Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-27 / 35. szám
XL1II. évfolyam. Gynla, 1911. augusztus 27. 35. szám $ Előfizetési árak: Egész évr& ......... 10 K — f Fé l évre .................. 5 K — f Év negyedre......... 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Vármegyei rendkívüli közgyűlés. A vármegye e hó 28-án, vagyis holnap délelőtt rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés összehívását több sürgősebb természetű vármegyei és községi ügynek soronkivül való elintézése tette szükségessé. A vármegyének legközelebbi rendes közgyűlése ugyanis a vármegyei szervezési szabályrendelet szerint október hó első felében, vagyis majdnem két hó múlva fog megtartatni, addig azonban a rendkívüli közgyűlés tárgysorozatába felvett ügyek elintézésével várni nem lehetett. A közgyűlési tárgysorozatba felvett ügyek között első helyen egy, az egész vármegyét közelebbről érdeklő ügy van felvéve. A törvényen kívüli állapot alatt ugyanis az 1905 -6. években, az úgynevezett nemzeti ellentállás idejében a törvényhatósági bizottság — a többi vármegyék példájára ■—■ eltiltotta a községeket az önként befizetett adóknak az államkincstár részére való beszállításától. A községek ezen rendeletnek eleget teendő, az önként befizetett állami adókat addig, mig az ex-lex tartott, takarékpénztárba helyezték el és midőn megszűnt a törvényenkivüli állapot, a befizetett adókat beszállították az államkincstárba, azonban az időközi kamatokat községi célokra rendelték felhasználni. A községeknek idevonatkozó határozatait a törvényhatósági l)izottság már csak azért is, nehogy következetlennek látszassék, jóváhagyta, azonban a pénzügyigazgatóság megfelebbezte a törvényhatósági határozatokat. A koalíciós kormány azonban — és ez nagyon jellemző reá — több mint három évig nem intézte el a feleb- bezéseket, úgy látszik, nem merte a kérdést megoldani ; a jelenlegi kormány, illetőleg a belügyminiszter azonban a felebbezések folytán T A R C A. A művészet kibicei. A nagy francia forradalom sok tekintetben elsiette dolgát: nem nyaktilózott le minden előítéletet, így például a kibicség iránt még ma nap is előítéletesek vagyunk és felvilágosodott elmék sem átal- ják azt lealázó exisztenciának minősíteni. Ez ítélet pedig, hogy többet ne mondjunk, szörnyen egyoldalú, mert a kibic, mint ilyen tökéletes gentleman is lehet, ha tudniillik befogja a száját. Fájdalom, be kell ösmernünk, hogy ez csak a legritkább esetekben fordul elő, s. igy a kibic rendszerint rászolgál arra a lesújtó kritikára, mely- lyel őt a társadalmi fölfogás illeti A kártyajátékostól bajos volna elvitatni azt a veleszületett, természetes jogát, hogy önön kibicét kiadós gorombaságokkal ne traktálja Hisz a vérré vált kártyababona ősidőktől fogva azt tartja, hogy a kibic jelenlétével képes a szerencse finyás isten- asszonyát elhessegetni. Mennyivel jogosabb azonban. a színházi intendánsok és igazgatók teli torokkal való kifakadása amaz egyének ellen, kik kotnyeleskedéseikkel, illetéktelen beavatkozásukkal szabályos ciklusaikat összeturkálják és belekoty- tyanásaikkal gyakran a legszebb játszmákat is elrontják. Ez egyének alatt a művészet 'kibiceit kell érteni, vagyis a művészek azon hozzátartozóit, kik magával a művészettel abszolúte semmi lelki rokonságban nem állanak, hanem atyafiság vagy egyébb kötelék révén botlottak a művészi légkörbe, a világot jelentő deszkák — széleihez. Ilyenek: a színházi mamák, papák, férjek, nővérek, unokatestvérek, sógorok, udvarlók és végül a törik-szakad müpártolók. E díszes társaság a művészet államában egy egész külön államot kéa községek és a vármegye határozatait egyszerűen megsemmisítette és elreudelte, hogy a visszatartott kamatok, mint az államkincstár tulajdona, az adóhivatalokba beszállittassanak. A községek a belügyminiszter rendelete folytán egytől-egyig eleget is tettek a miniszter kívánságának, azonban Szarvas község képviselőtestülete kijelentette, hogy csak az esetben teljesiti a kérdéses rendelkezést, ha annak törvényes voltát a közigazgatási bíróság kimondja, illetőleg megállapítja. Habár az 1886. évi XXI. t.-c. értelmében Szarvas község kötelezhető volna is a belügyminiszteri rendelet végrehajtására, tekintettel azonban arra, hogy a kérdést esetleg politikai kérdéssé fújnák fel a törvényhatósági közgyűlésen, az látszik helyesebbnek és tapintatosabbnak, ha a törvényhatósági bizottság elbírálása alá bocsájtatik, kiván-e a belügyminiszter kérdéses megsemmisítő határozata ellen a közigazgatási bírósághoz panasszal élni, hogy a vitás jogkérdést ő döntse el. Nézetünk szerint már csak abból a szempontból is kívánatos a panaszjog igénybevétele, hogy ezáltarl azok is megnyugtattassa- nak, akiknek közjogi sktupulusaik vannak, másrészt, hogy a közigazgatási bíróság ezt a vitás kérdést is eldöntse, ami azután jövőre is irányadóul szolgáljon, vájjon az önként befizetett adókat tartoznak-e a községek az ex-lex alatt is elfogadni és kötelesek-e azokat az államkincstárnak azonnal beszállítani. A vármegyei közúti költségvetés zárószámadása az 1909. és 1910. évről elkészülvén, azt a közigazgatasi bizottság tárgyalta, elfogadta és az alispán 15 napra közszemlére tette ki. A hirdetési határidő alatt felebbezés nem adatott bo. A zárószámadás eredménye szerint a közúti alapnak közismert mostoha helyzete tűnik elő. pez saját szakállára és örökös aknaharcot folytat a művészet általános érdekei ellen, hogy saját érdekét annál jobban kizsákmányolhassa. Csak harcmodor tekintetében tér el egyik a másiktól. A színházi mamák például előszeretettel követik azt a sztratagémát, hogy a leányaik ve- télytársnőit leszólják. A publikum gyakran értesül egy-egy művésznő -magánéletéből oly apró részletekről, ■ melyek teljességgel nem a nyilvánosság elé valók. Bizonyosra vehetjük, hogy e híreket a homályból a színházi mamák hozták napvilágra. Ez az ő zsánerűk. Nyelvük egy folytonos erkölcsi szappan, mely a mások családi szennyesét mosogatja. Ezeknél a mamáknál mindig nagy anyag van készletben és megdöbbentő részletességgel elő tudják adni egy egész művészi generáció apró botlásait. De nemcsak a hírek beszerzésében fáradhatatlanok, hanem azok kolportálásában is virtuózok. Egy színházi mama, ha az „eset“ érdekesebb, egész nap látogatásokat tesz: „Hallotta kérem? Nem hallotta? Az egész város arról beszél. — Pedig milyen ártatlan képe van, az ember azt hinné, hogy háromig se tud számolni, aztán tessék. Különben én előre megmondtam“ stb. Innen van, hogy csaknem minden nevesebb művésznő magánéletéből egy sereg képtelen legenda forog közszájon, melyek felett maga az illető művésznő is jóizüket kacag, ha fülébe jutnak. Szathmárynéról valamikor az a hir kelt szárnyra, hogy fiatalabb éveiben két esztendőt töltött Angliában. Egy tapasztalatlan ifjú konzervatorista, ki erről valamit hallott, a művésznővel társalogva, véletlenül kérdezősködik nála, egy és más londoni dolog felól. — Nemde, nagysád, remek dolog az a kristálypalota ? — Meglehet. — Irigylem nagysádat, hogy látta . . . Az Orosháza—gádoros—nagyszénási törvényhatósági utón létesítendő utkaparói ház építési munkálatait Tóth Péter orosházi vállalkozó nyerte el D. Szabó Péter és társa hódmezővásárhelyi vállalkozókkal szemben. Az árlejtés eredményét utóbb nevezettek megfeleb- bezték, mert Tóth Péternek nincsen az építési munkálatok végzésére képesítése. Mivel azonban a bizottság csak azzal a feltétellel Ítélte oda Tóthnak a munkát, ha képesített egyént állít és ezt a feltételt a nyertes vállalkozó el is fogadta, ennélfogva a felebbezésnek előreláthatólag nem lesz eredménye. Vésztő község utcáinak egy részét betoni- roztatja. A meghirdetett pályázat eredménye szerint Schreiber Izidor mezőtúri vállalkozó tette a legolcsóbb ajánlatot és pedig 88,000 koronával. A képviselőtestület tehát vele kötötte meg a szerződést. A költségek hosszú lejáratú kölcsönből fedeztetnek és a beton költségeiből az illető háztulajdonosok — hosszú időre felosztva — 30 százalékot tartoznak fizetni. A szerződés jóváhagyása — minthogy a község érdekei teljesen meg vannak óva — nem fog, akadályokba ütközni. Vésztő községe elhatározta, hogy járvány- kórházát úgy fogja átalakítani, ahogy azt a vármegyének a heveny ragadós és fertőző betegségek elleni védekezés tárgyában alkotott szabályrendelete előírja, nevezetesen fürdőszobát, cselédlakást építtet a jelenlegi járványkórház épületéhez és az egész telepet bekerit- teti. Ugyancsak a marhalevél kezelés céljaira a vásártéren egy megfelelő épület létesítése vált szükségessé, amelyet Vésztő község még ezidén kíván 5209 korona költséggel fel- épittetni. Szarvas község njabban a Kossuth Lajos- utcának egy részét 12,000 korona költséggel — Én ? Hol ? — Londonban, hiszen két évig . . . — Ja úgy . . . persze — mondá Szathmáryné, ki észrevette, hogy honnan fuj a szél, — csak azt sajnálom, hogy nem hoztam Angliából egy csomó angol flastromot . . . — Angol flastromot ? minek ? — Hát például, hogy az ön csacsiságát be- tapasszam vele. A legharciasabb művészeti kibicz, kit valaha e kiadásban ösmertem, a hires ballerina Coppini Zsófi mamája volt. Hanem ez a derék olasz matróna nem pletykában utazott, sőt egész nyílt sisakkal küzdött tenyereivel. Valahányszor leánya föllépett, mindig oda állt a színfalak mögé és onnan dirigálta kezeivel és szemeivel a kedvelt prima bal- lerinát. Ha nem volt megelégedve a tempó gyorsaságával — mérges, elfojtott hangon kiszólott: „Presto, presto . . .! Maledetto . . L Egyszer azonban úgy látszik, a fürge lábú Zsófi valami kardinális hibát követett el a plasztika törvényei ellen . . az öreg olasz kibicz-mama szeme dühtől fénylett s amint leánya jelenését végezve, a színpadról kijött, az öreg tánc-heronia úgy teremtette képen, hogy mind az öt csontos ujja meglátszott a művésznő arcán. Káldy Gyula, az opera akkori főrendezője, kötelességének tartotta közbelépni és, erélyes hangon, persze olaszul, rászólt az agg harcosnőre. Ugyancsak megjárta vele. Az öreg Coppini asszony, mint egy furia, csípőre tett kézzel farkasszemet nézett vele és az ismert hadarással következőleg tromfolt: — Mit avatkozik az ur olyan dologba, amihez nem ért ? én nem avatkozom az ur dolgáha, pedig értek hozzá. Leányom én tanítom táncolni, ő úgy fog táncolni a hogy én akarom ... — Az intézetnek van balletmestere — veté l_a.pULn.i5: mai szama ÍO oldal.
