Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-09 / 28. szám
4, 2 BÉKÉS •1911. Julius’9.. a társaséletben egyformán közreműködünk mindnyájan, egyformán törekszünk a jónak megvalósítására Ilyen irányban és e szempontból kell az életbe lépő ifjút megvizsgálni. Aztán útnak ereszteni, hogy vegye az életet úgy, a mint van, ne istenítse önmagát, de az emberi színvonalon alul ne keresse a boldogulását. Az emberi élet rövid, csak ideig-óráig tart, ez nem arra való tehát, hogy egymást marjuk, egymás életét megkeserítsük, ezt egymással örökös harcban töltsük el. Az emberi életnek nem az a feladata, hogy mások fölött uralkodjunk, hatalmaskodjunk ; tündököljünk, csillogjunk, dőzsöljünk. A boldogságot nem a fellegekben, de itt a földön, önmagában keresse, kiki. Az elébe szabott feladatot végezze el, becsülettel töltse be porszemnyi hivatását. . . Embertársát testvérnek tekintse, senkinek bajt bánatot ne okozzon, szenvedést okozni ne akarjon, sőt minden bajt bánatot a maga erejéhez képest enyhíteni igyekezzék. És igy élvén, előtte lebegjen az emberi elme megnyugvásának ez a szent gondolata: »Akaratom nélkül jöttem létre,« jövetelem, létezésem, elmúlásom — mint az egész mindenségnek minden titka — rejtelmes csoda, kifiirhészhetetlen titok előttem; érzem, hogy nincs jogom e titokzatos világ legtökéletesebb lényének képzelni magamat, hanem sejtem, hiszem és tudom, hogy kell lennie fölöttem álló nagyobb, hatalmasabb, tökéletesebb Valóságnak, a kinek velem és a világgal való céljait, gyatra, lágy anyagból szövődött agy- velőmmel fel nem foghatom; tehát lelkemnek egész erejével, egész hitével alárendelem magamat, életemet annak a nagy, szent és egyedül megnyugtató gondolatnak, hogy bármilyen itélkezésü magasabb, tökéletesebb lény bírálata sem lehessen rólam ennél rosszabb: »Ember, betöltötted hivatásodat!« Ha igy élsz és gondolkodok akkor boldog leszel! . . . Aztán válogasd meg élethivatásodat, arra is vigyázz, hogy olyan pályára lépj, ahol megélsz, amely kenyeret ad. Olyan pályára ne menj, ahol már annyian szorongnak, mert hiszen itt nem a tehetségre állapítod a boldogulásodat, hanem a protekcióra. Legyél iparos, kereskedő — e pályákon nemcsak hogy szépen megélsz, de vagyonra is tehetsz szert. Aztán el ne felejtsd, hogy ma már e pályák betöltéséhez is ész kívántatik. Az nem szégyen, ha diplomával a műhely padja elé állsz. Nézd a külföldet, ott már ilyesmi egész természetes ... Mi pedig még mindig csak sopánkodunk és várjuk egy jobb kor hajnalhasadását. Niekmann Rezső. Bébésvírmcgye közművelődési bizottsága. II. A földntivelésügyi minisztérium a téli népies előadások szemlólhetővé tétele céljából 500 korona államsegélyt engedélyezett a bizottságnak egy teljesen felszerelt vetitő-kószülók beszerzésére. A vetitő-kószülók február hó 14-ón adatott át rendeltetésének, mely nagy szolgálatot tett különösen a kisebb községekben és tanyákon tartott előadásoknál. Úgy az általános mint a gazdasági ismeretek népszerűsítésének egyik legfőbb eszköze a vetített előadás. Az efajta előadások a vármegye minden részében a legnagyobb sikerrel jártak s minden túlzás nélkül állítható, hogy a tudományok és ismeretek népszerűsítésében a legjobban beváltak. Az urániai előadásoknak — eltekintve attól, hogy maradandóbb tanulmáuyi hatásra nyújtanak kilátást — még meg van az a kedvező fölényük is, hogy nagyobb vonzóerőt gyakorolnak a népre. Sok helyen megkétszereződött az előadásokon a hallgatók száma, ami a vetített előadások munkaórtókónek kiválóbbsága mellett tesz tanúságot. A bizottság három évi múltra tekinthet vissza s e három óv alatt olyan kipróbált munkatársakra tett szert, akikre aggodalom nélkül bizhatja a szabadoktatás nagy munkáját. Munkatársai sorában ott vannak Bókósvármegye kiváló tanítói, tanárai, lelkészei, ügyvédei, orvosai, gazdái. Előadói tisztjük mellett nemcsak a nép rokonszenvének és bizalmának lelkesítésén, hanem az értelmiség megnyerésén is kellett fá- radozniok. Ha a megelőző évi eredményeket a folyó évivel összehasonlítjuk, a haladásnak természetes fejlődésével találkozunk. Az 1908—909. óv tólfolyamán a közmüve lődósi bizottság Bókósvármegyében 131 általános irányú előadást tartott, melyet 47,136 egyén hallgatott végig. Az 1909—910. óv tólfolyamán tartott 191 általános, 44 gazdasági, összesen 235 előadást, melyet 68,341 felnőtt egyén hallgatott végig. Az 1910—911. óv tólfolyamán tartott 169 általános, 100 gazdasági, összesen 269 előadást, melyet 73,133 felnőtt egyén hallgatott végig. Ez összehasonlítás meggyőző módon igazolja, hogy a békósmegyci közművelődési bizottság kulturális törekvései évenként mindig mélyebben és mélyebben szántanak a nópkultura parlagon hagyott mesgyójón. Az ez évi előadások és hallgatók száma helyenként következőleg oszlik meg : 1. Gyula 16 előadás 3350 hallgató 2. Doboz 3 410 3. Gyulavári 1 n 120 4. Kótegyháza 4 V) 360 55 5. Békéscsaba 21 55 11580 6. Újkígyós 4 „ 700 11 7. Békés 18 2480 y, 8. Mezőberóny 16 » 5610 55 9. Gyónta 4 tj 290 55 10. Köröstarcsa 9 741 55 11. Endrőd 8 1304 12. Szarvas 15 3813 13. Szarvas külter. 2 55 191 14 Kondoros 6 506 11 15. Bókósszentandrás 6 655 55 16. Öcsöd 4 762 55 17. Szeghalom 25 75 9088 18. Körösladány 3 191 55 19. Füzesgyarmat 1 51 250 55 20. Vésztő 6 700 21. Csorvás 7 75 371 55 22. Nagyszénás 12 n 1251 23. Gádoros 6 J 5 416 24. Tótkomlós 5 n 1505 fí 25 Szentetornya 6 11 705 »5 26 Pusztaföldvár 8 n 4631 27. Bókóssámson 2 ■n 160 28. Orosháza 27 55 18487 ■ 55 29. Orosháza külter. 24 55 2506 J5 Összesen 269 előadás 73133 hallgató. A 269 előadás a tudománytárgyak szerint a következőképen oszlik meg : 1. Történeti előadás volt 29. 2. Irodalmi 55 20. 3. Művelődéstörténeti 55 , 55 16. 4 Földrajzi 55 55 25. 5. Utirajzi 55 55 3. 6. Természettani 75 „ 8. 7. Természetrajzi 75 55 5. 8. Vegytani n „ 4. 9. Noveléstani 55 55 8. 10. Egészségtani „ 75 13. 11. Jogi 55 75 13. 12. Hadügyi 55 77 1. 13. Ipari 6, 14. Társadalomtudományi 55 55 18. 15. Gazdasági- 55 5) 100 Összesen 269. A közművelődési bizottság által az 1910—911. év tólfolyamán rendezett általános és gazdasági szakirányos előadásokról részletesen összeállított statisztika élénken igazolja azt a sokoldalú tevékenységet, melyet a bizottság a felnőttek oktatása érdekében ezúttal is kifejtett. A közművelődési bizottság kulturális törekvését a müveit társadalom minden rétege megértette és felkarolta. Ügyesen tudta a közművelődés mnnkájába a hatóság és társadalom segítségét bevonni; a hatóságtól hivatalos támogatást, a társadalomtól lelkesedést és munkát kapott. T Á B C A. cRózsákat kaptam egy dobozban... Rózsákat kaptam egy dobozban ! Valaki messze tájról küldte okét. . . Harmatosak még — bár a hosszú Úttól Szegények kissé megtórödtek! Ott nyíltak ők a Kóros partján. Szép udvarán egy kis paróchiának. Elnézem okét könnyesen, merengve . . . Szegények ! Talán oda visszavágynak ! ? A névjegyen egy pár sor irás . . . Üzenet, melynek mindenik sorára A boldogságnak könnye hull szememből: »Eljövök érted nemsokára! . . « Eljövök érted! Ezt suttogja halkan Minden bágyadt sziromlevél jülembe 1 Szeretlek! Várlak minden gondolatban . . . Ezt veri vissza szivem halk ütembe . . . Alkonyi csöndben álmodnak a rózsák . . Velük én is álomvilágba járok . . Csillogó tükrü Kőrösvize mentén Csupa nyíló rózsára hágok . . . JFlácz Etus. A csokor. Irta: Horváth Rezső. I. A szivarfüsttől és a parfúmillattól teljes levegőjű szalonban víg, kedélyes társaság volt együtt. Léha, üresfejü ficsurok akartak szellemeskedni, ötletekkel teli beszédeket elmondani, ami azonban egyiküknek sem sikerült. De hiszen nem is olyan nagy csoda, szegény szalonfiguráknak egyebük sem volt az élesre vasalt nadrágjukon, hófehér kézelőjükön és gallérjukon és kifogástalan kikefélt és kivasalt szmokingjukon kívül, azaz dehogy is nem, az üres fejük . . Szóval a szellemes mondások sehogy sem akartak sikerülni, hiába próbálta már meg vagy harmadszor Kende, a banktisztviselő, sehogy sem tudott egy ici-picike, rövid tosztot összehozni, kiszorítani. Pedig a Hajós Mariska nevenapjára még a statisztikát is részletesen áttanulmányozta, hogy csak össze tudjon állítani valami közepes dikciót, amibe az ötleteket ő maga fogja belevinni. Talán éppen azért nem sikerültek a próbálkozások Mariska az est startja, az ünnepelt leányzó, kacagva szemlélte az őt állandóan körülrajongó szalonfigurák nagy dilemmáját s nem kisebb fölsü- lését és — noha gyakran leintette azokat — jót mulatott azoknak konok állhatatosságán. A társaság mindazonáltal elég jó hangulatban volt együtt. Az urak jobbára egymás között szórakoztak, mig a leányok, akik nem kevés számban jelentek meg a nevezetes estélyen, többnyire a jelen nem levőket szapulták, amit ugyan teljesen fölösleges lenne leírnom, mert tudja mindenki, hogy az ilyen jour-priéken mi minden megyen végbe. A házikisasszony, a bájos, alig tizennyolc éves Mariska, végtelenül kedves volt a vendégeihez. A sok jó kivánatot, amellyel elhalmozták, j figyelmességgel és kedvességgel igyekezett hálásan viszonozni s különösen — mint illik — az ' urak érezhették magukat leginkább a kegyei által kitün- tetteknek. Néha-néha meg-megszólalt rózsás ujjainak csapkodása alatt a zongora is, belesirva néhány melódiát a vidám, egészséges kacagás, vig lárma közzé. Bánattól mentes, könnyed melódiák suhantak föl, a kellemes hangulat gondatlanabbá tételét még inkább fokozván s e melódiák sokáig ott úsztak, ott keringtek a bóditó iltatoktól telitett levegőben. Egyszer azonban a bogaras Szelégyinek valami az eszébe jutott Pózba vágta magát és rettenetes komoly képet csinálva (mintha legalább is az ő apját ütötték volna agyon a boldögasszonyfai erdőben) szavait egyenesen a házikisasszonyhoz intézte : — Mivel pedig a vendégeknek virág is dukál, tisztelettel vagyok bátor szerény előterjesztést tenni, miszerint: — Igen, igen ! Kérünk virágót! ó Virágot kérünk ! Kérek én is virágot! hangzott össze-vissza és pár perc alatt az egész társaság talpon volt. Mindenki az egyik nipp-asztalkán heverő csokrok felé igyekezett s már-már az a veszély, fenyegette a drága, elegáns csokrokat, hogy a profán kezek által szétszedetnek, amikor házikisasszony mosolygós képpel feszült a merénylők elé : — De bizony ezekből egy szálat sem kapnak !
