Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-23 / 17. szám
XL1II. évfolyam. tiyiila, 1011. április 23. 17. szám. Előfizetési árak: Egész évrt ... .T. 10 K — f Fél évre .................... 5 K — f Év negyedre ... ... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova z lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendök. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Földmivelésiigyi feladatok. Irta Buday Barna A megszavazott flottaterv és a minden vonalon emelkedő katonai kiadások az országot rendkívüli erőfeszítés elé állítják. Ez a körülmény az erőgyűjtés feladatainak fokozott odaadással való munkáját parancsolja. Az ijesztő módon lelszökött katonai követeléseknek fedezetet találni a földmivelés produktivitásának emelése nélkül kész lehetetlenség. Ámde alig győzzük eléggé hangoztatni, hogy a földmivelési politika istápoló beavatkozásai és befektetései igazában csak akkor érvényesülhetnek, ha a szakértelem emelésével a mező- gazdaságban működő erőket a célszerű újítások befogadására éretté és alkalmassá tesszük. A magyar föld nagyobb és legértékesebb része immár a kis üzemeké, ami szociális szempontból kívánatos állapot, egyébként azonban azt jelenti, hogy az ország igen nagy területén hátramaradt, analfabéta gazdálkodást folytatnak. Ily körülmények között a gazdasági intelligencia emelése az alsó kategóriákhoz tartozó gazdák között beláthatlan fontosságú és minden komolyabb sikernek elemi feltétele. Nálunk a nép gazdasági oktatásának ügyét nemzeti feladatnak kellene tekinteni. Ezt a feladatot nagy eszközökkel és egész lélekkel kell szolgálni, különben a mezőgazdaság intezivitása érdekében kiadott milliók jórésze egyszerűen kárbavész. A szakértelmet azonban nemcsak a kisebb gazdaságok éhezik. Óriási birtoktestek vannak Magyarországon, melyeket szakmabeli hozzáértés nélkül kormányoznak. Már magában véve az ország mezőgazdaságának kormányzó szervezete: a közigazgatás is a jogász-intelligencia kezén van. A központi közigazgatásban csak újabban vívott ki vezető állást néhány szakképzett gazda. Ettől az egy-két kivételes karriertől eltekintve a loldtnivelésügyi minisztérium lényegében éppen úgy jogászminisztérium mint az igazságügyi vagy a belügyi. A helyi közigazgatás pedig tisztán jogász-szervezet. Ebben a szervezetben szakképzett gazdák még csak véletlenségből sem foglalnak helyet, noha a mezőgazdasági törvényeket a közigazgatási tisztviselők, a szolgabirák hajtják végre, kiknek emellett mintegy hét millió katasztrális holdat kitevő községi és közbirtokossági birtok kezelésénél ellenőrző és irányitó hivatásuk van. Óriási kiterjedésű városi testek fölött ismét a városi tanácsok intézkednek, melyeknek tagjai között szakavatott gazda csak véletlenül akad. Jogászok gazdálkodnak közvetve az egész országon, közvetlenül az ország összes területének negyedrészében. Szinte elképzelhetetlen, hogy a minősítési; törvény a gazdasági szakképzettséget meg ne követelje olyan tisztviselőkre nézve, kik tisztán földmivelési ügyekkel foglalkoznak és mező- gazdasági kérdésekben döntenek. Ha a kis- és törpegazdák analfabétaságát a haladás kerékkötőjének tartjuk, annál inkább meg kell követelnünk azt, hogy a gazdasági szakképzettség a mezőgazdasági közigazgatás egész területén érvényesüljön. Minden körülmények között helytelennek és tökéletlennek tartjuk a közigazgatási birtokkezelést. Örömmel fogadtuk ezért a földmive- lésügyi miniszternek a pénzügyi bizottságban tett azt a kijelentését, hogy a városok rezsiben való gazdálkodását nem helyesli. Nézetünk régtől fogva az, hogy úgy a városi, mint a községi, vallásalapitványi s egyéb erre alkalmas kötött birtokokat lehetőleg közép- és kisbérietek utján kell értékesítenünk. Egyáltalán egészséges bérlőosztályok kialakítása nálunk úgy gazdasági, mint szociális szempontból rendkívül kívánatos. A középosztály fiai a földbérletekben hajlamaikhoz közeleső foglalkozási teret találhatnak és a kisgazdák fiai is, némi tőkével támogatva, megtalálhatják a boldogulásnak és a vagyonszerzésnek azt a módját, mely mindenesetre egészségesebb a hitelbe való földvásárlásnál. További birtokszétforgácsolásokkal aligha fokozhatjuk a nemzeti jövedelmet s ezen az utón több beteg egzisztencia keletkezik, mint reményt keltő. De a haszonbérlői vállalkozások számára még óriási területünk van, melyen keletkezhetnek uj, egészséges és produktiv egzisztenciák s a létezők sérelme nélkül, sőt javára a több értéktermelésnek és a vagyonszerzésnek biztató munkája indulhat meg. Méltán sorozhatjuk a mezőgazdasági életet termékenyítő és irányitó erők közé a társadalmi köztevékenység szerveit a gazdasági egyesületeket is. Ma a gazdasági egyesületek egyéb hivatásuk mellett a mezőgazdasági érdekképviseletnek egyetlen orgánumai. Sajnos, legtöbbjük a kettős feladat teljesítéséhez fél eszközzel is alig rendelkeznek. Ezért kétségtelenül az volt a földmivelésügyi miniszter egyik legrokonszenvesebb biztatása, hogy a gazdasági egyesületeknek legalább normális költségvetésük biztosításával lógja megadni az eddiginél szilárdabb lábvetőpontot. Kár, hogy ennek a szép szándéknak idáig nem volt foganatja. Mindmáig a gazdasági egyesületekre nézve körülbelül az a helyzet, hogy megadóztatják a felsőbb kategóriájú birtokosokat azért, hogy lefelé közvetítők lehessenek és munkásai a nép gazdasági kultúrájának. A gazdasági egyesületek, amennyire anyagi eszközeik megengedik, a legfontosabb és mondhatnám a legönzetlenebb kulturális T A R O A.-Az én dalaim . . . Az én dalaim szerény kis virágok Melyek a szivem mélyiről fakadtak, Égető napfény szirmukat nem érte ! Megóvtam őket rejtegetve, féltve . . . Mind szüzfehéren üdén megmaradtak! Szivem melege enyhe napsugárként Áradt reájuk! Fagytól rejtve voltak ! A nyílásukat gyönyörködve vártam ! . . . Fiirdött a lelkem lelkűk illatában . . . Csak én nekem, csak én nekem virultak! Illatos szép csokorba szediem őket! Virágaim! Ti kedves lágy dalok Menjetek szét e széles nagy világba Lesz részetek máshol is napsugárba! Lesz szem, mely rátok könnyesen ragyog . , . Rácz Etus. Pozsony—Wien—Semmering. A gyulai főgimnázium tanulóinak tanulmányi kirándulása 1911. április 8-tól 15-ig. Mérey Gyula. A húsvéti szünidőt megelőző hét elején — mint mindnyájan élénken emlékezhetünk reá — április hónapja teljesen hü akarván maradni szeszélyes híréhez hirtelen megváltoztatta az időjárás képét. A megelőző napok verőfényes, szinte abnormisan enyhe kiimája után mintha egyszerre visszazökkentünk volna a télbe. A hideg, borzongató északi szél, az állandóan felhőktől borús égboltozat, a szűnni nem akaró esőzés, sőt még havazás is áprilisi tréfának minősítette az előbbi szép napokat és arra kényszeritett mindannyiunkat, hogy újból I szedjük elő már elraktározott téli kabátjainkat és akarva- nem akarva folytassuk a telet ott, ahol elhagytuk. Elképzelhető, hogy mily aggodalmat okozott az időnek ilyen kedvezőtlen megváltozása azon 19 főből álló diákcsoportnak minden egyes tagjában, akik a virágvasárnap előtt való szombaton kezdődő tanulmányi kirándulásra jelentkeztek és érthető izgalommal várták az indulás idejét. Vájjon nem marad-e el a kirándulás ? Az efajta aggodalmas kérdezősködésben nem is volt hiány, mig végre osztatlan örömmel tudomásul vették, hogy a kirándulást igenis megtartjuk. A nehezen várt április hó 8-án, szombaton azután jó meleg téli ruhában, téli kabátban, egyik másik dupla mellénnyel, vagy pedig különféle meleg alsóruhákkal ellátva, összegyűlt kirándulóink csapata a gyulai vasúti állomáson, hogy a déli vonattal elinduljon elég hosszú és eléggé fáradságos, de érdekességekben igen gazdag útjára. Kedvező jelnek vettük azt, hogy a hét eleje óta ezen a napon bujt elő először felhő takarói közül az éltető nap, biztatóan szórva reánk pajzán sugarait. Még egy pár tanács, figyelmeztetés, amelyek bár magukban véve igen hasznosak és szükségesek, de az utazás izgalmai előtt álló — különösen a kisebb —- diákoknál jórészt nyomtalanul elröppenő hangokká váltak, majd III. osztályú különkocsinkat hozzácsatolva a Csaba felé haladó vonathoz, neki indultunk utunknak, a melynek e napra eső része bizony kevés változatosságot nyújtott. Az ifjak, leginkább a kicsinyek, a vonatozásnak örülnek. A kocsi ablakain kikandikáló fejekkel telve, eleinte Xja.p'U.xil^ mai szarc-a ÍO oid.a.1. egy-egy tanya, őrház, távoli templomtorony is érdekesség számba megy, már nevezetesebb eseményt képez a Hármas-Körös, a Berettyó, a Zagyva, de különösen a Tisza hídja. Közbe saját „kirándulási énekkarunk“ rázendít dalaira, mintegy tromful a Békéscsabán kocsink második felébe beszállt 10—15 szegedi egyenruhás diáknak, akik előzőleg énekelni kezdtek, de hallván a mi ifjaink szabatos, szép énekeit, jónak látták a maguk részéről a daíolásról legalább addig, mig szomszédunkban voltak, lemondani. Estére Budapesten voltunk. A több órai utazás után jól esett a Baross-téren, Rákóczy-uton, Kossuth Lajos-utcán át való mintegy 40 perces séta szállóhelyünkig, az Egyetem-utcában levő Erzsébet királynő szállodáig. Lebonyolítva az elhelyezkedést, elfogyasztva a reánk váró vacsorát, végre kiadtuk a jelszót az alvásra, bár meg vagyok győződve arról, hogy az egyes szobák 2—3 tagú kisebb társasága még rövidebb-hosszabb ideig tárgyalta az elmúlt nap és a következő napok eseményeit. Ez különben elég természetes is és igy szokott ez lenni az első éjszakákon a legszivhez szólóbb figyelmeztetések dacára is, mig a későbbi napok fáradalmai meg- nem szereztetik velők azon tapasztalatot, hogy bizony legokosabban teszik, ha minél lelkiismeretesebben átalusszák a pihenésre és friss erőgyűjtésre szánt éjjeleket. Április y-én vasárnap. A Ferenciek templomában meghallgatott szentmise után a Belvároson és Lipót városon keresztül a nyugati pályaudvar felé indultunk. Útközben akadt egypár nevezetesség: a főposta épülete, az Erzsébet-tér meteorológiai házikójával, hol pontosan megállapítottuk, mily irányban fekszik jelen kirándulásunk legfőbb célpontja : Wien, a Szent István bazilika, a Szabadságtér palotái, a Báthory és Hold-utca találkozásánál fekvő kis tér közepén azon megjelölt hely, ahol
