Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-06 / 32. szám
1911. augusztus 6. BÉKÉS 7 felügyelő, Holló György pedig mint gazdasági felügyelő mutatkezott be. Az aradi kereskedelmi és iparkamarát Steiger- vald Alajos, alelnök vezette. Ennek üdvözlő szavaira melegen válaszolólag kijelentette, hogy ö ma is még a 48-iki törvényhozás állásponján van, amely azzal dokumentálta a három nagy nemzetgazdasági tényező : a földmivelés, ipar és kereskedelem egyenjogúságát, hogy közös miniszteri állást szervezett érdekeik érvényesítésére. Eme álláspontjából kifolyólag, amennyiben mód és alkalom nyílik, épp oly készséggel áll a kereskedelem és az ipar, mint a földmivelés érdekeinek szolgálatába. A küldöttségek monoton fekete tömegébe változatosságot, szint és poezist kölcsönzött a következő két deputáció, nevezetesen a gyulai nőegylet és izraelita nőegylet tisztelgése. A főispán válasza perfekt gavallériá, hódolat és amellett csupa szív volt. Mindkét küldöttségnek, melyek közül az előbbit dr. Lovich Ödönné választmányi tag, az utóbbit Weisz Mór titkár vezetett, a legmelegebb köszönetét mondott a kedves ügyeimért, boldognak jelentve magát, ha jótékony missziójuk teljesítésében bármikor hozzáfordulnak. Gyula városa tanácsa s tisztviselői kara teljes számban jelent meg dr. Lovich Ödön polgármester vezetése mellett, akinek üdvözletére ugyanavval a közvetlenséggel és melegséggel ajánlotta fel készséges szolgálatát a városnak, mint ahogy már megérkezése alkalmával tévé. A gyulai főgimnáziumi tanári kar Németi József igazgató vezetése mellett tisztelgett. A főispán válaszában melegen lionorá ta Lukács György hivatali elődjének a főgimnázium alapítása körül szerzett örök érdemeit, bár akkor őneki is volt alkalma rokonszenves figyelemmel kisérni a főgimnázium lé- tesülését; életkérdés volt Gyulára, hogy középiskola •létesüljön falai között és ő mint a jellemfejlesztósre leginkább alkalmas klasszikus irány hive, lelke mélyéből örvendett, hogy a középiskola gimnázium alakjában létesült. Petneházy Ferencnek a községi jegyzők egyesülete nevében mondott üdvözletére adott válaszában erősen hangsúlyozta, hogy törekvése lesz a jegyzők pozícióját, a jegyzők tekintélyét a nép szemében emelni. A kereskedelmi csarnok Czinczár Adolf elnöklete alatt tisztelgett, mely üdvözlést a küldöttség tagjai iránt érzett régi barátság meleg hangján vi- szonzo t. Részben ugyanezen küldöttség tagjai képviselték a kötött és szövött iparárugyárat is, amelynek közfontossága s nagy baszna előtte régóta ismeretes s amelynek érdekeit maga részéről is igyekezni fog előmozdítani. Végül programmon kívül a megyebizottság földmives tagjaiból összetoborzódott kisgazdák tisztelegtek Morvay Mihály vezetése alatt, akiknek a főispán szintén nagyon melegen Ígérte meg, hogy minden jogos érdeküket igyekezni fog érvényesíteni. Ezzel a tisztelgések délután egynegyed két órakor bevégződtek. Diszebéd. Délután fél két órakor a „Komló“ szálloda nyári helyiségében 250 terítékes diszebéd várta az ünneplőket. A rendezés nehéz, nagy körültekintést igénylő feladatát Moldoványi János aljegyző teljesítette tapintattal és mindenki elismerését kiérdemelve. Nyolc hatalmas teritett asztalnál volt elhelyezve a nagy, impozáns közönség, mely itt teljesen megtöltve a helyiséget már egy óra után összegyülekezett és csendes kedélyes beszélgetés közben várta a főispánt. A küldöttségek tisztelgése fent a vármegye házán eltartott egynegyed kettőig és ugyancsak sietnie kellett a főispánnak, bogy a diszmagyarból fekete salon ruhába átöilözvo, fél kettő után valamivel megérkezhessen a „Komló“-ba. Belóptckor a cigány Rákóczi-indulóval, a közönség pedig felharsanó, zugó éljenzéssel és tapsviharral fogadta és kísérte, inig sorfalak között a helyére nem ért kíséretével együtt. Környezetével ezután pár percig beszélgetve leült a számára fentartott helyre s ekkor az ünneplő közönség is helyet foglalt a számára kijelölt asztaloknál, miután mindenki már előre megkereste a tányérba hegyezett és nevével ellátott kartont. Nyomban ezután megkezdődött a felszolgálás. Hozták a levest és ámbár azt mindenkinek csészében tették eléje, mégis- nagy keresés volt a kanál-után. Ám csakhamar meggyőőződtck, hogy itt a levest nem enni, hanem inni kell, meg is itták „csakúgy kanál nélkül.« A cigány ráhúzta és zeneszó mellett folyt tovább az ebéd. Pezsgő bontáskor felemelkedett helyéről Kéry Gyula főispán és komoly ünnopiessóggel, meggyőződéssel és hévvel mondotta el a királyra, a helyéről szinlón felemelkedett közönség, előtt a következő classikns pohár köszöntőt: Tisztelt Uraim ! Őfelsége bölcs és jóságos királyunk, múlt évben töltötte be teljes testi és szellemi erőben az egész müveit világ tisztelet nyilvánításaival életkorának nyolcvanadik évét. Megünnepeltük az egeknek e rendkívüli áldását, nem zajosan, annál inkább szívből, bensőséggel. Ez alkalommal, nem nálunk ugyan, fel merü lt s tárgyalva lett az a kérdés: mi szerezte Őfelségének nyolcvanadik születésnapján a legnagyebb örömet ? Nekem hazafiul érzelmem, királyhüségem azt sugallja, hogy Őfelsége atyai szivének a legnagyobb örömet az szerezte, miszerint szeretett Magyarországában az alkotmányos rend helyreállott! . n Tisztelt Uraim! Őfelségét a sors számos fájdalmas, súlyos kapással sújtotta, hosszú uralkodásának ideje alatt. Elviselte azokat, mint egy római, Rebus angustis animosus, atque fortis appare ! Hanem a sorsnak kiegyenlítő igazságszolgá tatása e csapásokért Őfelségének még kárpótlással tartozik ! Am kárpótolja a sors Őfelségét azzal, hogy legnagyobb uralkodói ténye, az általa restituáit, Deák Ferenc szellemében rekonstruált alkotmány alapján Magyarországát még életében megnyuvással annyira megerősödöttnek, konsolidáltnak láthassa, miszerint az minden eshetőséggel, minden jövőben bekövetkezhető veszéllyel szemben teljes sikerrel megküzdeni képes legyen ! Honfiúi hódolattal emelem poharamat ő császári és apostoli királyi felségére, I. Förencz József dicsőségesen uralkodó királyunkra ! Kérve kérjük az egek urát, hogy rajongással szeretett királyunkat hazánk javára, boldogitására, nekünk még sokáig, igen sokáig, mentül tovább tartsa „meg ! Őfelsége éljen ! éljen ! éljen ! A főispán végső szavai a közönség lelkes harsogó éljenzésébe fulladtak bele, mely percekig tartott. A cigány tust húzott. Ekkor a főispán hátrafordult, a cigány rákezdett a magyar szivet annyira lelkesítő, örökszóp Hymnuszra, s a közönség állva énekelte végig Kölcsey és Erkel soha el nem múló szépségű alkotását. A busán és mégis reményt kellően hangzó melódia lassanként elhalt az együtt volt háromszáz ember ajkán s ezután a pár percnyi emelkedettebb kedélyhullámzás után ismét vissza zökkenve a rendes kerékvágásba, tovább folyt a kedélyes poharazás. — Csakhamar szólásról emelkedett Ambrus Sándor alispán, a ki találóan és tömören jellemezte a kinevezett főispánnak azt a nehéz feladatát, mellyel fen kell tudnia tartani az egyensúlyt ott, a hol a nagy, általános közvéleményt egy kisebbség terrorizmusa akarja elnyomni, ott a hol az érdem, a tekintély rovására, nép izgatásból élősködő existenciák akarnak érvényesülni, ott a hol a hivatottakat arra hívatlanok leszorítani és a közhangulatot, a köznyu- galmat megzavarni, a közvéleményt meghiúsítani akarják önző érdekekből. Ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy ezt a feladatát Kéry Gyula főispán az ő egyetemes tudásaival, egyéni kiválóságával és. puritán jellemével fényesen fogja tudni megoldani ; kívánta, hogy tartsa meg hozzá az Isten azt az energiát és fiatalos erőt, mellyel 'főispán! szókét elíoglalta. A szép, emelkedett tónusu beszédet élénk tetszés nyilvánításokkal, éljenzéssel, és tapssal jutalmazták s úgy a főispánt, mint a szónokot ovációkban részesítették. Ezután gyorsan követték egymást a pohárköszöntők. Szabó János ref. lelkész a vármegye törvényhatósági bizottsági tagjainak nevében költői szárnyalásu, klassikus formájú beszédben ünnepelte Kéry Gyulát, a ki hivatott arra, hogy a mi széthúzó társadalmunkat az egyetértő munkásságának, az erők egyesítésének mernyerje és még eddig el nem ért győzelemre vigye. Utána dr. Daimel Sándor főjegyző beszélt. Első sorban Bókósvármogye volt főispánját, Gyula város képviselőjét: Lukács Györgyöt éltette, a kinek érdemeit a szónok alig tudta elmondani, mert a második percben már olyan elemi erővel tört ki a közönség, szeretetónek és ragaszkodásának nyilvánításában Lukács György iránt, hogy beszédét 2—3 percig nem folytathatta. Az éljenzés és taps nagynehezen lecsillapodván, Daimel Sándor ezután azokat a szomszéd törvényhatóságokat köszöntötte fel, a melyek a beiktatáson képviseltették magukat és éltette e törvényhatóságok megjelent képviselőit, végül éltette ifj. Kéry Gyulát, a főispán fiát, mint irodalmunk egyik jelesét. A messze csengő hangon, hévvel elmondott kiváló, tartalmasán komoly és szép beszéd rendkívüli tetszést váltott ki s méltó üuneplóst biztosított úgy a felköszöntött vendégek, mint a szónok számára. Márky János kir. közjegyző szintén arányos, komoly és tetszéssel fogadott szavakkal ürítette poharát a kormányra. Most Lukács György állott fel. Gyula város népszerű képviselőjét taps és éljenzés fogadta és formailag is tökéletes, előkelő színvonalú beszédét feszült érdeklődéssel hallgatták. Lényeges tartalma szerint a kormány szerencsés kézzel nevezte ki Kéry Gyulát Békés vármegye főispánjává, mert aminő egyenes jellemű, keresetlen, őszinte és becsületes e vármegye népe, kinevezett uj főispánja előkelő gondolkodása és egyetemes tudása mellett épen olyan közvetlen, lelkileg müveit és puritán jellemű. A felköszöntő befejezése után újból ismétlődött a tetszésnek az a megnyilvánulása, mely azt közben is folyton kísérte és a mely soha ki nem fáradt, ha a főispánt és Lukács Györgyöt kellett ünnepelni. A közönség most Veres József evang. lelkészt kívánta hallani, aki engedett az óhajnak s Kéry Gyula főispánnak a díszközgyűlésen elmondott székfoglaló beszédjéhez fűzve reflexióit, kifejezte azok politikai nézetét, akik nem a főispáu politikai álláspontján vannak s nem a kormányt támogatják, de sőt a nemzet boldogulása érdekében annak ellenzó- zékót képezve, arra szorítják, hogy pozíciójával és hatalmával a nemzet érvényesülését szolgálja. Bár ha a politikai nézőpont őket el is választja, találkoznak abban az egymást megtisztelő modorban, melyre példát a főispán szolgáltatott. Éltette Kéry Gyula főispánt, mint lovagias ellenfelét. Ezután újból Ambrus Sándor alispán szólalt fel, poharát a főispánra és Békés vármegye jólétére ürítve Kéry Gyula főispán szintén felszólalt és az alispánhoz szállott, aki természetesen állott eléje. A főispán ekkor egy kedves, a régi öreg urak bensőséges, tudásra és emlékezésre alapított szellemes pohárköszöntőt mondott gróf Khuen- Hóderváry miniszterelnök feleségére: Teleky Margit grófnőre körülbelül a következőket mondván : Uram, uram, Ambrus Sándor alispán uram, szállók: az Úrhoz! Hivatalos habitusom nem lehet oly feszes, hogy migyar szivem érzelmeinek akkordjait elnyomja ! Megengedi uram, megengedik kedves honfitársaim ugy-e bár, bogy azoknak kifejezést adhassak és beszédem elhangzása után azt a szép, régi s mindég uj magyar nótát — Kbuen Héderváry Károly gróf kedvenc nótáját — elhuzathassam a cigánynyal : hogy : •»Nagypénteken mossa holló a fiát, Ez a világ kígyót, békát rám kiált U Történelmünk lapjain felvagyon jegyezve Teleky Mihálynak egy Thököly Imréhez intéze t levele, melyben a többi között a következő jellegzetes szavakat irta : — Vigyázz ! a németet még senki sem csalta meg! A sorsnak különös játéka, hogy épen egy Teleky leánynak, Teleky Margit grófnőnek a férje : lvhuen Héderváry Károly gróf — cáfolt rá feleségének az ősére, Teleky Mihály uramra ! Nem csalta meg ugyan — ez nem lenne méltó egy magyar államférfiuhoz, egyáltalában egy magyar
