Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-06 / 32. szám
1911. augusztus 6. BÉKÉS 3 kiütve a számos nagy jelentőségű kérdés és feladat elintézésének elodázhatatlan sürgősségét, fontosságát és az újabban ismét felmerült parlamenti incidenseket — még mindig nehéz ! Reám nézve még nehezebb, mert hiszen a demokratikus elvek, mintegy a dániai puritanismus érvényesülésének alapján, közkatona sorból jutottam e díszes helyre! Nem jő segítségemre rang, cim, vagyon, családi nepotismus, politikai klikkösszeköttetés! Hiányzanak nálam a szolgálati érdemek elismerésének különböző jelei, ámbár egy emberöltőt töltöttem az állam szolgálatában ! Sőt, — ellenkezőleg! Tövises az én utam! Tudatában, teljes élettapaszta'atí tudatában vagyok annak, hogy a politikai küzdtéren eleshetem ! De ez nem ingat meg. Meg lesz bennem minden situáció- ban, a francia: courage de son opinion! a meggyőződés bátorsága! Mert megtanultam Horatiustól: Aequam memento rebus in arduis servare mentem . . . Megtanultam Petőfi Sándorunktól: »//« férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ka mindjárt Véreddel fizeted /« Férfias nyíltsággal elmondom tehát — korszakunk jelenségeit felölelő — székfogla'ómat és abban hazafiui meggyőződésen alapuló politikai hitvallásomat. Bemutatkozom a mélyen tisztelt vármegyei közönségnek, türelmességef, toleranciát kérve a más- elvü politikai tábortól, a más nézetüektől. Az 1848- iki dicső korszaknak egyik legnagyobb vívmánya, alkotmányos sarkalatos jog, a szólásszabadság ! Ez a jog, az erről szóló törvények, a szabad véleménynyilvánítás tekintetében, védelmet biztosítanak a haza minden polgárának! És aztán oly férfiú szólal meg e helyen, a ki a bibliai pátriárka kor küszöbén áll, aki a publikus működéstől, a »res publicas gerentes«-ektől Seneca által követelt feltételnek megfelelően tud szegény lenni, — aki az alkotmány helyreállítása óta, a magyar közélet megnyilatkozásainak minden fázisát, mint sinoptikus átélte — és aki ifjúkorában hazáját, Magyarországot: a ravatalon kiterítve látta ! De látta feltámasztását is — a haza bölcse által! Épp ezért politikai konfessióm : Deák Ferencnek vagyok követője! A mai kornak nagy államok alakítását célzó, — ennélfogva mint Korea, Perzsia, Mexikó, Marokkó, a vitéz burok és a velünk rokon Finnland szomorú példája mutatja, — kis államokat létükben veszélyeztető, legitimitást, történelmi jogokat nem respektáló uralkodó eszméi, áramlatai — és nevezetesen az államalkotó nemzetiségi eszme attraktiv ereje folytán, melynek végnyulványai még a magyar alföld közepében, még Békés vármegyében is, időnként érezhetők, csak nagy óvatosságot, körültekintést, előrelátást igénylő, a hatalmi, erkölcsi és anyagi erőket kellőleg mérlegelő reális politikával lehet, pro futuri , jövő évszázadokra, a szlávság, germánság és részben románság közé ékelt, — az internacionalis- mus és separatistikus velleitások által is támadott magyarság uralmát biztosítani! Az 1867-iki békeszerződés a habsburgi dinasztiával és Ausztriával az örökös tartományokkal, — Deák Ferencnek — ennek a tuladunai egyszerű magyar táblabirónak, nagy alkotása a dualismus, a mai európai konstellációk és viszonyok között az egyedüli geniális koncepció, az egyedüli politikai szervezet, mely védelmet nyújt, b ztosit külső veszedelmek ellen — és a hatalmak versengése minden pillanatban lángba boríthatja földrészünket, biztosítja a magyarság hegemóniáját Kárpátoktól-Adriáig Szent István birodalmában, sőt biztosítja a magyar nemzetnek superioritását, domináló vezérszereplését a kettős monarchiában! Ez a monarchia az európai egyensúly szempontjából a tizenötödik század óta politikai szükség. Nevezetesen sarkköve ez Anglia kontinentális külügyi politikájának. Ennek egyik érdekes és reánk magyarokra nézve nagyon tanulságos illustrációja, hogy még a magyar nemzeti törekvésekkel erősen rokonszenvező Lord Palmerston angol külügyminiszter is, 1849-ben, a debreceni függetlenségi de- claráció után, az orosz katonai intervenció alkalmával, ezzel a vezérlő szemponttal indokolta a parlamentben a liberális Russel kabinetnek, illetve Anglia külügyi politikájának pragmatikus álláspontját az osztrák és magyar kérdésben ! Hasonló álláspontot foglalt el az angol közvélemény pártkülönbség nélkül, a/lefolyt nemzeti küzdelmeink ideje alatt! És ez a körülmény magyaiázza meg azt, hogy dacára a spanyol örökösödési háborúnak, Mária Terézia kritikus helyzetének, a napóleoni harcoknak, Lombardo-Venezia elvesztésének, Németországból való kiszorításának, és egyéb megrázkódtatásoknak, a monarchia ma is fenn áll és fennállása eminens érdeke Magyarországnak ! Már a képzelete is, Európa térképének, azon államalakulásnak, mely a monarchia esetleges összeomlása, feldarabolása után a tényeknek vas logikájával bekövetkeznék, megfagyasztja ereinkben a vért! Elég Lengyelország sorsára gondolnunk. Legjobb esetben oljrnn varsói, krakkói hercegség féle ephemer szerep jutna Magyarországnak, hogy azután mihamar arrondiisationális objektummá váljék. Mert végzetes tévedés lenne azt hinni, hogy a bomlási processus a Lajta folyónál megállapodnék. Sajátságos ! Ezen dunamenti monarchia alakításának eszméje, természetesen magyar aegis alatt magyar jelleggel, tulajdonkép egy nagy magyar király, Hollós Mátyás agyában szülemlett meg. A többi között gróf Teleky József a »Hunyadyak kora« cimü nagy történelmi munkájában igy interpretálja politikáját, midőn elfoglalván az osztrák tartományok nagy részét, 1485-ben székhelyét Bécsbe tette át. Fraknói Vilmos történelmi tanulmánya szerint Ill-ik Frigyes császárral örökbefogadása, adop- tiój a iránt tárgyal, esetleg III-ik Frigyes fiainak egyikét örökbe fogadni hajlandó; politikai aspirációinak végcélja : a császári trón ! Mátyásnak korai halála megakadályozta őt terveinek keresztüvitelében. De megvalósították a Habsburgok a velük összeházasított Jagelókkal, 1515-ben Becsben kötött családi egyezmény, kölcsönös örökösödési szerződés alapján akkor, amidőn a Mohácsnál a Csele patakba fűlt Il-ik Lajos magyar király kettős sógorának I. Ferdinándnak sikerült magát magyar királlyá koronáztatnia! Azóta a habsburgi dinastia és a monarchia sorsa egybeforrott Magyarország sorsával. Az 1526-ik év óta Magyarország főtámasza a dinasztiának, gerince, abroncsa a kettős Monarchiának ! És mégis, évszázadokon át védelmezni kényszerültünk megtámadolt alkotmányunkat, magyar- ; ságuukat, vallásszabadságunkat, mert mindég volt Ausztriában egy nisus, meiy arra törekedett, hogy Magyarországot állami függetlenségétől megfossza, az összbirodalomba, mint provinciát bekebelezze, vagy mint legújabban a trialismus eszméjének propagálásával, legalább nemzeti állományában veszélyeztesse. Ez a törekvés nem sikerült a múltban és nem fog sikerülni, nem sikerülhet a jövőben sem! Sőt ez a törekvés következményeiben mindannyiszor gyengítette, létalapjíban megingatta a monarchiát és a dinasztiát! Másrészt azonban, Magyarországnak elszakadási kísérletei, hősies babérkoszoruzta harcok dacára, mindég csalódással végződtek ! Deák Ferenc, a többet ésszel, mint erővel — egészséges számitó nemzeti egoismus álláspontjára helyezkedve, eme kettős történelmi tanulságból levonta a politikai okosság konzekvenciáját. Szakított a gravaminális politikával, kibékítette az alapjában minden izében royalista nemzetet a dinastiával, szövetséget hozott létre : a pragmatic* sanctió, az 1790 — 1-iki és az 1848-iki törvények és a teljes paritás alapján a politikailag, gazdaságilag egymásra utalt két állam között, azaz : a nemzetek szövetkezésének Hugo Viktori magasztos eszméjét a gyakorlatba átvitte, létrehozta az úgynevezett 67-iki kiegyezést ! És ezzel megszerezte nemzetének a hatalmat. A hatalom pedig egy magyar államférfi, Láng Lajos szerint: az élet! A hatalom adja a függetlenséget, nem megfordítva, a függetlenség a hatalmat! Az európai népeknek fajok szerinti egyesülési vágyai, aspirációi, törekvései, vehemens agitációi mellett, az európai népcsaládokban fajilag, alkotmá- nyilag izolált magyar nemzet részére, ezen szövetségnek előnye, szüksége tagadhatatlan. Mert mi a lényege a 67-iki kiegyezésnek? Magyarország megadja arány szerint a Monarchiánk nagyhatalmi állásának fentartásához szükséges eszközöket, ezzel szemben Magyarországnak rendelkezésére áll a Monarchia egész ereje, hatalma : a magyar nemzeti állam felépítésében ! Ezen — a linci, nikolsburgi és bécsi után — negyedik, végleges, budapestinek nevezhető békekötésa vén leány is De magában tudja, hogy a vőlegénytől már csak részvétből érkeznek levelek. Nemsokára elmaradnak azok is, a köhögés csúnya betegség, elpusztítja a szerelmet. A beteg fonyadt arca rövid időre még szánakozás kelt a férfiban, eztán elmúlik a részvét is A felejtés lesz az ur. Odakünn piros, egészséges arcú lányok járnak az utcákon. Azok joga az élet. A vén leány tudja, hogy igy lesz. Ő már lemondott s örül most, hogy zilálva be tudja kapkodni a friss erdei levegőt A csönd megtörik. A lányok valami vidám nótába kezdenek újra Percekre elfelejtik, hogy a komor, egyhangú falak között gyógyítják a tüdejüket. Arcuk kiderül a jókedvtől. Almácska elgondolkozva néz maga elé A zöld, sürü cserfaerdők mögött hányadszor nyugszik már le a nap s hányszor nézi még itt betegen a letűnő véres napkorongot ? Hol járhat most a vőlegénye ? Szerelmesen ő reá gondol bizonyosan és szomorúan járja nála nélkül a lármás utcákat. Csöndesen dudolgatással kiséri a lányokat. Beteges arca az álmoktól boldogságban úszik. Leszáll az est. Megszó al az esteli harang. II. Vasárnap felhúzzák a magas, fehér árbocra a lobogot. A lányok kiöltöznek, mint otthon, ha mennek meleg nyári vssárnapokon a sétakorzóra. A nagykapu körül csoportok alakulnak. Beesett arcú, sápadt férfiak udvarolnak halavány leányoknak. Nevetgélnek, bókolnak, mintha nem ülne kinnt arcukon,. fáradt tagjaikban a sorvasztó betegség. Almácska a vőlegényét várja. Derülten, türelemmel nézi a nagy fehér kaput. Állni nem tud. Minden vasárnap itt gubbaszkodik a pádon és vár. A vőlegénye .pedig késik. A hamvasbőrü, fiatal lányok között — ki tudja — Almácskára emlékezik-e még ? De Almácska bizalma nem rendül meg egy pillanatra se. Merően nézi a szárnyas kaput és irigyli sorba a jókedvű lányokat: azok már hangosan haladnak el vendégeikkel a padja előtt Lányok veszik körül Részvéttel, mintha egészségesebbek lennének mind. A vén leány érzelgősen beszél. Az arcáról látszik, mennyire nem tudja elpalástolni, hogy hazudik Sóhajtozva mondja : — Almácskának könnyű. Nemsokára meggyógyul, itt hagyja a szanatóriumot és férjhez megy : boldog lesz. A vőlegénye jó ember, bizonyosan. Talá í nem kapott kocsit, vagy más akadály miatt késik : de kijön. A vér leány magába fojtja a mosolyt. A kapu már csak ritkán nyílik meg. Eltávoz nak a vendégek, üres lesz a nagy, szomorú kert. Almácska még nézi egy darabig a poros országutat. azután csüggedten, fáradt lépésekkel megy fel a folyosóra. Kis ideig hallgat. Később halkan, bágyadtan mondja a szomszédainak : — Bizonyosan nem volt ideje. Szegénynek nagyon sok a dolga. Fáradozik éjjel-nappal s halomra gyűjti fészekrakásra a garasokat. Pedig nehezére esett, hogy ma sem jöhetett ki, minden bizonynyal. Belemelegedett a beszédbe s tele volt bizalommal újra. Várta türelmetlenül a következő vasárnapot. Az orvos zavarta föl gondolataiból. Pedig álmában már látta magát egészségesen, menyasszonyi ruhában, a vőlegénye karján. A templom világosságban úszott. A fehéringü pap arca ragyogott g fényártól. A rostélyon hívül irigykedve ott álltak a lányok mind : a vén leány és Veiszné a fűszeres felesége is- A pap nagyon szép beszédet mondott s ő a boldogságtól elkábulva ment a vőlegéaye karján Végig a kiv.lágitott templomon . . . 111. Elmúlt a nyár A szeptember szomorú, esős napokkal köszöntött be. A szél belekapaszkodott az évszázados faóriásokba Zúgott az erdő s a betegek fázékonyan húzták magukra a takarót. A kertészek az üvegházba vitték a lankadó virágokat. Kopárok lettek a nagy virágtáblák. Almácska ágyba feküdt. A nedves őszi levegő köhögtette beteg tüdejét. A szigorú képű, komoly doktor a lázát mérte, aztán odasugta a segédorvosnak : — A láz emelkedik. írni kell a szüleinek, írja meg, hogy a betegnek levegőváltozásra van szüksége. Ezt a levegőt nem bírja. Aztán biztató mosolylyal fordult Almácska felé : — .Ne féljen! Nemsokára hazamehet. Hirtelen jött az ősz: meghűlt egy kicsit. Komolyabb baj nincs. Almácska hálásan emelte fel szemeit. Az or.
