Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-25 / 26. szám

4 BÉKÉS 1911. junius 25. öltözködés közben találták s bot volt a kezében. Elmondották, hogy azért mentek oda, hogy föl­szólítsák Achimot a támadó cikk visszavonására. Elhatározták ugyanis — igy mondották vallo­másukban — hogy ha nem vonja vissza a sértő cikket, inzultálni fogják. Achim, mikor beléptek hozzá, azt mondotta nekik: Marss ki kölykök ! Endre erre dühbe jött és. botjával fejbevágta. Az elnök: Nem mondotta a vádlott, hogy Achim ütött először? A tanú : Nem, azt mondotta, hogy ő ütött. Az elnök : Mi történt ezután ? A tanú: Gábor elővette a pisztolyát és lőtt. Az elnök: Miért lőtt Zsilinszky Gábor? A tanú: Mert Achim visszaütött. Az elnök : Megmondotta Zsilinszky Gábor, hogy hová lőtt ? A tanú: Nem, azt mondotta, hogy célzás nélkül sütötte el a pisztolyt. Két lövést tett egy­másután, harmadszor pedig akkor lőtt, amikor Achim menekült. Az elnök: Hogy hallgatta ki őket? A tanú : Külön-külön Az elnök : Zsilinszky Endre hogyan vallott? A tanú : Ugyanúgy, ahogyan az öccse. Az elnök felszólítja a vádlottakat, hogy te­gyék meg észrevételeiket a tanú vallomására vonatkozóan. Zsilinszky Gábor tagadja, hogy ilyen val­lomást tett volna. Aztán elmondja, hogy a fő- szolgabiróságon úgy vallott, hogy Achim bántal­mazta a bátyját. Tagadja, hogy három lövést tett volna Nem tudja, hogy az őrmester miket vett föl a jegyzőkönyvbe, mert a jegyzőkönyvet nem olvasta íöl előtte. Zsilinszky Endre: Valótlannak tartom az őrmester vallomását. Kijelentem, hogy nem ta­gadtuk meg a vallomást. Az őrmester mondta azt, hogyha egyforma elbánásban akarunk ré­szesülni, mondjam, hogy ón is lőttem, azért val­lottam úgy, de azt nem mondtam, hogy Achimot ón ütöttem meg először. Az eset után a főszolga- biróságnál rögtön jelentkeztünk. Ott is azt mon­dottam, hogy az első ütést Achim mérte rám. Az elnök figyelmezteti az őrmestert, hogy megmarad-e vallomásánál, mert esküt kell tennie. A tanú: Igen. Valót mondottam. Az ügyész a megesketósro nézve indítványt tesz. Kenedi Géza a megesketós fölfüggesztósót kívánja addig, mig a csendőri kihallgatásnál résztvevő Peszkár Jenő ügyvédjelölt és Viliim István hivatalnok kihallgatása meg nem törté­nik. Közben a törvényszék elreftdeli Fekete Jó­zsef és Juhász György csendőrök tanúként való megidózésót. Beszólitják Peszkár Jenőt. Az elnök : Ott volt ön Viliim István házá­ban, mikor Fejős őrmester kihallgatta a vádlot­takat ? A tanú : Ott voltam. Az elnök : Mondja el mit hallott ? — Gábor azt mondta, azért mentek el Achimhoz, hogy inzultálják, elmondta azt is Gábor, hogy Achim durván fogadta őket. End­rére botot emelt, aki az ütést viszonozta. Föl­szólította Achimot, hogy hagyja cl bátyját, mi­vel ennek nem tett eleget, beié lőtt. — Endre mit vallott az őrmesternek ? — Szintén lövésekről beszólt. — Látott ön - órülóseket Endrén ? — Igen. — Való az, hogy az őrmester arra beszélte rá Endrét, hogy ő valljon bo lövést ? — Nem. A vádlottak a vallomás ellen energikus hangon észrevételt tesznek. Azután a tanukkal szembesítették őket. Peszkár Jenőt megcsketik. Ezután Viliim István tett lényegtelen vallomást. Sem őt, sem az őrmestert nem eskették meg. Most Vas Vilmosnak a vallomása követke­zett, melynek tartalma lényegtelen volt. Ko- cziszki Mihály bizonyította, hogy ő szombaton este a Zsilinszky-fiukkal együtt kereste Achi­mot. Ugyanezért este kölcsön adta revolverét Zsilinszky Endrének a nélkül, hogy ennek fon­tosságot tulajdonított volna, mert ez máskor is megtörtént. A Zsilinszky-fiuk előtte úgy nyilat­koztak, hogy Achimot csupán kérdőre akarták vonni. Staffel János, a Bókósmegyei Friss Új­ság volt kiadója bizonyította, hogy három-négy nappal az eset előtt a Zsilinszky-fiuk kijelen­tették előtte,' miképp Achimmal leszámolnak, ha nem hagy fel a további támadásokkal, mert Endre tud lőni, szúrni. Zsilinszky Endre kijelenti, hogy Staffelt nem fenyegették meg. Achimnak nem üzent semmit, erre szükség sem volt, mert Staffel megígérte, hogy lapjában támadó cikk nem je­lenik meg a Zsilinszky-család ellen, azonban Staffel azt mondotta, hogy Achimot erőszakkal vitték ki a tanyára, mert bántalmazni akarta mindazokat, akik a Budapesti Friss Újságban ellene nyilatkoztak. Az ügyész a tanú megesketósót indítvá­nyozza, Ezt azonban, mivel a tanú hüntetett előéletű, melllőzik. Hat órakor az elnök berekesztette a tár­gyalást és folytatását másnap reggel fél kilenc órára tűzte ki. A harmadik nap. Szerdán az elnök fél kilenc órakor nyitotta meg a tárgyalást s folytatta a tanúkihallgatást. Fekete József csendőrőrsvezető az Achim szobájában dulakodás nyomait nem találta. Ko­csin szállította Zsilinszky Gábort a gyulai ügyész­ség fogházába, aki útközben azt mondta, hogy ő ós fivére minden eshetőségre elkészülve men­tek Achimhoz, tudták, hogy egyiküknek ott kell maradni. Zsilinszky Gábor erre a vallomásra azt az észrevételt teszi, hogy ő az Achim em­bereivel szemben volt elkészülve támadás visz- szaverósóre és ezt mondta a csendőrnek is. Keppich védő kijelenti, hogy bizonyítékai vannak arra, hogy Achim a csendőröket állan­dóan pénzelte. (Később ezt visszavonta azzal, hogy kijelentése téves információn alapult.) Juhász Lajos csendőr szintén Zsilinszky Gábornak azt a kijelentését bizonyította, hogy mindenre el voltak készülve az esetben, ha Achirn nem vonja vissza sértéseit. Fejős őrmes­ter mindent bejegyzett jegyzőkönyvébe., Debreceny Lajos szolgabiró Achimnak előtte tett vallomásáról beszólt. Tanú Achimot finom gavallérnak jellemezte, mig csak elébe nem tartották, hogy egy alkalommal a tanút magát is durva sértéssel illette. Osváth János tanú vallomásának lényege az, hogy a tárgya­lás előtti napon Achimné ügyvédje: Fényes Samu a tanukkal ós még néhány gyulai ós csa­bai ügyvéddel megjelent az Achim lakásán és a történteket ott megbeszélték. Fényes Samu tiltakozott ama gyanúsítás ellen, hogy ő a tanu­kat kitanitotta volna. Laurovics Ferenc gimn. tanár arról tett ta­núságot, hogy Csabán az úri emberek revolver­rel szoktak járni. Szebenyei Ernő bizonyította, hogy midőn Staffel János említette előtte, hogy a Zsilinszky fiuk az Achimmal való leszámolással fenyege­tőztek, akkor Staffel be volt rúgva Toronyi Péter szerint a csabaiak Achim viselkedése miatt állandóan fegyvert hordtak maguknál. Achim egyszer a Fiume kávóházban poharat vágott Bihari Sándor újságíróhoz ós embereivel rárohant. Az úri emberek mentették meg. Palatínus József lapszerkesztőt Achim egy­szer 10 koronával felbérelt kocsisával leüttette, s azokat az urinőket, akik a koalíció idejében tulipánokat hordtak, tulipános prostituáltaknak nevezte. — Ezután Zsilinszky Endrét, az apát hallgatták ki az ő és Achim közötti viszonyára nézve. E körülményeket lapunk előző számai­ban már ismertettük. Elnök az ülést most d. u. 3 óráig felfüg gesztette. Kavarodás a csendorvallomások miatt Gálbory elnök délután három órakor nyi­totta meg a tárgyalást. A törvényszék elrendeli Peszkár Jenő kihallgatását, a ki kijelenti, hogy Juhász csendőr nem volt jelén a Zsilinszky-fiuk kihallgatásánál, mert az őrmester még a kihall­gatás előtt elkü'dte. Az elnök: Viliim tanú, a ki szintén jelen volt, azt mondta, hogy Juhász ott volt a valla­tásnál. A tanú: nem volt ott. Az elnök : Jöjjön ide Juhász, hallotta, mit mondott a tanú ur ? Nem való mert ott voltam. Peszkár a szemébe mondja Juhásznak, hogy nem volt jelen. Zsilinszky Gábor kéri az elnököt, engedje meg, hogy kérdést intézzem Peszkárhoz. Az elnök megengedi, mire Zsilinszky Gábor megkérdi a tanútól, hogy vájjon Fejős őrmester fölolvasta-e annak idején a vallomásokat? Pesz­kár Jenő erre azt feleli, hogy a jegyzőkönyvet nem olvasták föl. Fényes Samu (közbevág) Ezt tegnap nem mondta, Az elnök (Fejős őrmesterhez) Peszkár tanú azt mondja, hogy Juhász nem volt jelen a ki­hallgatásnál. Fejős föntartja vallomását, mire Peszkár a szemébe mondja, hogy Juhász nem volt jelen a kihallgatásnál. Az elnök kérdésére Fejős jelenti, hogy meg­találta a vallomási jegyzőkönyvet. A jegyzőköny­vet felolvassák, melyben a többi között az van, hogy a mikor a Zsilinszky fiuk berontottak Achimhoz, az föl volt öltözve ós bot volt a ke­zében. Az elnök megkérdezi Peszkár tanútól, hogy ez-o az a notesz melybe a vallomást föl­jegyezték? Peszkár ráismer a noteszre. Erre Zsilinszky Endre fölugrik ós kijelenti, hogy a notesz ugyanaz, de az irás benne más. Egy esküdt megkérdezi Fejős őrmestertől: Hol töltötte az éjszakát? Fejős: Otthon. Zsilinszky Endre újra ffölemelkedik és azt mondja : Peszkár tanú tegnap azt mondta, hogy javítás volt a noteszben. Ebben nincs javítás, tehát a jegyzőkönyv nem valódi. Zsilinszky Gábor : Én úgy emlékszem, hogy az őrmester azt mondotta, hogy a noteszhői ki­tépte a lapokat. Az elnök : Én is úgy tudom. A bíróság konstatálja, hogy a ceruzával Írott noteszben nincs javítás. Megnézik a főtárgyalás jegyzőkönyvét, kiderül, hogy Fejős őrm vallomása folyamán azt mondotta, hogy nem tudja bizto­san, hol van a notesz, de lehetséges, hogy meg­kerül. A bíróság ezután Viliim István tanút akarja kihallgatni, de ez nincs jelen, mire Szabó csendőrkáplárt hívják be, aki Zsilinszky Gábort az ügyészségre szállította. Ez a tanú elmondja, hogy Zsilinszky Gábor azt beszélte a kocsiban, hogy elvoltak szánva Achimot inzultálni ós el voltak készülve, hogy vagy ők maradnak ott, vagy Achim. Az ügyész: Úgy látszik, hogy a csendőrök szabálytalanul jártak el. Kérem a törvényszéket, hogy hallgassa ki a hallgatóság közt jelenlévő gyulai csendőrfőhadnagyot a csendőri szabály­zatra vonatkozóan. Kenedi Géza védő ezt fölöslegesnek tarja, mert hiszen megvan a csendőri szabályzat. A törvényszék az ügyész indítványát el is veti. Az elnök ezután kérdi a vádlottakat, van-e valami észrevételük, mire Zsilinszky Gábor ki­jelenti. hogy Szabó csendőrkáplár vallomása nem felel meg a valóságnak. Az elnök kéri a feleket, hogy a tanú meg- esketósére nézve javaslatokat tegyenek. Az ügyész kéri a tanú megesketósót, Ke­nedi Géza védő kéri a csendőrök megesketósó- nek mellőzését. A biróság határozatra vonul vissza ós tiz perc múlva kihirdeti a határozatot, hogy Fejős őrmestert ós Juhász csendőrkáplárt nem esketi meg, mert vallomásuk ingadozó volt. Elrendeli azonban Szabó ós Fekete csendőrőrsvezetők és Achim Ilona megesketósót. Szeberényi Lajos Achimról Romák Károly cukrász ós Hrabovszki Pál kihallgatása' után a védelem koronatanúját, Szeberényi Lajos dr. csabai evangélikus lelkészt hallgatták ki. Előadja, hogy nincs rokonságban a felekkel A Zsilinszky-családnak régi tiszte­lője Az elhunyt Achimmal ellentétben volt. Az elnök : Miféle ellentét volt ön ós Achim között ? Szeberényi elmondja, hogy Achim András az egyházi ügyekből kifolyólag évek bosszú során át üldözte őt. A híveit állandóan ellene iz­gatta. A templomban botrányokat csináltatott ve­lük, úgy, hogy azóta, amióta Achimmal ellen­tétben volt, nem volt egy nyugodt pillanata sem Békéscsabán. Mindig attól kellett tartania, hogy leütik. Meg is mondta Achimnak hogy ha le­ütik, ő lesz az oka. Elmondja az egyházi fel­ügyelő-választás történetét. Jellemzi Achimot. Elmondja, hogy őt (a tanút) fenyegették, inzul- tálták, ablakait beverték. Csabán az utcán lövöl­döztek. Ismerteti azt a megyegyülóst, amelyen Achim gazembernek nevezte. Élmondja, hogy Gyulán a Komló-szállóban a megyegyülós után odament hozzá Achim ós azt mondotta neki: No hogy Ízlik az ebéd? A tanú azt felelte: Köszö­nöm, jól. Achirn erre azt mondottta: Legyen nyugodt, nem sokáig fog izleni, mert nem ól so­káig. Félve mentem ekkor haza, folytatja a tanú. Az állomáson érdeklődtem, hogy Achimók el­utaztak-e ? Fölültem a vonatra, de a csabai ál­lomáson kellemetlen inzultusban volt részem. Achirn nekem ugrott, ököllel fejbe ütött, tiz- tizenöt ütést mórt reám, aztán megrugott ós meglökött, mire kificamítottam fezemet. Ezután egy hónapig gyöngélkedtem, Abbáziában is vol­táéi, aztán ahogy hazajöttem, Achim tovább bán­tott. Ahol rám talált, felém kiáltotta: gazember. Miatta mondottam le az igazgató lelkészség­ről Az elnök ezután megkérdezi, van-e tudo­mása arról, hogy mással is igy bánt Achirn. A tanú: Igen, egy tanítónak levelet irt, a melyben halálosan megfenyegette.

Next

/
Thumbnails
Contents