Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-31 / 53. szám
XLI1I. évfolyam. tiyula, 1911. december 31. 33. szám. Előfizetési árak: Egész évrt ... ... 10 K — f Fél évre ... ... _ 5 K — f Évnegyedre ............. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyiittér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKA], TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési felhívás a ISékcs 1912-ik évi il-ik évfolyamára. Amidőn lapunk életének 43-ik esztendejét betölti s egy uj év küszöbére lép, a mérlegcsinálás e szokásos időpontjában egy jóleső érzés tölt el bennünket. Az az érzés, mely a meggyőződésre alapított bátor szókimondás munkája nyomán kél életre. A negyvenhárom esztendős küzdelem azt a jutalmat jelenti reánk nézve, amelyet a legbecsesebbnek tartunk: az önérzet, az öntudat, a lelkiismeret helyeslő szavát. Mert hiszen nem hivatásos, nem ezúton kenyeret kereső újságírók szerkesztik a „Békést,“ e lap nem üzleti vállalkozás, nem pártpolitikai szolgálatban álló sajtó orgánum. A „Békés“ minden egyéni és pártérdek felett álló újság, mely munkatársaival és kiadójával együtt a közérdeknek anyagi és minden más érdektől ment önzetlen, ideális szolgálatában áll. Éppen azért azt liisz- szük, hogy megközelítettük azt a hivatást, melyet a sajtónak be kell töltenie társadalmi, nemzeti és kulturális téren. Azt a becsületes, ideális hivatást, j mely a köz valódi érdeke előmozdításában áll, mely nem szenzációt hajszol, nem titkos érdekeket támogat, nem az egyéni becsület és családi szentély megtámadásával, piacra hurc-olásá- val akar magának közönséget hódítani. A Békés negyvenhárom éven át mindig tisztelte a tradíciókat, megbecsülte az érdemeket, Gyula város és Békésmegye közéletét nyomon követte, annak mindén jellemző eseménye magával szemben találta a lap helyeslő, vagy gáncsoló, de mindig tiszta közérdekből fakadó kritikáját ; nemcsak, hanem a „Békés“ sok üdvös eszmének és intézménynek kezdeményezője, fejlesztője, diadalra vezetője és valamennyinek egyik főtényezője volt. Akkor tehát, amidőn mindig harcra készen, fiatalon, frissen, de mindig a meggondoltság, a konzervatív alaposság, a közjavak iránti féltő gond vértezetével küzd már negyvenhárom év óta a „Békés,“ Gyula város Békésmegye érdekeiért és a társadalmi békesség, egyúttal a kulturális fejlődés áldásaiért, akkor talán jogosan hivatkozhatunk arra, hogy bennünket a végzett munka önérzete, a becsületes múlt öntudata és meggyőződésünk lelkiismeretének helyeslő szava tölt el. Az a kérésünk most már a közönséghez, hogy aki megbecsüli a „Békés“ tulajdonságait, aki a lármás, léha erkölcsöknél többre becsüli a néha bizony unalmas, de mindig tisztes erényeket, aki szereti az őszintén kimondott igaz szót, szereti a puritánságot és kerüli a kétes igazságokat, érzéseket, hamis hangot, a tetszetősen leplezett, csiklandós romlottságot, akinek olyan az ízlése, mely a sok. üres beszédet unja, de kedveli az őszinte meggyőződésnek minden közérdekű ügyben pártatlanul kimondott szavát, az jöjjön velünk, az támogassa a Békést! Mi a múltról elmélkedve, egyúttal programmot is adtunk a jövőre. Ehhez a programmhoz hiiek maradunk. Lelkesedéssel szolgáljuk tovább régi fegyvereinkkel a köz ügyét, de mint eddig, úgy ezután is a közönség támogatása ad szárnyat erőinknek. Kérjük tehát — amilyen jó indulattal küzdöttünk eddig mindig városunk, megyénk, közönségünk érdekeiért, amilyen fáradhatatlanul állottunk mindég a közönség szolgálatára, ugyanolyan jóindulatú támogatással viszonozza azt a közönség is nekünk és érezze a mi közönségünk a „Békés“ iránt azt, amit mi is érzünk: egyek vagyunk! A Itékcs szerkesztősége. T Á B C A. kálvária a kert körül. Irta: Péczely József. Ezelőtt, ha valami fogósabb dolog került a ház körül : udvartakarítás, szeméthordás, szalmahozatal, kerti munka, hát csak úgy félvállról vetettem oda a ház. népének : — Szóljatok át a szomszédnak ! Úgy voltunk a Jánossal, már mint a szomszéddal, hogyha kevés fáradtságot igényelt a munkája, akkor kapott egy kis italt: egy pohár bort, egy pipa dohányt, meg jó szót és parolát; ha meg, ha számottevő volt a dolog, hát tisztességes fizetést, azt, amit kért, ami kidukált így volt az eddig De az idén fordult a sor. Nagyot fordult. Tavasz elején a szomszéd leszerződött kubikosnak. Igen jó keresetnek ígérkezett egy dunántúli gátmunka. Az emberek megbeszélték az Egyletben. Összeálltak ötvenen. Köztük a szomszéd is. Csak még annyi ideje maradt, hogy a kis kertünket felforgatta s felosztotta: ide burgonya, ide zöldség, amoda borsó, paprika, paradicsom ; még egy vé- kányi vetnivgló kolompárt is keresett, haza is szállította, de már a veteményezésnél nem segédkezhetett. Itt történt az első hiba. Mikor az idő egyre jobban kezdett melegedni, körül vakargattam a tarkómat Hogy lesz, mint lesz ? Idegen embert kerítsek ? De kapok-e erre a kis munkára ? Világos, hogy nem. Próbálkoztam, ígértem füt-fát s azonfölül két koronát fél napra, de szóba sem álltak velem a munkások. így aztán addig kálkulájtam magamban, mig oda jutottam, hogy itt nekem kell megfogni a dolog végét, ha nem akarok egészen kikopni az időből. Hát megfogtam. Két hajnali álmot rászántam. Kolompár lett húsz sor, főznivaló kukorica tizenöt, a többiből már csak egy-egy ágy . . . Hanem aztán nem is volt büszkébb ember a mi utcánkban. Pedig az hires utca! Igaz, hogy bele is fájdult a derekam. Mindegy. Munkabíró ember vagyok. Az a jóleső meleg érzés, hogy minden barázdába az én homlokomról csurgott a nehéz veríték, hogy az a kis darab föld az én kezem munkája után hozza majd a gyümölcsöket, erősen enyhítette a sajgó fájdalmakat Reggelenként lementem a kertbe s nagy figyelemmel nézegettem, hol üti föl először zöld fejét a vetés? Egy kiadós éjszakai eső után kibújtak a ve- temények. Itt is, ott is. Öröm volt nézni. Másnap, harmadnap már szemlátomást erősödtek és sokasodtak. Aztán addig-addig vizsgálgattam a gyenge hajtásokat, még egyszer az is szemembe tűnt, hogy a vetemények mellett a dudva is erősen nyo- makodik fölfelé, ami egész világosan azt célozta, hogy elérkezett az első kapálás ideje. Úgy ám, de hol a kapás ? Elmosolyodtam. Hát itt vagyok én ! Egy két kapavágás nem a világ 1 A derekam ? Hát szokjon hozzá. Ki tudja, nem-e jutunk annyira, í hogy egyszer majd egész komolyan meg kell fogni a dolog végét . . Másnap kora hajnalban már elszántan irtot- j tam a gyomot, dudvát, porhanyitottam a földet s húzogattam a friss töréseket a régi hajtásokhoz. • Ebben a nagy dologidőben történt, hogy a ka- 1 szinóban odaültem a földbirtokosok asztalához s mint aféle földdel bajlódó ember, közbe-közbe szóltam : i — Az idén szépen Ígérkezik a tengeri Erős, j vastag levelű . . 1 Máskor meg : — A héten eső kellene. Jó, csendes, kiadós eső Az urak többnyire a napszámosokról értekeztek. Egyszer-egyszer magam is közbeszóltam: — Hja, a napszámosok ! Igen, a napszámosok Az utóbbi időben sole panasz esett rájuk Mindig több, több. Főként az ispánok, kasznárok voltak eltelve fekete keserűséggel. Nem győzték őket huncfutolni, leginkább az okból, hogy évről-évre emelgetik a napszámot. Azaz, hogy most már nem is napszám kell nekik, hanem óradij Harmincöt, negyven filléres ófadij. Ahogy az Egylet megállapítja. S nem engednek belőle. Nem. S a nagy summa pénzek mellett még emberséges bánásmódot követelnek. Ne szidják ne mocskolják őket, mint a kuvasz kutyákat Csak jó szó, mindig jó szó és jóindulatú figyelmeztetés . . . — . . . Maholnap ők lesznek az urak 1 Ezen a mesgyén szántottak. No, én nem haladtam velük Sőt egész áperte kimondtam a magam ellenkező véleményét: — Igazuk van ! Felhoztam példának a Jánost Ezelőtt öt évvel, két forintért forgatta fel a házi kertemet. Az egész úgy két lánc ... Én ugyan nem mértem, de a szomszéd szeme ennyire saccolta. Hát jó A szomszéd igy vélekedett : két lánc, két forint. Akkor a láncnak olyan ára volt a forint, mint a zsemlének a garas. Igaz, hogy a zsemle ma is két krajcár, de az is való, hogy csak árnyéka a réginek . . . Harmadéve a szomszéd már megvakarta az üstökét, mikor a kertet szemle alá vette s azt mondta : — Két forint kevés, mert drágább az élet. Most már öt korona lesz a forgatás . . . mai szárma: ÍO oldal.
