Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-31 / 13. szám
XLIV. éflolyam. 13. szám. Nyíllá, 1313. március 31. BÉKÉS Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. i) Előfizetési árak: Egész évrt ......... 10 K — f Fé l évre... ... _ 5 K - f Évnegyed re ... ... 2 K 50 f n ____ Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Egyes szám ára 20 fillér. Huskereskedelműnk héköi. Az argentínai húsnak közös vámterületre való behozatala körül lefolyt múlt évi ádáz fegyvercsörtetés értékes tapasztalatokkal gazdagította a magyar közvéleményt. A közismert önző osztrák kapzsiság, a kormányunk rekom- penzációs követeléseinek visszautasításával, a kelletténél jobban kimutatta a fogafehérjét s ennek hatása alatt bizonyára meggyőződésévé vált közgazdasági életünk minden számottevő tényezőjének, hogy az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződés csak az esetben tartható fenn 1917-en túl, ha Magyarország törvényben biztosított jogait Ausztria nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is tiszteletben tartani hajlandó. Sajnos, e kivánalom minden ellenkező irányú törekvés erőszakos ke- resztülhajszolása nélküli teljesítésére kevés a biztosítékunk a Lajtán túl. Es ha azt halljuk, hogy a bécsi községtanács újra előhurcolta az argentínai husbehozatal eszméjét, amitől oly könnyen lázong a csupán húsra éhes bécsi nép és ez által a mindent kierőszakoló osztrák közvélemény, akkor feltétlenül kívánatos, hogy az önálló közgazdasági berendezkedés esetére szervezkedő intézmények ügyével behatóbban és nagyobb érdeklődéssel foglalkozzunk. A Pozsonymegyei Gazdasági Egyesület által rendezett tavalyi országrészi gazdaértekezleten hangzott el fentvázolt irányban az első figyelemreméltó szó, midőn minden esheFELELÖS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID tőségre való tekintetettel feltétlenül szükséges-: nek jelezték oly intézmények mielőbbi megalkotását, melyek a gazdasági életnek általában, különösen pedig az állat értékesítésének és az állatforgalomnak az ausztriai gazdasági élettől való függetlenitésére vezetnek. Ilyennek jelölvén meg első helyen a 80-as évek folyamán megszűnt pozsonyi hisómarha-vásár visszaállítását, melynek előkészítésével az Országos Magyar Gazdasági Egyesületetet bízták meg. A kezdő lépés tehát megtörtént. Azonban mintha a pozsonyi gyűlés óta elaludt volna az egész lelkes mozgalom. Talán a politikai élet mindenhatósága köti le az erőket ? Vagy talán csak madárijesztő volt Bécs számára a terv előtérbe állítása ? Nem hisszük, hogy igy volna. Mert a terv elejtése egyértelmű lenne állatkereskedelmünk jövőjéről való gondoskodás elejtésével. Hisz a pár év előtt létesített bécsi állatértékesitő központ óriási erejével lassanként teljesen magához fogja ragadni állatértékesitésünket s ha mindezt tétlenül nézzük, Magyarország szarvas- marha kereskedelme idővel úgyszólván teljesen ki lesz szolgáltatva Bécs önkényének. A gazdaközönség, a kereskedő-osztály és a kormány önként kiad a kezéből egy olyan fegyvert, melynek céltudatos alkalmazása különben óriási hasznot hajtana az országnak. Évszázadokra visszanyúló történeti adatok bizonyítják a magyar szarvasmarha jó hírét s hogy Ausztria céltudatosan folyton arra törekedett, hogy e fontos termelési ág jövedelmezőségét a maga számára biztosítsa. Szabad kereskedésről szóló törvényeinket semmibe sem vették. S gondoskodott róla a bécsi udvari kamara, hogy Magyarországot e gazdag jövedelmi forrástól elüsse. Számtalan nehézségekkel küzködött szarvasmarha-kereskedelmünk éveken keresztül, melyet céltudatos politikával azután lassanként teljesen a bécsi piacra utaltak. Hogy a magyar gazdák és különösen a kereskedők milyen megelégedésére, azt az állategészségügyi követelések ürügye alatt életbeléptetett méltánytalan rendszabályok alkalmazása kapcsán felhangzott süni panaszok és egyéb visszaélések szomorúan igazolják. Elénk emlékezetében él még a közönségnek a bécsi bizományosok mindenhatósága. Szövetségben az osztrák nagykereskedőkkel úgyszólván urai voltak a bécsi marhavásárnak. Minden eladandó marha az ő kezükben volt. A mészárosok tőlük függtek és annak a magyar kereskedőnek, ki elkerülésükkel vitte a hizó marhákat a bécsi piacra, egyenesen lehetetlenné tették az előnyös üzletkötést. Természetesen e kizsákmányoló politika egyformán sújtotta a tenyésztőket és fogyasztókat egyaránt, ami végül tettre késztette Bécs város hatóságát is. Uj vásár-szabályzatot csinált és hatáskörében létesítette a marhaTÁRCA. A rab. Epedve számlálom a midó napokat Mikor látlak újra te mosolygó kék ég. Édes szülőfalum sugár magas tornya Nádfódeles házam, gólyafészek rajta, Gondoltok e rám még “l Majd ha hazamegyek és félve benyitom Az ajtó kilincsét Lesz e majd egy lélek, ki elébem jővén A hazatért bűnöst keblére ölelve, Hullassa rám könnyét. Áldott édesanyám ! neked csak sírodat Ölelhetem át már. De te megbocsátasz, hiszem, tudom, érzem Időtlen időkig imádkozol értem Az örök bírónál. Hát te rámösmersz-el Régesrég elhagyott virágos kis kertem. Volt e ki gyomláljon, volt e ki öntözzön Nyíló virágidból kalapjára tűzzön, Mióta elmentem. Bent a kis szobában, örök békét hirdet A megváltó képe, Térdenállva kérlek, óh adj bocsánatot Ragyogjon föl újból a te fényes napod, Megtért gyermekedre. Godánné Kéry Aranka. Souvenir. lépett emlék fakó virága Leik eme t bus hínárba rántja. Elmúlt'idők órája csendül: Beszélni kezd a szerelemről, Beszélni kezd. egy szép leányról, Rövid hűségről, csaljaságról. Puha kezekről hideg csókról, És bájakról, a hervadókról . . . Elmúlt idők órája csendül: Kopott hárfán kopott húr rezdül, És dalolok a szerelemrül . . . Fényes Lajos. A nagy hét Rómában. Irta: Verncr László. Nem kis mértékben felemelő dolog az, hogy midőn belépnek Szent Péter templomának ajtaján, már ezzel a néhény lépéssel is száznapos búcsút nyertem VI Sándor pápa, e nagy Borgia jóvoltából, kinek hatalmas egyénisége még ma is uralkodik nemcsak e nagy, mindeneket felülmúló Bazilikában, hanem a világ legszebb földjén, a Szent Péter templom téren is. Sőt mintha a tavaszi szellő is a Borgiák zsarnoki nagyságát dudorászná a fülembe. Hát igen. Nagy dolog az, bűnös lélekkel belépni egy csoda gyönyörűségbe azzal a tudattal, hogy bűnös lelkünk száz napra meg van tisztulva. De az se utolsó, hogy a római langyos márciusi meleg napsugaraiban és éppen a Szent Péter téren meg- fürödhetünk . . . Csak a reneszánsz alkothatott ilyen mese dolgot. Bravante, iMichel Angelo, Rafael géniusza teremtette ezt az emberi legnagyobbat. Ha képen látjuk : semmi. Tollal leírva még kevésbé ] tájékoztat a valóságról. Ezt látni kell! Egy hatalmas tért képzeljünk el, melyen pápaválasztáskor Róma egész népe elfér. Es képzeljük el a három gigász művészi fantáziájának legnagyobb alkotását, tegyünk ehhez képzeletünkből még sokat és akkor talán előttünk lehet a Szent Péter tér, melyhez fogható nagy nem volt és nem lesz Ha pedig magát a templomot végigsétáljuk, halálig ki vagyunk fáradva. Kár, hogy nagyhéten a belépőtől jobbra levő mellékoltár Rafael hires Pieta-ja lilaszin palásttal van fedve. Általában a Golgothát ábrázoló képek és feszületek a nagyhét bánatos egyházi gyászába öltöztek. Megcsodálni valók maradnak az oszlopvégeken Rafael trombitás angyalai és a pápai monumentális síremlékek, amelyek a reneszánsz utáni kor művészi hervadásának méla tanúsítói. A közönség kezében a piros Baedek- kerrel és a Cook-vezetők pórászos programmjához képest valamennyien Canovának világhírű alkotása felé sietnek, mely a templomhajó középtáján, a pápai oltár előtt van. X-ik Leó pápa áhitatos imája ez, nagy elődje Szent Péter előtt és nincs ember, akármilyen vallásu is, hogy meg ne induljon a jámborság, az alázatosságnak e nagy művészi monumentuma előtt. Láttam copfos kínait, aki a meghatottságtól a szemeit törölgette Kissé kellemetlen elmondani, de az bizonyos, hogy a mindenféle Lapunk: mai száma ÍO oldal.
