Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-01 / 40. szám

8

BÉKÉS

1911. október 1.

A marólúg. Folyton veszekedett Papp István békéscsabai lakos a feleségével. Múlt vasárnap, hogy az asszony véget vessen az örökös perpatvarnak, az urát leöntötte marólúggal. A gyilkos folyadék az embert több helyen megsebesítette, miért is Papp István feljelentette a feleségét a rendőrségen. Az eljárást megindították a mérges asszony ellen.

Zongora és magánénekórát ad okleveles zenetanár a délelőtti órákban. A tanayag és a módszer, azonos a m. kir. orsz. zeneakadémiáéval. Bővebbet Dobay János könyvkereskedésében 511 2—2

A hálószobák réme, a poloskák kiirtása eddig a lehetetlen dolgok közé tartozott. Mióta azonban a Löcherer Cimexinnel történtek próbák, beigazolódott, hogy a Cimexin nemcsak az élőpoloskát pusztítja el nyomban, de a Cimexin hatása folytán a peték rögtön kiszáradnak és többé ki nem kelnek. A Cimexin mindenütt használható, szövetet, bútort, falat, vagy festést nem piszkit, nyomot, vagy foltot nem hagy. Moly ellen egyedül biztos szer. Kapható Nagy Jenő gyógyszertárában Gyulán és a készítőnél, Löcherer gyógyszerésznél Bártfán. 116 24-26

Szent Mihály napja.

Szeptember 29-én van Szent Mihály napja, Kevesen gondolnak rá, hogy ez a nap tulajdonképen Mihály főangyal napja, a kit már a fogság utáni zsidók nagy tiszteletben tartottak, mint nemzetük védőjét. Neve is héber eredetű : Michael, azaz: kicsoda olyan mint az Isten ?

Szent János apostol a jelenések könyvében őt nevezi a sátán legyőzőjének és a keresztény egyház őt tiszteli fővédője gyanánt. Az angyaloknak a teremtés után való lázadása óta áll az Istenhez hü angyalok élén, azokkal folyton küzd a gonoszság ellen és ezért a mennyei seregek fejének is nevezik. Már a IV-ik században templomokat építettek Szent Mihály főangyal tiszteletére. Az egyházi művészet is sok jeles alkotással van vele ösz- szefüggésben; melyek közül kiválnak del Sartónak (Firenze) és Signorellinek (Sixtusi kápolna) Mihályt ábrázoló hires festménye. A lengyel nemzet s az erdélyi egyházmegye védőszentje gyanánt tiszteli.

Közelebbről reánk nézve ez a nap a téli időszak beköszöntét jelenti, aminek külső kifejezéséül a harangozás ideje akként változik meg, hogy reggel 7 óra helyett 8 órakor, este 9 óra helyett 8 órakor harangoznak. A napok rövidülését is jelenti ez a változás, amely ezután már rohamos lesz, a villanytársulat nagy örömére és még nagyobb hasznára.

Szent Mihály napja Magyarországon különös jelentőséggel bir a tekintetben, hogy e napon történnek a mezőzazdasági cselédváltozások. Hajdanában, boldogabb időben minden cseléd egyformán évenként változott. Nagy szégyen volt, ha valamelyik cseléd időközben kikopott valahonnan. így van ez még ma is a mezőgazdaságnál. De időközben ezektől speciálizálódtak a házi cselédek. De ez utóbbiakról még a Szent Mihály nap aktuálitásából kifolyólag sem beszélek. Fájó téma, amit azonkívül mindnyájan jól ismerünk.

Az olyan, régi tradíciókat ápoló helyen, mint Gyula, a Szent Mihály nap még arról is nevezetes, hogy ekkor (és Szent György napon) történnek a lakásváltozások. Boldog halandó az, aki e két nevezetes mozzanat iránt: a cselédváltozás és lakás- változás viharai ellen meg tudott edződni és stoikus nyugalommal viseli el a velők járó különféle idegrázkódásokat.

Boldog halandó — ha ugyan van ilyen halandó — mert bizony a kor, melyben élünk az idegesség kora és még eddig nem akadt olyan sanatoriom, a melyben az idegességet havonként változó cselédekkel és negyedévenként bekövetkező költözködésekkel gyógyítanák. A jövőtől nincs mit remélni, mert az valami lényeges jót' még sohasem hozott. Mindamellett szeretnék a jövőbe pillantani és megtudni: vajon a cselédtartó gazdák és lakók idegei birják-e tovább, vagy a cselédek és a házi urak (valamint bátran hozzátehetjük harmadiknak a drágaságot is) áldozatai fognak kidőlni és sana- toriomokba kerülni ?

Szép Szent Mihály nap ! De kár neked kü- lömbnek lenned a többi szürke napnál!

ELADÓ SZŐLŐ.

Gyár-utcában a Végh-féle szőlő eladó.

521 1-2

egy jókarban levő ruha- mángorló olcsó áron ::

<>zv. Brendt Károlynénál, Templom-u. 4.

(Józsefváros.) 526 1—í

Eladó major

Nagyrománvároson, Kétmalom- utca 16. sz. alatt 3 szoba, konyha, kamra, nagy szőlőskerttel és gazdasági épületekkel szabadkézből 528 1—2 eladó. Értekezni lehet ugyanott.

Közgazdaság.

Kitüntetett munkások A földmivelésügyi miniszter évenként 6 gazdasági munkást és 6 cselédet szokott megjutalmazni Békésmegyében; oly munkásokat, akik huzamosabb időn át hűségesen és kitartó szorgalommal do'goznak egy-egy gazdánál, vagy gazdaságban. Ez idén a gyulai járásban, Kétegyhá- zán két munkást ért az a szerencse, hogy 100 — 100 korona jutalmat és elismerő oklevelet kapott. E kitüntetett munkások : Szegedi Pál urad. cseléd és Akszintye György gazd. munkás. A jutalmakat múlt hó 22-án délután adta át a járás főszolgabírája Lukács Endre szép beszéd kíséretében a két munkásnak ünnepélyes keretek között a községházánál. Az aktuson részt vett a község elöljárósága, nagy gazdaközönség, munkások, cselédség, az uradalom tisztikara és a Békésmegyei Gazdasági Egyesület kiküldöttje B'óhm Miklós.

Heti piac.

Gyula, szeptember 29.

A budapesti gabonatőzsdén a hét folyamán lanyha volt az irányzat, a búza ára 20—30 fillérrel esett.

Heti piacunkon gyenge

kínálat mellett elad;

Búza

. 21-—

22Árpa

. 17-60

17-80

Zab

. 17-20

17-40

Tengeri

. 1840

18-60

Tengeri (csöves)

. 1010-60

Az aradi kereskedelmi és iparkamara jelentése.

(1910.)

Mozgalmas, tapasztalatokban gazdag esztendőre tekinthet vissza a hazai kereskedelem és ipar. Az évnek az első fele ugyan csöndben, feszült várakozással telt el. de annál forrongóbb és mondhatjuk annál termékenyebb volt a második fele. A politikai életnek a múlt évben bekövetkezett változása nem haladt el nyomtalanul a hazai kereskedelem és ipar felett. A mi feladatunkat nem teszi a politikai pártküzdelmekbe való beavatkozás, itt nem is volna he- yén való ennek a változásnak még csak a rövid megemlítése sem, de a Kamara képviselte érdekeltség az elmúlt év folyamán éppen ezzel a változással kapcsolatban olyan tapasztalatokra tehetett szert, amelyeknek meg nem örökitése hiba volna, mert abból hasznos, igen becses tanulságokat vonhat le a jövőre vonatkozólag. Röviden szólva, az elmúlt év a hazai kereskedelem és ipar politikai öntudatra ébredésének az esztendeje volt. Örömmel kellett látnunk, hogy a múlt évben lefolyt képviselőválasztások ideje alatt kereskedőink és iparosaink annak a fontos szerepnek a tudatában indultak a küzdelembe, amelyet a kereskedelem és ipar egy ország fejlődésében betölteni hivatva van és azzal a követeléssel vívták meg, hogy e fejlődés irányításában az őket méltán megillető hely számukra biztosittassék.

Ez a küzdelem nem járt azzal az eredménynyel, amit kívánatosnak tartottunk volna, de meglepetést sem okozott, mert hiszen előrelátható volt, hogy az összeférhetetlenségi és választójogi törvényben olyan akadály állja útját a kívánt eredmény kivívásának, amelyet a legimpozánsabban megnyilatkozó összetarással sem lehet ellensúlyozni. A vigasztaló jelenség a tavalyi mozgalomban az, hogy az u.

n. merkantil érdekek védelmére irányuló törekvés nem gyorsan fellobbanó és hamar kialvó szalmaláng volt, nem szűnt meg a választási mozgalmak lezáródásával, hanem behatolt — igaz, a megszemélyesítőknek nagyon kevés számával — a parlament képviselőházába is, ahol a nemzetnek politikai pártok szerint csoportosult képviseletét megbontotta és a tárgyalásra kerülő közgazdasági kérdések megoldását nagyrészt a különböző gazdasági érdekeket képviselő csoportok küzdelmének eredményeitől tette függővé. Hogy ez a küzdelem olykor-olykor olyan térre is átcsapott, ahol — mint pl. a polgári per- rendtartás egynémely szakaszainak tárgyalásánál, vagy a káliumsókról és bitumenekről szóló törvény- javaslat megvitatásánál — annak semmi helye nem lett volna, sajnálattal kellett tapasztalnunk, de végeredményben ezt a természetes és szükségszerű fejlődési folyamatot mégis csak örvendetesebbnek kell tartanunk a régi állapotnál, amidőn a kereskedelmi és ipari érdekek védelme a tűrésben és csöndes panaszkodásban merült ki.

Áttérve a múlt esztendő közgazdasági viszonyainak rövid jellemzésére, bizonyos megnyugvással kellett tapasztalnunk, hogy az utóbbi évek stationär állapotával szemben a múlt esztendő biztató kezdete volt az egészséges fellendülésnek. Tagadhatatlan, hogy ennek oka igen nagyrészt a mezőgazdaságnak múlt évi kedvező helyzete, amely nem ugyan kiválóan jó termésben, hanem inkább a mezőgazdasági termények és cikkek magas árában jutott kifejezésre. A kedvező termények növelték az ország lakosságának vásárló és fogyasztó képességét, ennek következtében a termelés és a forgalom is erősen megnövekedett. A vállalkozási kedv nagy mértékben fellendült, a tőkék koncentrációja előrehaladt, újabb alapítások iránti törekvések mind nagyobb számban mutatkoztak, amely jelenségekben mindenesetre visszatükröződve látjuk a múlt évi kedvező pénz- és hitelügyi viszonyokat.

A kereskedelem a múlt évben sem kapta meg a törvényhozástól azt, amit oly régóta jogosan megkövetel. Az uj, progresszív adótörvények megalkotásáról, a mértékitelesitésí eljárás terheinek enyhítéséről, a szövetkezeti törvényről, a tisztességtelen eszközökkel versenyzők megrendszabályozásáról, a csődtörvény reformjáról, a bortörvény revíziójáról és annyi más életbevágó kérdés megoldásáról a múlt évben sem lehetett szó. A kereskedelem helyzetéről általánosságban mindenekelőtt a megnagyobbodott forgalmat kell említenünk, bár nem érte el azt a fokot, ami a kedvező aratás után mégis remélhető lett volna. A mezőgazdasági cikkekkel való kereskedelemben a magas árak uralkodtak, a beszerzés általánosságban nehéz volt, az értékesítés kevés haszonnal járt. Az iparcikkekkel való kereskedelem, bár szintén nagyobb forgalmat tudott felmutatni, de hasonlóképpen kisebb hasznot, mint amely a megnövekedett forgalommal arányban állott volna. A lakosság vásárló- és fogyasztó-képességének az emelkedése ugyanis természetszerűleg maga után vonta a külföldi, elsősorban pedig ausztriai cikkeknek az országba jövetelét, amelyeknek alacsony ára az itteni árakra is nyomasztólag hatott.

Az ipar is hiába várta régi kívánságainak megvalósulását. Az ipartörvény revíziója és annak a sok nagyfontosságu kérdésnek a megoldása, amellyel ez kapcsolatos, még mindig — és kitudja, még meddig — várat magára. A munkásbiztositó pénztárak még mindig az experimentáció eszközei: vannak, a kik még mindig remélik, hogy az idő orvosölni fogja ennek az intézménynek a bajait, pedig most már, amidőn ismerjük a hibákat és hiányokat, minél tovább késik az orvoslás, a bajok és a viszályok annál inkább el fognak mérgesedni. Késik a sztrájk- törvény megalkotása is; igaz, a kamarai kerületben, az egyébként is országos jellegű nyomdász-sztrájk kivételével, a múlt esztendőben az ipari mozgalmak terén csend volt, de egyrészt ez a csend legkevésbé sem állandó jellegű, bármely pillanatban csak egy talán kevésbé meggondolt szó is megzavarhatja; másrészt pedig a múlt évi egyetlen sztrájkban szerzett tapasztalatok — nem is szólva az előző évekről — elég indokot rejtenek magukban a sztrájk- törvény sürgős megalkotása mellett. A Közszállitási szabályzat sem tudja megvalósítani azt a célt, amely bizonyára megalkotója szeme előtt lebegett. Sem a hazai, sem pedig ezen belül a helyiipart eléggé megvédeni, illetőleg támogatni nem képes, pedig abban a nagy szócsatában, amely a hazai ipar fejlesztése módjainak megállapítása érdekében a múlt évben is folyt, a sok eltérő felfogás között egyöntetűen jegecesedett ki az a vélemény, hogy a hazai ipar fejlesztésének egyik legeredménye sebb eszköze a közszállitásoknak a hazai ipar számára a legszigorúbb következetességgel való biztosítása. Ez volna egyszersmind egyik legbathatósabb módja a kis-, illetőleg a kézműipar támogatásának is. Az a sok tanácskozás, amely ebben az ügyben is tartatott, nem oldotta, meg teljesen ezt a kérdést, kétségtelen azonban, hogy azok folyamán leszürődött nehány olyan tapasztalat, amelyet e kérdés megoldásánál figyelmen kívül hagyni nagy hiba volna. Ilyen mindenekelőtt az, hogy közvetlen támogatással az elérni kívánt célt nem fogjuk megvalósíthatni. Ellenben eredményt várhatunk a közvetett támogatástól, mint az olcsó hitelnyújtás lehetővé tételétől, helyes és- igazságos adórendszertől, a tanoncoktatás gyakorlatibb irányú reformálásától, a továbbképző mester- és vándortanfolyamoktól, a kézműipar részére biztosítandó közszállitásoktól, a munkapiac szervezésétől, a munkaviszony szabályozásától stb. Különösen az utóbbiak tekintetében már-már tűrhetetlenné válik a helyzet. Tannak iparágak, amelyek itt a vidéken jóravaló munkást még a legnagyobb munkabérek dacára sem tudnak szerezni. Egyébként egész hazai nagyiparunknak is egyik óriási baja a nagy munkáshiány. Ennek okai kutatása közben elsősorban a kivándorlásnál kell megállanunk és akár tovább se menjünk: ennek orvoslása egész társadalmi, gazdasági, politikai berendezkedésünk gyökeres megváltoztatásával egyenlő. — Ami az üzleti viszonyokat illeti, bár a forgalom, illetőleg a termelés mennyi-