Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-30 / 31. szám

1911. julius 30. BÉKÉS 3 feladatok megfejtése; 3. földrajzból, Európa, kiváló tekintettel Magyarországra, továbbá Ázsia és Amerika leiró földrajza általános vonásokban s Afrika és Ausztrália- átnézetileg“ A felvételi vizsgálat 10 korona. Ennyit láttam egyúttal szükségesnek, váro­sunk ezen legújabb, kulturmissziót teljesíteni hivatott közintézményéről tájékoztatás céljából a szülők és érdeklődőkkel közölni, ügy az intézet létesítő és fenntartó G-yula városa, mint a felügyelő bizottság és az intézet tanári kara teljesen áthatva azon fontos feladattól, amely reájuk vár, a legjobb igyekezettel, ambícióval, a legnagyobb buzgósággal lát hozzá a reá bízott nagy feladatnak teljesítéséhez. Adja Isten, hogy ezen legjobb törekvések árán sikerüljön valóra váltani azon szép és nemes célt, amelyet ezen közintézmény létesítésével elérni óhajtunk. Midőn még megjegyzem, hogy az intézet megnyílására vonatkozó közelebbi adatokat, a beiratások idejét, tankönyvjegyzéket stb e he­lyen kellő időben közölni fogom az érdeklődők­kel, egyúttal kijelentem, hogy bármely ez isko­lára vonatkozó közelebbi felvilágosítással a leg­nagyobb készséggel szolgálok a hozzám fordu­lóknak. SiSéney Gyula fögimnáziumi tanár, a női kereskedelmi tanfolyam igazgatója. Kéry Gyula főispán beiktatása. Békésvármegye uj főispánja Kéry Gyula tegnap délután 2 órakor érkezett meg a vármegye szék­helyére s ezutáni lakóhelyére : Gyulára. A főlspáni beiktatás ünnepségeinek ez volt az első aktusa. A fogadtatás ünnepélyessé és bensőségessé tételére mindent megtett a vármegye és a város. Kéry Gyula, mint azt már megírtuk, nem uj, nem idegen em­berként foglalja el az állam hatalmi képviseletét: a főispáni széket a vármegyében s épen azért, mert szeretik és nagyrabecsülik, meglátszott az igyekezet, hogy már a fogadtatásnál kifejezésre juttassanak a tiszteletet és szeret érzelmei. Kéry Gyula iőispán tegnap reggel 8 órakor a rendes személyvonattal indult el Budapestről és Mezőtúron fogadta az első tisztelgő küldöttséget; melynek tolmácsa Szarvas község nevében Kollár Lajos főjegyző volt, a ki Szarvas község közönsége nevében a legmelegebben üdvözölte s a főispán örömének és köszönetének adott kifejezést, hogy még nem is vármegyéje, hanem azon kívüli területen van már alkalma a szeretet megnyilvánulásának osztályrészese lehetni. A vármegye területén a gyomai vasúti állomá­son volt az első ünnepélyes fogadás, amelyben részt vettek a járás, nevezetesen Gyoma és Endrőd közsé­gek képviselőlestületei és társadalmi testületéi, me­lyeknek nevében dr. Konkoly Tihamér főszolgabíró magas röptű, szép, szónoki beszédben üdvözölte a főispánt, aki szintén a hála ékes szavaival viszonozta az üdvözletei. Pár percnyi tartózkodás után a vonat Mező- berény felé robogott, ahol a vasúti állomáson oly nagy közönség várakozott, bogy a perron egész zsú­folásig megtelt. Ott voltak Békés-, Köröstarcsa községi elöljárói s képviselőtestületei, MezöberéDyből pedig ezeken kívül az intelligencia csaknem teljes számban. Baross Dezső békési szolgabiró volt az egybegyűltek szónoka, kinek meleg üdvözletét és a közönség szeretetét a főispán meghatott szavakban köszönte meg. A békéscsabai vasúti állomás gyönyörűen fel volt diszitve. A perron tetőzetet valóságos zászló­sátor borította el, amely alatt Békéscsaba s Újkígyós községek elöljáróságai s képviselőtestületei, kivülök pedig Békéscsaba község egyházai és pedig az evan­gélikus egyház összes lelkészeik vezetése mellett sereglettek. A tássadalmi testületek között a Kaszi­nók, a Bókésmegyei Gazdasági Egylet és az Ipar­testület is képviselve voltak. A s;alon-kocsiból ki­lépő főispánt első sorban dr. Berthóty István orosházi főszolgabíró üdvözölte a járás községei és társadalma nevében, majd Seiler Elek békéscsaaai főszolgabíró üdvözölte rövid, de megkapóan szép beszédben. »Ha vár volnánk, akkor átadnánk hódolatunk jeléül méltóságodnak a várkapu kulcsait, de mert síkon vagyunk, szivünk szeretetét ajánljuk fel.« Kéry Gyula főispán köszönő beszédében nagy elismeréssel szólott Csaba községének kulturális és közgazdasági jelen­tőségéről, amelyet az utóbbi években a viszálykodás sajnosán megzavart, de amelyet remélhetőleg a békére való törekvés, a társadalmi összhangra való vágyakozás szanálni fognak. A maga részéröl ünnepélyesen Ígéri, hogy Békéscsaba község ily irányú törekvésében tevékeny akciót fog kifejteni és a békés nyugalom megszilárdításában osztályrészét teljes mértékben kiveendi. Férfias hangon tartott szép beszéde látha­tólag mély benyomást, nagy megelégedést és örö­met keltett a küldöttség úgy intelligens, mint föld- mives tagjaiban is, amely utóbbiak között a paraszt­párt több korifeusa is volt látható. Lelkesen meg­egyet, olyat, amelyik az acéltól erősen szórta a szikrákat. A húsz krajcárból lealkudott kettőt s miután egész jóindulatulag biztosította a vasárust, hogy ha ez a kaszakő, amint hiszi is, beválik, mindig ide jön vásárolni, sőt kommendálni is fogja ezt a boltot a falunak, megbökte a kalapja karimáját s nagysietve visszakövetkezett a hízóhoz. A Jani gyerek már erősen várta, mert egy kövérképü hentes ugyancsak alkudozott a disznóra. Már negyvennégy krajcárt Ígért. Jó, hogy Péter megérkezett. Így a vásárt megkötötték ötvenben. Az az egy korona . . . — No csak a mázsára ! — igy a hentes. A disznó kissé vonakodott a ketrectől, de azért csak betuszkolták. — Egyszázhuszonöt kila! — kiáltotta a má­zsáié ember. A disznót kiterelték. — Ez hát koronájával éppen egyszázhuszonöt korona — szólt a hentes s elővette a nagy bőr- bugyellárisát. — Jó, jó — intett Péter, miközben odalépett a mázsáló emberhez s megcsóválta a fejét. — Ez hát az az uj mázsa ? — Ez. — No, még ilyet se láttam. Hanem derága szerszám lőhet, mivelhogy ekkora. — Biz ebbe sok pénz fekszik. Péter hunyorogni, majd egész barátságosan mosolyogni kezdett. — Hogyis hogy . . . Mögmondaná ez az uj mázsa, egész akkurátusán, hogy én mennyit nyomok ? Sercentett egyet a földre s azután hozzátette : — Régön méreckődtem . . . A mázsáló vicces ember volt, hát úgy félváll­ról odavetette : — Egy disznó-számba kendet is leméröm — Már hogy négy krajcár ? — Annyi. Péter a kislajbi zsebből ujfent kihalászott négy krajcárt, átpotyogtatta a mázsáló tenyerébe s aztán egész fürgén bebillögött a ketrecbe. — No mennyi ? — kérdezte. — Hetven kila! Éppen hetven kila. Se több, se kevesebb. Akurat hetven kila. Péter elégedetten integetett a fejével s mikor kijött a ketrecből egész jóindulatulag azt mondta a mázsáló embernek : — Jó mázsája van magának. Aszondom, hogy jo mázsája. Magában meg igy gondolkozott: Itt is hetven kila, ott is . . . Nem csaptak be. Oszt ami fő, négy krajcárba került az egész tudomány. S hogy a mérecködés alatt a járandóságot egész autentikusan kiszámította, jókedvűen nyúj­totta kérges tenyerét a hentes felé, a szép, ropogós bankók irányában . . . éljenezték, mire a főispán s kísérete, mely utóbbi a vármegye külső járási tisztviselőiből toborzódott össze, a gyulai vonatra ült át. A legnagyobb, legimpozánsabb fogadtatás ter­mészetesen a vármegye székhelyén Gyulán volt, ahol a házkat már a kora reggeli órákban fel­lobogózták a »haza érkező« Kéry Gyula tiszteletére. Az Erdély Sándor utón a városi tanács igazán impozáns diadal-kaput készíttetett »Isten hozott!« felírással és valóságos zászló-tábor­ral ékesítve. Az állomásra berobogó vonatot a pero­non dr. Lovich Ödön polgármester vezetése alatt Gyula városa tisztviselői kara, képviselőtestületi ta­gok, az állami tisztviselők közül is számosán, végül pedig Gyula város polgárai s polgárnői nagy szám­ban várták éa amidőn Kéry Gyula főispán a vasúti kocsiból kilépett, óriási éljenzés hangzott fel. A pol­gármester nagyon szép és meleg beszédben üdvö­zölte a főispánt, akinek közjogi magas állásáért hó­dolat, de akinek rokonszenves egyéniségéért, mint Gyula város hü fiának a szeretet érzelmével adó­zunk. Isten hozta, isten tartsa meg erőben, egész­ségben tisztelői, szerető polgártársai körében. Kéry Gyulát a spontán szeretet érezhetően közvetlen megnyilatkozása szemmelláthatólag s észrev ebetően meghatotta és a mindenkor kész szónok elfogódva mondott hálás köszönetét a kedves, meleg fogadta­tásért. Éltének legszebb napja ez, éltének legszebb pillanata, midőn »hazajött« szeretett városába, »ha­zajött« kedves polgártársai körébe, akikhez annyi , benső érzelem, annyi értékes és kedves emlék fűzi. Lelkének mélyéből köszöni a minden várakozását meghaladó kedves fogadtatást s igyekezni fog a sze- retetet százszoros viszotnszeretettel meghálálni. Dr. : Lovich Ödön polgármester ezután bemutatta a kül­döttségek tagjait, amely alkalomból a régi jó barát és ösmerősökkel való újbóli találkozás érzelmes jele­neteket okozott. A főispán dr. Lovich Ödön polgármesterrel egyfogaton ülve vonult be az Erdélyi Sándor-uton és diadal-kapun keresztül a városba bosszú kocsi­sor kíséretében a vármegyeházáig, ahol a kapus és megyei szolgák teljes díszben állottak és amely­nek dísztermében a vármegye tisztikara teljes szám­ban össze volt gyűlve, harsány éljenekkel fogadva a terembe lépő főispánt. Ambrus Sándor alispán ékes beszédben tolmá­csolta a vármegye tisztikarának érzelmeit, amidőn tiszteletteljesen üdvözlé a főispánt, aki nem idegen­képen, hanem mint a vármegye helyzetének, viszo­nyainak és közigazgatásának alapos ismerője jön körünkbe. A tisztelet, a szeretet és bizalom fogadja őt, viszont kéri, hogy a vármegye s annak tiszt­viselői érdekét szíveskedjék fényes tehetségével s nemes szivével felkarolni, amint már pár nap előtt is hálásan tapasztalták a tisztviselők iránti jóindu­latát, amelyre maguk részéről is igyekezni fognak méltók lenni és a bizalmat meghálálni. Kéry Gyula főispán szivböl fakadó s szivekre találó klasszikus beszédben válaszolt az üdvözletre. Bizalommal, szeretettel jön a vármegyébe, munka­társa óhajt lenni tisztviselő-társainak, kéri tőlük azt a bizalmat, azt a szeretetet, amelyet ő érez irántuk. A régi tisztviselőkhöz itt működése idejéből a barát­ság benső kötelékei fűzik őt, az uj tisztviselőktől ugyanezt kéri. Ambrus Sándor alispán Lukács Endre főszolgabírót pár év előtti jubileuma alkalmából üd­vözölvén találóan egy családnak nevezte a megyei tisztikart. Kéri magát e család kötelékébe felvenni s mint családtag kéri nehéz és fontos missiójához tisztviselőtársai bizalmát és támogatását. A nobilis, szép beszéd mély hatást tett a tisztikarra, mely a lakosztályába vnnuló főispánt szive mélyéből, lelke­sen megéljenezte. * * * A főispáni beiktatás voltaképeui napja hétfő, julius 31-ike. A beiktatás programmját lapunk múlt heti számában részletesen megírtuk és ezúttal röviden reassummáljuk. Előre bocsátjuk, hogy a mai vasárnap a teg­nap megérkezett főispánnak pihenési napul szolgál és csupán este lesz tiszteletére díszvacsora a Békés­megyei Casinó termében, amely a beiktatásra érkező vendégeknek egyben ősmerkedési estélyül is szolgálj

Next

/
Thumbnails
Contents