Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-05 / 10. szám
XLIII. évfolyam. Gyula, 1011. március 5. 10. szám. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre............... 5 K — f Évnegyed re ......... 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. r __r ES P OLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézcndők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A vármegye közgyűlése. — Február 24. — Békésvármegye ez évi rendes közgyűlését hétfőn tartotta meg az alispán elnöklete alatt. Az ülés iránt mérsékelt érdeklődés nyilvánult meg, a jelenvolt bizottsági tagok száma mintegy 140 volt. Ezen az ülésen jelent meg először az újonnan megválasztott bizottsági tagok nagy része, úgy, hogy a közgyűlés képe egész szokatlanul tűnt fel, annyi volt az uj tag és köztük feltűnően sok a fiatal ember. A Achim L. András megnövekedett táborá- vaKa régi helyét foglalta el, az uj megyebizottsági tagok közül azonban nagyon sokan a túlsó oldalon helyezkedtek el. Az alispán a kitűzött időben elfoglalván az elnöki széket, üdvözölte a részben újjáalakult törvényhatósági bizottságot s mielőtt az ülést megnyitottnak nyilvánította volna, rövid megnyitó beszédében hangsúlyozva azt, mily szoros összefüggésben van a vármegye és a községek előhaladása a törvényhatóság működésével, annak a reményének adott kifejezést, hogy a bizottság teljesen át van hatva attól a tudattól, hogy működésében kizárólag a közügyeknek magasabb szempontból felfogott önzetlen szolgálata által kell magát vezéreltetnie. A közgyűlésnek lefolyását, eltekintve Achim L. Andrásnak már megszokott gorombaságaitól, amellyel nemcsak az alispánnak támadt neki teljesen alap nélkül, hanem Pálffy Béla és Szeberényi Lajosnak felszólalásait is minden ok nélkül folytonosan zavarta, nivós és tartalmas volt. Különösen emelkedett volt a vita színvonala a vármegyei tisztviselők statusrendezését sürgető felirati tárgyalásánál, amelynek kapcsán a közigazgatás rendezésének kérdése, — az államosítás és választási rendszer — is beható megvitatás alá került. A tisztviselők részére megszavazandó drágasági pótlék ügyével a tisztviselőkkel szemben — egyelőre elvileg megnyilvánuló jóindulat, amelynek különösen Pálffy Béla elsőrendű eloquentiával előadott beszédében adott kifejezést, kétségtelenül jól eső, — érzelmeket váltott ki a tisztviselők részéről és a legjobb reményekkel tölti el őket a jövőre nézve. A délelőtti ülésen még az igazoló választmány jelentésénél támadt nagyobb vita, ahol arra nézve tétetett indítvány, hogy a Békéscsabán lemondás folytán megüresedett bizottsági tagsági hely, már ebben a hónapban töltessék be és ne halasztassék a választás az év végéig, amint azt a törvény rendeli A megtartott szavazás eredménye szerint a törvényes álláspont jutott — csekély többséggel — érvényre. Gádoros község határának kiegészítése körül is több felszólalás történt és azok folytán az állandó választmány javaslatát a többség lényegesen megváltoztatta. A délutáni ülésen szintén tekintélyes számban vettek részt a megyebizottsági tagok, jólehet általános érdekű ügyek már nem igen voltak a tárgyalandó anyag között. Az egyes községi ügyeknél mégis több érdekes felszólalás volt. A Szeghalom községet érdeklő egyes tárgyaknál Izsák Jakabnak voltak érdekes mondanivalói, amelyekben nem ritkán a humor derűje is felcsillant, mig a békési ügyeknél dr Török Gábor és az újonnan választott dr Te- legdy Lajos harcoltak a község érdekében részben egymás mellett, részben egymás ellen, temperamentumosán, azonban mindenkor az érvek fegyvereivel. Az újonnan bejutott bizottsági tagok körül szüzbeszédet tartottak: Grünfeld Jakab, aki nyugodt és higgadt modorban szónoki készséggel adta elő mondanivalóit, dr iMakay Márton, Horváth Mihály — aki földműves ember létére értelmes és a közügyekkel foglalkozó egyén benyomását keltette, — végül Csizmadia András. Egyébként az ülés lefolyásáról alábbi tudósításunk számol be részletesen. Jelen voltak: Ambrus Sáudor alispán elnöklete alatt: dr. Daimel Sándor, Kiss László, Moldo- ványi János, dr. Vangyel Endre, dr. Kóhn Mór, Sirossy Gyula, Schmidt Iván, Sinszky Ferenc, dr. Sztojanovits Szilard, dr. Kiss László, dr. Berthóty István, dr. Wieland Sándor, Popovics Szilveszter, Seiler Elek, Csánky Jenő, Perszina Alfréd, dr. Konkoly Tihamér, dr. Szirbik Bálint. Szabó Emil, dr. Kun Pál, dr. Török Gábor, dr. Szegedy Kálmán, Gremsperger József, József, Papp József, dr. Martos József, Weisz Mór, Eeisner Ede, Sál József, dr. Lindenberger János, Ravai Gábor, Popovics M. Aurél, Neumann Antal, Mancsu Aurél, Böhm Miklós, Achim L. András, Zselénszky Mátyás, Bursán Gyö'gy. Vandlik Mátyás, Novák Árpád, dr Lovich Ödön, Prag Lajos, Schneider János, Grünfeld Jakab, T A R C A. Télen az erdőn. A fák fehérek — hall a hó reájuk. CsiHog-villog könnyű fátyol ruhájuk ! A hó a régi kis padot beeste Hol annyiszor talált a csöndes este S as alkony — legszebb álmaim között.. . Mig könnyű fátylát itt e fák fölött Sséllyel terité. Nyári hajnalon Itt láttalak először angyalom ! . .. Az ágakon károgó varjak ülnek. Hogg jönni látnak — gyorsan felrepülnek! Fehér mezőkön sötét lomha árnyak . .. Az erdő felett lassan tova szállnak. Már búcsút int a nap vörös korongja A fehér tájat rózsaszínbe vonja . . . Még visszanézek én is — nieg-megállok Ismerős léptek halk neszére várok ! . .. Csönd van, nehéz csönd. . . Már közéig az este . . . Friss hó a lábaim nyomát beeste. A régi utat már alig találom A nagy mezőt bár összevissza járom ! Vájjon te hol jársz árván, elhagyatva ? Van-e ki utlan-uton lépted óvja ? Tud-e más úgy szeretni Tégedet, Hint amiig nagyon én szerettelek ? ! . . . Ftácz Etus. Régi térképek a faluról.' Elöljáró beszéd. Úgy vagyok ezzel a felolvasással, mint az egyszeri főispán a citerázással. Az eset a következő : Ott a Mátra hegyek nyúlványai között van egy kis falu. Ennek a falunak még nem is olyan régen, volt egy nagynevű földesura, meg egy szürke kis tanítója. Egyszer . . . nem egyszer, de nagyon is sokszor, magas vendégek látogatták meg a földesurat. Ilyen alkalmakkor a díszes társaságból sohasem hiányzott Molnár bácsi, az a bizonyos szürke kis tanító, akinek az az istentől kivételesképen adott szép tehetsége volt, hogy a legegyszerűbb esetet is oly élvezetesen tudta elmondani, hogy teljesen lebilincselte a hallgatóság figyelmét. Nem csoda hát, hogy keresett embet volt e magas körben is. Megtörtént, hogy valamerre elszomszédolt a bácsi, ilyenkor kocsit küldtek utána s nagy triumfussal hozták haza; ha aztán egy pillanatra megakadt a társalgás, kórusban kiáltották : — Halljuk Molnár bácsit! S dűlt az öregből a szó, de úgy dűlt, mint a mesebeli olajos korsóból az olaj; csakhogy az az olaj a bácsi szájában cseppentett mézzé változott. Toasztozott, tárgyalt, vitatkozott De ba az igazat meg kell vallani, főereje az adomákban rejlett. Minden esetnek, minden adomának tudott párját hasítani . . . Történt egyszer, hogy egy nagy estély alatt, ahol úgy forgolódtak a nagy urak, mint az egyszeri cigány anekdotájában a királyok, — egy cigány, egy király, egy cigány, egy király — szó esett a vallásokról, amikor is a bácsi a megye főispánjával vi* Irta és a Gyulai Tanítók Egyesülete febr. 26-iki estélyén felolvasta Péczely József. tába elegyedve, nagy meggyőződéssel kijelentette, egész palam et publice, hogy mindenkiről meg lehet mondani a tette, cselekedete után, hogy milyen vallásit Figyelje csak meg! Például a lutheránusság csalhatatlan jele, hogy a kocsin egyedül utazva, az ülés közepére ül; ebéd alatt a mákos metéltet megneveti; ha beszédet, előadást hallgat, mindenre azt mondja : igen, igen . . . magában meg azt gondolja, hogy nem, nem . . .; de legfőbb bizonyíték, hogy minden luteránus tud citerázni! Erre a főispán bal kezét kinyújtva, az ujjait szaporán megbillegteté: — Még sohase próbáltam, de úgy érzem, hogy tudnék. . . — Méltóságod csak nem . . . ? — hüledezett a bácsi. — De igen, igen, nevetett a méltóságos, — én is luteránus vagyok . . . Hát igy vagyok én is ezzel a felolvasással, mint ez a méltóságos a citerazással. Még sohasem próbáltam. Most már ezek előrebocsájtása után térjünk át a térképekre. * Úgy van az, hogy az ember a pókhálófinom vonalakból különféle furfangokkal összerótt térképek után igazolódik el legautentikusabban az élet fonákos utjain. Ha valamiről akurátus képet, tiszta, átlátszó fogalmat akarunk nyerni, teszem azt, egy soha nem látott város, vagy ország, ámbár lehet az folyóvíz, vagy tenger is, hát megnézzük nagy figyelemmel a térképet s helyben vagyunk. A térképeknek fontos szerepük van. Ami többféleképen magyarázható. A mérnök, amidőn kellő szakértelemmel ki- okumlál, kiokoskodik egy kívánatos csatornát, vagy egy célszerű zsilipet, hát papirosra teszi s úgy muL-apTAiils: mai száma 12 old.a.1.
