Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-06 / 32. szám
4 BÉKÉS. 1911. augusztus 6. nek kedvező hatása mihamar megnyilatkozott. A monarchia megerősödött, tekintélye emelkedett. Másrészt Magyarország positiót foglalt faktor lett az európai nemzetek felfogásában, az európai államok koncertjében 1 Már három év múlva a kiegyezés után, az 1870-iki francia-német háború alkalmával Magyarország dönti el a Monarchia magatartását, szabja meg külügyi politikájának jövő irányát. A berlini kongresszuson a vezérlő szerep, a döntő befolyás egy nagy magyar álamféríi, idősb gróf And- rássy Gyula kezében van! Akkor hangzott el Európa általános rokonszenves helyeslése, mintegy nemzetközi sanctió mellett a hatalmas vaskancellár, Bismark ajkairól: »a monarchia súlypontja Buda!« És ez a politikai jelszó, ez a politikai alakulat átment az európai köztudatba és közeledést jelent a Mátyás király eredeti, magyar imperialistikus kon- ceptiójához! Karakterisztikus körülmény, hogy nagy osztrák államférfiak is, mint Savoyai Jenő a győzedelmes hadvezér és Kaunitz herceg, Mária Teréziának államkancellárja közeledtek e koncepcióhoz, midőn kívánatosnak tartották, hogy a monarchia magyar jelleget vegyen fel, székhelyet Budapestre helyezze át, a Kabsburg-Lotharingiai uralkodó ház érdekében. Sokkalta intensivebben nyilvánult a 67-iki kiegyezésnek kedvező hatása befelé. Negyvennégy év óta óriásilag haladtunk a legnagyobb magyar, gróf Széchényi István szellemében, kulturális, szellemi, gazdasági tekintetben és a magyar nemzeti állam felépítésében égyaránt! Sajnos, a fejlődés és ezzel az úgynevezett nemzeti követelmények fejlődése is, a kilences bizottság katonai megállapodásainál megakadt, megakadt az alkotmány gépezetének normális funkcionálása. A helyzet in peius változott, a nemzet szemei elhomályosodtak. Megkezdődött ellenségeink nagy örömére a dualismus rombolása ! Crom- velli harcok következtek be . . . A nemzeti ellentál- lás sikerre nem vezetett. — Magyarország súlya csökkent! Nagy szerencsénkre még a kellő pillanatban kedvező fordulat állott be. Visszatértünk az 1867-iki alaptörvényeinkhez, a haza bölcsének, Deák Ferencnek, mesteri biztos kezekben tartott zászlójához, amelyet az utolsó tiz év szomorú tapasztalatai any- nyira igazoltak, vagyis kárán tanult a magyar ! Su lyunk növekvőben, a kilences bizottság megállapodásai végre lesznek hajtva. Erős hitem és ennek előjelei már is észlelhetők, hogy a mostani politikával és kellő kitartással a politikai dinamika törvényei alapján, a teljes paritás elve, Deák müve, mint logikai folyamat fokozatosan érvényesülni fog minden vonalon — Ausztriában is. Azt hiszem, nincsen magyar ember, aki a legnagyobb rajongással ne viseltetnék a 48-iki eszmék, a 48-ban szereplő héroszok — tisztelettel a 48-as párt iránt ! A történelmi dicsöségteljes múlt tradícióiban gyökeredzik ez, ősöktől öröklött hagyomány — és egyúttal a magyar nemzet ideálját vos komoly, színtelen arcáról nem tudta leolvasni, hogy csak biztatja. Bízott. A rideg, kemény ágyon kétszeres erővel hitte, hogy meggyógyul. Erejét megfeszítve felkelt az ágyból. Kiment a folyosóra, előkereste az utiruháit. Lesoványodott teste el volt gyöngülve, de összeszedte erejét és kiakasztotta a gyűrött szürke ruhát. A tudat, hogy nemsokára otthon lesz s látni fogja a vőlegényét, erőt adott neki. Lassan, ingatag lépésekkel lement a fekvő- folysóra. Amint sápadt arcávai, vékony, hajladozó termetével a karfába fogozkódva ment le a lépcsőn, úgy nézett ki, mint egy árnyék. Odalenn boldog arccal újságolta a lányoknak: — A főorvos azt mondotta, meggyógyultam. Hazamehetek. Otthon a vőlegényem vár, — nehezen vár. Köhögési roham jött rá. Elfáradtan, köhögve dőlt a mellette levő fekvőszékbe. IV. Almácska felült a híntóra. Az ápolónő nagy kendőkbe aurkolta. az erdei ut hosszú és hideg. A bályja ült mellette. Intett a lányoknak. — Megyek. Megírom majd, mikor lesz az esküvőm. A leányok kendőket lobogtattak feléje A vén leány tudta, miért küldik haza, megkönnyezte. Almácskával pedig robogott a hintó az erdei utakon. Vitték haza a rózsaszínű leányszobába elhervadni. De ő lázálmában a rózsafái között járt, a vőlegényével. Csókokról, boldogságról álmodott. képviseli! Hanem vana sine viribus ira! Ha az ideált nem alkalmas időben, nem data occasione opportune tempore, megfelelő anyagi, erkölcsi és politikai eszközök nélkül akarjuk megvalósítani, hangzatos jelszavak után indulva, nem számolunk a vis majorral, akkor az ideál utópiává, délibábbá válik és az ilyen kockázat nagy, imponderabilis veszélyt jelent, sőt katasztrófához, nemzeti szerencsétlenséghez vezethet! Legjobb esetben keserves kiábrándulás, kudarc, meddőségre kárhoztatja egy hazafias párt követőit és kiváló illusztris vezéralakjait. A stagnació pedig minden organizmusban visszaesés előjele ! Senki más, mint Kossuth Lajos mondotta: »hogy a politika az exigenciák tudománya!« Bis- mark más szavakkal majdnem ugyanazt: »Die Politik ist die Kunst des Erreichbaren !« A politika az elérhetők mestersége ! A rómaiak azt mondották : »sapientis est, consilium mutare in melius !< Áldás lenne az hazánkra nézve, ha a közjogi harcok többé nem ismétlődnének és a különböző pártok az úti possidetis, az elérhetők, a lehetőségek, a positiv alkotások, a konsolidáció és az erőgyűjtés nagy munkája alapján alakulnának, illetve egymást a kormányzásban felváltva, a parlamenti váltógazdaság nálunk is meghonosulhatna ! »Hass, alkoss, gyararapits — és a haza fényre derül!« Ügy is gazdasági, kulturális, közigazgatási, nemzetiségi szociális, institúcióinknak, társadalmunknak demokratizálása és egyéb téren rengeteg a teendő, sok fontos feladat vár gyors megoldásra. Különösen a közgazdasági rendszernek alapvető reformálása, mert hiszen gyomorkérdés, melyet súlyosbít a pénz vevőképességének rohamos hanyatlása, további késedelmezést nem igen tűr meg. Ez egyébiránt általános kalamitása mindkét hemisphárának. Mindenütt az egész földtekén, első sorban Amerikában, amelynek gazdasági rendszerét eszménykép állítják élénkbe, ahol pedig a népek millióit egyszerű iéleknélküli gépekké alacsonyitják, a természet kincseit cinikus vandalizmussal irtják, csokhogy egyesek Dárius és Krözus kincseket halmozhassanak, ahonnan a magyar születésű és érzelmű ideális német költő, Lenau Miklós igen jellemzően azt irta: hogy oly sivár országot, ahol csalogánydal nem hallik, megszeretni nem képes, ahol a mindent kizsákmányoló üzérkedés visszaéléseivel szemben tehetetlen a törvényhozó kongresz- szus is, a fennálló gazdasági rendszer egészségtelen, természetellenes, tarthatatlan ! Midőn azt a paradox jelenséget látjuk, miszerint egyrészt az állami és társadalmi rend egyik erkölcsi és jogi alapja, a tulajdonjog szentsége, a vagyon ellen ádáz harcok folynak, másrészt ugyanakkor a materialismus a domináló korszellem, és a vagyonszerzés éppen nem mindig az érdem jutalma, a munka gyümölcse! Mert aránytalanul nagy a száma azoknak, akik munka, szorgalom, értelem nélkül vagyonilag gyarapodnak, mások, — ez ugyan nem szorosan vett gazdasági kérdés — inkább a szellemi munkások, a nemzet napszámosainak szociális sérelme, érdem és munka nélkül pozíciókat foglalnak el, számtalan esetben pedig munka, szorgalom, értelem, becsület, nélkülözések között küzd a létért, a megélhetésért, midőn azt látjuk, tapasztaljuk, hogy a túltengő nagy városokban a pazar bérpaloták gombamódra szaporodnak és ezzel párhuzamosan a lakás, a hajlékinség felfelé terjed, midőn a középosztályok, minden nemzetgazdasági foglalkozási ágban pusztulófélban vannak, szaporítják a proletáriatust: akkor ebben a gazdasági rendszerben valami hiba, valami baj van! Akkor az országiároknak, a nemzetgazdáknak kell, hogy legfőbb gondját képezze ezen a rendszeren változtatni, javítani, a bajokat krisztusi szeretettel gyógyítani, nehogy végzetteljes megrázkódtatásoknak kiforrásává váljanak! Mindenekfelett pedig visszatérnünk kell mindnyájunknak az egyszerűséghez, az egyszerű életmódhoz, a puritán erkölcsökhöz, Jean Jaques Rousseau szellemében közelednünk a természethez ! Mielőbb, amig nem késő ! Azonban a lezajlott politikai évtizednek, egy mondhatnám impedimentuma, értem a fórumon divó hangot és modort, a majdnem állandósított ob- strukciót, mely már-már minden törvényhozási munkálkodást lehetetlenné tett, azon nem várt esetben, hogy ez állapot ismétlődnék, recidiva, visszaesés következnék be, halaszthatatlan orvoslást igényel és abban az alkotmányos rend biztosításában közreműködnie kell a haza minden polgárának pártkülönbség nélkül. Mélyen tisztelt vármegyei közönség ! Kis nemzetek hóditó politikát nem folytathatnak, azoknak erkölcsi példákkal kell kifelé hatniok, azokkal szimpathiákat, tiszteletet hazájuknak szerezniük. A magyar nemzet számos erkölcsi tulajdonsággal bir, lovagias, nyílt, vitéz, vendégszerető, politikailag érett, szóval az emberiség ideális javaiban gazdag nemzetnek ismer bennünket a nagy világ. Hanem a legnagyobb tiszteletet a magyar nemzet magas színvonalon álló, méltóságteljes parlamenti és egyáltalában alkotmányos életével vívta ki az idegen civilizált nemzeteknél. A magyar parlamen- tarismust az angol mellé állították! Méltán! Sőt a vármegyék tanácskozási termeinek tárgyalási színvonala is, kiállotta a párhuzamot, a versenyt, sok külföldi állam parlamentjével! Nem rekriminációképen, hanem retrospective saját okulásunk végett, hogy kikerüljük jövőben a szélsőségek veszedelmét, állítsuk a múlttal szembe a közelmúlt mérlegének veszteségi számláját Számos elleneink közéletünk erkölcsi állapotait tendenciózus rossz indulattal kommentálták és kárörvendve azt hangoztatták, hogy a magyar nemzet nem képes önmagát kormányozni, — és találtak hívőkre, állami járadékpapirjaink árfolyama tetemesen rosszabbodott, nagy pénztári készleteink az utolsó fillérig elfogytak, államháztartásunk egyensúlya felbillent, hitelképességünk megrendült, Horvátországbau a szerencsétlen fiumei reso- lutió következtében az unio-párt feloszolni kényszerült, hosszas évek során át a parlamentnek pazar fényű tündérpalotája, az alkotmány temploma, mint egy monumentális paradoxon, elkeseredett személyeskedő harcoknak, penibilis jeleneteknek, terrorizmusnak, parlamenti zendülésnek lett színhelyévé ! Gróf Apponyi Albertnek annak idejében a magyar tudományos akadémiában tartott klasszikus előadása : »Aesthetika a politikában« minden hatás nélkül maradt. A magyar képviselőház tekintélye, méltósága fagypontra szállott le. Hasonló impedimentális állapot uralgott és — itt javulás nem állott be — állandóan uralg a közéletnek egy más terén. Mint a szólásszabadság, szintúgy alkotmányos fundamentális jog a sajtó- szabadság ! A sajtó büszkeségünk ! Érdemei hervad- hatlanok, a parlament után legfontosabb tényezője alkotmányos életünknek. Tekintélyes része diszting- vált, előkelő, tudatában nagy múltjának és nagy hivatásának, tiszteletreméltóan respektálja a sajtó- szabadságnak szent jogát. Ellenben, fájdalmasan hazafiul aggodalommal kell ezt konstatálnunk, hogy egy másik különböző nyelvű irányzat a sajtóban menynyire visszaél ezzel a sarkalatos joggal Ennek párja a világ sajtóban nincsen! Fékevesztett, zabolátlan sajtónak pedig kártevő hatása a közerkölcsökre kiszámíthatatlan ! Ez igy usque ad finem nem is mehet tovább ! Nem maradhat el a tetemrehivás, a javulás, mert különben okvetetlenül bekövetkezik a teljes erkölcsi elvadulás, a dekotnpozició és ezzel a szolgaság ! Megvalósul a: ruere in servitium. Számos destruktiv tünet az utolsó évtizedben, úgy is már a szerencsétlen testvérnemzet, Lengyelország anarchstikus végnapjaira emlékeztetett! Szivszorongva kérdeztük: Quo vadis Hungária ? ! De félre a honfiúi aggodalmak gondolataival. Az egyensúly helyreállott, a honfiúi aggodalmakat a megnyugvás érzete váltotta fel. A magyar politikai érettség fényes igazolást nyert. A nemzet Ítélt, bölcsen ítélt! Megnyilatkozott a nemzeti akarat. Csatoljuk ehhez fohászainkat, nyilatkozzék meg az ég áldása is, bő terméseket adva a magyar földnek ! Következzék be a nemzeti akaratnak végrehajtása, remélhetőleg akadálytalanul a nemzeti munka, a nemzeti szabadelvű haladás, a Deák politika renaissance korszaka ! Úgy legyen ! Egy nagyfontosságu problémáról, mely egy lustrum óta foglalkoztatja az elméket, igen helyesen az eszmék forrongását idézi elő, mert csak igy alakulhat ki: a transakcionális arany középút, a kompromisszum, ebben a korszakalkotó kérdésben meg kell emlékeznem. Értem az általános választójog behozatalának, a választójogi reformok mikénti megoldását. Elméletileg kétségtelen, amennyiben általános a véd- és adókötelezettség, annyiban általánosnak kell lennie, a politikai jogok gyakorlásának is. A vérbeli és anyagi teherviselésnek aequivalense a politikai jogok gyakorlása. A politikai jogoknak általánosítása egyéb iránt evolúciója ősi magyar alkotmányunknak. A rendi alkotmány korában a magyar nemesség képviselte a magyar nemzetet és akkor — kivéve a felsőtáblai születési előjogot — a nemesség minden egyes tagja a kurta, a bocskoros nemesig, egyenlő politikai jogokkal birt, amit Yerbőczy István úgy fejez ki: una eademque nobilitas ! A magyar nemesség, a po - pulus Yerbőczyanus örökébe az egységes magyar nemzet, az una eademque gens lépett! N emkülönben az általános választójog, quasi a természetjogból folyik. Csakhogy egyet elfelejteni nem szabad. Az országászatban a természetjog felett áll az észjog ! Absolut jog egyáltalában nincsen. A vizek folyásának korlátja a meder, rombolásainak a gát, a szabadságnak a rend, a jogokat pedig szabályozza a kodifikáció, a törvény, mindenkor a raison détat — a salus reipublicae elvének alapján !
