyenyedre helyezte át s helyére Kiss Gyula zombori adóhivatali főtisztet a szeghalmi kir adóhivatalhoz ellenőrré nevezte ki. A Békésmegyei Pártfogó Egyesület részére az általa felállítandó javitó-nevelő intézet építési költ­ségei részbeni fedezésére az igazságügyi kormány l 20 000 kor. államsegélyt engedélyezett. Az erről szóló igazságügyminiszteri leirat a múlt héten érke­zett meg. Az egyesület elnöksége a kiutalt állam­segélyt a gyulai m. kir. adóhivatalnál már fel is vette és felhasználás idejéig takarékpénztári betét­ként helyezte el. Orvosi továbbképzés Gyu'án. Ily cím alatt lapunk múlt heti számában megírtuk, hogy az orvosi továbbképzés központi bizottsága orvosok részére, az ország négy vidéki városában, köztük Gyulán is 6 hetes továbbképző taufolyamot rendez. Most már alkalmunk van a tanfolyam részletes programmját is ismertetni. Az előadások 1912. szep­tember 4-től október 9 íg minden szerdán reggel 9 órától fél 4-ig tartatnak A gyulai helyi bizottság elnöke Berkes Sándor dr. kórházi igazgató Előadók: Békés Dezső dr. kórházi főorvos: a gyakorlati fon­tosabb szembajok diagnostikája és therápiája. Beteg bemutatások. Décsi Károly dr. kórházi főorvos : a gyakorlatilag fontosabb elmekórformák diagnostikája Feldmann Ignác dr. kórházi főorvos: kórbonctani gyakorlatok és demonstrációk Kaczvinszky Janos dr. kórházi főorvos : Előadások a sebészet köréből. Geszti József dr. a József-szanatórium igazgató főorvosa j a tuberkulósis korai diagnosisának mód­szerei és végül Széli Imre dr. a gyermekmenhely igazgatója, különít le gyermekbetegségekről. Gyula városánál megüresedett mérnöki állás betöltése céljából kitűzött, pályázati határidő e hó 4-én lejárván mindössze egy pályázat adatott be. Az egyedüli pályázó Emmerth Géza, a pancsova—kubini ármentesitő és belvizszabályozó társulat szakasz­mérnöke, aki 30 éves és több bizonyítvánnyal támo­gatja kérvényét es igazolja eddigi szolgálati műkö­dését. A vármegye alispánja a választást különben április 10-én délután 3 órára tűzte ki s a képviselő- testület e célból választó közgyűlésre hivatik össze. Megyebizottsági tagválasztás. A Szarvason április 1 én megtartott megyebizottsági tagválasz­tás alkalmával a két megüresedett helyre megvá­lasztattak : Benka Gyula 101 és Medvegy Mihály 92 szavazattal. Ezenfelül még négy egyénre adtak le szavazatokat. A 457 választó közül leszavazott 172, ami viszonyítva az ezelőtt megtartott választá­sokon leszavazottak számához, elég tekintélyesnek mondható. A gyulai kereskedők és kereskedő ifjak tár­sulata vasárnap délután tartotta évi rendes közgyű­lését Czinczár Adolf elnöklete és a tagok élénk rész­véte mellett. Stern László titkári jelentéséből kitűnik, hogy a társulatnak 8 alapitó és 129 rendes tagja van s vagyona 5203 korom értéket képvisel. A tár­sulat nemcsak társadalmi téren ápolja tagjai közt a kapcsolatot, de közgazdaságilag is tevékenységet fejt ki és a kereskedő osztály érdekeit ott, a hol kell, képviseli. így a múlt évben is a helybeli pályaudvar kibővitése és Budapesttel való direct telefon össze­köttetés ügyében a kereskedelmi ministeriumhoz ismételten folyamodott s ügye támogatására Lukács György városunk országgyűlési képviselőjének és Kéry Gyula főispánnak is hathatós pártfogását meg­nyerte. A jelentés nagy elismeréssel emlékezik meg különösen Kéry Gyula főispán ügybuzgó tevékeny­ségéről, mellyel az ügyet felkarolta és eredményre is vezette, mert csak is az ő közbenjárásának sike­rült elérnie azt, hogy az évek óta óhajtott pálya­udvar kibővítési munkálatok megkezdése tárgyában az illetékes tényezők részéről az előkészületek meg­tétettek. A titkári jelentés tudomásul vétele után elfogadta a közgyűlés az 1911. évre vonatkozólag beterjesztett zárszámadást és az 1912. évre össze­állított költségvetést. A kereskedőifjak holnapi táncvigalma, a mu­latságra készülődő családok nagy számából Ítélve, egyike lesz a közelmúlt legsikerültebb vigalmainak.’ A rendezőség számítván a megnyilvánuló széleskörű érdeklődésre, nem a Csarnok emeleti helyiségében, hanem a Komló földszinti tágasabb helyiségeiben rendezi a mulatságot, melynek siketét már maga az a tény is biztosítja, hogy a vigalmi bizottság — mindmegaunyi lelkes táncos — ötvenen felüli tag­ból áll. A kedélyesség fokozására fog bizonyára szolgálni az éjfélkor rendezendő tombola, melyen sok értékes nyereménytárgy kerül kisorsolásra. Minden hölgy egy tombolajegyet ingyen kap. A táncvigalom kezdete este fél 9 órakor. Kitüntetett tanítók A vallás és közoktatásügyi miniszter Szalaz Kalman es Flitterliolzer Károly orosházi állami tanítókat évi kétszáz korona élve­zete mellett állomáshelyükön igazgató-tanítókká ne­vezte ki. — Hej ! ha ez az enyém lönne! t- intett az asszonyra. — Ha úgy eccö mögfoghatnám . . . Hm ! S Gábor bélsejét egyre jobban mardosták a vágyak. Egyszer egy nagy faeladásnál Gábor tízezer koronát kapott. Ügy volt, hogy ezért a summáért másnap kijön az erdész Gábornak még a lelke is megreszketett. Hir­telen melege lett, majd meg a háta is elkezdett libabőrödzeni. Olvasgatta a pénzt Ötször, hatszor . . . — Tízezer, tízezer . . . Csóválgatta a fejét, miközben azon jártatta az eszét, hogy mi lenne, hogy lenne, ha az a pénz az övé lenne? Ejha! De hogy is lenne csak? Annyi bizonyos, hogy az uraság meg sem érezné. Mi az neki ? Egy morzsa. Egy nagy karaj kenyér mor­zsája. Észre se veszi, aki szeli . . . Ot meg úrrá tenné. Örökre, egy egész életre boldoggá. Ennyi pénz után már tekintélyes, szóvivő gazda lenne a faluban. Belső ember. Esküdt. Talán még biró is. Törvényttevő biró . . . Szemei kidagadtak. Nagyokat sóhajtott. — Ha ez a pénz . . . A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejében. Űzték, hajtották egymást . . Ha ennyit találhatna Egy nagy bugyelláris a íöldön, a kocsiút mellett . . . Fölkapná s be a ka­bát alá . . . Ha ez a bugyelláris elveszne. Hm. Hátha elveszne? Van az úgy néha, hogy az ember elveszít valamit. Sokszor azt, amire legjobban vi­gyáz. Meglöki az ördög s kiesik a zsebből, vagy onnan, ahonnan. Egy mozdulat s kifordul. Ott ma­rad az utón. Aztán jön egy szegény ember . . . Megbillegtette az ujjait. Csakhogy az a pénz nem veszhet el, mert sehova se mehet vele Utána jönnek. Itt adták a szobában, innen viszik el. Egész más, ha valaki ellopná. Olyan valaki, aki tudja, hogy most itt van a kincs. Éjjel beóvakodna az ablakon . . . Odatekintett az ablakokra, aztán megingatta a fejét. No, ott nem Az ablakokon rács van. Erős vas-rács. Meg tábla. Hanem az ajtón . . . Epen nyílt. Ijedten ütötte föl a fejét s egyik tenyerét hir­telen a pénzre tette. Az asszony volt. — Hű, de sok pénz ! Gábor mérgesen söpörte össze a bankókat. A harag elöntötte, hogy úgy megzavarta az asz- szony. Szinte megijesztette. — Mennyi ? — kérdezte az asszony. Gábor nem akarta, hogy az asszony belásson a leikébe s észrevegye a vívódásait, ezért hát egy kis erőlködéssel félre húzta a száját, vastag sze­möldökeivel vetett egyet a pénz felé; úgy tett,, mintha nagy ravaszul mosolyogna. — Mennyi? Márhogy mennyi? S megbilegtette a drága papirosokat, melyek igy egymáshoz suriódva igen titokzatosan zizegtek. — Hogy mennyi ? S hunyorított a szemeivel. — Ötezör pöngő ! Az asszony összecsapta a két tenyerét. — Szent atyám 1 Aztán még jobban csodálkozott : — Még ennyi sohasem volt. — Nem ám, nem . . . Ennyi még sohasem volt s talán többet nem is lesz . . . Ezt már nem mondta, csak úgy magában be­felé gondolta, miközben a bankókat egyenként be- csusztatta a bugyelláris barázdáiba . . . — Ez már igön . . . Mikor a bugyellárist becsukta, ráütögetett a tenyerével. / — Ez már pénz. Akinek ennyi van, az em­bör ! Ennyit szőrözni, azt nevezőm tudománynak 1 Aztán odalépett az ágyhoz, fölemelte a ván­kosokat, majd a szalmazsákot s az alá bedugta a drága jószágot.

Next

/
Thumbnails
Contents