Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-16 / 29. szám
XL1II. évfolyam. Gyula, 1911. julius 10. 29. szám $ Előfizetési árak: Egész évrt ... _ 10 K — f Fé l évre................ 5 K — f Év negyedre_ ... 2 K 50 f ~\ H irdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN IÍÁVII) Megjelenik minden vasárnap. ■ . - . -------- — Ké ry Gynla Békésvármegye főispánja. Tizenhárom esztendővel ezelőtt a Békés 1908. évi március hó 20-iki számában a hírek élén a következő kis közlemény jelent meg : Kéry Gyula. Hat évig lakott körünkben és annyira sajátunkénak tartjuk, de ő is any- nyira összeforrt velünk lélekben, gondolatban, hogy ma, amidőn fényes tehetségének, rendkívül széles látkörének, alapos képzettségének és sokoldaln tudásának a földmivelési minisztérium kebelében kiváló egyéniségét megillető és jogos ambícióját kielégítő tér kinálkozik, nem búcsúzunk tőle, amint hogy ő sem búcsúzik el tőlünk, az lévén szive vágya, hogy jövőre is gyulainak tekintessék, akinek jó s balsorsban nemcsak érzületileg, hanem tényleg is meg fog maradni. Ama tudat, hogy valahányszor teheti, mindig haza fog körünkbe jönni, könnyítse meg úgy ránk, mint ránézve a válás fájdalmát és a haza javára reá bízott fontos misszió teljesítése közben fokozza ambícióját és buzgalmát ama tudat, hogy bár széles körben cselekszik, de sehol sem ki'sérik oly önzetlen rokonszenvvel és szeretettel működését, érvényesülését, mint gyulai honfitársai, akiknek nevében elégikus *lsten veled« helyett azzal köszöntjük a távozó Kéry Gyulát: Viszontlátásra ! Bizonyára nem manifesztálhatjuk hivebben lelkünk örömét ama örvendetes tény fölött, hogy a felséges koronás király legmagasabb kegye és a kormány, megtisztelő- bizalma Képy Gyula személyében állapodott meg, amidőn Békésvármegye díszes főispáni székét betöltötték, mintha tizenhárom esztendővel ezelőtt megirt fenti sorainkat újra kinyomatjuk és örömtelt szívvel mondunk köszönetét az isteni gondviselésnek, hogy > viszontlátásra* vonatkozó reményünket és vágyunkat ime megvalósítva látjuk. Szivünk egész melegével üdvözöljük és köszöntjük Kéry Gyulát az ős Békésvármegye főispáni székében. Tizenhárom esztendő nagy idő a mi lázasan élő korunkban. A politikai s társadalmi éietbeu nagy, mondhatni gyökeres változások történnek, a régi alakok között légió a lesze- repeltek, a letűntek száma ; uj emberek, uj eszmék, uj vágyak és követelmények keletkeznek és keletkeztek bizonyára nálunk is. De változatlan maradt ama tisztelet és szeretet, amelyet a tizenhárom év előtti nemzedék Kéry Gyula iránt érzett és az utónemzedékbe is átplántálva, iránta állandóan táplált és megőrzött. Hogy ez igy történt, abban nincsen csodálni való. Kéry Gyula csak hat évet töltött körünkben. Fényes tehetségéhez viszonyítva azt is szerény pozícióban, miudazáltal annyira ösz- szeforrott velünk, mint az idegenből hozzánk érkezettek közül az egyetlen Lakács Györgyöt kivéve senki más. Azonosította magát reményeinkkel, vágyainkkal, testestől, lelkestől gyulai emberré vált. Mint Lukács György, úgy Kéry Gyula is azzal manifesztálta »gyulai«- ságát, hogy bár körünkből eltávoztak, a gyulai illetőséget megszerezve, mindenikük azután is fentartotta. Bizonyos fokig a diszkréció mesgye- vonalát érintjük, amidőn a másfél éven túl húzódó bókésmegvei főispáni krízis hátterét is fellebbentve és megvilágítva megállapíthatjuk, hogy Kéry Gyula, akiről nyílt titok, miszerint Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök legintimusabbjai közé tartozik, kiváló egyéni s politikai súlyánál fogva is, a legújabb politikai korszak kezdetén, tehát már másfél év előtt másutt, vagy más fényes pozíciót foglalhatott volna el, ha szeretett Békés vármegyéje és Gyula városa iránti nemes s előttünk mindenek fölött értékes érzülete őt nem irányította s befolyásolta volna. Isten hozta, Isten hozza őt vissza szeretett vármegyéjébe s amelynek önként hü fiává szegődött s hü fiának megmaradt, szeretett Gyula városába ! A közigazgatási bizottság ülése. (Julius 10.) A vármegyei közigazgatási bizottság julius havi ülését e hónap 10-én tartotta meg a varmegye alispánjának elnöklete alatt. Az ülésen a 10 választott bizottsági tag közül 4-en hiányoztak, nem volt jelen ezenfelül az ülésen a közgazdasági előadó : Pfeiffer István, valamint dr. Liszy Viktor kit. főügyészi helyettes sem. Az ülésen érdemleges felszólamlás nem volt és a kűlömben is kisterjedelmű tárgysorozatban felvett ügyek, kivétel nélkül az előadók javaslatai értelmében intéztettek el. A t. főorvos jelentésével kapcsolatosan gróf Wenckheim Dénes tette szóvá azt a közegészségügyi szempontból kifogásolható állapotot, hogy a Kígyósról Békéscsaba felé vezető törvényhatósági ut mellé nagy mennyiségű szemét és piszoit van felhalmozva, TARCá. Iffy vaffy nekem szép! . . . Így vagy nekem szép, ilyen egyszerűen! Tedd le ujjadról minden gyűrűdet! Értéktelen gyöngy ne ragyogjon ott, hol Szebb sngarat szór ragyogó szemed! . . . Öltözz ma föl kis kékbabos ruhádba Nincs rajta csipke, drága dús selyem ! Egy szál virág legyen csak a hajadba . . . így, én virágom, legszebb vagy nekem ! E kék ruhádban láttalak először Egy társaságban s megcsodáltalak! Csodáltam lényed finom .tiszta báját . . . Körülfogott sok léha zsur-alak. Féltettelek e bokoló seregtől S titkon, távolról megfgyeltelek: E csengő hang, e szép ajkak beszéde, E szép mosoly betamdt nem lehet! A vágyat éreztem közeledbe férni Beszélni véled igy órákon át. Lelkedhez érni szemed tiikrin által . . . Föltárni lelkem elzárt ajtaját. Melléd kerültem közvetlen közeibe Összetévedt hosszan tekintetünk! Éreztük, hogy e ragyogás, e pompa, E fényes szalon idegen nekünk! . . . Es mig a szó ajkad mögül kizengett Nem volt rám nézve senki kiviiled! Nem láttam mást, csak kékbabos ruhádat, Ajkad, mosolyod, ragyogó szemed! . . , Öltözz ma föl kis kékbabos ruhádba — Nincs rajta csipke, drága dús selyem ! Egy szál virág legyen csak a hajadba így, én ■ virágom, legszebb vagy nekem! . . . JRácz Etus. Csoda. Irta: Csite Károly. Luca napja meghozta a telet. Kora hajnalban megeredt nagy pelyhekben a hó s esett egész estig. Ujjongtak az iskolából kijövő gyermekek a féltérdig érő hóban. Nekik az nagy öröm volt. Nem úgy az özvegy Csapóné tanitóné asszonynak, ki a kis udvara szobácskájának pitvara elől lapátolta el nagy nyögésekkel a havat. — Istenem, Istenem ! — sóhajtott pihenésül a lapátra támaszkodva —- csak hát ez a tél ne volna. Nyáron is alig tud élni az ember a kis nyugdijból, igy télen pedig mennyi kell tüzelőfára ! Még hat lapátnyi havat sem tudott odébb dobni, már teljesen kifáradt. Az alatt egy kis mosolygós, kerek arcú leány szökdécselt be az utcaajtón „Tél az idő, fénylik a hó . . .“ dalocskát dudorászva. Házigazdájának, a jómódú Kovács András csizmadia mesternek volt a tiz éves Esztike leánya. Most jött meg az iskolából s meglátta azonnal az öreg tanitóné asszonyt, csengő hangon kiáltott hozzá : — Néni, néni ! ne fáradjon vele, nem magának való. Ellapátolom én a havat, csak a táskámat teszem le előbb odabent. Pár perc múlva kezecskéjében volt a lapát. Kipirult, rózsás arcocskájára szaporán hulltak a hóvirágok. — Te kis angyali lélek, te ! — áradozott az öreg néni. — Nem is tudom, mi lenne velem tehetetlenségemben, ha te nem volnál segítségemre. Mig a kis Esztike a havat takarította félre az útból, az alatt az öreg néni a konyha földjére telepedve egy hófehér ludat tömött kukoricával. A kicsike előbb végzett a dolgával, mellé guggolt ő is. Meg-megsimogatta a ludacska fejét. — Lásd virágom, ha Isten engedi, ennek az árán jön majd haza az én kis árva Béla unokám a karácsonyi vakációra — mondta az öreg néni. — Igazán ! ? — csapkodta össze a hótól ned- nes kis kacsóit örömében a leányka s megcirógatta ismét a ludacskát. — Bizony, máskép nem tudnám hazahozatni szegény kis unokámat. Pedig, ugy-e lelkem-galam- bom, te is tudod, mennyire hazakivánkozik az én szegénységemre. Akárcsak mint az édesapja egykoron, — Az ám, a múltkori levelében már említette Xja.p'u.n.ls: mai szama lO olcLaJ..
