Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-22 / 43. szám
2 B E K ;; >> 1911. október 22. csak közjogi politikája irányelveiben, hanem abban is követi, hogy liberális és demokratikus szellemben irányítja az állam ügyeit, azaz szabad teret nyújt az erők és tehetségek szabad érvényesülésének és ennek a szabadságnak csak az állami és a nemzeti egység érdekében von korlátokat. Amiben a nemzeti munkapárt bizonyos mértékig eltér a régi szabadelvüpárttól, és e tekintetben előrehaladottabb irányt képvisel: az a munkapárt sociális programmja. Én világéletemben mindig vallója voltam annak az elvnek, hogy a liberalismust, mely egyforma érvényesülést biztosit minden erőnek, sociális tekintetben meg kell javítani abban az irányban, hogy azokat, kik a viszonyok erejénél fogva gyengébbek, a körülmények folytán, melyek közé helyeztettek, el- nyomottabbak, bizonyos mértékig mesterségesen támogassuk, olyan mértékig, hogy képesekké váljanak arra, hogy önerejükből helyt álljanak az életküzdelmeiben. Ez a mesterséges támogatás csak korlátolt lehet, semmi szin alatt nem mehet annyira, hogy munkanélkül biztosítson bárkinek is boldogulást, vagy hogy azokat, akik önerejükből gyűjtöttek maguknak szellemi és anyagi javakat, mesterségesen meggyengitse, tehát a kifejlett erők erőszakos letompitásával segítse a gyöngébbeket. A liberális iránynak ezzel, a sociális irányzattal való gazdagodását megtalálom a nemzeti munkapárt programmjában. Egy okkal több arra, hogy ezt a pártot támogassam csekély erőmmel. Végre a nemzeti munkapárthoz csatlakoznom késztetett a pártnak jelszava, a munka igéje, mely nemcsak jelszó, hanem egyszersmind tevékeny programul is, t. i. az, hogy ne értéktelen közjogi viaskodásokkal és szőrszálhasogatásokkal vesztegessük a nemzet drága idejét, hanem minden erőnket a nemzet közgazdasági és kulturális megerősítésére, előbbre vitelére koncentráljuk. Ez a jelszó, ha egyszersmind komoly munkaprogramra is, korunkban kettőzötten értékes, mert hiszen éppen a mi nemzedékünknek volt alkalma keresztül élni nehány meddő évet, amely munka helyett abban kéjelgett, hogy lehazaárulózzon mindent és mindenkit, aki nem tele szájjal, tüntetőén fitogtatja hazaszeretetét, mintha bizony a hazaszeretet különös érdem volna, nem pedig velünk született természetes érzés és legelemibb kötelesség! Ezek a körülmények, melyeket röviden megérintettem s politikai meggyőződésem és világné1 zetem tehát engem a nemzeti muukapárthoz való csatlakozásra késztettek, amit tisztelt választóimnak ezennel be is jelentek. Ezen lépésem megtétele előtt nem tartottam szükségesnek előre kikérni tisztelt polgártársaim hozzájárulását, annál az egyszerű oknál fogva, mert a régi követi utasításokat, amelyek azzal függtek össze, hogy a követ csak egy osztályt képviselt, a nemességet, modern népképviseleti rendszerünk többé nem ismeri. Ma minden országgyűlési képviselő a népet képviseli, nem egyes osztályt, osztályérdekből folyó utasítást el sem fogadhat, hanem a maga meggyőződése szerint köteles az országgyűlésen eljárni. Minthogy pedig meggyőződésemet, politikai elveimet önöknek a választások előtt kifejtettem s önök politikai elveim alapján bíztak meg képvisetetükkel, önként értetődik, hogy törekednem kellett megtalálni azt a keretet, melyben önök által is helyeselt és a választás által sanctionált elveimet leginkább érvényesíthetem. Kerestem ezt a keretet és mégis találtam a nemzeti munkapártban. S ha önök elfogadták választási programmbeszédeinben foglalt politikai elveimet és irányomat, nincs kétségem a felöl, hogy programmomnak, elveimnek megfelelő párt kötelékébe történt belépésemet is megnyugvással fogadják. Minthogy a nemzeti munkapártról beszélek nem akarok kitérni ama sokat feszegetett kérdés elöl sem, hogy hát igaz-e az, hogy a nemzeti munkapártban nem volna egység ? Ez merőben ráfogás, tisztelt választóim. A munkapárt vezére a miniszterelnök, ő adja a párt politikájának irányát s még nem volt rá egyetlen gyakorlati eset sem, hogy konkret kérdésben, midőn a miniszter- elnök megjelölte a kibontakozás irányát, a párt egysége ne impozánsan nyilatkozott volna meg. Azt megengedem, hogy van a pártnak egy ke- vésbbé liberális és egy liberálisabb árnyalata, | azt is megengedem, hogy a választójog kérdésében vannak a kik konzervativebb irányt követnek s vannak akik radikálisabbak. Ám egy párt ! egységének nem az a lényege, hogy a párt min- j den tagja bármely akadémikusán felvett kérdés- I ben teljesen egyformán gondolkozzék, sőt ez nem I is volna egészséges állapot, mert az önálló gon- i dolkozás és meggyőződés elfojtására vezetne. Egy pártegységének a kritériuma abban van, hogy alapjában ugyanazok az irányelvek vezessék a párt tagjait és hogy konkrét kérdések eldöntésénél tartsanak össze. S ha ilyen, szemüvegen nézzük a dolgot, bízvást megállapíthatja mindenki a nemzeti munkapárt t élj es egységét. De a teljes egység megnyilvánult a bankkérdésben, a nemzetközi szerződések becikkelyezésénél, a polgári perrendtartás tárgyalásakor, a költségvetési vitában és imponálóan érvényesül a véderő javaslatok ellen folyó obstruktióval szemben is. Hogy a választójog konkrét megoldásakor is megma- rad-e ez az egység, az attól függ, hogy milyen lesz az a törvényjavaslat, melyet a kormány be fog nyújtani. Eddig a párt egységesen áll amaz elvek mellett, melyeket a párt vezére kitűzött, ezek : az általános választójog elvi alapja, a nemzeti követelmények szemmel tartásával. Tisztelt polgártársaim! A választópolgároknak mindenesetre joguk van számonkéri képviselőiktől, hogy mit dolgoztak, mert hiszen a választók avégre küldik megbízottaikat az országházába, hogy ott a közjó érdekében törvényeket alkossanak. Ha végigtekintünk a mostani országgyűlés első évi ülésszakán, konstatáljuk, hogy mennyiségileg ugyan talán nem sokat dolgozott eddig az országgyűlés, minőségileg azonban már eddig is vannak jelentékeny alkotásai. Az uj perrendtartás megalkotásával régi adósságát rótta le a törvényhozás és egy minden izében átgondolt, a modern jogi felfogástól áthatott nagy művel ajándékozta meg a nemzetet. A bankkérdést is nyugovóra vitte az országgyűlés az osztrák-magyar bank szabadalmának 1917. év végéig való meghosszabbításával. i A bankkérdés azon nagy politikai kérdések I egyike, melyek az egész nemzetet és pedig inél- i tán foglalkoztatják. A bankkérdés rendezésében | a jelenlegi törvényhozás a bölcs mérséklet állás- | pontjára helyezkedett. A közös jegybankot, mint I amely intézmény az összes közös intézmények I között legjobban vált be s amely Magyarország érdekeit legalább is annyira szolgálja, mint Ausztriáét, amelynek révén Magyarország gazdaságilag sokkal fejlettebb szövetségesének ol- I esőbb hitelét élvezi, mondom, ezt az intézményt | egyenlőre még fentartandónak Ítélte a törvény- hozás, a közös bank szabadalmát ezidőszerint még meghosszabbította, azonban ellenszolgáltatáskép 10 uj bankfióknak Magyarországon való felállítását kötötte ki. Nézetem szerint a törvény- hozás bölcsen cselekedett akkor, midőn még megmaradt a közös bank álláspontján, mert a külön bank felállításának ideje még nem érkezett el. T A K C A. Séta a legújabb múzeumban. — Budapesti levél. — A budapesti kir. országos gyüjtőfogház igazgatója a még itt-ott szétszórtan meglevő régi büntető eszközöket összegyűjtötte. Azt mondhatjuk, hogy a nemzet egész múltját, erkölcsét, művelődését, történelmünk sok szomorú lapját meglátjuk, ha a muzeum gyűjteményein végig tekintünk. Szent István királyunk korára emlékeztet az a bélyegző, amelynek eredetije a nagyszebeni városi múzeumban van meg Ez egy kettős akasztófát ábrázol, amellyel a bűnöst megsütötték az arcán, homlokán vagy mellén Ilyen régi büntetőeszköz a halálbüntetés végrehajtására használt pallos, amely nem egyéb, mint hosszú kétélű kard, amelyet a büntetés végrehajtója, a hóhér, két kezébe fogván, csapta le a fejet a törzsről. A muzeum tulajdonát képező pálossal utoljára Újvidéken. 1853. évben végezett ki egy többszörös rablógyilkost Both János hóhér. Szent László király korába vezet bennünket a kalodák gyűjteménye. Az ő törvényei említik, hogy aki a böjtöt megszegte, annak 12 napig kalodába zárva kellett kenyéren és vizen bőjtölni Jóformán a kalodákból maradt a legtöbb fönn Pedig ma már sokan vannak, akik alig tudják, hogy mi is volt a kaloda Sokféle is volt belőle. A nyakló kaloda vagy hegedű a községekben a legújabb időkig igen gyakori büntető eszköz volt amely főként a bűnös megszégyenítésével igyekezett célját elérni. Hegedű alakja volt egy nagyobb és két kisebb nyílással. A nagyobb nyílásba került a nyak, a két kisebbe kerültek a kezek. A kaloda végét azután rendesen lakattal zárták le s sokszor a lopott holmit is ráaggatva a gyereksereg hahotája vagy dobszó kíséretében kellett a bűnösnek a falun végig vonulnia Több régi lábkaloda egy vagy két, legtöbb- nyire azonban több személyre való volt. A lábkalodába zárt bűnös vagy feküdt, vagy háttal a falnak támaszkodott. Kezdetben, amikor még börtön nem igen volt, a kaloda zárás a szabadság- vesztés büntetését pótolta. Majd megszégj^enitő büntetés, máskor a szabadságvesztés-büntetés súlyosbításául alkalmazták Thököly Imre is kalodába volt zárva a fogságban. s ezenkívül még nehéz rablánccal hozzá volt erősitve a börtöne falához. A hadihajókon máig is használatban van a matróz megfékezésére a rudas békóvas vagy vaslábkaloda Egy ilyen is van a múzeumban, melyet a pólai tengerészeti hatóság küldött a múzeumnak. Többnyire minden látogató méghőköl, midőn a múzeumnak ama helyiségébe lép, ahol az akasztófák vannak Régi szuette akasztófa áll a terem közepén, beerősitve a földbe, hozzátámasztva a létra, mellette a lépcső, amelyre az elitéit lép. Utoljára 1903-ban volt használatban Ott van a Papp Béla és a Húsz Ábrahám kivégzésénél használt akasztófa is. A mostani akasztófák alig két méter magasak. Régen, mikor a kivégzések az elrettentés céljából nyilvánosak voltak, magasabb volt, hogy messze vidéken is láthatók legyenek, mert a hullát is bizonyos ideig rajtuk hagyták. A régi jobbágy világot juttatják esszünkbe az ott látható deresek Bizony a detesről i-s ma már kevesen, tudják, hogy nézett ki. Kezdetben a deres egyszerű pad volt. Ilyen is van a múzeumban. A kegyetlen ütések azonban heves fájdalmat okoztak s ha valaki bárminő megadással is viselkedett, mikor a deresre került, az ütések alatt ösztönszerüleg is védekezett. Szükséges volt tehát az elitéltet a dereshez hozzáerősiteni így jöttek létre idővel a deresnek különféle alakjai. A városokban szokásos kegyetlen kerékbetörésekre emlékeztető kerék is van a múzeumban, bár csak másolatban Mindössze két eredeti kerékbe- ;f » törő kerek létezéséről tudunk, egy van a pozsonyi és egy a nagyszebeni városi múzeumban, mert az itt lévő másik egészen csonka. Egy régi düntetésünk emléke máig is él a nyelvünkben. Ez a pellengérezés, a szégyenszemre való kitétel. A piacon, a templom vagy községháza
