Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-07 / 14. szám
í Bckcs 1912. április 7. Halálozás, Özv. Waverka Rudolfué Békéscsabán március hó 30 án rövid szenvedés után 81 éves korában hirtelen elhunyt. Temetése folyó hó 1-én délután 5 órakor ment végbe Gyulán rokonai és ismerősei részvétele mellett. — Béke poraira ! Szarvas község legtöbb adótfizető képviselő testületi tagjainak folyó évre érvényes névjegyzékének megállapítása ügyében a közigazgatási bíróság érdekes döntést hozott. Ugyanis a szóban levő névjegyzék ellen, amelyet a főszolgabíró állított össze, két egyén felebbezést adván be, annak eredménye alapján az alispán a felebbezésnek helyt adott és a két felebbezőnek a névjegyzékbe való felvételét elrendelte. Ezen felvétel folytán azonban kiesett a névjegyzékből a legutolsó helyen felvett dr. Mázor Elemér szarvasi lakos. Dr. Mázor az alispán határozata ellen f'elebbezvén, a közigazgatasi bizottság a felebbezés folytán Mázort felvette a névjegyzékbe, azon az alapon, hogy az eredetileg kimutatott adójához hozzászámitotta az utóiig beszámítani kért takarékpénztárból kapott jutalék utáni adóját. A > közigazgatási bizottság határozata ellen most már az élt panasszal, aki Mázor felvétele következtében kimaradt a névjegyzékből. A közigazgatási bíróság a panasz folytán a közigazgatási bizottság batároza tát hatályon kívül helyezte és az alispán határozata alapján kiigazított névjegyzéket hagyta érvényben. A bíróság döntését arra a apitotta, hogy Mázor a főszolgabíró áital kiigazított névjegyzékben kitüntetett adó mérve ellen annak idején felebbezéssel nem élvén, utólag nem volt jogosított a takarék- pénztári jutalék beszámítását kérni és a közigazgatási bizottság helytelenül határozott, amidőn a jutalékot később beszámította Mázornak eredetileg kitüntetett s általa nem kifogásolt adójához. A III. osztályú kereseti adókötelesek sorában a múlt évi adókivetés óta keletkezett adóköteles egyének kereseti adójának megállapítására hivatott adókivető bizottságok a varmegye területén e ho folyamán kezdik meg működésüket. A gyulai kir. pénzügyigazgatóság eddig három kir. adóhivatal területére nézve tűzte ki a tárgyalási napokat és pedig a szeghalmi kerületben április 16, és 17-éa ; a szarvasi kerületben 19, és 2(3 án; a békéscsabai knrületben 23, 24., 25. és 26-án tartat aak a tárgyalások. Kincstári előadó mindhárom kerületben Kutassy József pii. titkár lesz Az adókivetés különben csak a folyo évre szól, mert 1913. évben az uj jövedelmi adó törvény lép életbe. A katholikus népszövetségnek március 31-én vendége volt Gyulán: Haller István dr. országgyűlési képviselő, az országos népszövetség ügyvezető igazgatója, ki délután félötkor, mintegy óráig tartó beszédben ösmertette a népszövetség törekvéseit, kouciliáns, tárgyilagosságra törekvő, higgadt modorban. A népszövetség gyűlését dr. Lindenberger János plébános nyitotta meg és zárta be. A pavilion termében mintegy 300-an gyűltek ez alkalommal össze. A „fekete karácsony — fehér husvét“ példaszó csaknem megvalósult és e sorok Írásakor egyáltalában niucs kizárva, hogy még esetleg meg is valósulhat az idén Az a krudélis orkán, mely a múlt hét közepén az egész ország felett átvonult, vármegyénket sem hagyta érintetlenül, habar szerencsére sokkal kisébb méretű volt. mint az ország egyéb részeiben. Nyitánya a kedden este beállott felhőszaka- dásszerü eső. melyet a következő napon nagy hóesés követett, úgy, hogy csütörtök virradóra fél araszos hó borította el a földeket valóságos karácsonyi tájképet kölcsönözve a husvét előt'i nagyhétnek. Eí a hó ugyan valóságos jótéteménynek bizonyult csütörtök reggel, amidőn a hévmérő fagypont alá szállott és a dér és fagy a bóiepel nélkül a vetéseket, különösen pedig a gyönge árpát elpusztította volna. A fagy, noha kisebb mérvben, nagypéntek virradóra megismétlődött, sajnos, akkorára a hó elolvadt és igy a pénteki bár gyöngébb fagy a csütörtökinél határozottan nagyobb károkat okozot', különösen a gyümölcsfákban. Nagy tűzvész ütött ki hétfőn, április 1-én az Újvároson, eddigelé hatóságilag fel nem deríthetett okból. A vészharang délután 3/45 órakor kondult meg óriási ijedelmet okozva, mert valóságos szélvihar dühöngött a városban. Gyulai Gábor földmi- ves, tejszövetkezeti könyvelő Ecsedi-utcai házának nádfedelü melléképületén törtek ki a lángok, óriási füstgomolylyal telítve az egész környéket. A tűzoltóság, helyesebben mondva az első tüzfecskendő nagy késéssel érkezett a tűz helyszínére, minek oka értesülésünk szerint, hogy csupán egy pár ló volt akkor a városháza udvarán és ez az egy pír ló sem volt felszerszámozva, mint az szélviharok alkalmával elő van írva. így történt, hogy a tűz a Gyulai-féle házról átterjedt özv. Fekete Györgyné szomszédos házának nádfedelére is s az is menthetetlenül teljesen leégett. Hogy a tüzet a nagy orkán dacára, mégis sikerült helyhez kötni, azt elsősorban a szél iránya tette lehetővé, mely az átellenes zsindely- és cseréptetejü házak felé irányult, de a tűz lokalizálásában a tűzoltóságon kívül nagy érdeme van a tűzhöz kivezényelt honvédség derekas munkájának is. A tűzvész anyagilag leginkább sújtja, sőt anyagilag teljesen tönkre is tette Maróti József bérkocsist, akinek a Gyulai-ház istállójában voltak lovai. A bérkocsis hasztalan igyekezett lovait az égő istállóból kiterelni, a nagy füsttől megriadt szegény7 párák az ajtóból visszarohantak az istállóba s rémes üvöltést vittek véghez, mindaddig, mig a füstben megfuladtak. A szerencsétlen bérkocsisnak a két ló képezte egyedüli vagyonát és kenyérkeresetét, melytől most meg van fosztva. Jószivü emberek, kétségbeesésétől meghatva, gyűjtést is rendeznek oly célból, hogy elpusztult lovai helyett újakat vehessen. E célra adományokat elfogad a rendőrkapitányi hivatal és készséggel közvetít, egyben nyugtáz lapunk ki- adóhivatala is A lovakon kívül a tűzben elpusztult Gyulainak 6 drb süldője és számos apró jószágja. A tűz a háttal szomszédos Yarga György házának nádfedelü melléképületét is elhamvasztotta. A leégett épületek biztosítva voltak ugyan, de a tűzvész okozta kár, a biztosítási összeget tetemesen meghaladja. A Pomucz-milliók (?) áldozata. Több ízben foglalkoztunk a gyulai születésű és a forradalom után Amerikába emigrált Pomucz állítólagos millióival, amelyekről Kocsis Sándor ugyancsak gyulai születésű s félszázadon át Amerikában élt jeles hazánkfiának Gyulán lakó testvére, Kocsis Káro y nyug. városi főpénztárnokhoz irt levele nyomán kétségtelenül megállapítottuk, hogy a milliókra terjedő hagyaték egyszerű mese. miután Kocsis Sándor, aki Pomuczot igen jól ismerte, megírta róla, hogy Pomucz évtizedekkel ezelőtt mint teljesen vagyontalan ember halt el, úgy hogy szegénysége miatt közköltségen temették el. A »Békés« .volt az egyedüli lap, amely a Pomucz-milliók legendáját megsemmisítette. Az ország többi lapjai makacs következetességgel éveken át felszínen tartották a milliókat, olyan konkrét adatokkal fűszerezve szenzációs riportjaikat, hogy az amerikai milliók között (unelyekböl soha senki egy fillért nem látott) a szintén nem létező Pomucz-milliók, mint kétségtelen tény kezdHogy esteledett, az asszony kigyűjtött s elővette a rokkát. Font. Munkaközben, mig a szálakat sodorgatta, eresztgette, érdeklődött a pénz iránt. Honnan, kitől ? A városi depós ? Hogy az ember csak úgy félvállról dünnyögött, felhagyott a kérdezgetéssel Gábor fel s alá járt a szobában. Az ajtótól az ablakig, meg vissza. Azon jártatta az eszét, hogy mit is tenne, ha valaki csakugyan kiakarná rabolni ? Ha úgy betörnének. Van olyan ember a faluban nem is egy Lám Csordás Andrisról azt tartják, hogy úgy szerezte a vagyonát. Pisztolyt tartott az emberek mellének: „Ide a pénzt!“ S odaadták Sohse került bajba. Fekete kendődarabból álarcot kötött a képére Senkisem ösmert rá. Lopva az asszonyra pillantott, hogy megijedne, ha csakugyan betörnének összeesne, elájulna . Eh, bolondság ! Ki jönne ide ? Ha meg jönne valami csavargó, két töltés van a lankaszterbe ; a golyós puska meg ott lóg az ágy fölött, öt golyóval. Igaz, vad-disznóknak van szánva, de ha úgy fordulna a sor, hát embernek is megfelelne Meg az, még pedig ötnek, ha többnek nem. Gábor néha-néha egy-égy pillanatra megállt, mintha a tanakodásban valamire határozta volna el magát, vagy valami ütődött volna az eszébe s azt megakarta volna mondani az asszonynak, de megint csak nekilódult, lépegette tovább a szoba földjét. Egyszer aztán a fejéhez kapott — Ajha . .! Na nézd, majd elfelejtettem . . . — Mit — Ki köll mönnöm az ötetőkböz . . . — Most? — Most, most Röggel találtam egy hurkot. Aki kitötte, az elgyön érte . . . S már vette is a puskáját Az asszony marasztalta : — Ne mönnyön kend ., . Hiszen röggel is lőhetne . . . — Nem lőhet! Ezt olyan határozottan mondta az ember, j hogy az asszon}7 nem mert ellenvetést tenni. Gábor az ajtóból válaszolt : — Aztán vigyázz ! — Jó, jó . . . Csak siessön kend ! * Az asszony bereteszelte az ajtót s azzai a föltett szándékkal, hogy az urát bevárja, újból a rokka mellé ült Nem akart másra gondolni, csak a fonálra, hogy az szép vékonyan, egyformán sodorodjon ; meg arra, hogy milyen sávosra csinálja majd a vászon szélét. Kékre-e, pirosra-e ? A piros kelen- dősebb, kapósabb, főként a kenyérruhákban. Szebb is, mutatósabb is. Való, hogy a kéket is keresik, az olyan világos, égszinüt ... De azért csak a piros, a piros . . . Még azt szerette volna kiszámítani, hogy karácsonyig hány asztalkendőt, törülközőt tudna készíteni, ha úgy naponta négy-öt órát dolgozna . . . De hiába erőltette a fejét, nem tudta oda terelni, mert egy másik gondolat egyre erősebben nyomta kifelé ezt a számításokat ... A nagy bőrbugyel- láris, a pénz . . . Ha valaki, valami rossz ember kiszaglászta s az most bezörgetne az ablakon s aztán feszegetni kezdené az ajtót . . . Megborzongott Minek is ment el az ember Csak most maradt volna itthon, mikor itt a sok pénz Hogy azok a vadorzók se nyughatnak. Bizony még majd baj lesz egyszer miattuk. Nagy baj. Vagy a Gábor, vagy ők. Az a vége az ilyen életnek. Lám az őzesi kerülőt is lelőtték az ablakon át, Akkor csináltatott az uraság ide is táblákat. Okosan tette. így nem lát be senki. Nem tudják ki van itthon. Egyedül-e, vagy mindketten . . . Egy kissé el is bóbiskolt, mikor lépteket hallott a tornácon. — A Gábor? Hallgatódzott Az ablak megzörrent. — Kend az ? Nem felelt senki Újból kérdezte : — Kend az ? Hogy most se kapott feleletet, elmosolyodott. Bizonyosan az ember akarja megtréfálni, megijeszteni. Talán ki sem ment az etetőkig. Odatekintett az órára Hisz alig félórája, hogy elindult, Azalatt oda sem érhetett . . . Nagyott lélekzett. Ez az, hogy oda sem érhetett így hát . . . Az ablak újból megzörrent Most már erősebben. Az asszony egész testében remegve hajolt az ablak felé — Ki az ? — Egy szegény vándorló . . . Hát mégsem a Gábor. De ki? Hogy nem vándorló, az bizonyos. Megérzi azt az ember. Nem az, nem. Mit is keresne egy vándorló éjnek idején itt a rengeteg közepén Hisz erre se országút, se ösvény. Még csak világot se láthat, ami ide vezette volna. Csak rabló lehet. Az lesz, az. Rabló. S Gábor nincs itthon. Az ablak újból és újból zörrent. S egy tompa recsegő hang követelőleg dörmögte : — Nyisd ki! Majd hirtelen az ajtó kilincse csapódott, négy- szer-ötször egymásután. Ököllel ütöttek rá. — Nyisd ki ! Az asszony még mindig egy helyben állt. Egyik kezét a mellére szorította, másikkal az asztal sarkába fogódzkodott. Nem birt megmozdulni. A rémület megdermesztette A rabló fenyegetődzött. — Ha nem nyitod, meghalsz! Aztán alkudni kezdett. — - Ha beeresztessz, nem bántalak. Csak a pénzt add ide . . . Hogy választ nem kapott, a vállát nekifeszi- tette az ajtónak Nagy, erős ember lehetett, mert a deszkák ropogtak, recsegtek a nyomása alatt. Az asszony hirtelen megrázkódott s kétségbeesetten felkiáltott: — Gábor! Gábor!
