Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-09 / 28. szám
XLIII. évfolyam. Gyula, 1911. julius 9. 28. szám ) Előfizetési árak: Egész évrt .......... 10 K — f Fé l évre................. 5 K — f Év negyedre.......... 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID MegjeJenik minden vasárnap. Kapuzárás után. Junius hóban tartották meg országszerte az évzáró vizsgákat. Az iskolák tehát befejezték egyelőre működésüket. A növendékek egyrészénél — erre az esztendőre, a másik részénél — örökre. Amazokat rövid két hónapra a szülőkre bízzák. Két hónapon át tehát a szülők ügyelnek reájuk, hogy a pihenésük ne fajuljon el heveréssé, hanem hogy az erőszerzés és rendbe hozatal legyen a jövő tanévre . . . Emezeket, akik a jelen tanévvel az egész iskolai pályájukat befejezték, szárnyaikra bocsájtják az iskolák . . . már több tudást és bölcsességet nem adhatnak nekik. Ezek most ott állanak az élet küszöbén 1 Sok ut ál előttük . . . Vájjon melyikre lépjenek? Melyik lesz a legbiztosabb, legrövidebb, a leghamarabb célhoz vezető ? Száz, meg száz kérdés, amelyre sehonnan sem jön határozott felelet. És ez a körülmény megdöbbenti az eddig pórázon vezetett ifjú lelkét. Megtanulta azt a sok mindenfélét, amit a tanterv előir, de most ott állván kiviil az iskola kapuján, mozdulni sem tud . . . pedig a boldoguláshoz vezető utat magának kell választani. Itt van a nagy baj és ebből származnak azok a szociális nyomorúságok, melyeknek terhe alatt roskadozik az egész társadalom és a melynek hatását megérezni mindenütt, a hol csak a létért való küzdelem nehéz harca folyik. Sajnos, az iskolák még mindig több időt kénytelenek fordítani elméletre, mint a gyakorlati életre való nevelésre. Ez az oka, hogy az életben kinek-kinek a saját kárán kell tanulnia. Pedig az iskolai nevelésnek igen nagy és fontos szerepe van, melyet nálunk nem méltányolnak eléggé. Kapott az ifjú érettségi bizonyítványt, vagy oklevelet — de hol a paizs, hol a vért, az élet ezer csalafintaságaival szemben? Szép az élet ... de nehéz 1 Oh hányán fognak letörni, keservesen csalódni, akik ma még délibábot kergetnek . . . Virágos réten járnak vígan, gond nélkül, boldogan és »ébren álmodoznak szépet, gyönyörűt* ... De a boldog álomnak nemsokára vége lesz — felébrednek És mi lesz majd akkor, ha a boldogság templomából kripta lesz és ott' fekszenek koporsóba zárva sok ifjú életének letört reményei, meghiúsult örömei ? Lesz-e lelki erejük megküzdeni a nehézségekkel ? El tudják-e majd viselni a sok csalódást, amely őket lép- ten-nyomon, napról-napra éri ? Hisz ők az életet, a való életet nem ismerik. A gyöngéd kezek minden rosszat, nemtelent, hazugságot gondosan elrejtettek előttük. Óvták, gondozták a gyönge palántát a dértől, fagytól . . . Ezért fognak sokan elbukni, még egy hitvány szalmaszálban is megbotlani . . . Pedig aztán vége lesz mindennek. Sötét éjszaka lesz világos nappal . . . mert az életben nincsenek ismétlő osztályok. Aki egyszer megbukott, nem kezdheti újra. Csak ez az egy életünk van, ha ezt elfecséreljük, elhibázzuk, vége! Élőiről nem kezdhetjük ... Az élet mestere rideg, szigorú . . . Az élet tüzpróbáját csak a jellemileg szilárd egyének lesznek képesek kiállani. De a jellemképzést nem lehet az életre bízni, mert ez ezer és ezer viszontagságaival inkább ront, mint épit. Az iskolának tehát az a feladata, hogy olyan egyéneket adjon a társadalomnak, melynek minden tagja szereti istent és a hazát, melegen érez embertársaiért, érdeklődik a társadalom bajai iránt, szívesen és önérdek nélkül foglalkozik a közügyekkel, híven és az élet viszonyainak közepette rendületlenül követi meggyőződését, kifejezést mer adni véleményének, ment az előítéletektől, a jót és az igazat belátja és ezek szerint irányítja tetteit. E tulajdonságok összesége adja a jellemet, melyet céltudatosan kell ápolni már a szülei házban és az iskolákban Ha megfigyeljük a kort, amelyben élünk, azt látjuk, hogy a kutató és boncoló ész lassanként megfejti a tudomány ködös problémáit, megállapítja a csillagok járásának törvényeit, elemezi az égi testek alkotó elemeit, megzabolázza a villám félelmetes erejét és azt a maga céljai szolgálatába hajtja; meghódítja a levegőt és versenyt repül a madárral . . . De ugyanazon ember, ugyanazon társadalom kedélyvilága sivár, bálványa a haszonelvüség, elve az önzés, érzülete kopott, nincs zománca, csak előítéletekben gazdag. Az utánunk jövők könnyen azzal vádolhatják e kort, hogy »nem volt jelleme*, mert nem becsülte eléggé ama javakat, melyekért a megelőző századokban vértanúi halált szenvedtek, mert haszonlesésből és gyáva alázatosságában megpróbálta a már romokban heverő, de még el nem hordott válaszfalakat újból fölépíteni ember és ember közé, mert kész lemondani egy »könytenger árán szerzett jogokról azok kedvéért, akik amúgy is már előjogokkal születtek !« A jellemképzés leghatalmasabb eszköze a munkára való nevelés. Az élet különböző helyzeteiben csak az tud exisztálni, akinek a munka életszükségletévé vált. A napszámosnak, iparosnak, kereskedőnek jólétet biztosit, a tudományos pályán levőknek — hirt és dicsőséget. Az életbe kilépő ifjú legyen továbbá kitartó és bátor. A bátor ember egyszersmind életrevaló, kitartó ember pedig könnyen boldogul. Csakhogy a bátorság alatt nem a hencegést kell érteni . . . Én a bátorság alatt az elvekhez való ragaszkodást értem, mely nem ösmer félelmet ott, hol a meggyőződésnek kell kifejezést adni. Mert az oly embernek, akinek nincsenek elvei, kinek nincs meggyőződése, vagy aki elveit, meggyőződéseit bármikor félelemből megvásároltatja — annak nincs jelleme. A bátorság azonban nem zárja ki azt, hogy valaki szerény ne lehessen, vagy hogy véleményét mások helyes érvelése mellett ne módosíthassa, mert aki minden körülmények között görcsösén ragaszkodik a saját eszméihez, annak fixa ideái vannak és ez már kóros állapot. A bátorság édes testvére a kitartás. Tehát ezt sem szabad a számításból kihagyni. De kitartó csak az lehet, akinek erős az akarata. Azért kell gondot fordítani ennek fejlesztésére. Annál is inkább, mert az akarat, .»a jellem központi ereje.* Nem kevésbé fontos az önuralkodásra való képesítés sem. Ez képessé teszi az embert, hogy körültekintő legyen, eszközeit jobban megválogatja, nem nyúl mindjárt a browninghoz, sem a kutyakorbácshoz, fékezni tudja hajlamait, szenvedélyeit. Az ember és az állat közt éppen abban van a különbség, hogy az ember képes magán uralkodni. Az önuralkodásra nem csak a közügyekkel foglalkozóknak van szükségük, hanem mindenkinek. A jellemképzés koronája a kötelességek pontos és hü teljesítésére szóló nevelés. A kötelesség az egy olyan tartozás, a mely az éjetünk végéig kisér bennünket és a melynek teljesítése, akár magunk, akár mások iránt — jellembe vágó dolog. Azért mindent meglehet a növendéknek bocsátani, de a kötelesség niu- lasztást soha!... A kötelességét mulasztó embernek nincs lelkiismerete. A lelkiismeret nélkül pedig a legfényésebb tehetség is csak ártalmára lehet a társadalomnak. Szorosan ide tartozik még az, hogy az életbe kilépő ifjú föltétlenül vallásos legyen. Tehát erre is kell őt nevelni. Ott azonban, a hol a növendékek különféle vallásfelekezetekhez tartoznak, nagyon óvatos legyen a tanár, a tanító. Annak lépten-nyomon való dokumentálására, hogy egy formák vagyunk mindnyájan és a felebaráti szeretet kötelessége kell, hogy minden lényt minden körülmények közt egyformán vezéreljen, feltétlenül szükséges. Vallásbeli különbséget egymás között nem szabad ismernünk. Ez az igazi liberálizmus az iskolai életben. Erre kötelez bennünket az a cél, hogy (tüdő) Köhögés, szamárköhögés, in* fluenza és a légzőszervek bajainál az orvosi kar kiváló eredménnyel alkalmazza a SIROLIN „Roche“-1. SIROLIN „Roche*-t kellemes ize és kiváló hatása folytán szívesen veszik Az összes gyógyszertárakban eredeti SIROLIN „Roche“ csomagolást kérjünk és határozottan utasítsunk vissza minden pótkészitményt. F. HOFFMANN-LA ROCHE & Basel (Svájcz). Co., Grenzach (Németország),
