Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-07 / 14. szám
14. szám. f XLIV. óvlolvam. ^ Előfizetési árak: Egész évrt ... ... 10 K — f Fél évre .............. 5 K — f Év negyedre 2 K 50 f Ö ___ Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Gyula, 1913. április 1. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓH\ DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Husvét. A halhatatlanság hitének fényes csillaga ragyogja be ma a sírok csendes éjszakáját, hogy hulljon a sajgó szívsebekre megvigaszta- lódás enyhítő balzsamcseppje, hogy a halál rémes árnyát elűzze a feltámadás hajnalának biborfénye, midőn megcsendül a bizalom szava az ajkakon: »Nincs már szivem félelmére, nézni sírom fenekére, mert látom Jézus példájából, mi lehet a holtak porából« . . . Mennyi sajgó szívseb áhitja a gyógyulást, mennyi zokogás és jajszó hangzik az ajkakról, midőn vigasztalásért esedez a fájdalmak tengerárjában vergődő lelkeknek tábora ! A szegénység, nélkülözés csillagtalan éjszakájában bolyongók, várva-várják a jobblét hajnalának felderültét, midőn valósággá lesz a lelkeket biztató reménység. A méltatlanul üldözöttek, azok, kiknek szeretetért gyűlölettel, jótettekért rut hálátlan- - sággal fizetett a teremtés koronájává alkotott lény, kinek neve ember: tűnődve keresik az, igaz ügy diadalra jutásának ideje érkeztét, hogy meghozza végre a zaklatott lelkivilágban az óhajtott békességet. A gyermeke beteg-ágyánál virrasztó anya aggodalmának eloszlása boldog pillanatát várja, hogy szemében a fájdalomkönnyek örömharmat gyöngyeivé változzanak át, midőn gyermeke gyógyulásáért csendül meg ajkain a hálaadás imádsága. A szülőket gyászoló, árván maradt gyermekek ; a föld rögei alatt pihenő szeretett gyermekeket sirató bánatos szülők; a házastársat vesztett zokogó özvegyek: Jézus üres sírboltjára tekintenek, hogy a Mester feltámadásának örvendetes tényéből erőt, hitet reménységet merítsenek ; hogy a földi életben a sziveket gyötrő végtelen fájdalom sötét éjszakáját az örökélet ragyogó napja váltsa fel a szivekben s csendüljön az ajkukon az ének szava: »El a Jézus a mi fejünk, keresztyének énekeljünk, ülvén husvét-ünnepeket, uj győze- delmi éneket.« Mint csillagtalan éjszaka után a bibor- fényben felragyogó hajnal, úgy világított reá a nagypénteki koporsóra a husvét tündöklő fénye; úgy hatott a szivekre az égi szózat: »Mit keresitek a holtak között az élőt ? Nincsen 0 itt, feltámadott!« Oh mennyi meghalt, csüggedés örvényébe temetkezett reménynek ujéletre feltámadását hozta meg az első husvét reggele, midőn üresen maradt a koporsó, melybe Jézust temették volt, midőn megvalósult a Mester jóslata: »Rontsátok el a templomot és én harmadnapra telépitem azt« 1 Midőn hosszú, kinos éjszaka után hajna- lódni kezd; midőn a tél dermedt álmából a kies tavasz bontogatja szárnyát; midőn a zsarnokság rabigája szakadoz s a szabadság szelI lője csókjait hinti szerte: ez a feltámadás, uj- I élet tündérképe, melynek mosolyára örömtől repes a szív . . . Az apostolok, mikor látták kereszten kimúlni szeretett Mesterüket s hallották annak végső szavát: »Minden elvégeztetett!« midőn az elhagyatottság dermesztő érzete rabbilincseket rakott a lelkekre, méltán vehették ajkakra Jézus ama szavait: »Szomorú az én lelkem mind halálig!« De mikor jött a husvét reggele s megcsendült az örömet adó nyilatkozat: »Az Ur feltámadott!« A sötét felhőt fénylő napsugár váltotta fel a lelkek egén s érteni kezdték a tanítványok s velők együtt gazdag és szegény a Mester amai szavait: »En vagyok a feltámadás és az élet!« S hogy ez valóban igy van, arról tanúskodik a történelem, mert egyeseknek, anya- szentegyházunknak, hazánknak életében e nagy igazság életnapját látjuk tündökölni. Szivünket hányszor tépdesi, marcangolja emésztő fájdalom s könnyeinkkel áztatott sir- halmok felett ott lebeg a kétségbeesés sötét borúja, de ha Jézusra tekint lelkiszemünk, ha figyelünk az ő biztató szavára: »En vagyok a feltámadás és az élet!« nem lehetünk a martalékai a reménytelenségnek, csüggedésnek. Mikor őseink a gályarabság bilincseit csörgetve keresztyéni türelemmel hordozták a nehéz igát: Jézus szavai igazságában vetett szilárd bizodalmuk adott erőt, hogy hitöket meg ne tagadják. TÁRCA. Krisztus keresztjén . . . Krisztus keresztjén 4z van felírva: Hogy az igazság Nem vesz a sírba! — Örvendjen, akit Bántalom ér: Ha szive tiszta, Lelke fehér! Krisztus keresztjén Az van felírva, Hogy a szeretet Nem vesz a sírba! — Mind e világ bár Éltedre les : Csak te bocsáss meg, Csak te szeress ! . . . Csak te bocsáss meg A gyülölködőknek; S oszd szét a szived A szenvedőknek! — Megmozdult a ko Sírja felett. . . Örökkévaló A szeretet!! Szabolcsba Mihály. JLesz még tavasz... Lesz még tavasz . . . Azt súgja a szivem . . . Bár a rideg télnek kemény fagya . , . Ki a harcban helyét állja híven, Csatamezőn nem maradhat halva . . . Nem nyer babért hitvány rög szerelme, Bizonyos az igazság győzelme . . . Lesz még tavasz . . . Akkor a jók java Kezébe jut diadal pálmája, Felragyog a boldogság szép napja, Valósul a nemes lelkek álma . . . Egyetértés, békesség, szeretet, Megszentelik az ember-életet . . . Lesz még tavasz ... A szív lesz az oltár, Melyen lobog a buzgóság tüze, S közelben az ég küldötte ott áll, Hogy az ármányt sötétségbe űzze . . . Felharsan majd a győzelem szava: Él és virul az egyház és haza! . . , Lesz még tavasz . . . Oly szép, minő nem volt . . Megtérnek még a tévelygő lelkek, Erény köntösén nem lesz vétek folt, Diadalt ül az igaz szeretet . . . Ne félj, bízzál, remélj »kicsiny sereg!*. Gondot visel, megsegít Istened! . , . Dombi Lajos. Nagyböjt végén. Hozzád küldöm imám én édes jézusom, Nem vigasztalhat meg senki e világon; Oda van a lelkem derűs csendessége, Rabló kéz vitie el édes boldogságom. Eddigi éltemben mindig bíztam benned, Te dicsőségedért küzködtem, fáradtam, Oda vmnkakedvem, bensőm vihar dúlja, Épen hogy csak élek, csüggedten, fáradtan, Mint sas a kőszálon hittem állni magam, Magam erejébe feltétlenül bíztam, De jött a kisértés s mint szárnyszegett madár Estem a magasból, mélységbe, bukottan. Hála Teremtőmnek, reményem meg van még, Felragyog majd újra fáradt lelkem napja, Föltámadt Krisztussal szivem is megújul: Hiszen a szent teste s vérével táplálja. Ragyogó kikelet lelkembe is beszáll, Erények virági újra kipirulnak, Dalos lelkem ismét lelkesen hirdeti Nagy dicsőségét a föltámadt Krisztusnak. Apáczay István. Hiapvanls: m.a,i száma 1-3= old.a.1.
