Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-05 / 10. szám

2 B E K S S L911 március 5. dr. Jeszenszky Nándor, dr. Berkes Sándar, Izsák Jakab, Hrabovszky Mátyás, dr Makay Márton, K. Horvath Sándor, Schmidt József, di. Berényi Ar­min, dr. báró Drechsel Gyula, Fekete Sándor, Be- liczey Géza, dr. Zsilinszky Endre, Szeberényi Zs. Lajos, dr, Hegedűs Béla, dr. Kutzián Géza, Házy Imre, Pálffy Béla, Osapay Lajos, Czeglédy Ferenc B. Nagy János, Kruchió Mihály, dr. Kardos József, Nagy A. János, S. Csizmadia András, Bokor And­rás, Szikora István, K. Horváth Mihály, Tanezik Lajos, Fóliák Arnold, Lipták L. Pál, Bohus M. György, Bobus M. Márton, Darabos János, Kristóf János, Iványi Antal, Kóhn Ignácz, Csernyik Má­tyás, Machlik Mihály, dr. Kutzián Géza, Zelinka Já­nos, Viskovics Ignácz, Konsitzky János, báró Drechsel Géza, Sebők Sándor, dr. Telegdy Lajos, Roediger Gyula, Szabó János, Harza Ferenc, Veres József, Bulla Sándor, Torkos Kálmán, Korossy László, dr. Bikády Antal, dr. Follmann János, Híd­végi Imre, Dohányos János, itj. Hakk Márton, dr. Zöldy János. Elnöklő alispán az elnöki széket elfoglalva, üdvözli a részben újjá alakult törvényhatósági bi­zottságot s előadja, hogy a vármegye önkormányza­tának terén, valamint a községek önkorm»nyzatának köteles felügyeletéből folyólag a bizottság előtt elő­forduló ügyek a fejlődő élettel szerves összefüg­gésben állanak és a vármegye és községek kulturá­lis s közgazdasági , haladásának részben tényezői, részben fokmérői. Éppen ezért a törvényhatósági bi­zottság ezt a fokozatos fejlődést vagy szolgálhatja, vagy megakaszthatja. Teljes bizalommal van e te­kintetben, hogy a bizottság a fokozatos fejlődés szükségének érzetétől át van hatva. Miért is kéri, hogy az elintézés alá kerülő ügyek tárgyalásánál eme magasabb szempontokat érvényesítse a törvény- hatósági bizot'ság a közügyeknél és a közügyek szolgálatánál. Végül bejelenti, hogy dr. Zöldy Géza, a vármegye tiszti főügyésze beteg lévén, őt dr. Kóhn Mór alügyész fogja helyettesíteni. Ezek után az ülést megnyitja s felkéri az előadókat az ügyek­nek a tárgysorozat sorrendjében való előadására. ——— Alispáni jelentés. Az alispáni jelentéshez, mint rendesen, ezúttal is Achim L. András szólalt fel és kijelentette, hogy azt sem ő, sem pedig pártja nem veszik tudomásul, mert nézetük szerint az alispán a múlt alkalommal, midőn a törvényhatóság őt (Achimot; széksértésben mondta ki vétkesnek, nem jért el pártatlanul, mi­vel ugyanakkor Szeberényi Lajossal szemben, aki a sértést kezdeményezte, nem indított megtorló eljárást. Az alispán elleni támadás durva hangjával és igazságtalansága miatt Achim híveitől eltekintve, az egész megyegyülésen visszatetszést keltett, Az alispáni jelentésnél Horváth K. Sándor a pusztaföldvári jegyzőnek a képviselőtestületben egyik bizottsági taggal szemben állítólag elkövetett sér­tését tette szóvá, végül Achim a miatt is szót emelt, mert szerinte a miniszter átlal engedélyezett koca­kiosztás alkalmával a gazdasági egyesület tagjai a tatja be a nagy körültekintéssel és célszerű tapin­tattal összeboronált részvénytársaságnak . . . Az építész kenyere is a térképek körül forog. Vázlat, skicc, egy-két átmetszet, ami soha sincs fizettség nélkül. . . . Nyomós szerepe van a térképeknek a takaré­kokban. Az tudnivaló, hogy kinek-kinek a birtoka, fekvősége be van rubrikázva egy szépen bekötött vaskos könyvbe. Oda betekint a takarék embere s ha ott rávalóságot talál, jóindulatulag biccent a fe­jével, mire a színes papirosra rátevődik egy-két név, leginkább három s ennek ellenében a jó kis pénz már beszármazik a zsebbe. Ez az úgynevezett vál­tóláz, mely rosszabb a harmadnapos hideglelésnél. Az orvos is térképet vesz föl a nagyvérü le­gény fejéről s az azután igazolódik el a tekintetes törvény szigorú embere, már mint a városi biró, ki a paragrafusok útvesztőjén keresztül kérlelhetlenül mondja ki a két heti, avagy a három hónapi sanyarú szentenciát. Látva ezekből, hogy az élet fonákos utjain a térkép a legjobb Útmutató, hát én is ezen alkalma­tosnak mutatkozó eszközt veszem igénybe a cél­ból, hogy a régi világbéli falusi életet kellőképen bemutassam, megvilágítsam No, nem az egész fa­luét. Az sok volna. Csak a legkönnyebben kikap­ható résznek egy-két kiszögelő sarkát. Tagadhatatlan, hogy még olyan geográfiái kis pont is, mint a falu, sok apró atomokból van ösz- szeróva, az igaz, hogy mind érdemesek és értéke­sek arra, hogy bemutattassanak. így a belső embe­rek, a módosokba zsellérek, kurta nemesek, kubi­kosok, kisgazdák, a esucilis elvüek, no meg a falu piócája, a depós. Aztán az ezerráncu bokorugrós szoknyák, meg a jóféle hármónikás csizmák körül is akadna némi alkalmatosság, ha keresne az ember; talán még az erős keresés, a szorgos kutatás sem kivántatódna. De ha sorba akarunk haladni, úgy az elején többiekkel szemben ineg nem engedett kedvezések ben részesültek. Ezt a körülményt a bizottságnak egyik uj taga. Csizmadia András is hangsúlyozta Beliczey Géza, mint a gazdasági egyesület elnöke, kereken visszautasította az egyesület ellen felhozott vádakat. Végül az alispán válaszolt a felhozottakra. A személye ellen intézett támadásokra azt felelte, hogy addig, mig abban a székben ül, esküvel is vállalt kötelességének, tekintctnélkül arra, kiről van szó, mindenkivel szemben igazságosan és törvényesen fog eleget tenni és Achim magának tulajdonítsa azt, amit kapott. A Csizmadia András által felhozott panaszt megfogja vizsgálni, a gazdasági egyesület ellen tett panasz elintézése pedig nem tartozik a közgyű­lés elé. Az alispáni jelentést ezek után a közgyűlés nagy többséggel tudomásul vette. A munkáspénztár. A közigazgatási bizottság jelentésénél a bizott­ság egyik uj tagja, Grünfeld Jakab szólalt fel és kérte, hogy a munkáspénztárnál az orvosi ellátás tekintetében tmn álló visszás állapotok megszünte­tése a miniszter figyelmébe ajánltassék. Az alispán felvilágosítása után Grünfeld hozzájárult ahhoz, hogy indítványát kellően megokolva a májusi köz­gyűlésen teszi meg, Közúti alap, vasúti törzsrészvények. A közúti alap terhére felveendő és a minisz­ter áltai elvben már engedélyezett 43 000 koroua kölcsön felvételével és a kölcsönkötvény bemutatá­sával az alispán bízatott meg. A beruházási építkezésekhez adott államsegély ellenében a vármegye tulajdonát képező nem kama­tozó vasúti törzsrészvényeknek az állam részére leeendő átengedése kérdésében akként határozott a bizottság, hogy mivel az építkezések még nincsenek teljesen befejezve, ennélfogva végérvényes határozatot az építkezés bevégzése és a leszámolás megtörténte után fog hozni. Azonban már ez alkalommal kifejezést adott azon kívánságának, hogy a vasúti részvények át­adása után ip, a vasúti segélyek ellenében annak idején biztosított igazgatósági tagsági helyek betöl­tésének joga továbbra is a vármegyéé legyen. Tisztviselők status rendezése. A vármegyei tisztviselők status rendezésének mielőbbi keresztülvitele tárgyában a miniszterelnök­höz és a belügyminiszterhez intézett feliratot, ame­lyet nagy gonddal és sok tekintetben a többi me­gyék felirataitól eltérő érveléssel Kiss László tb. főjegyző készített el, a törvényhatósági bizottság egyhangúlag elfogadta. Ennél a tárgynál széles- medrü vita indult meg, amelyben — szívesen kon­statáljuk — a tisztikarral szemben elég jó indulat nyilvánult meg. A vitában elsősorban Achim L. András szólalt fel, aki az államosítás hívének vallotta magát. Ezen kijelentés felszólalásra bírta dr. Berényi Armin bi­kell kezdeni, a falu krémjén, a tetején, a fején ; hiszen a haí is — ott kezdődik. Tehát az intelligen­ciánál. A papnál, tanítónál, orvosnál, patikusnál, I postamesternél, meg a jegyzőnél. Ez ugyan nem teljes szám, mert amidőn az idő hidegre fordul s a kinnti munka be van vég­ződve, a biró ur is csizmát, kékbeli lábravalót húz s igy télen át ő is az intelligencia „kebeléóe“ tarto­zik, ami azáltal is dokumentáltatik, hogy rendsze­rint elnézeget az úri kaszinóba, már mint esténkint a patika laboratóriumába s ha nem is kergeti ott a többi urakkal együtt a pagátot, de nagy szakérte­lemmel s kitartó hűséggel kibicel, miközben jóked- vüleg töltöget a közösbül, kocintgat s kellemetesen bodorintgatja tajtékpipájából a boltbeli csutorás szá­ron keresztül eszközölt fináncnemlátta ujkigyósi muskotály kékes-szürke füsfellegeit. Tehát heten vannak ők is . . . Heten . .. Ha most már egyenként akarnám őket érté­kelni, bemutatni tetőtől-talpig, izről-izre haladva el­vonultatni a lelki szemeink előtt, ahoz nagy idő, nagy türelem kivántatódna. A mai világban pedig ez az, ami nincs. Idő és türelem. No meg pénz ! De ez is magyarázható. így hát, hogy röviden végezzek, — ez is egy érdem, — majd csak olyformán mutatom be őket, mint ahogy a gyulai premiereknél a talentumos szerzőket vezetik a függöny elé . . . A postamester? Igen hálás alak. Ő a falu nim- ródja, ki abban az időben nemcsak nyulakra pus­kázott, de egyebekre is, sőt az érdekeseknek ígér­kező levelekre is. így, mint erősebb természetű in­tim dolgok tudója, ő volt a falu erkölcs-birája, mely már akkor is igen tartalmasán kiaknázható alapnak bizonyult. Egyébként született peresbiter, iskolaszék­láb és tanácsbéli ember . . . Külső képe : gonddal szívott tajtékpipa, magyar nadrág, varrotas csizma, okuláré és hat normál. . . Eggyel feljebb, a jegyző, a falu pennája, ki zottsagi tagot aki, az államosítással szemben a vá­lasztási rendszer mellett érvelt, azonban ennek a rendszernek elfajulásai ellen kíván orvoslást és erő­sen kikelt a most már általánossá vált kilincselés ellen, ami a tisztviselői kar önérzetével nem egyez­tethető össze és a megyebizottsági tagokra is kel­lemetlen. Kívánta továbbá a tisztviselők inkompati­bilitásának törvényhozási rendezését és a feliratot, amelyet különben elfogadott, ily értelemben kívánta pótolni. Grünfeld Jakab szintén a választási rendszer hívének vallotta magát, azonban a megyebizottsági tagokat az általános választói jog alapján kívánja választani. Szeberényi Zs. Lajos az életfogytiglani válasz­tást helyeselte, mig Pálffy Béla alkotmányvédelmi szempontból szintén a választási rendszer hivéuek vallotta magát, ' Szeberényi és Pálfy Béla teljesen tárgyilagos és különösen utóbbinak igen szép beszédét Achim L. András a szólásszabad-ág nagyobb dicsőségére, amit pedig maga részére korlátlanul kíván igénybe­venni, folytonos közbeszólásaival zavarta. Pálffy Béla azonban az ellene intéiett táma­dásokat játszi könnyedséggel szellemesen és finoman állalános tetszés mellett verte vissza. Pálfy beszéd­jében többek közt az alispánt és a tisztikart is védel­mébe vette, Achim indokolatlan támadásaival szem­ben ; Achim persze tagadásba vette mintha a tiszti­karral szemben nem viseltetnék jóindulattal. Dehá t a tények mintha ellene szólnának. A törvényhatósági bizottság azután a tisztvise­lők drágasági pótléka ügyében aként határozott, hogy a legközelebbi közgyűlés elé teendő jsvaslat- tétel végett egy 21 tagú bizottságot küldött ki, elvben nem zárkózván el, a drágasági pótlék meg­adása elől. Átiratok. A törvényhatósági köriratok közzül hasonló szellemüfeliraítal támogatta a bizottság Bereg- és Győrvármagyék köriratait a gyermekvédelmi törvé­nyeknek a községi érdekekre figyelemmel leendő módosítása iránt. Az országos munkásbiztositó pénztár a vár­megye területén üdülő telepet kíván létesíteni ; erre kért a törvényhatóságtól ingyen telket és építő­anyagot A kérelem fedezet hiányában nem volt teljesíthető. Igazoló választmány je entése. A vármegyei igazoló választmány jelentésénél nagy vita támadt. Arról volt ngyanis szó, hogy Békéscsabán egy bizottsági tag lemondásával meg­üresedett hely, amelyre a bizottságból kimaradt dr. Simonka György a jelöltje a parasztpártnak, a jövő hóban töltessék be, ellentétben a törvénnyel, amely­nek értelmében az ily helyek csak az év végén töl­tendők be. Az indítványt az azonnali betöltésre dr. Makay Márton tette meg, aki igen széles alapra fektetett érveléssel igyekezett bizonyítani, ho»y inditvánva általánosságban a passzusok körül verejtékezett, no meg a levélírásokban, melyek egy-egy kellemetesen megtermett, gyönyörűséges virágszál által diktáltat- tak s a kaszárnyákba küldettek bizonyos vitéz urak­nak a saját kezükbe; melyekre a válaszok, amik búnak országában, bánatos megyében keltek, rémitő nehéz sorban tengődő hadfiaktól — ugyancsak a jegyző pápaszemén át öltöttek hangot és testet, némi fájdalmas könyhullatások kíséretében. Egyéb­ként a pennái állásra a rávalóságot az időben egy kis katonai bizonyítvány adta; de ennek hiányában elegendő volt a stanicli sodrásbani jártasság, egy kis pudli gyakorlat Főkellék : lágy derék föl, ke­mény le . Különben a jegyző sógorságban állt tálentum tekintetében a postamesterrel Szalmára nézve is egyformán festettek. Tartalmasabb, vagy mondjuk a legtartalmasabb tényező volt, úgy kül, mint bel tekintetekben a falu lelki vezére, az érdekek ... a piculás és tojás-szö­vetkezetek nyomója, rugója ; akinek nevéhez fűző­dik az a hatalmas zsák, melynek öblosségét, mély­ségét őseink hagyományaként még ma is elrettentő példaként emlegetik. Itt-ott segítő, gyámolitó ; más­különben föltétien ur élők és holtak felett. Szivelős dotáció mellett alig számbavehető munka, mely leg­többször a külsőben is kifejezést nyert. Igen, igen ... a patikusnak is löhetős volt a sora, merthogy szarvas-szivre, isten-tehene-ökre- szarvára, kigyó-tejre, hólyaghuzós életmutatóra, fain- tos pirositóra, meg szagos szappanokra s egyéb jó­féle orvosságokra akkor is volt szükség, hol a ve­szedelmes nyavalya, hol ördögűzés, hol ráolvasás, hol meg valami tapintatos tudomány kifürkészésére, ami a fehér hollószámba menő récék, receftek mel­lett nagyon is elkelt, sőt való, hogy kívánatos volt. Hogy vásárlás, meg az orvosságok készítése körül és közben estek némi tapintatos dolgok, az csak természetes. Hátra van még a doktor, meg a tanító. Ez a

Next

/
Thumbnails
Contents